Ha nem is robbant bombaként a hír, mindenképpen kérdéseket vet fel az, hogy az Apple állítólag beszünteti a Geniusok cupertinoi képzését. A Genius Bar a hivatalos Apple boltok azon szekciója, ahova nem csak javítással mehettek a vásárlók, de tanácsadással és hibaelhárítással kapcsolatban is kaphattak segítséget - nem is akármilyet. Az itt dolgozó, egyszerűen csak Genius-ként nevezett munkatársak mindig egy iszonyú menő tréninggel nyitottak, miután felvették őket a céghez.
Akárhol voltak a világban ugyanis, az Apple odarepültette őket a főhadiszállásra (esetenként Altantába vagy Austinba) és a kiválasztottak kiscsoportos foglalkozásokon keresztül ismerkedhettek meg a különböző készülékekkel és azok javításával. Erre egy külön Genius Bar állt rendelkezésre az épületen belül, ahol az új belépők nem csak fizikailag láthatták a különböző masinákat, de gyakorolhattak is rajtuk mindenféle problémákat is diagnosztizálva. Az egyesek által csak beavatási szertartásnak hívott tréning akár három hétig is eltartott és a közösségi oldalakon számos fiatal nevezte ezt az eseményt karrierje legfontosabb állomásának.
A Cupertino-ban töltött pár hét nem csak a képzés miatt volt fontos ezeknek a srácoknak, hanem azért is, mert magukba szívhattak egy keveset a "forrásból", az igazi Apple kultúrából. Arról nem is beszélve, hogy az Infinite Loop 1 szám alatt található komplexum előtt szinte kötelező volt elnyomni egy szelfit a híres, céglogót is ábrázoló táblával. Egy céghez közeli forrás szerint az Apple elveszi mindezt a lehetőséget, illetve örömöt és a mostanában kezdő Genius-ok már teljesen más betanulási folyamatra számíthatnak.
A leendő kis zsenik maradnak abban az Apple Store-ban, ahol egyébként is dolgozni fognak és az életre szóló utazás helyett egy gép előtt ücsörögnek majd hosszú órákon keresztül. A kézzel fogható tapasztalat helyett az ATLAS (Apple Technical Learning Administration System) nevű alkalmazáson keresztül fogják elsajátítani a Genius lét csínját-bínját, amely azt is jelenti, hogy fizikailag semmi közük nem lesz egyetlen olyan termékhez sem, melyet a későbbiek folyamán javítani fognak. Ez felveti azt a kérdést, vajon az Apple hogyan lesz képes megőrizni a szolgáltatás minőségét úgy, hogy a magasan szakképzett alkalmazottaknak mostantól nem biztosítja azt a fajta tréninget, melynek segítségével szuperhősökké válhattak.
Kétségtelenül sokat lehet spórolni azzal, hogy az embereket nem utaztatják át a fél világon (és fizetik a szállásukat, stb.), ám egy olyan cégnél, amely lassan külön Store-t kell, hogy építsen készpénz állományának nem túl védhető ez a lépés. Az Apple hivatalosan egyelőre nem kommentálta a kiszivárgott infókat, ahogy az is rejtély, kialakítanak-e majd hasonló termet az új Apple Parkban és ez az egész valójában csak átmeneti megoldást jelent, hogy menedzselni tudják a költözést.
Pár hete volt szó a blogon az új Apple-reklámokról, amik sokaknál kivágták a biztosítékot, szakemberek közül is többen állították, hogy az Apple még nem adott ki ilyen rossz anyagot a kezei közül. Én megvédtem a reklámokat, azt állítva, hogy a cég piaci részesedésével együtt a kommunikációs nyelvezetnek is változnia kell, és szerintem az irány jó, csak csiszolni kell.
Betaláltam, pedig akkor még nem olvastam a BrandIndex friss Buzz score kimutatását, ami egy-egy márka elfogadását mutatja - egyesült államokbeli felnőtteket kérdeznek meg, hogy hallottak-e az adott márkáról, és hogy pozitív vagy negatív a benyomásuk az ismereteik alapján. A számok alapján a YouGov készített egy diagramot, amin egy érdekes változás látható: tavaly július óta magasabb a 35 év felettiek körében a brand elfogadása, miközben a fiatalabb generáció körében kissé csökkent a népszerűség.
A YouGov rögtön összefüggést is talált az új reklámok és a számok között. A 30 másodperces szpotokat ugyanis az olimpia alatt nyomták nagyon, ahol a 35 év feletti generációt könnyen meg lehet találni. De elég a reklámok üzenetére is gondolni - nem elsősorban a tech-megszállott fiataloknak van/volt szüksége a Genius segítségére. Egyértelmű, hogy az idősebb generációt szólították meg a mindig segítőkész Genius figurájával.
