Az Apple tegnap bemutatta nemhogy az idei év, de az elmúlt tíz év legfontosabb Apple-fejlesztését: az M1 SoC-et. Ne, senki ne nevezze processzornak, mert az Apple megoldásai eddig sem voltak azok, de ez az M1 aztán végképp nem az. CPU magok, GPU magok, Neural Engine és memóriablokkok egybeütve.
Lehasaljunk előtte? Tényleg olyan jó? Kezdjünk el gyorsan gyanakodni.
Sokkal gyorsabb, mint az előző generációs Mac-ek? Könnyű portolás, egyszerű fejlesztés? Minden programot futtat? Keressük meg együtt, hol hibádzik a képlet. Hogy hol az átverés.
Először nézzük a teljesítményt. Olyanokat hallottunk, hogy hihetetlenül gyors, minden egyszerűen csak megnyílik, nem kell várni, és a weboldalon azt is olvassuk, hogy 3,5-szer gyorsabb az M1 CPU-ja, és ötször gyorsabb a GPU-ja, mint az előző generáció, miközben az energiatakarékos és a teljesítménycentrikus magokkal úgy egyensúlyoz, hogy ne fogyasszon sokat.
Na jó, de mi az, hogy előző generáció? Lehet, hogy az Apple ezért adott ki év elején egy Core i3-as procis MacBook Airt, hogy elmondhassa, mennyivel gyorsabb a saját szilikon?
NEM. Az apróbetűs szövegből kiderül, mivel hasonlították össze a teljesítményt:
A tesztelést az Apple 2020 októberében végezte a MacBook Air Apple M1 chippel és 8 magos GPU-val szerelt prototípusain, valamint 1,2 GHz-es, négymagos Intel Core i7 processzorral szerelt sorozatgyártott modelljein. A teszteléshez használt mindegyik modellben 16 GB memória és 2 TB-os SSD-tároló volt. A tesztelés a Final Cut Pro 10.5 kiadás előtti verziójával, egy 55 másodperces, 4096 x 2160 képpontos felbontású, 59,94 képkocka/másodperces sebességű 4K-s Apple ProRes RAW multimédiás anyagot alkalmazó projekt Apple ProRes 422 formátumra való átkódolásával történt. A teljesítménymérések adott számítógépes rendszereken történtek, és a MacBook Air hozzávetőleges teljesítményét mutatják.
Vagyis az i7-es MacBook Airekkel, tehát egy i3-ashoz képest még nagyobb a teljesítménynövekedés. Hogy ez most single core vagy multicore vagy mi, azt jó lenne látni, nyilván egy négymagos és egy nyolcmagost multicore-ban nehéz összehasonlítani, különösen a differenciált teljesítmény miatt, de mindenképp a nyolcmagos nyer kiemelkedően.
Na jó, de mi az, hogy akár 18 óra üzemidő? Akkor biztos csak ki van nyitva a macOS, de nem csinálsz semmit, nem?
NEM. A 18 órás üzemidőt filmlejátszás mellett mérték le, Apple TV app futtatása mellett. Ami sokkal közelebb áll a valódi használathoz, az a wifis netezés, amit viszont 15 órának ígér az Apple. A szám teljesen életszerű, nem véletlen, hogy az előző posztomban pontosan 15 órát írtam én is: ha fogsz egy méretben hasonló iPad Prót, és a benne lévő akksi és a MacBook Air-ek akksinagyságát arányosítod, akkor pont 15 óra jön ki a wifis netezésre. Hiába van itt több mag, egységnyi akksikapacitás ugyanarra a futási időre jogosít, mint az iPadekben.
Na jó, de ez a sebességnövekedés biztos elolvad, ha x86_64 appokat akarsz futtatni, nem?
NEM. Az Apple mostani launch-ában az a zseniális, amiben az Apple mindig is jó volt. Ha nem képes egy váltást minden aspektusában megkönnyíteni, sőt, a váltást egy nagyon is kívánt állapotnak bemutatni, akkor megette a fene az egészet. Van Windows 10 ARM-ra, mint ahogy a világ első tableteinek nagy részén is szerintem XP futott. Csak hát minek, ugye, megmaradt vásári mutatványnak.
