A TIDAL iOS-es appjában is elérhetővé tette a Master minőségű stream-jét. És mivel az első 60 nap ingyenes, most könnyen kipróbálhatja bárki, mit jelent, ha egy zene úgy szólal meg, hogy nincs agyontömörítve. Kódolásra az MQA módszerét használják, amivel a nagy fájlt egy “music origami” módszerrel darabolják kisebb egységekre, amiket aztán eljuttatnak az eszközre. 165.000 ilyen minőségű daluk van.
A módszer kritikusa, Andreas Koch szerint a tömörítés nem jobb, mintha CD-t hallgatnánk. De azért az sem olyan rossz egy átlag júzernek.
Az elmúlt egy napban hallgattam HomePodon, Beats fülesen és az Apple saját gyári fülesén. Hallom a különbséget, értem a különbséget, de nem jön le a hajam. Persze az ilyen minőséget nem is azért találták ki, hogy gyári füleseken hallgassák, inkább azoknak szól, akiknek otthon lehetőségük van valami brutálabb hangrendszerre kötni a forrást, de még azért bíznak valamennyire a digitális technikában is.
Kanye West ismert arról, hogy időnként saját agya vagy külső forrásból adagolt kemikáliák hatására olyan szellemi hullámvasútra ülteti fel rajongóit a Twitteren, hogy azok alig bírnak leszállni. Fél éve azért könyörgött, hogy a tech-óriás cégek adjanak neki egymilliárd dollárt, mert ő ennek a generációnak a Disney-je.
Most pedig azt követeli, hogy az Apple vásárolja meg végre a Tidalt.
A Tidal Kanye West haverjának, Jay Z-nek a zeneszolgáltatása, 4,2 millió előfizetéssel. Az Apple Musicnak 13, a Spotifynak 30 millió fizető előfizetője van, így noha korábban rebesgették, hogy az Apple felvásárolná a Tidalt, láthatjuk, hogy ez számukra nem annyira égető kérdés. És sejthetjük, hogyan tárgyal az Apple a számára nem annyira lényeges dolgok megvásárlásáról.
Ezt erősíti meg Kanye West kirohanása, aki olyanokat állít, hogy
Ez a Tidal-Apple beef szétbassza a zeneipart.
Apple, add oda Jay-nek a pénzét, és ne játszd azt, hogy te vagy Steve.
Tim Cook, Jay Z, Jimmy, Larry, én és Drake, Scooter pedig ezen a héten tárgyaljanak, telefonon, vagy személyesen!!! (Tim Cook, Jimmy Iovine, Larry Jackson, Jay Z, Drake, Scooter Braun - a szerk)
Csesszétek meg a pöcslengetős játékotokat. 100 év múlva mind meghalunk. Adjuk meg a gyerekeknek a zenéjüket.
Ez utóbbival nyilván arra céloz, hogy a Life of Pablo albuma Jay Z szogáltatásán belül jelent meg először, és Kanye akkor kijelentette, hogy soha nem lesz elérhető Apple Musicon. Aztán persze mégis. Biztos ettől lett mérges.
Annyi azonban tisztán látszik a tweetekből, hogy tényleg folyamatosan zajlanak - vagy eddig zajlottak - a tárgyalások az Apple és a Tidal között, és valószínűleg az Apple olyan feltételeket szab, amik nagyon kellemetlenek Kanye haverjának, ezt pedig a művész egy laza mozdulattal kiteregeti a világnak.
Kicsit úgy érzem magam, mint Hugh Grant az Egy fiúról című filmben: áll pár gitár a szobám sarkaiban, valaha nagy reményekkel zenéltem, mára pedig szinte semmit sem játszom, és miközben tartottam tizenöt év szünetet, olyan változások történtek, hogy csak nézek körbe mint a vett malac.
Amikor elkezdtem gitározni, még nem a Google-t használtuk keresésre. Ezt adjátok össze. Azért nem sokkal később már lehetett tabulatúrákat (egy lebutított, hangszerspecifikus kottaszerűség) vadászni interneten, de ezek sokszor pontatlanok voltak, és olyan sok dal nem is volt elérhető.
