Rakja ki ezt, aki tudja: az egyik nap hivatalosan is bejelentik, hogy a kisebb laptopokba való új Intel-processzorok két hónapot késnek és április helyett csak júniusban érkeznek, másnap meg elkezd terjedni a pletyka, hogy az Apple áprilisban bemutatja a frissített MacBook Prókat. Egészen pontosan a 13-as és 15-ös modelleket, vékony házzal. Utóbbi még csak-csak elképzelhető, hiszen a nagyobb gépbe bele lehetne tenni az áprilisba azért befutó, 45 wattos fogyasztású négymagos Ivy Bridge-t (bár a vékony kiépítés mellett nehéz elképzelni akkora akkumulátort, ami ezt képes lenne ellátni), a 13-as modellbe viszont csak a nyáron érkező, 17-35 wattos modelleket lehet elképzelni.
Három verzió van: vagy elvesztette az Apple a józan eszét, vagy a pletykagyárosok szakadtak el tökéletesen a realitásoktól, esetleg kedvenc kaliforniai cégünk ereje még annál is sokkal nagyobb, mint azt képzeltük.
Vegyük át a lehetőségeket.
1: Az Apple elvesztette a józan eszét, és olyan gyorsan piacra akarja dobni a vékonyabb gépeket, hogy meg sem várja az új processzorgenerációt. Ezzel jelentős versenyhátrányba kerül, hiszen alig két hónappal a premier után az összes többi gyártó olyan gépet tud piacra dobni, amik az új, Ivy Bridge-processzorokkal sokkal gyorsabbak lesznek a MacBook Próknál. Egy ilyen lépésnek egyébként már csak azért sem lenne értelme, mert áprilisig pontosan azokat a hardverelemeket tudnák belepakolni a gépekbe, amiket három-négy hónappal ezelőtt, teljesen felesleges lett volna tehát ennyit várakozni a semmire.
2: A pletykagyárosok elszakadtak a realitásoktól. Az első pontból kiderül, hogy miért ez a legvalószínűbb forgatókönyv. Többségüket nem zavarja meg, hogy az új MacBookokba szánt hardverek nem is lesznek piacon áprilisban, hogy az Apple csak olyan gépet tudna piacra dobni, amit már novemberben is bemutathatott volna, és aminek egy korábbi premier esetén vagy fél évig nem lett volna komoly lemaradása a konkurenciához képest. Mindezeket figyelmen kívül hagyva azt állítják, hogy két hónapra kihoz az Apple egy frissített gépet, utána meg majd hallgathatja a konkurenciától, hogy milyen ósdi hardvert árul.
3: Az Apple ereje annál is nagyobb, mint képzeltük. Volt már arra példa, hogy a kaliforniai cég jóval a piac többi szereplője előtt jutott egy Intel-alkatrészhez. Az első Airben használt processzor hónapokig csak az Apple gépében volt elérhető, a többiek komoly lemaradással jutottak hozzá, másodikként ha jól emlékszem, a Lenovo. Ezek alapján elképzelhető egy olyan forgatókönyv, hogy a MacBook Prókba már áprilisban megérkezik az alacsony fogyasztású Ivy Bridge-technológia, míg az összes konkurensbe csak júniusban. Ebben az esetben az Apple akkora versenyelőnybe kerülne, hogy a fal adná a másikat.
Kár, hogy nem érdemes a korábbi és a mostani esetet összehasonlítani: akkor egy olyan csipről volt szó, ami első körben csak az Apple-nek kellett, hiszen nem nagyon volt más, hasonló specifikációjú, hardverigényű gép a piacon az Air mellett. Most azonban egy teljes generációváltásról beszélünk az Intelnél, ami az összes kategóriát érinti, akármekkora cimborák is ők ketten az Apple-lel, egyszerűen képtelenség elképzelni, hogy az összes többi partnertől visszatartsa az alacsony fogyasztású Ivy Bridge-eket a gyártó egyetlen vásárlója kedvéért.