Az Apple a Universal appokra helyezi a hangsúlyt, vagyis olyan package-ekre, amik Intel és M1 verziót is tartalmaznak, vagyis bármilyen Macen lehet futtatni őket. A lényeg itt az volt, hogy minden fejlesztő képes legyen gyorsan létrehozni az Universal kódot, és ez sikerült is meglépni állítólag. Valaki egy napos fejlesztésről, valaki fél órásról beszélt: kijelölöd, mikre van szükséged, miket használsz, és kattintasz.
Ha a fejlesztő nem lép, vagy régi x86-os appot futtatnánk, még mindig ott van a Rosetta 2, ami átfordítja futás előtt a kódot, hogy mehessen M1-en is.
Na jó, de az így futtatott appok nem lesznek-e nagyon lassúak a korábbiakhoz képest, itt is kijön-e az M1 előny?
Erre vonatkozóan pontos infó nincs, Craig azonban elmondta a tegnapi videóban, hogy a Rosettán futó alkalmazások még mindig gyorsabbak M1-en, mint a korábbi Mac rendszereken (nem tudni, mihez hasonlította, de gyanús, hogy az i7-es MacBook Air-t vette alapul). Lassabb biztos nem lesz, legfejlebb az elindításnál lehet egy kicsit várni. Tesztekből majd kiderül, mennyit.
Na jó, de most behúznak minket egy baromi drága világba, ahol nincs többé olcsó laptop, meg bütykölés.
EZ RÉSZBEN IGAZ, de sokkal korábban megtörtént. Az Apple nem kínált soha olcsó gépeket. Áremelést sem hajtott végre a belépő szinten: most sem ment az ezer dolláros beugró laptopár fölé, és nem is számítok drágulásra. Nem szerették a bütykölést sem, akadályozták, ahogy csak tudták. Ami most történt, hogy a memória is integrált, nem cserélhető, nem bővíthető (jelenleg pedig maximum 16 GB támogatott), vagyis egy újabb bütykölés, ami lehetetlenné válik.
Na jó, de meddig lesz Rosetta 2? Mi van, ha jövőre kinyírják, és ott maradok a régi appjaim nélkül?
SOKÁIG ITT LESZ. Az eredeti Rosetta, ami a PowerPC-s appokat engedte inteles Macen futni, 2006-2011 között volt elérhető, aki meg akart, nem frissített OS X Lionra, és továbbra is használhatta. De ne higgyétek, hogy 2020-ban van bárki, aki így tesz még. Megtalálta a helyettesítő appot, és kész. A Rosetta 2 velünk lesz évekig, de a Universal apps miatt sokkal korábban feleslegessé válik, mint az eredeti Rosetta.
KONKLÚZIÓ
A helyzet az, hogy a számítógépek lassan megszűnnek annak lenni, amik voltak a kilencvenes-kétezres években. Nem azt mondom, hogy el kell engednünk az összeválogatott alkatrészeket, nem azt mondom, hogy nem lesz ilyen, de inkább a pró arcok építik maguknak a spéci vasakat, a mindennapos felhasználóknak, akik előbb adják el a gépeiket, minthogy bütyköljenek, meg bővítsenek, ez úgyis mindegy.
A lényeg: kérjetek mindig sok memóriát a gépbe, sokkal fontosabb például most 16-tal és nem 8-cal kérni az M1-es Maceket, mint valaha, de ennyi a változás az átlagnak.
A többi kábé az, aminek látszik. Nem tudtam nagyon belekötni. Egy sokkal gyorsabb gép, ami immár tökéletesen összedolgozik az iOS-eszközökkel, miközben nyitva marad még a Rosetta 2 élettartamáig az Intel appokkal is. Egy olyan gép, ami egészen új teljesítmény-fogyasztás görbét rajzol fel az otthoni gépek számára, ahol az ARM immár előny, és nem hátrány.
