Arról ugye már számtalanszor volt szó a blogon, hogy az iPhone miért kitűnő segédeszköz a vakok számára. Az operációs rendszerbe - a látássérültek elmondása szerint is - nagyon átgondolt akadálymentes megoldások kerültek bele, a különféle appokkal pedig a vakok is érzékelhetik a körülöttük lévő fényt (égve maradt-e a villany), színeket (pirosan vagy zölden ég-e a led), felismertethetik a pénztárcájukban lévő pénzt (tudnak segítség nélkül fizetni), felolvastathatják a híreket, elnavigálhatják magukat a legközelebbi étteremig vagy boltig, leveleket, üzeneteket írhatnak diktálás segítségével, és leveleket olvastathatnak fel.
Egy tavalyi videónk erről:
A felajánlásaitoknak köszönhetően tavaly végül több mint 40 iPhone-t sorsoltunk ki a látássérültek között, akiknek azóta könnyebbé váltak a mindennapjaik.
Innen jött a nagy ötlet. Amikor ugyanis a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnökének meg kellett neveznie azt az eszközt, amit a "méltányosságból nyújtott támogatással kölcsönözhető segédeszközök" körébe felvesznek, nem egy kifejezetten látássérülteknek kifejlesztett spéci kütyüt nevezett meg, hanem a szolgáltatófüggetlen iPhone-t.
Miért ez a készülék a legalkalmasabb az információszerzésre és ez által a rehabilitációra?
- teszi fel a kérdést dr. Nagy Sándor elnök az EMMI Fogyatékosságügyi Főosztályának írt levelében, amivel az OEP-et szeretnék elérni. A levél így folytatódik:
Az egyetemes tervezés elvének betartásával a készüléket minden felhasználó részére használhatóvá fejlesztették. A súlyosan látássérült felhasználók érdekében különös figyelmet fordítottak a tapintásra és a hallásra. Ebből következően a telefont a súlyosan látássérült ember minden esetben egyedül, önállóan képes használni. Ilyen szintű önálló használatot más okos telefonok nem, vagy csak megközelítőleg tudnak biztosítani.
Mire használható egy ilyen készülék?
Segítségével a vak ember önállóan tud
- telefonálni,
- elektronikus levelet írni és fogadni,
- jegyzetet és hangfelvételt készíteni,
- szépirodalmi műveket, újságokat olvasni,
- pénzt felismerni,
- pontos időt lekérdezni,
- embertársaitól a videóbeszélgetéssel, Skype kapcsolattal távoli segítséget kérni,
- közlekedési útvonalát megtervezni, azon haladva navigációs segítséget igénybe venni,
- menetrendeket lekérdezni,
- környezetében lévő közlekedési csomópontok, boltok, egyéb intézmények létezéséről információt kérni,
- helyzetét meghatározni közlekedési eszközön, közlekedés közben is,
stb.
A fentiekből látható, hogy egy ilyen eszköz rendkívüli mértékben biztosítani képes a vak ember önállóságát, amely által csökken a kiszolgáltatottsága, egyben részlegesen megvalósul a rehabilitációja.
Miért szükséges felvenni a társadalombiztosítás által támogatandó eszközök közé?
Sajnálatos módon ezeket a készülékeket olyan magas áron forgalmazzák, amelynek megfizetésére nem, vagy csak komoly áldozatvállalással képes egy látását vesztett, vagy súlyosan látássérült ember. A kölcsönzés jellegéből adódóan figyelembe veendő, hogy az eszköz olyan nem speciálisan személyre szabott termék, amely időlegesen is használható.
Kiegészítő megjegyzés:
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége vállalja a kölcsönbe adott eszköz használatának betanítását.
Arról van tehát szó, hogy az OEP vásárolna iPhone-okat, amiket aztán bérelhetnének a rászorulók, akár az MVGYOSZ-en keresztül, ahol egyúttal a készülék használatára is megtanítják a vakokat és gyengénlátókat.
Jól látható, hogy az Apple olyan komoly akadálymentesítést valósított meg az eszközben, hogy végre pontosan az történik, amiért a vakok is küzdenek: nem egy külön, szegregált világban, speciális kütyükkel élnek a látók mellett, hanem minden ember ugyanazt a készüléket használhatja, ugyanazokkal a funkciókkal, csak épp más módon.
És bármilyen különös kérés is az iPhone segédeszközként való értelmezése, valójában épp ez volt mindig is a cél. Reméljük, az OEP felismeri, hogy az eddig használt kategóriák határainak leomlása nem deviancia, hanem épp ellenkezőleg.