Ugrunk tizenöt évet. Sógoromtól kapok egy gitárkombót (kösz!), leporolom a Zoom 1010-es pedáljaimat, leakasztom a gitárom, és csapatom újra. Elkezdek kottákat keresni, a régi társ - Google - segítségével, aztán belefutok a Songsterrbe. A fenti módszerrel ez nem könnyű, mert a Google nem listázza, a weboldal egy őskövületnek kinéző, de jól működő flasht futtat. Tulajdonképpen először nem is ezt találtam meg, hanem az iOS appot, ami ingyen letölthető.
iPaden:
Hihetetlen volt nekem a kényeztetés. Rengeteg tabulatúra van fent, amik egyrészt sokkal pontosabbak, mint a neten összekeresgélt random kották, másrészt - nem tértem magamhoz az örömtől -:
A tab lejátszható, tehát a kurzor követi az eredeti ritmusban a hangjegyeket, és halljuk is a hangokat! Tehát minden eddiginél könnyebben tanulhatsz egy számot akár a buszon ülve, mire odaérsz a hangszeredhez, már kisilabizáltad a dolgot. A tab közepére ugrasz, és már játssza is az adott részt, mutatva a lefogásokat és pengetések ritmusát
az adott dalban megszólaló minden hangszert külön tabulatúrán megtalálunk. Tehát félelmetesen egyszerű megtanulni egy számot egy gyorsan összeállt rock-bandának, mindegyikük a saját hangszerét tölti be, tanulgatja meg, és közben hallja lejátszás közben a többit is, így megtanulhatja egyedül, hogy az ő játéka pontosan mikor lép be, vagy ki.
A tabulatúrákat felhasználók töltik fel, ők is javítgatják, de ellenőrzik is a Sonstrerr emberei. A befolyó pénzből támogatják az adott zene készítőit - hogy mennyivel, arról nincsenek információim.
Ahhoz, hogy az appot egyáltalán használjuk, és ne csak a dalok első pár másodpercét játssza le, havidíjat kell fizetnünk, 4,99 eurót. Az alkalmazás ezután nem csak a teljes számokhoz ad hozzáférést, de állíthatjuk a tempót, ismétlődő szekciót állíthatunk be, csak az adott hangszer hangját hallgathatjuk, és átválthatunk tábortűz verzióra, dalszöveg és akkordok leírására.
Az érdekes az, hogy ha ezekre a plusz funkciókra nincs annyira szükségünk, az iOS eszközről elérjük a weboldalon ingyen is ugyanezeket a tabulatúrákat, lejátszási korlátozás nélkül, csak egy zavaró önreklámot kell elviselni. De pofásan néz ki:
...sokkal jobban, mint az asztali gépes flash-verzió, ami szintén hirdetés alapon működik (bár hirdetést nem láttam még):
Utóbbi szintén hozzáférést ad a dalokhoz, és itt elérhetjük a felhasználói kommenteket is, amit a pontosságot taglalják. A weboldalon egyébként már egy másik, havi 10 dolláros előfizetést kínálnak, ami megint más ficsöröket kínál, és magában foglalja az app használatát is. Akik igazán ki akarják használni az összes képességet, ezt lehet megpróbálni.
Szóval tudom, a Sonsterr egyáltalán nem mai csirke. Csak nekem, aki eddig aludt, és most ébredt fel, körülnézve a jövőben, ahol repülő autók, fülbe épített okostelefonok és hangszerekre leosztott, lejátszható kották lógnak a fákról.
"Te, az valami közismert tény, hogy az Apple Music eltüntet zenéket a gépeidről, amiket aztán nem tud lejátszani?" - fogalmazott óvatosan Csaba egy nekem szánt levélben hónapokkal ezelőtt. "Hát pedzegették. Nekem is törölt egy csomót, amiket azóta nem tudok felhőből sem meghallgatni." - válaszoltam bátortalanul.