Plusz úgy tervezték meg, hogy a mai folyamatokra és a maximális biztonságra legyen kihegyezve, tehát az egész sokkal előremutatóbb, mint a nyers teljesítmény és a tranzisztorszám növelése.
Valószínű, hogy egy új korszak nyitányát látjuk most, és az Intel, ahogy korábban írtam, a dízelmotor sorsára jut. Sok helyen megmarad, főleg ipari területeken, de aki személyautót - személyi számítógépet - vesz, ennél már sokkal jobbat akar majd.
Jelenleg: Apple gépet.
szucsadam
2019.09.25. 13:18
Címkék: piac elemzés elemző trendradar
Én még ilyet nem láttam. Eddig megszoktam, hogy nagyjából ugyanazt látom egy grafikonon, mint az elemzők, akiket szinte csak ezért fizetnek, de most más a helyzet. Vagy történt valami, vagy én vagyok hülye, döntsétek el ti.
Arról van szó, hogy Horace Dediu, nem kis név ebben a szakmában, értelmezte az iPhone-ok árait. A lenti ábrán az iPhone-okért kért dollárokat helyezte időtengelyre, látszik rajta, mikor mennyibe került egy-egy modell. Látható rajta az is, amikor az Apple az iPhone X-szel bevezetett egy drágább telefont, ami inkább tűnt egy limitált kiadásnak abban az évben, hogy aztán erre a limitált kiadásra rádobja a következő év XS-eit, az XR-rel pedig egy viszonylag új kategóriát hozva létre, mindezzel pedig durván fellőve a legjobb modellek árát.
Az elemző kijelentette, hogy tulajdonképpen nem is lettek igazán drágábbak az iPhone-ok, hiszen az egykor 600 dollárba kerülő eredeti modell ma már 742 dollár lenne. Ábrázolta az ASP pontokat, majd egy vonallal berajzolta a trendet, egészen 2018 közepéig, és kijelentette, hogy mivel a vonal nagyrészt egyenes, ezért nem történt érdemi változás az átlag eladási árakban napjainkig, mert
nem hiszi, hogy idén változna a helyzet a tavalyihoz képest.
Nagyon fontos ez a mondat, mindjárt visszatérek rá. Csak még egy forrást, ami ugyanezt a mondatot erősíti: a Deutsche Bank elemzői ugyanerről nyilatkoztak tegnap, sőt, továbbmentek. Szerintük ugyanis a 2019-es év átlagos eladási ára csökkenni is fog 2018-hoz képest, az iPhone 11-esek népszerűségének köszönhetően. És egy 64-es 11 olcsóbb, mint egy 64-es XR volt a bemutató előtt, ugye.
Amik nekem a problémáim:
- A 600 dolláros kezdeti iPhone árat aztán nagyon gyorsan lecsökkentették az eladható tartományba, és két hónap alatt 400 dollár lett, bicsibocsi. Így ezt összevetni a mai árakkal félrevezető. Akkor 600 dollár túl sok volt.
- De ha ezt az árcsökkentést elfelejtjük, akkor is: a legdrágább iPhone volt 600 dollár, a következő években 700. Ma 1450. De teljesen igaz az is, hogy a belépő modellek ára lényegében nem változott, az SE volt néha a vonal alatt.
- Félrevezető évekről beszélni. Azt mondani, hogy 2017-es, vagy 2018-as árak. 2017 szeptemberében volt ugyanis a váltás: voltak telefonok az előtt, és az után. Márpedig az látszik, hogy az iPhone X eladások erősen meglendítette felfelé az ASP-t, de valamiért a trendvonal ott szakad meg, hogy ezt látnánk kibontakozni.
