Elég volt tíz percig néznem, hogyan programoz Zsolt MacBookon, máris tudtam, hogy van egy párhuzamos valósága a macOS-nek, mint ahogy az iOS-nek is. A Voice Overt (a vakok számára fejlesztett irányító és felolvasó segédprogramot) bekapcsolva az Apple gépek a dobozból kiemelve kompatibilisek a vakok számára, és olyan kifinomultan fejlesztették ki az Apple-nél a hangkimondásos segítséget és az egyéb kisegítő lehetőségeket, ami egyértelműen egy vak tesztelőkkel végzett hosszadalmas és profi munka.
Zsolt nemrég megmutatta nekem, hogy miért szereti annyira a TouchBar-os MacBook Próját.
Egyrészt imádja, a tapintását, a súlyát, az egészet. Egy ékszer - mondja. Azért, hogy a billentyűzetet védje, egy nagyon vékony szilion védőt húzott a keyboardra. Külön kiemelte, hogy milyen sok helyen olvassa a MacBook Prókkal kapcsolatos kritikákat, miközben nem szólal meg az a többség, aki szereti. Na, most megszólalt a nevükben Zsolt.
Az egyik, ami miatt imádja, az a Touch Bar.
A Touch Bar funkciója látóknak is egyértelmű: egy olyan gombsáv, ami folyton változtatja a funkciókészletét, és amit mi is testre szabhatunk. Kihelyezhetünk rá gyakran használt, máskor billentyűkombinációkkal elérhető gyorsparancsokat, amiket így elvileg gyorsabban elérünk.
Hány billentyűkombinációt ismersz? Most fogd ezt a számot, és szorozd meg vagy százzal. Ennyit ismer egy vak programozó.
Neki ugyanis sokkal-sokkal gyorsabb így irányítani, mint menüsort keresni, azon belül hierarchikusan haladni. Egyszerűen kénytelen megtanulni, évek alatt, rengeteget. Ezek között vannak egészen ujjtörők is, amikor három-négy gombot kell lenyomni egyszerre. Ha ezek kint vannak Touch Bar-on, az elég nagy megváltás.
Itt egy videó arról, hogyan használja ő a gépet:
Ugyanis a Touch Bar is tudja a Voice Overt. Vagyis ha a Voice Over aktív, akkor az ujjunk húzásakor a rendszer felolvassa az ujjunk alatt lévő gomb funkcióját Touch Bar-on. Mivel kábé tudja, hol kell keresni, Zsolt sokkal könnyebben halad az egyes appokban.
De ez nem csak, sőt, főleg nem a vak programozóknak, vagyis a geekeknek okoznak könnyebbséget. Képzeljünk el egy látássérült vagy vak átlagembert, aki nem akart soha megtanulni több száz kombinációt. Aki most vette meg az első gépét, és szeretne maximális támogatást kapni a munkájához. Hát itt van.
És mindez ősztől kiegészül az iPadre küldhető Touch Barral és az iPadre küldhető egyéb macOS kiegészítő funkciókkal, irányítással. Az a helyzet, hogy a vakok álmodni sem tudnának jobb megoldást maguknak, mint így, ez a kombó.
Azt eddig is tudtuk, hogy az iOS és macOS a vakok számára hihetetlenül kifinomult, out-of-the-box megoldásokat tartalmaz. Ha nem látsz, szinte biztos, hogy előbb-utóbb almás cuccokat veszel, annyira megkönnyítik az életed.
A fejlesztés pedig ezen a téren sem ért véget. Az iOS 13-ban például több fejlesztés is van ezen a téren, az egyik ilyen a gombok automatikus machine learning felismerése. Eddig, ha az iOS appokat író programozó nem írta bele a megfelelő attribútumba az adott gomb nevét (pl. vissza, menü, következő), akkor a VoiceOver nem tudta felolvasni, milyen gomb is az. És ez sokszor előfordult: az olyan mezőket, ami végül nem jelenik meg a végső programban, sok esetben nagyon elhanyagolják a fejlesztők.
