Igen is, meg nem is. Igen, mert a rendelkezésre álló hardverelemek és azok árai alapján nem számíthattunk másra, mi itt a blogon lényegében pontosan ezzel a konfigurációval számoltunk. És nem, mert az összkép első körben inkább érdekes, mint kompromisszummentes.
Lássuk a gép kétségkívül csodálatos tulajdonságait: például a 2560x1600 képpontos kijelzőt, ami még jobb egy colra jutó pixelszámot produkál, mint a 15 colos modellé. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy lefossuk majd a bokánkat tőle, ha meglátjuk élőben.
Egy átlagos technofil komoly izgalomba jön akkor is, ha a gép méreteire gondol: 22 százalékkal vékonyabb, mint egy átlagos 13-as Pro és alig valamivel vastagabb, mint a 13-as Air a legvastagabb pontján. Nem is sokkal nehezebb nála, sőt, 1,62 kilogrammos súlyával közelebb van az Airhez, mint a hasonló méretű Próhoz. Ezek kétség kívül csodálatos eredmények.
Nézzük a hardvert: ott már bonyolódik a kép. Például hiába van elvileg két alapmodell, ezek az ssd méretét leszámítva semmiben sem különböznek egymástól. Mindkettőben sima kétmagos, 2,5 gigahertzes processzor van, mint a hagyományos 13-as Pro alapmodelljében, a 2,9Ghz-es szintén kétmagos már 64 ezer forintos feláras extra. És még az is csak kétmagos, sőt, mondok mást: a gép teljesítménye ezzel a csippel éri el az 500 ezer forintos sima Próét, csak éppen már 635 ezernél tart a számláló, és még mindig csak egy 128-as ssd van a gépben. 256-ossal már 734 ezernél járunk, 512-essel meg 895 ezernél és igazából itt jutottunk el odáig, hogy egy valóban Pro-felhasználásra alkalmas gépet legóztunk össze, aminél nem kell minden pillanatban azon aggódnunk, hogy kifutunk a tárhelyből.
Az ideális persze a 768-as ssd-vel lenne a rendszer, azt már le sem merem írni, hogy mennyibe kerülne (1.056.000 ezer forintba). De még ebben is csak kétmagos processzor lenne (persze jóval nagyobb órajelen), mint az Airben, és ebben is ugyanaz az Intel HD 4000 dolgozna, pedig még a jóval gyorsabb Geforce GT 650M is küzd időnként a retina felbontással a 15-ös modellben.
De lássuk be, ennyit tud most a technológia, nincs benne több. Nem lehet dedikált gpu-t rakni egy ekkora gépbe, mert nincs neki hely és az akkumulátor is gyorsan lemerülne. A négymagos processzorral valamiért nem kísérletezik a 13-as méretben az Apple. Az ssd meg méregdrága.
Szóval csodás kis kísérlet ez a 13-as, valószínűleg a legszebb gép, amit ebben a méretosztályban létrehoztak, de igazi alternatíva majd akkor lesz, ha a csúcslaptopoknak megfelelően 4 magos processzort tudnak bele rakni, ha az integrált grafikus gyorsítók sebessége eléri a retinasághoz szükséges szintet, az ssd-k ára meg harmadára esik vissza.
Két-három év múlva a 13-as retina lesz a tökéletes gép, most csak a legszebb és a legizgalmasabb.
Nagyon kellett már a tegnapi update a két asztali gépnek, az iMac ráadásul olyan dizájnfrissítést is kapott, hogy egyedül elvihette volna a show-t. Na jó, majdnem.
Kezdjük tehát vele. Azt, hogy az alapból belepakolt Core i5-ösöknek pár tized gigahertzcel megemelték az órajelét, és hogy 60 százalékkal gyorsabbnak ígért GPU-t is pakoltak a házba (az AMD-t váltották az nVidia Kepler architektúrára épülő grafikus kártyák), szinte kötelező frissítés. Nagyjából erre számítottunk.
Ehelyett kaptunk egy olyan elegáns asztali gépet, hogy - Schiller szavaival élve - egy csapásra régimódinak tűnt az előző generáció. A szélénél körben 5 milliméter vastag lett mindössze az iMac, a kijelző közepe felé vastagodva, aminek két eredménye lett. Az egyik, hogy eszméletlen szép lett a kicsike. A másik, hogy ki kellett dobni az iMacből az optikai meghajtót, ezt külön lehet vásárolni hozzá, USB 3-mal csatlakoztathatjuk. Sokan megteszik majd, azért egy asztali géphez még mindig kötelező elem.