- Én nem tudom elképzelni, hogy ezt a trendet a következő év XS őrülete ne fokozta volna. Tehát 2018 szeptemberében megint emelkedést kellett tapasztalni, de erről nincsenek adatok. Erről aztán senki nem beszél, és innentől mindenki az XS/XR - 11/11Pro együttállást vizsgálja, és azt mondja, ezek egymáshoz képest vagy nem változnak ASP szempontból, vagy csökkentik is azt. Vagyis 2018 szeptembere, mint valami szakadás az eseményhorizonton, kimaradt a számításokból, azt a hamis képet közvetítve, hogy az iPhone-ok tulajdonképp ugyanannyiba kerülnek, vagy még inkább: olcsóbbak, mint voltak.
- az átalgos eladási ár 600-700 dollár között mozog. Na most épp a 2018-as bemutató után ebben a tartományban már nem kaptál új telefont, csak tavalyi modellt. Lehet, hogy az ügyfelek úgy döntenek, hogy abban az évben már nem engedhetik meg maguknak az új modelleket, ezért vesznek régebbieket. Ez alapján azt érzékeltetni, hogy tulajdonképpen az ASP egyenes, az iPhone-ért mindig ugyanannyit adtunk: csúsztatás.
Én nem értem, mi ez, de szándékosnak tűnik. Ennyire ráugrani az ASP-re, vagyis a végfelhasználók döntésére, és ebből következtetéseket levonni egy telefon árára, elkövetni a fenti csúsztatásokat: olyan, mintha a számokkal az Apple-t akarnák igazolni. És nem, az Apple nem tud annyit fizetni, és nem is Kelet-Európáról beszélünk, ahol ez ilyen egyszerű, Merci csomagtartójából. Viszont valami erős lobbiszagot érzek Cupertino felől.
szucsadam
2019.02.18. 10:34
Címkék: stream elemzés
Na, ezt kiböjtöltük. Mióta beszélünk erről? Hány éve? Hát, idén jön már, állítólag.
Amikor az Apple filmes streaming szolgáltatásáról írnak, az alábbi topikok kerülnek elő: milyen iparági vezetőket alkalmazott már az Apple ebben a szegmensben, valamint milyen egyedi, saját tartalomra szerződtek le, és kivel? És persze fontos, hogy az Apple jó szakemberekkel vegye körül magát. Az első két saját műsorát, a Planet of the Apps és a Carpool Karaoke részeket nagyjából önszorgalomból készítették el, be is zsebelték a vegyes kritikákat miatta. Utána kezdtek el levadászni a hozzáértőket.
És persze az egyedi tartalom is nagyon fontos: ma ez különbözteti meg egymástól a különféle szolgáltatókat (itt írtam arról, mik jönnek, itt pedig egy még újabb lista). Kijön egy új sorozat, exkluzív terjesztésben csak a szolgáltatónál - ezért is gyártják már eleve a szolgáltatók ezeket -, és máris egy rakás új előfizetést zsebelnek be. Az iTunes Store-ban még a régi iskola valósul meg: ami érdekel, azt kikölcsönözheted (neadjisten megveheted). Az új korban, ha ki akarsz kölcsönözni valamit, rögtön havidíjat fizetsz, hogy rákapj az ízére és maradj örökre.
Igaz, a havidíj alig több, mint az egyfilmes kölcsönzés.
Szóval szakemberek és egyedi tartalmak. De én nem hiszem, hogy csak ezekről kellene beszélni. Ezek szükségesek, de nem fedik le, mit is akar valójában megvalósítani az Apple a filmes streaming szolgáltatással. Lássuk, mi van még?
A meglévő filmek beszippantása
Az iTunes Store eleve egy rakás filmet tartalmaz. Hogy ezen filmeket úgy, ahogy vannak, át tudják-e tenni a stream-elő csomagba, nem tudni. Úgy lenne értelme.
A magyar kínálat ma már bővül a friss tartalmakkal, így például a tavaly októberben a mozikban megjelenő Venom már kölcsönözhető itt magyar felirattal update: sőt sztereó szinkronnal is, ami jó jel. Mindenesetre ha megnézzük, 2016 év végén hány magyar cím volt elérhető, és mennyi most, nem vagyunk teljesen meggyőzve. Kicsit több mint két éve már több mint ezer találat volt, és most nyilván több annál, de sok esetben nem számottevő az eltérés. Egyes kategóriákban 0-10%-os emelkedést láttam, de a horror és thriller kategória kétszeresére hízott. A két legnépszerűbb kategória, a dráma és akció filmjeit most nem tudtam összeszámolni, mert nincs oldallapozási lehetőség.