Száz szónak is néhány a vége, meglepne, ha itt áprilisban tényleg új, vékony laptopok érkeznének a 13-as és 15-ös méretkategóriában.
Ha napi rendszerességgel követjük a híreket, talán fel sem tűnik az a változás, ami távolabbról nézve egyre tisztábban kirajzolódik az informatikában. Még én is természetesnek veszek néhány olyan hírt, amit nem mernék közölni az öt évvel ezelőtti önmagammal, nehogy kiröhögjem magam.
Nemcsak arra gondolok, hogy a hetvenes években indított pc-s forradalom a csúcsra jutott. Amikor Woz és Jobs megalkotta az első Apple számítógépet, tudták, hogy minden idők egyik legfontosabb változását indítják el, és most tessék, itt a bizonyíték: három és fél évtizeddel később a kaliforniai cég a legértékesebb vállalat a világon olyan negyedéves eredményekkel, amik még most is elképzelhetetlennek tűnnek. Pedig innen indultak, ez volt mindenük, ez volt az Apple:
Még jobban meglepődünk, ha a milliárdok mögött álló termékeket és azok funkcióit vizsgáljuk meg alaposabban. Hogy miként változtatta meg az életünket az iPhone és az Apple mobilja nyomán megjelenő okostelefon-piac. Korábban már írtam a mobilomhoz fűződő kapcsolatomról, hogy milyen hatást gyakorol a folyamatos online lét az életemre. Hogy mennyivel nehézkesebben intézném a dolgaimat, ha nem tudnék bármikor guglizni, ha nem kapnám meg az emailjeimet, ha nem érném el a zsebemből a világ ismert információinak túlnyomó többségét.
Aztán ott az iPad, egy olyan termékkategória legismertebb képviselője, ami három évvel ezelőtt még nem is létezett. Legfeljebb létezgetett. Ma a tabletnek hála a netbookok visszaszorultak, a hagyományos pc-eladások csökkentek, míg az Apple közepes gyártóból a HP-t megelőzve a világ legnagyobbja lett. A HP elismerte a vereséget, de megígérte, hogy 2012-ben beerősít, és 2013-ban újra a csúcson lesz.
Simán elképzelhető.
Viszont gondolta volna bárki öt éve, hogy az óriások is az Apple-höz képest határozzák majd meg magukat? Sőt: hogy az Apple lesz az óriás? Hogy az informatikai piac egy olyan új termékkel gazdagodik, amit kategorizálni is nehéz, és ami alapvetően írja át a felhasználói szokásainkat?
Dús László ismert művész, absztrakt expresszionista képeivel óriási sikert ért el az Egyesült Államokban, ahol egyébként vagy húsz évig élt, és ahová a mai napig gyakran visszalátogat. Remek képei vannak, de a poszt szempontjából relevánsabb, hogy beleszeretett az iPadbe. Épp betöltötte a hetvenet, amikor megvette a tabletet és lelkesen mutatta nekem, hogy az majd megváltoztatja az informatikát: hogy a vásárlás óta ez jelenti számára a számítógépet, és nem az a vacak, amit évtizedekig használt. Ehhez azóta is tartja magát, teljesen leszokott az asztali gépről és lelkesen vásárolja a kiegészítőket az iPadhez, ami valami hasonló változást indított el, mint annak idején az Apple I.
Ha a nyers erőt vesszük figyelembe, a Prónak vagy másfélszeres az előnye. Felhasználás közben azonban ebből nem érződik semmi. Az Air az ssd-nek hála gördülékenyebbnek tűnik böngészés, vagy képnézegetés közben. Még akkor is, ha a képek nem is a gépen, hanem egy külső merevlemezen vannak, amit csak wireless ér el a rendszer. Ebbe is érdemes belegondolni: az adatainkat szétszórjuk külső eszközökre, vagy fellőjük a felhőbe, és bárhonnan elérhetjük, bármikor módosíthatjuk őket.
