Ma esti posztunk mi másról is szólhatna, mint az amerikai elnökválasztásról. Mivel mi nem értünk a témához, felkértük a Texasi Applopót, az igazság őrét, hogy kommentálja az eseményeket, lehetőleg a tech-világ és az Apple szemszögéből. Megtette. Fogadjátok szeretettel, vagy ahogy tetszik.
Elnököt választ az ország, ahonnan ered a világ fejlett technológiai újításainak nagy része. Ahol ezeket az újításokat sikerre vivő, vagy azokat elbuktató cégek működnek. Mármint az a részük, ami nem főként szorgos kezek ügyességéből és relatív olcsóságából csiszol hasznot.
Ahol egy elnökkel szemben talán nagyobb elvárások is lehetnének, minthogy el tudja mondani a kamerába, hogy „Hallo, facebookers!”.
Ehhez képest a fejükön gumicsizmát hordó pónirajongók és a magyar származású sci-fi írók versenyből kiesése után a két nyerésre esélyes jelölt akkora számítástechnikai analfabéta, hogy a tűzfal adja a másikat.
Az 50 évesnél frissebb technológiákat legalább rajzról felismerő elnökjelöltek közül még talán Carly Fiorina jutott leginkább az elnökség közelébe. A hölgy a HP ex-menedzsereként abban a szerencsében részesült, hogy Steve Jobs személyesen verte át még az iPodokkal, majd Ted Cruz alelnökjelöltjeként süllyeszthette el álmait, egy speciális karaktereket is tartalmazó jelszóval védett mappa mélyére.
Azonban a két megmaradt, valóban esélyes jelölt meglévő minimális számítástechnikai képességeinek (illetve azok hiányának) bemutatása is érdekes tanulságokkal szolgálhat Amerika leendő Urának/Úrnőjének a technika vívmányaihoz való hozzáállásáról.
Hillary Clinton (Demokrata Párt; 69 éves)
A Demokrata Párt jelöltjét, Hillary Clintont, a politikai elemzők a régimódi, újdonságok befogadására vagy kinyilatkoztatására kevésbé képes, de megbízhatóan középszerű politikusok közé sorolják. Ezt a változtatással hadilábon álló hozzáállást bőven alátámasztja az a tény is, hogy Barack Obamával ellentétben, Hillary-t nem csak a titkosszolgálat kényszeríti, hogy Blackberry-t használjon.
Ráadásul nem a titkosszolgálatok által aktuálisan biztonságosnak tartott modelleket használja, hanem képes embereket szalajtani az eBay-re, hogy a régi változatból hozzanak neki használtat, amin megtalálja az emojikat. Talán egy új MacBook Pro fel tudná kelteni a figyelmét…
Túl sok elnökjelölti Blackberryvel azonban mégsem fogunk összefutni Hillary Clinton emlékszobában egyhamar, mert segítői a hírek szerint rendszeresen kettétörik vagy kalapáccsal bontják szét az elaggott készülékeket. Ez a barbárság egyesek szerint a volt külügyminiszter visszaéléseit leleplező mozzanat, mások szerint ez IT-biztonságilag indokolt, sőt, Clintonék még a tucatnyi készülék szétverését is szakszerűtlenül végezték, mert az elnagyoltan széttört nagyobb darabokból még szivároghat némi információ. A vita eldőlésével megvárnánk annak az emailbotránynak lecsengését, amiben több mint 30.000 levele vált köddé, messze túllőve az átlagos iMessage-nek tulajdonított hibák körén.
A demokraták jelöltjének egyéb számítástechnikai képességeiről talán az mondja el a legtöbbet, hogy 2009-es külügyminiszterré kinevezésekor számítógépről nem tudta kezelni az emailjeit, még be sem tudott lépni a fiókjába jelszóval. Elképzelhető, hogy ezzel szerették volna közel vinni a választók„ egymás alá két szót begépelni nem képes” szegmenséhez (0,03%).