A széttöredezettség összerendezése
Talán a legjobb ígéret, amit a pletykákból ki lehetett olvasni, az a központosítás. Ugyanis épp a közepén vagyunk egy olyan folyamatnak, amikor mindenki saját stream-et akar, saját appal. Van ugye a Netflix, meg az Amazon Prime itthon, ami kiegészül olyannal, mint az HBO GO, amikor egy hagyományos csatorna lép ugyanerre a “vannak külsős és persze saját filmjeim” útra (Hulut most hagyjuk, koncentráljunk magunkra). Ehhez jön idén például a Disney+, ami a Disney saját exkluzív tartalmait mutatja majd be, miközben állítólag azért szerződésben maradnak a Netflix-szel is.
Az Apple tavaszi bejelentése pedig állítólag tartalmazza, hogy ezekre a szolgáltatókra egy helyen fizethetünk elő, sőt, a tartalmakat is egy helye, a cég saját TV appjában láthatjuk, minden Apple platformon. Tehát nagyon optimális esetben ez úgy nézhetne ki, hogy a 3-4-5 szolgáltató összes tartalmát láthatnánk egy összesített felületen, egyetlen konténerbe öntve, és ha érdekel mindket valami, ott azonnal elő is fizethetünk az adott csatornára, és akkor nézhetjük, azonnal. Nem kell kilépni, appot keresni, jelszót beírni.
Az Apple pedig egy lesz az itt látható szolgáltatók közül, szintén saját és külsős tartalommal.
Kérdés, hogy a cég miként különbözteti meg magát egy olyan felületen, ahol egyből a versenytársait is magával hozza? Hiszen a versenyhivatal árgus szemmel nézi majd, hogy nincs-e a TV appban részrehajlás, vagy versenyt korlátozó módszer. Erre is mondanak egy jót az iparági pletykák, sőt mindjárt kettőt:
- az Apple saját videós streaming szolgáltatását a Netflix árai alá lőné be
- az Apple csomagban kínálná az Apple Music / News / Videó streaming csomagjait, így az Apple-használóknak nagyobb evidencia lesz, hogy eleve előfizetői a filmeknek. Így csak akkor mennek át máshoz, ha ott exkluzív tartalmat találnak.
Hát ezt várom én az év elejétől. És noha mindez elég jól hangzik, vannak kétségeim is.
Egyrészt az Apple szépen ráugrik most erre a szolgáltatás szekérre, hogy ennek hátán majd kimásznak a kínai iPhone-eladások miatt keletkezett bevételi űrből, és egy fenntarthatóbb növekedési pályát valósítanak meg. Ez nem is baj. Csakhogy, ahogy Jobs állította annak idején, fókuszálni kell, nem lehet mindennel egyszerre foglalkozni, mert elaprózódsz. És már most lehet látni, ahogy a cég a hardverfrissítéseket eltolja, hanyagolja, az ígéreteit sem mindig tartja be a megjelenéseket illetően.
Közben hígul a menedzsment, ugyanis nyakra-főre érkeznek be a filmes, kiadó szakmából olyan arcok, akik nagyon ismerik már a dörgést. Az ilyen arcok mindig nagy kihívást jelentenek egy olyan saját kultúrával rendelkező cégnek, mint az Apple. És lehet, hogy olyan mellényű arcok érkeznek, akiket lehetetlen lesz betörni.
Számomra a külső filmek kínálata is túlságosan uniformázált. Nagyon kellene jó művészfilmeket, minőségi címeket összeszedni, olyan alkotóktól, akik ugyan nem keresnek dollármilliókat, és nem is képesek kasszát robbantani, de baromira hiányzik ez a mostani stream-elő palettáról. Szégyen, hogy az ilyeneket még mindig csak torrentről érhetik el az emberek. Az Apple felkarolhatná őket, hogy közönséget találjon számukra, egyúttal megkülönböztesse magát a többiektől. Valódi ízléssel, nem trendkövető hip-hoppal, mint az Apple Music esetében.