A ház zsugorodásához természetesen a kijelző vékonyodása is kellett. Ezt egyrészt a panel vékonyításával érték el (5 millimétert húztak rajta), másrészt megszüntették a korábbi, két milliméteres levegőréteget a panel és az üveg előlap között. Az összeolvasztás előnye a vékonyodáson túl a látvány lesz: a képek, szövegek úgy látszanak majd, mintha magán az üveglapon lennének, Schiller elmondása szerint ez egy egészen más élmény.
Közismert és gyakori hibája az iMaceknek a kijelzőn belüli porosodás. Logikus lenne azt gondolni, hogy ezzel a húzással az Apple megoldotta ezt a problémát, és mostantól nem fér be a kosz a résbe, de iDoki elmondása szerint még nem lélegezhetünk fel. A porosodás ugyanis eddig sem a légrésben keletkezett, hanem magában a panelben, vagyis csak abban reménykedhetünk, hogy az Apple még jobban megválogatja a beszállítóit.
A kijelző tükröződését egyébként 75 százalékkal sikerült csökkenteniük, a színek és a kontraszt megtartása mellett. Még valami változatlan maradt: a felbontás. Ez a 21,5 colos modellnél 1920 x 1080-et, a 27 colosnál 2560 x 1440-et jelent. Vagyis a 27 colos modellen kevesebb képpont látszik, mint egy 13-as Retina MacBook Prón.
Sok olyan fejlesztést is elhangzott, amit nem lehet felsorolni a "technikai leírás" mezőben, ezért aztán nehéz összehasonlítani a versenytársak megoldásaival. Ilyen a sokkal kisebb zajkibocsátás, a jobb hangszórók, és az incredible new design. És olyan apróságok se kerüljék el a figyelmünket azért, mint a 21,5-os gépekre adott plusz egy Thunderbolt csatlakozó (eddig egy volt csak).
Az alapmodellekbe nem jár, opcióként viszont választható az Apple új megoldása, a Fusion Drive. A megoldás csak az Apple termékekben új, máshol már találkozhattunk hasonlóval. Ez gyakorlatilag egy áthidaló megoldás: mindenki szeretné az SSD-k sebességét a gépében érezni, de mellette a nagy tárhelyet sem akarja feladni. Mivel a nagyméretű SSD-k aranyárban vannak, és korlátozottak a méretlehetőségek is, áthidaló megoldásként szoktak egy rendszerpartíciót tartalmazó SSD mellé egy nagy HDD-t tenni. A Fusion Drive viszont annyiban jobb ennél, hogy nem nekünk kell eldönteni, mi fusson a gyors SSD-ről, és mit tároljunk el a lassú, de nagy HDD-n, a szoftver kiválogatja a ritkán és gyakran használt fájlokat, és okosan elosztja a két meghajtó között. Mi pedig nem érzékelünk ebből semmit, egyetlen partíciót látunk, és az eredmény gyorsaságban megközelíti az only-SSD megoldásokat. Elviekben így működik, reméljük a gyakorlatban is biztonságosan meg tudják valósítani ezt az eljárást.
Kérdés, hogy mindez mennyibe kerül majd. A 21,5 és a 27 colos modell alapárát száz dollárral megemelték, a nagyobb tesók ára változatlan maradt az előző generációhoz képest. Alapból egy terás HDD van mindegyik gépben, ezt a kistesóknál egy 1 terás Hybrid Drive-ra cserélhetjük, a nagyobb modellekbe 3 terás HDD-t, 1 vagy 3 terás Fusion Drive-ot vagy egy 768 gigás SSD-t kérhetünk. Alapból nyolc giga RAM került a gépekbe, ami 32 gigabájtig bővíthető.
Magyar forintban ez ezt jelenti:
A szállítási határidőket látjuk, a 27 colos modellek csak karácsonyi ajándéknak érkeznek meg nagyjából.
Ne feledkezzünk meg az új Mac miniről sem. Egyrészt azért, mert a legolcsóbb Mac szinonimája, másrészt mivel az első Macem egy mini volt, az érzelmi kötődés is erős. A mai napig a szívem csücske ez a család.