Izgalmas változás ez: amikor Steve Wozniak elkészítette az Apple I legelső darabját, megdöbbent azon, amit létrehozott. Egy olyan gépet, ami képes volt a kijelzőn megjeleníteni azt az információt, amit Woz bevitt a billentyűzeten. Korábban ehhez az inputot el kellett küldeni egy távoli számítógéphez adatfeldolgozásra, a mikrocsipeknek hála viszont lehetővé vált, hogy a dobozon belül értelmezzék az adatot. Ma fordított a fejlődés: a központosítás odáig jutott, hogy a cél már a inkább a szétszórás, a szétosztás. Vannak persze ennek kockázatai, de a változás akkor is borzasztóan izgalmas.
És a fenti párhuzamnál maradva nemcsak az adatokat, de az adatfeldolgozást is ki lehet már szervezni, pont úgy, ahogy Woz és kortársai tették a személyi számítógépet megelőző időkben, amivel brutális teljesítményt adhatunk az egyébként nem különösebben erős rendszerünknek.
A nagy Air-tesztnél kiderült, hogy még a sima hd-videók vágása is gördülékenyebben fut az apró rendszeren, mint az erősebb hardverrel felvértezett Pro laptopon, de nemrég belefutottam egy hírbe, ami alapján az ultrakönnyű laptop simán képes megalázni az erőteljes asztali Mac Prót is. Méghozzá a Thunderbolt csatlakozónak hála.
A tavaly bemutatott Apple-Intel-fejlesztéssel nemcsak külső merevlemezeket meg kijelzőket csatlakoztathatunk a géphez, de például a Red Rocket nevű kártyát is, ami képes elbánni a 4K-felbontású videókkal. Leveszi a munkát az Air processzorának és gyengécske grafikus gyorsítójának a válláról és elvégzi a feladatok többségét. Az alábbi videóból kiderül, hogy a kiegészítőnek hála az Air simán hozza egy 12, vagy 16 magos Mac Pro teljesítményét videóvágás alatt, és értelmetlenné teszi a drága és hatalmas asztali gépet:
Összegezve tehát nem is olyan csendes forradalom zajlik, minden fronton. Olyan termékeket veszünk, amik öt éve még nem is léteztek és olyan feladatokra használjuk őket, amiket öt éve elképzelhetetlennek tartottunk. Ma meg már mozdulni sem tudnánk nélkülük. Az adatokat és a teljesítményigényes feladatokat elkezdtük kiszervezni és új értelmet nyert számos olyan kifejezés, ami korábban biztosnak tűnt. Például az adattárolás. És a változás persze nem Apple-specifikus: minden felhasználót és minden platformot érint, csak az Appleblogon nyilván az Apple szemszögéből vizsgáljuk a történetet.
Akárhogy is, olyan izgalmas időszaka ez az informatikának, amilyenben vagy harminc éve, a hősidők óta nem volt részünk, szóval élvezzük ki, hogy benne vagyunk a sűrűjében.
Költözünk Dórával, épp a dobozolásnál tartunk. Ilyenkor az életed felét kidobod a kukába, mert rájössz, hogy nem is volt rá szükséged. Sőt, az életed felét már el is fejeltetted. Előkerült vagy hetven kiló újság is, olyan lapok, amiket még el akartam olvasni, amik valamiért érdekesek voltak, de már mind aktualitásukat vesztették. Ezeket szívfájdalom nélkül dobom ki a kukába (persze a teljes 1997-es PC Guru érinthetetlen), csak azokat hagyom meg, amikbe írtam: Elle Man, Playboy, ilyesmi.
Kezembe akadt egy 2010. februári IT-Business is, nem is tudtam, hogy került hozzám, aztán átlapozva ezt találtam:
Kiderült, hogy az akkor még nem is kapható, és csak pár nappal a cikk leadása előtt bemutatott iPadről vitatkoztam benne az Acer Magyarország vezetőjével, Majoros Miklóssal. Igazából egyikünknek sem volt elképzelése arról, hogy mire lesz majd elég a tablet, a sajtó mindenesetre fanyalgott, és erre próbáltunk reagálni, elmondani, hogy meddig juthat a dolog.