Az egyedi tartalmak pedig rengeteg energiát visznek el, különösen hogy a cég itt nagyon ráerőlteti a saját vállalati kultúráját a készítőkre. Ami azt jelenti, hogy meztelenség és erőszak inkább nem, könnyed, családi jellegű tartalmak. Meg akarták venni a Jóbarátok jogait, de inkább kotlik még rajta a Netflix 100 millióért. Vagyis kínálatban a Disney+-t sejtem megközelítő iránynak.
Közben viszont, különös módon, a magyar üzletben a horror és a thriller tartalmak nőnek, tehát egy épp ezzel ellentétes folyamat zajlik a külsős filmek körében (tudom, Magyarországon).
Na, ennek a sok kérdésnek, kétségnek és lehetőségnek kell összeállni egy hatalmas bejelentéssé nemsokára. Reméljük, minden puzzle a helyére kerül, és nem maradunk kétségek között.
szucsadam
2018.11.15. 10:09
Címkék: vélemény elemzés
A két héttel ezelőtti negyedéves pénzügyi jelentés ismét rekordról számolt be. Nem volt ebben semmi különös, teljesen megszokott az Apple-től. Valami mégis történt, mert a bejelentés óta a cég értéke, 14 nap alatt, 16 százalékkal esett, és több mint 20-szal a nemrég bejelentett rekord részvényérték óta. A hírös billiárd dolláros kompani piaci kapitalizációja, vagyis részvényeinek összértéke most közelít a Microsoftéhoz.
Egyrészt az történt, hogy a bevételnövekedés ellenére az eladások stagnáltak vagy csökkentek. Ezzel párhuzamosan Tim Cook bejelentette, hogy ezentúl nem közlik az eladási számokat a hardvereladásoknál, ezentúl nem lehet tudni, csökkentek-e az eladások, vagy ha igen, mennyivel. Csak a bevételeket közlik.
Másrészt az történt, hogy a beszállítók is elkezdtek profitcsökkenést jósolni a legnagyobb ügyfelük eladásaira hivatkozva, ez pedig csak az Apple lehet.
Mekkora a baj? A részvény értéke tegnap is esett, folyamatosan esik. A buy besorolásból most kezdik átminősíteni neutralba a papírt. Ha azonban fél éves távlatban, vagy még nagyobban vizsgáljuk a papírt, azért nem látszik annyira kétségbeejtőnek a helyzet. Még.
Legyünk benne biztosak: Tim Cook bejelentését jól megfontolta. Demózták, mi lenne a részvénnyel, ha a következő negyedévekben közölnék a csökkenés mértékét, és mi lenne, ha eltitkolnák. Az jött ki, hogy az egyszeri nagy sokk jobb lesz, mint a sok kicsi.
És hogy csökkenések jönnek, az egészen biztos. Az Apple mostanra az összes termékén végrehajtotta a gumicukor-trükköt, vagyis a termékpaletta széthúzását a magasabb ármező irányába. Az alsó végek levágása még nem mindenhol történt meg, iPhone SE már nem kapható, de régi MacBook Air még igen. Nemsokára azonban nem tudsz Apple-terméket venni kevesebb pénzért, mint amiért korábban prémium szintű Apple-terméket vettél. A prémium szint meg elszállt.
Akkor, amikor a kínai és indiai piac az olcsóbb készülékekért kiált, és a consumer technológia ott tart, hogy a mindennapi dolgokra bőven elég gyakorlatilag akármilyen összetételű hardver, és csak a borítás minőségére és az ergonómiára kellene figyelni, az Apple bekeményített. Izzadságszagú, haszontalan vagy kicsi haszonnal járó, de drága technológiákat fejlesztett, amire mutogatva kér többet. Kétségbeesetten próbálnak differenciálni egy olyan korban, amikor a differenciálás egyre kevésbé van benne az emberi fejekben.