Azóta behúzzuk a nyakunkat, mert van valami, amit Cupertinóban valakinek megmutattak, és attól elszégyellte magát. Hát mi a jóistent mutathatnak meg, hacsak nem egy bazi "don't play my music" gombot, amit mi kapcsoltunk be, és nyomtunk rá két SURE-t?
Mondjuk ki: az iTunes Music Library és az Apple Music ebben a formában nagyjából egy lépegető exkavátor a saját zenéid között. Ami megmarad, megmarad, ami nem, nem.
Azóta eltelt egy kis idő, így valaki megint kikelt a rendszer ellen. James Pinkstone zeneszerző, studióvezető írt egy posztot, amiben azt állította,
az Apple ellopta a zenéjét.
Oké, míg én inkább valami bug-szerűségről beszélek (hiszen nem csak eltűntek a zenék, de felhőből sem értem már el őket), addig ez a jóember a program rendes működésétől akadt ki. Előfizetett az Apple Musicra, bekapcsolta az iTunes Music Library-t, erre eltűnt a gépről 122 gigányi zenéje. Olyanok is, amiket ő szerzett. Nem voltak sehol.
Az elmélet az, hogy az Apple rendszere törli a duplikált fájlokat, valamint azokat a zenéket, amiket nem talál meg a saját kollekciójában, feltölti a felhőbe, hogy aztán onnan streamelhesd vissza asaját eszközeiden. Az eredeti gépről pedig törli azokat, hiszen neked is jobb, ha tárhelyet spórolsz, nem igaz? Hahaha.
Csakhogy ezzel van pár gond. Az egyik, hogy ezt a cloud könyvtárat addig éred el, amíg előfizetsz. utána elérhetetlen lesz számodra. Ugyan kérheted, hogy a zenéidet töltse vissza a gépedre, de ez sok-sok órányi procedúra, főleg egy ilyen kollekciónál.
A másik gond az elv. Ahogy James Pinkstone írja, az egy dolog, hogy a Taxisofőrt megnézed a Netflixen, de a Netflix nem jön be a lakásodba, és nem viszi el a Taxisofőr DVD-det. Hogy majd szólj, ha kéred vissza, de tudd, hogy azzal azért szívás lesz.
Harmadik probléma: James Pinkstone-nak egy csomó WAV fájlja volt, amiket átkonvertált az Apple a tároláshoz, és vissza már csak a tömörített mp3-akat adta. Egy zeneszerződnek viszont nagyon nem mindegy, hogy mennyi veszteséggel tárolja a dolgait.
Rendesen előhozták a zeneszerzőből az orwelli paranoiát, ami talán túlzás, de a felháborodása egyébként tök jogos. És szerintem mi is, és mindenki, akinek hiányoznak zenéi, beleestünk az áldozathibáztatás csapdájába. Csak épp mi vagyunk az áldozatok. Azt gondoljuk, hogy ennyire gyökérség nem történhet velünk, és inkább hallgatunk,
pedig a jó édes anyját annak, aki nekem plusz munkákat ad, havidíjért. Aki engem dolgoztat azért, hogy úgy használhassam a dolgaimat, ahogy tegnap. Aki automatikusan törli a zenéimet, helyette meg felteszi a cloud könyvtáramba a U2 új albumát, mert az szerinte király.
A megoldás, ha nem kapcsoljuk be az iTunes Music Library-t, erre itt van részletes leírás. Ekkor ugyan nem streamelhetünk az eszközeink között, de legalább nem kell egy agyament szabályrendszert elfogadni.
Én csak most találtam rá erre a tavaly októberben bemutatott alkalmazásra, pedig sokaknak lehet öröm a Musica Piano. Legyünk pontosak, sokaknak, akik valaha életükben kerestek rá kottára a neten, vagy szerettek volna lejátszani egy komolyzenei darabot. Akik voltak már ilyen helyzetben, tudják, hogy nem mindig könnyű megtalálni a kottát, amit aztán ki kell nyomtatni, lapozgatni benne, meg a többi ósdi hülyeség.
Tiszta kilencvenes évek!