Az áron nem változtattak, de a minik kaptak néhány jóságot. Az alapmodell kétmagos Ivy Bridge Core i5-öst például (akár négymagos Core i7-est is elbír), a korábbi két giga helyett négy giga RAM-mal, fél terás HDD-vel. Ez utóbbit cserélhetjük egy 1 terás Fusion Drive-ra is 80.500 forintért, bár ez a lehetőség csak a drágábbik gépben elérhető. A kisebb órajel ne tévesszen meg senkit, a 2,3 gigahertzes miniben négymagos Core i7-es dolgozik.
A plusz igények díjai:
Egy négymagos Core i7-tel, Fusion Drive-val, és 16 giga RAM-mal szerelt mini már közelít az 500 ezer forinthoz, de az alapmodell továbbra is 200 ezer alatt kapható. És nem kell várni rá, ezt már szállítják azonnal.
A tegnapi show legnagyobb sztárjai a tabletek voltak, ezért is hagyták őket dramaturgiailag az előadás végére. Bár pletykákkal tele volt a padlás, a negyedik generációs iPad meglepetés volt, senki sem számított arra, hogy alig fél évvel a harmadik generáció után nekiesik az Apple a tabletnek.
Lássuk, mit kaptunk: a gép méretei érdemben nem változtak (pedig lehetne könnyebb), a kijelző felbontása is 2048x1536 pixel maradt, az előrelépést a hardverben kell keresni, azt ugyanis alaposan átalakították.
A mi szempontunkból talán az egyik legfontosabb változás, hogy az új iPad az iPhone 5-höz hasonlóan sokkal szélesebb körben támogatja az LTE-szabványt, így az végre már nálunk is, meg a világ legtöbb pontján képes lesz csatlakozni a 4G-s mobilhálózatokhoz.
Fontosnak tűnik, hatásait tekintve mégis kevésbé jelentős, hogy a készülék új processzort kapott. Azért nincs ennek nagy jelentősége, mert az eddig használt A5X is bődületesen gyors, sosem érezzük lassúnak a tabletet (leszámítva talán az iOS Maps 3D nézetét), de tekinthetjük befektetésnek is a jövőbe az A6X-et: ezzel a csippel hosszabban lesz majd versenyképes az iPad.
Egy kicsit tegyük helyre ezt a processzort. Volt ugye az Apple A5, ez került az iPhone 4S-be és az iPad 2-be, jó is volt mindkettőbe. Aztán tavasszal megjelent az iPad 3 retina kijelzővel, és az Apple-nek egy olyan csipre volt szüksége, ami képes volt elbánni a bődületes pixelszámmal, így megalkotta az A5X-et: a processzorsebesség nem változott, de a grafikus teljesítmény kétszeresére nőtt.
Aztán megjelent az iPhone 5, ebben mutatkozott be az Apple A6: a processzorsebesség kétszeres lett az A5-öshöz és az A5X-hez képest, míg a grafikus teljesítmény valahol a kettő között helyezkedett el. És most itt az A6X, aminek a processzora körülbelül olyan gyors, mint az A6-osnak, tehát kétszer gyorsabb, mint az A5-nek és az A5X-nek, míg a grafikus teljesítménye kétszerese az A5X-nek, tehát körülbelül négyszerese az A5-ösnek és másfélszerese az A6-osnak.
Látszik, hogy az Apple féllépésenként halad, az új processzorgeneráció mindig kétszeres cpu-teljesítményt jelent, míg az X kétszeres gpu-sebességet. Nagyjából ennyit kell tudni az új készülékről, illetve az talán még érdekes lehet, hogy az előlapi kamera 0,3 megapixel helyett most már 1,2 megapixeles.
A modell nyilvánvalóan azért került piacra, mert a konkurencia kezd megerősödni, rövidesen érkeznek a Windows 8 tabletek és az Apple meg akarta őrizni elsőségét, bár ez a konkurenciakövető magatartás eddig nem volt a kaliforniai cég sajátja.
Pedig a másik nagy dobás, az iPad mini is ilyesminek tekinthető: az Apple létrehozta a tabletpiacot a 9,7 colos készülékével és hosszan hangoztatta, hogy ennél kisebb kijelzőnek nincs nagyon értelme. Aztán észrevette, hogy ha van olyan tulajdonság, amivel egyáltalán meg lehet szorongatni a folyamatosan csúcsokat döngető iPadet, az a méret: elkezdtek terjedni a 7 colos tabletek. Az Apple tehát lépet, és létrehozta a saját olcsóbb, kisebb modelljét, bár egyelőre még kérdéses, hogy mennyire jól sikerült belőni az árazást.