Az azonban biztos, hogy Hillary munkatársai használnak iPhone-t, iPad-et, sőt iCloudot is, amit aztán fel is törtek és állítólag le is töröltek róluk mindent vicceskedvű egyének a kiszivárgott emailek alapján. Vagy nem, de Mrs. Clinton kampányának dolgozói egyelőre nem kívánták összemérni igazmondási képességeiket a méltán népszerűtlen 4chan kollektívával, miután a kampányfőnökük emailben megosztott jelszavával (Runner4567) feltörték a twitter-fiókját.
Összegzés: Bátran megadhatnád Hillary-nek a legtitkosabb jelszavaidat is, mert még azok ismeretében se lenne képes belépni az emailfiókodba. Sajnos azonban annyira hanyag, hogy bármi amit neki átadsz, simán felbukkanhatnak a WikiLeaks-en vagy valahol még rosszabb helyen. Ha Hillary nyer, könnyen a kegyeibe férkőzhetsz egy használt Blackberryvel, azok másra már úgyse jók.
Donald Trump (Republikánus Párt; 70 éves)
Hillarynél színesebb egyéniségként ismert, és telefonkezelése is jóval több árnyalattal bír. Kiismerhető vezérelve az öntömjénezésen kívül kevés van, bármivel és bármi ellentétével is képes érvelni a saját álláspontja mellett, horribile dictu, egyszerre használ iPhone-t és Androidos Samsungot.
Fő elektronikai csapásmérő eszköze hírhedt Twitter-oldala, amelyen sértegetéseken és valótlanságokon kívül nehéz mást találni.
A @realDonaldTrumpnak azonban két arca van. Egy józanabb, vállalati-PR szagú, gyűlésekre invitáló iPhone-os és egy kocsmai vitakultúráról és felületes helyesírásról árulkodó tapló Androidos.
A két, eltérő habitusú lény tweetjeinek összevetésére szakértők mozdultak rá, vizsgálva az idézőjelhasználatot, a helyesírást és a képhasználatot (az Androidos Trump ritkán képes képet beszúrni) vagy a tartalmat. Nemrég azonban maga az érintett mondta el egy interjúban, hogy napközben csak leüvölti egy gyakornoklánynak, amit ki akar dobolni, de este hét után már ő maga nyomogatja a gombokat, ezek szerint inkább Androidos készülékéről.
Vélhetően a kampánystábnak kemény feladat a hibák kigyomlálása és a „Trumposabb” üzenetek élének tompítása. A jelek szerinte az utóbbi időben mintha kivették volna Trump kezéből az önálló üzengetés lehetőségét, amivel jelentősen javítottak választási esélyein.
Hogy esetleges győzelme után előtör-e megint az Androidos vadállat, vagy a tapétába simuló mintázatú iPhone-os tanácsadók lesznek erősebbek, azt még nem lehet megmondani. Azt sem lehet kizárni, hogy a Blackberry felhasználók Guantanamo-ra lennének deportálva rövidesen.
Trump egyéb számítástechnikai képességei vélhetően Hillary-éhez mérhetők. Jelenleg az se biztos, hogy bármikor használt volna számítógépet a szó klasszikus értelmében, mármint fizetett felolvasó, nyomtató, gépíró segítők közreműködése nélkül.
Kevés fényképen látható egyáltalán együtt bekapcsolt számítógéppel, bár néhol egy-egy Apple termék bele tud lógni a róla készült képbe. Apple termékeket viszont már bojkottált a tőle megszokott lendülettel, különösebb ráció vagy kitartás nélkül, és a nagy tiltakozás hevében valahogy az Apple-részvényeit is elfelejtette eladni, bár ez vélhetően józanabb döntései közé tartozott.
Összegzés: Ha Donald lesz a befutó, ne lepődj meg ha a nappalidba berontva, deportálással fenyegetve követeli a böngészési előzményeidet. Nem ijedj meg tőle, nem képes megkülönböztetni az url-gyűjteményt egy bevásárlólistától és egy tükörrel könnyen elvonhatod a figyelmét.
De tanulj az esetéből. Használhatsz bármiféle mobilt, de ha előre akarsz jutni az életben, hagyd abba az Androidos telefonon káromkodást és térj át az iPhone-ra.