Hogy mi ennek az eredménye?
Egy vak, ahogy végighúzza az ujját a kijelzőn, a VoiceOver felolvassa neki az elemeket. Ha nem írják be a gombok nevét, ők csak azt hallják, hogy “gomb13, gomb 14”, stb. Csakhogy az iOS 13-tól a rendszer a gombra rajzolt alakzatok alapján megpróbálja kitalálni, mi is az.
“Gomb, esetleg Keresés“ - így fejezi ki a VoiceOver, hogy továbbra sem biztos benne, de szerinte Keresés gomb van az ujjunk alatt.
A fotók felismerésénél is volt javulás. Itt láthatjátok egy videóban, hogyan készítenek fotókat a látássérültek. Itt, valamint a fotók megosztásánál, és a sima tartalomfogyasztásnál is fontos, hogy a rendszer elmondja, mi is van nagyjából a képen. Eddig egy kép esetén olyanokat mondott a VoiceOver, hogy “kép, jól megvilágított, egy arc”. Most viszont már az újság olvasása közben azt hallhatjuk: “Egy személy, mosolyog és kanapé”, amennyiben a képen egy személy áll egy kanapé előtt.
Sokszor szót ejtettünk a blogon az Apple talán legszimpatikusabb törekvéséről, arról, hogy a látássérülteknek és a más fogyatékkal élőknek is egy csomó lehetőséget integrálnak az eszközökbe. Ezzel pontosan azt valósítják meg, amiért a legtöbbször szőnyeg alá söpört kisebbség harcol: ugyanazt az eszközt használhatják és ugyanarra, mint a vakok esetében a látó társaik.
Tim Cook a részvényeseknek valahogy úgy kommunikálta ezeket a nyereséggyilkos fejlesztéseket, hogy csessze meg a megtérülés, itt emberekről van szó. Ekkor szerettem meg ezt az embert.
Ezekkel a történetekkel párhuzamosan aztán hallottam egy másikat, ami épp ennek ellenkezőjéről szólt. Dáviddal találkoztam már a vakok szövetségének székházában, akkor tudtam meg, hogy ő Androidra fejleszt. Így aztán volt alkalmam kikérdezni arról, mennyire működik jól az akadálymentesítés a Google rendszerében, miket kell letölteni, telepíteni hozzá, és noha az ottani támogatás közel sem annyira integrált, mint az Apple esetében, azért boldogulnak ott is a vakok.
Aztán pár napja megint találkoztam Dáviddal. Már nem Android-fejlesztő volt. MacBookot és iPhone-t vásárolt, majd beállt iOS-programozónak, és Torma Zsolttal dolgozik együtt.
A döntése hátterében pedig a Google áll, aki eléggé kiszúrt vele. A nemtörődömségével.
Dávid ugyanis Eclipse alatt készítette a programokat Androidra. Ezt úgy kell elképzelni, mint az XCode-ot az Apple esetében (a lenti videón is látható), egy eszköz, amivel vizuálisan, gombokkal, egérrel, a használatot leegyszerűsítve tervezhet, hozhat létre projektet bárki, és a folyamat végén ott a futtatható kód. Ugyanis sokan talán azt gondolják, hogy vakon csak parancssorból, kézzel gépelgetve lehet programozni, pedig ez tévedés. Itt látható, ahogyan Torma Zsolt programoz XCode-ban, és érezhetjük, mennyivel egyszerűbb a dolga, mint hallgatni és megjegyezni a kilométeres függvényeket.
Csakhogy míg az XCode az Apple gyereke, addig az Eclipse nem Google-fejlesztés volt. A Google ugyan játszadozott az Android Studio bétájával sok évig, de Dávid ezt nem tudta használni. Nem volt ugyanis használható a képernyőolvasóval. Az Eclipse viszont szinte hibátlanul olvasta fel az egyes elemeket, így azzal simán ment évekig a munka.