A Musica Piano a Könemann Kiadó dobása, akik vagy 25 ezer oldalnyi kottát digitalizáltak be, és pakoltak fel az iOS-alkalmazásba, és tették azokat elérhetővé ingyen. Persze az ingyenesség alatt azt kell érteni, hogy várakozni kell a betöltésre, és kapsz az arcodba egy kis Old Spice reklámot, de mégiscsak ingyen van.
A dolog úgy kezdődik, hogy keresgélsz a zenék között. Itt van az app egyik legérdekesebb funkciója: a virtuális zongorán bepötyögve az ismert néhány hangot az app feldobja, mely darabok kottájában találja meg ezeket egymás után. De ez nem mindig könnyű: az e-disz ismételgetésénél például biztosra vettem, hogy a Für Elise az első között lesz, de csak a tizedik helyen találtam meg. Népszerű lehet ez az e-disz-egyensúlyozás.
Ha megvan a keresett darab, és betöltöttük a kottát, az ingyenes verzió le is játssza az első két sort. Na nem valami gépzongora pötyögtet: valódi felvételeket hallhatunk viszont, az előadók között van Vásáry Tamás zongoraművész és a Virtuózokban feltűnt fiatal Boros Misi is. A fizetős verziókban végigjátszák a darabot, egy piros pötty pedig végig mutatja, hol jár az előadó.
A fenti videón úgy tűnik, mintha az app magától lekövetné, éppen hol járunk a kottában - ami egyébként zseniális lenne, és mindenki erről beszélne -, de sajnos ez nem így van. Beállíthatjuk a metronómot, és van lehetőség arra is, hogy a játékunknak utólag adjuk meg a tempóját, "vágásokat" beillesztve ott, ahol lassítottunk, gyorsítottunk. A felvételek egyébként már a fizetős verziókban elérhetőek csak, ahogy a teljes darabok meghallgatása is: ha a kották lejátszását szeretnénk 320 kbps-ban meghallgatni, már havi 8,99 eurót kell kicsengetni.
Az előfizetések így épülnek fel. A BASIC ingyenes, a teljes kottagyűjtemény elérhető. Beállítható és megosztható a saját ujjrendünk. Kinyomtathatjuk a kottákat, és kereshetünk a zenékre. a PREMIUM havi 0,99 euró, ezért már letölthetjük a kottákat hangfájlokkal együtt offline használatra, felvehetjük a saját játékunkat, és a kottákat is jobb felbontásban látjuk. A 4,99 eurós ugyanezt tudja, plusz 64 kbps-ban meghallgathatóak a lejátszások, 8,99-ért pedig még több hangfájlt tölt be a program a kottákhoz, a már említett 320 kbps-ban. Ez nem olcsó, ráadásul ahogy látom a legfrissebb sajtóanyagból, a következő 100 darabot már 10 euróért kínálják majd letöltésre, vagyis a havi összegért cserébe nem bővítik tovább a gyűjteményt.
Szóval jó ötlet, hogy szóló zongoradarabokat a kottájukkal együtt hallgassunk, különösen hogy a lejátszás során mindig tudjuk, hol tartunk épp a kottában. Sokkal könnyebb így megérteni már csak hallgatóként is a darabokat, láthatjuk, mikor merre transzponált a szerző, hol kacsintott ki a hangnemből, de a 9 euró ezért havonta tényleg nem tűnik kevésnek. Persze nem én vagyok a célcsoport: aki tényleg játssza is a kottákat, aki felveszi a játékát, megosztja a tanárával - aki az app segítségével lehet a világ másik felén is, ebben is segítséget nyújtanak -, akinek nem kell tonnányi kottát cipelni azért, mert az alkalmazásban ott van minden, ami épp kell neki, és a zongorára kicsapva még lapozóra sincs szüksége, annak azért jobban megéri.
Idén bővítik a repertoárt, Liszt és Gershwin érkezik, a távolabbi céljuk pedig, hogy ne csak zongoraműveket, hanem például operákat is feltöltsenek a rendszerbe.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