Én a rossz előjelek ellenére is azt mondtam, hogy az iPad forradalmi eszköz, ami olyan könnyűvé, élvezhetővé teszi a számítástechnikát, amilyennek a kezdetek óta lennie kéne, csak hiányzott a megfelelő technológiai háttér.
Majoros Miklós lényegében bukást jósolt a termékkategóriának, mert a felhasználók nem akarnak majd áttérni rá, mert nincs rá szoftver, mert drága, és mert különben is: ott vannak a netbookok, azok használhatóbbak, éppen ezért a tablet nem lesz képes befolyásolni a netebook-piacot.
Azóta eltelt közel két év. 2010. első negyedévében még nem is nagyon létezett a tabletpiac, netbookból viszont 7,1 milliót adtak el: a legnagyobb játékos az Acer volt, közel kétmilliós darabszámmal.
Mára egészen megváltozott a helyzet: a netbookpiac több mint harmada eltűnt, és bár az Acer maradt a legnagyobb játékos, már csak 1,7 milliót tudott értékesíteni az olcsó gépekből. Ezzel szemben tabletből a legutóbbi negyedévében körülbelül 16 milliót adtak el, amiből 11 milliót az Apple gyártott.
Az iPad tehát nemhogy semmilyen, de inkább óriási hatással volt a netbookpiacra, az Apple meg olyan darabszámokat mutat fel, amilyenekről egyik minilaptop-gyártó sem álmodhatott korábban. Ezek után meg főleg nem.
Akit érdekel, kattintás után elolvashatja a két véleményt a múltból:
Felbukkant most egy kicsit unalmas, elég esetleg és túlságosan hosszú, de sok szempontból nagyon fontos videó a neten. Az látható rajta, ahogy a Samsung Windows 8 tabletjére felhekkelték a Mac OS X-et. Mivel a gép lényegében egy kijelzőbe épített szabvány pc Core i5-ös processzorral (ennek megfelelően órákban is nehezen mérhető üzemidővel), egy sima hackintosht látunk, de nem is ez az igazán érdekes a videóban.
Inkább két másik szempontra hívnám fel a figyelmeteket. Egyrészt arra, hogy ez a hét és fél perc olyan, mintha egy alternatív univerzumba kerültünk volna, amiben az Apple nem hozta létre az iOS-t, és úgy lépett be a tabletpiacra, ahogy mindenki más korábban: egy asztali operációs rendszerrel.
Másrészt meg a videót elnézve még nyilvánvalóbbá válik, hogy milyen fontos lépésre szánta el magát az Apple, amikor a mobil operációs rendszer fejlesztésébe kezdett. Hogy miért a kaliforniai cég hozta létre a tabletet, hiába gyártottak már tucatnyian előtte hasonló formájú gépet. Az OS X ugyanis hiába szerethető, jó operációs rendszer, használhatatlan, esetlen, ügyetlen egy tableten. Ebben a formában az egész szerkezet öncélú: nem kényelmesebb, nem gyorsabb vele a munka, mint egy laptoppal, az asztali operációs rendszer a tableten csak parasztvakításra alkalmas, de alapvetően nem változik meg tőle semmi.
Az egyik kollégám évekig használt egy tabletté alakítható HP laptopot, majd amikor kijött az iPad, hangosan felröhögött, mondván, hogy ő évekkel megelőzte az Apple-t. Pedig nem. Egy nyomogatható kijelzőre telepített Windows az nem egy valami, az csak egy trükk. Ahogy Jony Ive is mondta, az iPaddel kapcsolatban arra a legbüszkébbek, amit kihagytak a tabletből, nem arra, amit beleépítettek. Óriási meló lehetett szakítani a több évtizedes hagyományokkal és olyan operációs rendszert építeni, ami tökéletesen új módon közelíti meg a felhasználást. Lényegében minden mehetett a kukába, és a nulláról kellett kitalálni, hogyan is szeretnének az emberek használni egy ilyen eszközt, ami tesztüzemben az iPhone-ban bizonyított, végül az iPadben testesült meg tökéletesen.