A Google azonban tavaly év végén bejelentette, hogy elkészült az Android Studio 1.0-ás verziója. Onnantól minden külsős eszköz kerülendő volt, ma már ajánlott csak ezt használni a fejlesztésre. Amit én meg is próbáltam, de annak ellenére, hogy már nem volt béta a szoftver, továbbra sem támogatta az akadálymentes megoldásokat. Nem ment vele a képernyőolvasó, számomra a program használhatatlan volt
- mondta Dávid.
Dávidot később fel is vették egy céghez, ahol természetesen egy Androidos projektet kapott. Nem ecsetelem, mennyire nehéz vakon elhitetni a cégekkel, hogy te is ugyanolyan alkalmas vagy a munkára, mint egy látó. Rohadt nehéz. De Dávid végre megkapta a munkát, kiosztották a projektet, amiről kiderült,
Android Studióban készült.
Na nem baj, átfordítják Eclipse-re, és mehet a munka. De nem sikerült. Átfordult, de elakadt. Nem ment a API-k egy része, és amikor azt gondolták, megoldották a problémát, újabbak jöttek. Több programozó dolgozott azon, hogy sikerüljön bepasszírozni Eclipse-be a kódot, de nem ment. Egyébként is más dolguk volt, Dávid pedig szomorú búcsút vett a helytől. És az Androidtól, hiszen nem tudhatta, egy másik helyen mikor fut bele egy Android Studiós cuccba. Visszalépni a kőkorszakba, és Notepadben fejleszteni már nem akart.
Azt tette, ami a legkevesebb átállási energiával járt tehát: iOS-fejlesztő lett. Persze jól jött, hogy korábban már ismerkedett ezzel a világgal is. Google-től Apple, Javáról C. És persze az OS X és az iOS akadálymentességének megtanulása.
Olyan volt, mint amikor fogod a sok év alatt megszerzett tudásod a rendszerről, bepakolod egy nagy zsákba, összekötöd a száját, aztán kidobod a francba
- mondta Dávid, aki nem bánta meg a váltást. Most van munkája, szereti az Apple rendszereit, és nem kell attól tartania, hogy mikor felejtkezik el róla a fejlesztéseket végző anyacég. Mert nem fog, az Apple-nél ő is elsődleges fontosságú.
Itt írtunk arról, hogy az MVGYOSZ már az OEP által támogatott eszközök közé is felvenné az iPhone-t. Itt pedig megnézhetitek, mire és hogyan használható az iPhone vakon.
Arról ugye már számtalanszor volt szó a blogon, hogy az iPhone miért kitűnő segédeszköz a vakok számára. Az operációs rendszerbe - a látássérültek elmondása szerint is - nagyon átgondolt akadálymentes megoldások kerültek bele, a különféle appokkal pedig a vakok is érzékelhetik a körülöttük lévő fényt (égve maradt-e a villany), színeket (pirosan vagy zölden ég-e a led), felismertethetik a pénztárcájukban lévő pénzt (tudnak segítség nélkül fizetni), felolvastathatják a híreket, elnavigálhatják magukat a legközelebbi étteremig vagy boltig, leveleket, üzeneteket írhatnak diktálás segítségével, és leveleket olvastathatnak fel.
Egy tavalyi videónk erről:
A felajánlásaitoknak köszönhetően tavaly végül több mint 40 iPhone-t sorsoltunk ki a látássérültek között, akiknek azóta könnyebbé váltak a mindennapjaik.
Innen jött a nagy ötlet. Amikor ugyanis a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnökének meg kellett neveznie azt az eszközt, amit a "méltányosságból nyújtott támogatással kölcsönözhető segédeszközök" körébe felvesznek, nem egy kifejezetten látássérülteknek kifejlesztett spéci kütyüt nevezett meg, hanem a szolgáltatófüggetlen iPhone-t.
Miért ez a készülék a legalkalmasabb az információszerzésre és ez által a rehabilitációra?
