A napokban kerül bele hivatalosan is a laptopokba, hordozható eszközökbe az Intel legújabb processzora, sőt, processzorcsaládja. A vállalat akkor kezdett el beszélni a csipről, amikor épp a Core 2-eseken dolgozott. Persze nem nagyon foglalkozott vele senki, kit érdekel egy gyenge, alacsonyfogyasztású csip a Pentiumok bénázását végleg lezáró processzorcsalád születése közben, bár mondott egy olyat az Intel, amire érdemes volt figyelni: 10 órás üzemidő a laptopoknál.
Már többször leírtam az Appleblogon, hogy szerintem egy hordozható gép elsősorban hordozható legyen. Kicsit bánt is, hogy az Apple kínálatában nincs 13,3-as gépnél kisebb modell, főleg, hogy az utóbbi időben több vállalat is bebizonyította, 10 colba is belefér egy használható billentyűzet. Márpedig ezek a gépek tökéletesen megfelelnek a mobilitás elvárásainak: kicsik, könnyűek ráadásul alacsonyfogyasztású processzoraiknak hála viszonylag sokáig bírják.
És ezt a piacon próbálja átalakítani az Atom. Persze eddig is voltak mobilcsipek, de azok 25-30 wattot fogyasztottak. Akadtak olyan processzorok, amik sokkal kevesebbel beérték, de ezek meg lassúak voltak egy laptophoz, pláne egy Apple-laptophoz.
Az Atom az arany középút: megfelelő teljesítményt nyújt, miközben csak 3-4-5 wattot fogyaszt. This is Madness!
Nem is olyan régen jelent meg az a
teszt, ami a jelenleg kapható alacsonyfogyasztású processzorokat hasonlította össze, ebből kiderült, hogy az 1,33-as Atom kábé feleolyan gyors, mint az 1,2-es Core 2 Duo (szóval az ősszel érkező kétmagos verzió 8 wattos fogyasztás mellett már közel a MacBook Air 20 wattos Core 2-esének a sebességét hozza). Ez persze nem jelent mámorító teljesítményt, ahogy az is sokaknak elveheti a kedvét, hogy a csip körülbelül egy 700 megahertzes Celeron sebességét hozza a PCMark05 szerint, ami nem sok.
Ez volt az elmélet. És akkor a gyakorlat: tegnap egy rövid ideig lehetőségem nyílt egy Atommal szerelt laptop bántására, és megmondom őszintén, beszarás volt a cucc. A gépen Windows XP futott, tehát nem volt halálba terhelve, de az összes olyan művelet, amelyik a kisebb gépeket két vállra szokta fektetni, most meglepően akadálymentesen zajlott le. Jellemzően a Celeronnal szerelt gépek még attól is belassulnak, ha csak a rendszer beállításaival bíbelődök, most semmi hasonlóval nem találkoztam. Nem zavarta a gépet, ha több böngésző futott egyszerre, pedig ezekben reklámokkal bőven telepakolt újságok voltak megnyitva.
Egész jól teljesített a laptop a különböző tesztekben is, a Hyper-threadingnek hála a Windows kétprocesszorosnak látta a gépet, ami meg is látszott a teljesítményen, a gép ugyanis rendre jobb eredményeket mutatott fel a multicore-benchmarkokban. És a legdurvább: a laptop a nyúzás közben nem melegedett. Alig langyosodott. Nem is hangoskodott. Közel némán, hűvösen végezte a dolgát, és az akkuteljesítményt sem befolyásolta jelentősen a processzort nyúzó tesztek futtatása. Naná, az Atommal eljött az a kor, amikor nem a csip jelenti az elsőszámú fogyasztót, de legalábbis nem csökkenti drasztikusan az üzemidőt, ha dolgozik.
Persze ez csak egy rövid teszt volt, de az kiderült, hogy az Atom remekül használható azokban a gépekben, amiknél nem a teljesítmény, hanem a mobilitás az elsődleges, amikkel főleg csak böngészni, szöveget szerkeszteni, normális méretű képeket vagdosni akarnak a júzerek. Őszintén szólva örülnék, ha az Apple június 9-én bemutatna valami apró Macet, amiben ez a processzor dolgozik.