Ez a videó nekem azt bizonyítja, hogy jól döntöttek, mert eszembe jut róla a régi tabletes korszak, meg az is, hogy annak mennyire nem volt semmi értelme.
Lakásfelújítok. Aki csinált már ilyet, az tudja, hogy a pokol valahányadik bugyrában járok éppen. Azért van két óriási előnyöm: egyrészt nem abban a lakásban élek, amiben dolgoznak, nem szívom minden nap a port, nem kerülgetek vödröket. Másrészt megbíztam egy remek kivitelezőt a munkával, így nem kell délutánonként a munkásokkal üvöltöznöm, amiért hátlappal kifelé ragasztották fel a csempét, vagy véletlenül félbevágtak egy szobát.
Ezzel együtt a múlt héten összejött egy pokolian sűrű nap, amikor annyi intézni valóm akadt, mint máskor egy hét alatt. Délután öt körül, amikor hulla fáradtan hazafele tartottam, aggódva néztem a szintén kimerült iPhone-omat, hogy elég lesz-e az ötszázalékos kapacitás a hátralévő útra. Mindketten megszenvedtünk azzal a nappal, de úgy néztem a mobilomra, mint egy öreg, megbízható harcostársa: nélküle nem sikerült volna.
Korábban is kihasználtam az iPhone összes képességét, de csak aznap állt össze, hogy egy modern okosmobil mennyire segíti az életünket, hogy mennyivel nagyobb szívás lett volna végigküzdeni magamat a feladatokon nélküle. Nem is nagyobb szívás: lehetetlen küldetés.
Miközben vezettem hazafele, megpróbáltam rekonstruálni, hogy mi minden történt, amibe ennyire beleroskadt a mobil. Nagyjából sikerült is.
Reggel, a számítógép előtt ücsörögve még úgy tűnt, hogy laza nap vár rám. A feladatok közt csak egyetlen egyeztetés szerepelt: a légkondissal át kellett beszélnünk a lakásban, hogy melyik falra, hova kell majd felszerelnie a berendezést.
Fél tíz körül érkeztem egy alaposan feltöltött mobillal, 97-98 százalék körül lehetett a kapacitás. Elkezdtünk gondolkozni, hova lehetne felrakni a klímát, és hogy egyáltalán, melyiket. Szóba került, hogy jó lenne látni a szoba végső formáját, mert a szétvert falak és a részben felszedett parketta közepén nehéz elképzelni, hogy hol mutat majd jól a légkondi. Hirtelen eszembe jutott, hogy korábban elkészítettem egy programmal a felújított lakás 3D-s videóját, amit aztán feltöltöttem Youtube-ra, szóval előkaptam a mobilt, megnéztük együtt a filmet, így el is dőlt, melyik falra kell szerelni a klímát.
De melyiket? A szerelő mondott néhány márkanevet, ezekről azonban még az életben nem hallottam. Viszont tudni akartam, hogyan néznek ki, úgyhogy beütöttem Google-ba a nevüket és ellenőriztük a fotókat. Kiválasztottunk hármat, ami nem nézet ki riasztóan rondán és a szerelő megadott néhány boltnevet, ahova érdemes ellátogatni, mert jó áron árulják a berendezéseket.
Címet nem tudott mondani, de megint segített a kereső. Rákestem a cégnevekre, a weblapon a kapcsolatok-menüpontokra, kijelöltem és kimásoltam a címet, aztán beillesztettem őket a mobil navigációs programjába, bepattantam az autóba és elindultam boltnézőbe.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.