Kártolnak.
A kártolás a gyapjú vagy pamut lazítása, párhuzamosítása. Az a folyamat, amikor a gubancokat arrébb tolják fesűkkel, egyre hátrébb, amikor a végére már nem marad kár. Az Apple kártolása abból áll, hogy a stagnáló eladások miatti befektetői pánikot arrébb tolták, mégpedig masszív áremeléssel. Amíg nem jönnek az eladási számok, de jönnek a magasabb bevételek, addig nincs oka panaszra senkinek. Nem baj, hogy nem nő az Apple-használók tábora, amíg többet fizetnek. Az Apple ráerősített azokra a területekre is, ahonnan a bevételek növelését még várhatja: a szolgáltatások és a kiegészítők piaca egyre nagyobb lesz, több mint 100 mágnes került az új iPad Prókba, hogy BÁRMIT rá lehessen csatolni, és azt a valamit lehetőleg az Apple gyártsa.
Az Apple azzal, hogy elrejtette a hardvereladási adatokat, újabb lépést tett afelé, hogy önmaga is egyre kevésbé hasonlítson hardvercégre. Egyre inkább szolgáltató cég, és termékük az Apple részvény.
A Braeburn Capital cég neve kinek ismerős? A Braeburn név maga egy almakultivárt, egy almafajtát jelöl. A Braeburn Capital pedig egy pénzügyi alapkezelő cég, történetesen az Apple leányvállalata. Történetesen a világ egyik legnagyobb befektetői ők, és az Apple pénzügyi erőforrásainak 70 százalékát ellenőrzik. Ugye nem kell leírnom, micsoda pénzügyi tartalékkal, és micsoda hitelekkel rendelkezik a cég? Akik AAPL részvényt vesznek, a Braeburn Capitalból is vesznek egy szeletet.
A Wall Street Journalban jelent meg egy cikk erről nyáron, “Az Apple egy hedge fund cég, ami telefonokat gyárt” címmel. A cikket író professzorok elkezdtek az egész folyamatra nem az iPhone oldaláról ránézni, és érdekes dolgokat találtak. Például hogy milyen különös hedge fund is az Apple: csak minimális információt közölnek a Braeburn Capital befektetéseiről - ahogy egy hedge fund -, viszont egy hedge fundtól eltérően bárkit bevesznek ebbe a buliba. Bárki vehet részvényt ebből a különös portfólióból, és vesz is.
Az Apple egy hedge fund cég, ami telefonokat gyárt. Tim Cook meg egy pénzmérnök.
Az emberek, akik sikeresebbé tehetik a céget, a sales-es és marketing dolgozók. És a végén ők vezették a céget. És a termékekért felelős embereket kitették a döntéshozó testületből. És a cég elfelejtette, milyen jó terméket készíteni. Az érzékenység, a géniusz, amik abba a monopol helyzetbe hozták őket, szétrohadt azok miatt az emberek miatt, akiknek nem volt fogalma, mi a különbség jó termék és rossz termék között.
Ezt Steve Jobs mondta. Ezzel jellemezte a Xeroxot, a céget, ami simán beengedte őket a termékfejlesztőkhöz, akik megmutatták nekik az egeret és az ablakos elrendezést a kijelzőn. Amit ma számítógépként ismerünk, azt ott fejlesztették ki, de a marketing és sales csávóknak erről fogalma sem volt. Ők nyomtatókat adtak el cégeknek.
Nem, az Apple nem lépett az idézetben felvázolt útra, hiszen Jobs DNS-e még mindig ott van Cookban és a többiekben. De valami megváltozott náluk is. Továbbra is a termékeket hangsúlyozzák a hivatalos nyilatkozatokban, továbbra is állítják, mit sem változtak ebből a szempontból, de mégsem hiszem el nekik. Ahogy Jobs bemutatta az új termékeket, abból látszott a termékközpontúság. Ahogy Tim Cook jelenti be a termékeket, ahogy próbál hisztérikus állapotba kerülni, az inkább ijesztő.