- teszi fel a kérdést dr. Nagy Sándor elnök az EMMI Fogyatékosságügyi Főosztályának írt levelében, amivel az OEP-et szeretnék elérni. A levél így folytatódik:
Az egyetemes tervezés elvének betartásával a készüléket minden felhasználó részére használhatóvá fejlesztették. A súlyosan látássérült felhasználók érdekében különös figyelmet fordítottak a tapintásra és a hallásra. Ebből következően a telefont a súlyosan látássérült ember minden esetben egyedül, önállóan képes használni. Ilyen szintű önálló használatot más okos telefonok nem, vagy csak megközelítőleg tudnak biztosítani.
Mire használható egy ilyen készülék?
Segítségével a vak ember önállóan tud
telefonálni,
elektronikus levelet írni és fogadni,
jegyzetet és hangfelvételt készíteni,
szépirodalmi műveket, újságokat olvasni,
pénzt felismerni,
pontos időt lekérdezni,
embertársaitól a videóbeszélgetéssel, Skype kapcsolattal távoli segítséget kérni,
közlekedési útvonalát megtervezni, azon haladva navigációs segítséget igénybe venni,
menetrendeket lekérdezni,
környezetében lévő közlekedési csomópontok, boltok, egyéb intézmények létezéséről információt kérni,
helyzetét meghatározni közlekedési eszközön, közlekedés közben is,
stb.
A fentiekből látható, hogy egy ilyen eszköz rendkívüli mértékben biztosítani képes a vak ember önállóságát, amely által csökken a kiszolgáltatottsága, egyben részlegesen megvalósul a rehabilitációja.
Miért szükséges felvenni a társadalombiztosítás által támogatandó eszközök közé?
Sajnálatos módon ezeket a készülékeket olyan magas áron forgalmazzák, amelynek megfizetésére nem, vagy csak komoly áldozatvállalással képes egy látását vesztett, vagy súlyosan látássérült ember. A kölcsönzés jellegéből adódóan figyelembe veendő, hogy az eszköz olyan nem speciálisan személyre szabott termék, amely időlegesen is használható.
Kiegészítő megjegyzés:
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége vállalja a kölcsönbe adott eszköz használatának betanítását.
Arról van tehát szó, hogy az OEP vásárolna iPhone-okat, amiket aztán bérelhetnének a rászorulók, akár az MVGYOSZ-en keresztül, ahol egyúttal a készülék használatára is megtanítják a vakokat és gyengénlátókat.
Jól látható, hogy az Apple olyan komoly akadálymentesítést valósított meg az eszközben, hogy végre pontosan az történik, amiért a vakok is küzdenek: nem egy külön, szegregált világban, speciális kütyükkel élnek a látók mellett, hanem minden ember ugyanazt a készüléket használhatja, ugyanazokkal a funkciókkal, csak épp más módon.
És bármilyen különös kérés is az iPhone segédeszközként való értelmezése, valójában épp ez volt mindig is a cél. Reméljük, az OEP felismeri, hogy az eddig használt kategóriák határainak leomlása nem deviancia, hanem épp ellenkezőleg.
Az Apple híres arról, hogy a szoftvereit akadálymentessé teszi a látássérültek számára. De nem akárhogy, olyan törődéssel találkoznak az operációs rendszerekben a vakok, amivel ritkán szembesülnek. Egyértelmű számukra, hogy az Apple-nél vakok segítenek kialakítani ezeket a funkciókat.
Most viszont olyan gondossággal találkoztunk, amit nehezen lehet megmagyarázni. Már egy látónak. Az Apple a nemrég megjelent OS X-es Photos appot is akadálymentessé tette.
Jogos a kérdés: egy fotókat kezelő alkalmazásról beszélünk, ugye.
Kezdjük egy gyors, sokkoló kijelentéssel: a vakok is fotóznak. Aki nem hiszi nézze meg:
Folytassuk egy másik lényeges kijelentéssel: a fotó nem csak tájkép lehet. Lehet dokumentum is. Mondjuk egy szkennelt oldal.
Torma Zsolt, a leg-geekebb almafan iOS-fejlesztő segítségünk szólt nekünk, hogy nem hitte el, amikor először szembejött vele a jelenség. Ezt írta:
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