Nézzük először a képességeket: az iPad mini hardvere a két generációval ezelőtti iPad 2-é. Ugyanaz az A5-ös processzor található benne, szóval a cpu kétszer, a gpu négyszer lassabb, mint a negyedik generációs iPadben. Ez jelentős lemaradás, csakhogy ne felejtsük el, hogy a csipnek nem 2048x1536 pixelt kell kirajzolnia, hiszen a retina helyett az iPad 2 1024x768 pixeles felbontású a paneljét kapta meg a mini. Ez visszalépésnek is tűnhet, sőt, az is, csakhogy ne felejtsük el, hogy most már 9,7 col helyett 7,9 colon kell elférnie a képpontoknak, így az iPad mini képe sokkal szebbnek tűnik majd, mint a még mindig forgalmazott iPad 2-é. Az apró méret előnyei: a gyengébb, olcsóbb hardver is elég lehet ahhoz, hogy szebb, élvezhetőbb felhasználói élményhez jussunk.
A méretek egyébként izgalmasak, engem főleg a súlyváltozás érdekel, 660 helyett 308 grammal szaladgálni, azt emelgetni óriási élmény lehet. Elég, ha csak arra gondolok, hogy az iPad 3 tízszázalékos súlynövekedése az iPad 2-höz képest milyen érezhetően fájdalmas volt, és máris leheletkönnyűnek tűnik a mini.
Jók lettek a kamerák is, ugyanaz került a modellbe, ami a negyedik generációs iPadbe, és az LTE-kompatibilitás is hasonló, szóval mehet Magyarországon is a 4G-zés.
Nagyjából ennyi. A Lightning konnektorra most nem térnék ki, a SIM-ről meg annyit, hogy a 4G-ben Micro, a miniben meg Nano van, ezért mehet a kártyák össze-vissza vagdosása.
De koncentráljunk inkább az árra: nem kérdés, hogy az iPad továbbra is nagy siker lesz, eddig is az volt, most változatlan áron nagyobb teljesítményt kapunk, ami életben tudja tartani a keresletet. Az iPad minivel már bonyolultabb a helyzet: mindenki arra számított, hogy a 200-250 dolláros konkurencia nyomásának engedve legfeljebb 299 dollár lesz az ára, ehhez képest - főként lélektanilag, de - magasabb lett, 329 dollár.
Ez nem sokkal kevesebb, mint a hasonló hardverrel de gyengébb kamerával szerelt iPad 2-é, a két gép között tehát nem az ár, hanem a funkció dönt majd: akinek kisebb modell kell, a minit választja, akinek a nagyobb, az a második generációt. Az apróságot mindenesetre sikerült jó messzire árazni az aktuális csúcs-iPadtől, a 35 százalékos árkülönbség már elég lehet ahhoz, hogy olyanok is vásároljanak iPadet, akik eddig anyagi szempontokat figyelembe véve nem tehették azt meg. Az iPad-modelleken belül tehát ügyesen osztották el az árazást.
De a 299 dolláros iPod touch piaca tovább szűkült: kétszer drágábban már egy sokkal jobb képességekkel bíró, telefonálásra is alkalmas iPhone-t lehet venni, alig tíz százalékkal többért meg ott van az Apple remek kis minitabletje, ugyanazzal a processzorral, igaz, kevésbé látványos kijelzővel és feleakkora háttértárral. Ráadásul azt még mindig nem lehet zsebre dugni. De érezhetően ott vannak egymáson.
És ne felejtkezzünk meg az ebben a szegmensben sikeres és előnnyel induló konkurenciáról, a 199 dolláros Kindle Fire HD-ről és a 249 dolláros Nexus 7-ről (16 gigabájtos verziók), amik 30-40 százalékos árelőnnyel indulnak az iPadhez képest. Persze ezek érezhetően kisebbek az Apple tabletjénél, de az Kindle Fire HD 8,9 például már nagyobb, több a pixel a kijelzőn és, mégis kevesebbe fog kerülni, amikor novemberben megjelenik, mint a mini. Szóval nehéz harc lesz ez kemény ellenfelekkel, akik nem félnek árban a béka segge alá lemenni, csak hogy terjesszék a platformot, majd az eladott tartalmon betegre keressék magukat. Ez a modell viszont kevéssé felel meg az Apple stratégiájának, nekik a tableten is keresni kell, ami hatással van az árazásra.
Ezzel együtt is azt mondom, hogy az iPad mini óriási siker lesz és az érezhető felár ellenére tízmilliós eladásokról beszélhetünk majd jövő ilyenkor.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