Én szurkolok azon, hogy a részvények ára tovább süllyedjen. Süllyedjen addig, hogy válságmenedzsment következzen. Hogy megkérdezzék maguktól, hogyan jutottunk idáig? Menjenek vissza a kiindulási pontig. Szarják le, hogy az emberek nem vesznek több iPhone XS-t, mint egy héttel ezelőtt, csak annyit vagy kevesebbet. Fejlesszenek olyan termékeket, amiket érdemes lesz megvenni. Találjanak ki új termékeket, amik nagyszerűek, amik piacvezetők, amikre még nem gondolt senki.
Ne mondják azt, hogy we love the Mac, úgy, mint akik a pénzügyi fogások között megsimogatják a pénzügyi fogások elkészítésében segédkező számítógépeket. Mondják azt, hogy we are the Mac. We are the iPhone, iPad, és a többi.
De tudjátok, mi lesz ehelyett? Pár nap, pár hét, és újra növekedni fog a részvény értéke. Az Apple-nél pedig pezsgőt bontanak, és ismét azon dolgoznak, hogy miként tudnak több pénzt termelni. Nem azért, mert nincs nekik elég - azért, hogy fennmaradjon a hajó egyáltalán. Mert úgy látják, hogy ez tartja fenn a hajót. Nem látnak más utat erre.
szucsadam
2018.06.25. 07:27
Címkék: magyarország árfolyam elemzés
Megvizsgáltuk már a kérdést párszor, és időnként újra megtesszük.
A kérdés: ha az Apple bemutat egy terméket 1 dolláros áron, akkor az itthon, extra magas ÁFA-val, Artisjus-szal, árfolyamkockázattal, mindennel, végül mennyi lesz?
Ez az a szám, amivel a pletykákban szereplő új iPhone - meg minden más - árakat kell majd szorozni, például a legenda szerint olcsósított iPhone X 600 dollárját is így lehet forintosítani.
A dolog azért pikáns, mert az USA védővámokat jelentett be Kína ellen, és noha az Apple nemrég úgy nyilatkozott, hogy őket biztosan nem érinti majd a dolog, a Trump kabinet máshogy tudta a dolgot. Semmilyen kivételt nem akarnak engedni (Tim Cook pedig tech-diplomataként járja ki az utakat, és próbál eredményeket elérni. Ez még nincs lefutva tehát).
Szóval ha a 25%-os védővám minden darabja lecsapódna egy iPhone-on, akkor el tudjuk képzelni, mi lesz. Az USA lakói tömegével jönnének Budapestre vásárolni Apple-cuccokat, mert ugyan magas az ÁFA, de a sör olcsó, és ott a bulinegyed. Ez nyilván nem valósul meg, ha egyáltalán lesz büntetővám egy amerikai telefonra - ami abszurd -, akkor sem ilyen mértékű, és a nagy részét lenyeli majd a gyártó meg a telkó cégek.
Mindenesetre érdemes most számot vetni, hogy állunk. Mert lehet, hogy nemsokára ezek a számok nagyon átalakulnak majd.
Láthatjuk, hogy az Apple TV, az új iPad és az iMac Pro esetében a legjobb fej az Apple, nettó egy dolláros árért itthon bruttó 360 forintot, vagy ez alatti összeget kell fizetni. Ez azért is jófejség, mert ha a napi középárfolyamra rápakoljuk a 27% ÁFA-t, akkor 355 forintot kapunk, tehát:
És akkor még hol az Artisjus meg az árfolyamkockázat.
Máshol az Apple vastagon rajzol, az iMacek és a MacBook Prók sem annyira kedvesen vannak árazva. Lássuk, mekkora a növekedés a négy évvel ezelőtti állapotokhoz képest:
A dollár-forint árfolyam is erősen átalakult, most 26%-kal kell több forintot adni egy dollárért. Ehhez képest az emelkedés viszont 9 és 25% között van csupán. Annyira nem rossz a sorunk, mint gondoljuk.