Ted Marzilli, a BrandIndex vezetője egy interjúban azt állította, hogy a folyamat természetes. Egyrészt köszönhető annak, hogy a versenytársak zárkóznak, és a fiatalok magától értetődő módon próbálgatják az új lehetőségeket például a tabletek piacán. Az pedig, hogy az idősebbek elfogadása nő, azt mutatja, hogy az Apple mainstream brand lett.
Lehet tehát azon vitatkozni, hogy a reklámok tetszenek-e vagy nem. Hogy szerintünk jó-e az üzenetük, vagy béna az egész. A lényeg nem ez, inkább az, hogy elérik-e vele, amit akarnak. Most az idősebbeket célozzák, ha pedig bennük megnő a bizalom a márka iránt, a hatás tökéletes.
Az utóbbi időben úgy tűnt, az Apple legutóbbi fejlesztése, a Genius pontosan működik. A szolgáltatást pont nekem találták ki, ugyanis szeretem, ha egyféle hangulatú zenét hallgathatok, ez lehet helyenként keményebb, helyenként puhább.
Ha találtam egy számot, ami épp passzol a hangulatomhoz, egy klikkel már biztos lehettem benne, hogy nem zökkent ki a meditatív állapotban végzett munkából semmi.
Egészen mostanáig.
Kiindulópontunk Lisa Ekdahl Vem Vet című simogató, lágy balladája. Az utolsó akkordok után mosolyogva gondolunk arra, hogy még akarunk, még több svéd ringatást, még több trombitát és sagát. Nyugodtak vagyunk. Az univerzumban lebegünk.
Tudjátok, hogy kezdődik a Metallica Nem az én kurvám (Ain't my bitch) című örökzöldje? Hát ez várt rám, rögtön kizökkentem még az életből is. Hirtelen nem tudtam, mit tegyek. Nem ismertem rá a pause gombra sem. Azt sem tudtam, kutya vagyok-e vagy poszáta.
Szóval kérem szépen nagy tisztelettel az algoritmust, hogy ilyen tréfát még egyszer ne. A többi negyvennyolc szám egyébként stimmelt.
Új szolgáltatáscsomagot vezetett be az Apple, amiről tegnap részleteket is megtudtunk. A One to One tagság évi 99 dollárba kerül, ezért cserébe Apple-zsenik személyesen foglalkoznak velünk, mentik át az adatainkat, állítják be a Mac OS X-ünket, nézik meg a házipornóinkat.
A Genius Bar az Apple-boltok kemény magja, a srácok (csajok) állnak a pult mögött és elvileg minden kérdésünkre tudnak válaszolni. Hozzájuk lehet fordulni, ha bármilyen problémánk van a Mac-kel. A mostani szolgáltatás bevezetésével szerintem azt akarja elkerülni az Apple, hogy a géniuszait ingyen foglalják le olyan időigényes marhaságokra, mint a "nem láttam még ilyen operációs rendszert, hogy működik", vagy a "hogyan mentsem át az adataimat Macre".
A szolgáltatáscsomagban egyrészt van egy adatmentés az előző gépről, legyen az PC vagy Mac. Ezután az alkalmazottak feltelepítik az összes megvásárolt alkalmazást az új gépre. Amit eddig felsoroltam, átlag kábé tíz kattintás. Persze attól függ.
A swichereket, vagyis a Macre váltókat viszont megnyugtatja, hogy nincsenek egyedül. Ráadásul a rendszer készre kalapálása után személyi tréninget választhatunk ki, lehet csoportos vagy egyéni foglalkozást választani.
Három év alatt háromszor lehet hosszabbítani a tagságot. A program csak a hivatalos Apple-kereskedői csatornákon beszerzett Macekre vonatkozik. Na tessék, megint egy jó kezdeményezés, amiből kimaradunk.
Hát, mondjuk inkább úgy, hogy félnótás (hahahahaha). Az iTunes 8-as új szolgáltatásáról van ugye szó, ami elvileg kitalálja, hogy milyen zenéket szeretünk hallgatni, és ezt figyelembe véve állítja össze playlistjeinket. Igen, mint a Last.fm, vagy a Pandora, csak most elsősorban a gépünkön tárolt dalokat fésüli át és rendezi újra a program.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
Hát, mondjuk inkább úgy, hogy félnótás (hahahahaha). Az iTunes 8-as új szolgáltatásáról van ugye szó, ami elvileg kitalálja, hogy milyen zenéket szeretünk hallgatni, és ezt figyelembe véve állítja össze playlistjeinket. Igen, mint a 