Végösszegzés:
Ha ezt a cikket megtaláltad és el tudtad olvasni a monitorról, pláne kommentelni tudtál alá, akkor olyan képességek birtokában vagy, ami a Föld vezető katonai/technikai/ipari hatalmának leendő vezetőjében nincs meg. Gratulálok!
Texasi Applopó
szucsadam
2013.08.09. 09:33
Címkék: vendégposzt
Folytatódik vendégposzt-sorozatunk, ezúttal Völgyi Attilát kértük meg, hogy posztoljon nálunk, amíg mi szabadságon vagyunk. Attila profi fotóriporter, 1994 óta ismerkedik a fotózással, későbbi profi munkái számos lapban megjelentek már az évek során. Külön öröm, hogy egyébként blogot is ír, ahol a szakmáját érintő kérdéseket elemzi, fotós híreket közöl, ezekre reagál. Sőt, régebben az Apple témával is gyakran foglalkozott, így talán nem is lepődött meg annyira, amikor megkerestem. Szóval lássuk Attila írását:
Szokás fotós körökben felháborodni azon, amikor mobilos fotózást profi jelzőkkel illetnek. Pedig egyre több profi fotós használ mobilt is a fotózáshoz, vagy akár kizárólag csak azt. Én általában azt mondom, hogy a kép számít, nem az, hogy mivel készül.
Az iPhone napjaink legnépszerűbb hívószava. Biztos vagyok benne, hogy nagyobb tech magazinoknál vannak rá statisztikák is, hogy mennyivel többen kattintanak egy cikkre, ha iPhone szerepel a címben, azzal szemben, mintha csak okostelefon, mobil vagy egyéb, többé-kevésbé rokon értelmű kifejezés. Nem véletlen, hogy az újabb készülékek is jobbára iPhone killer, vetélytárs és hasonló jelzőkkel jelennek meg a sajtóban. Sőt az sem véletlen, hogy maguk a gyártók is gyakran méregetik saját készüléküket az iPhone-hoz.
Ezzel itt az Appleblogon lehet, hogy nem fogok osztatlan sikert aratni, de úgy gondolom, az esetek többségében édesmindegy, hogy a kérdéses cikkben tényleg iPhone-ról van-e szó, vagy egyéb okos- esetleg normál mobiltelefonról. A technika és így a telefonokba épített kamerák, de a processzorok és a szoftverek is rohamosan fejlődnek.
Én magam nem igazán szeretek mobillal fotózni, megértem azokat, akik ugyanígy éreznek. Ma már mosógéppel is lehet egészen elfogadható minőségben fotózni, persze vannak korlátai, hogy mire képes egy mobil. Mindig is lesznek. Nem lesz olyan minőségű egy kép, mint egy nagyobb érzékelővel és nagyobb méretű, jobb minőségű optikával készült kép. De a mobilok egyre több lehetőséget nyújtanak és ez ellen kár tiltakozni. Viszont ugyanúgy hiba lenne mindenhatónak hinni, "csak mert iPhone-al készült".
Az iPhone és minden más okostelefon is csak egy újabb eszköz, amit meg kell tanulni jól használni és helyén kezelni a sajtóban is. A Chicago Sun-Times nemrég 28 fotóst rúgott ki, az ő munkájukat iPhone-fotó tanfolyamra beíratott újságírók vették át. Akik például az ilyen "szakmai" lépéseket elkövetik, nem tudják helyén kezelni a dolgot. Még ha alkalmas is egy okostelefon akár profi munkára is, attól még nem biztos, hogy egy gyorstalpalón kiképzett újságíró képes lesz vele pótolni a fotóriportereket. Pont ugyanúgy, ahogy a fotóriporterek nem tudnák az újságírókat kiváltani egy gyorstalpaló újságíró tanfolyam után.
A Manzárd Café stábja írt már itt a mobilfotó-művészetről, ami mellé nyugodtan odacsaphatjuk a sajtófotó hasonló műfajait is. Mert bizony nemcsak az amatőr és önjelölt(?) művész fotósok ambícionálják magukat az okostelefonnal fotózás területén. Igen komoly szakmai háttérrel rendelkező fotóriporterek is egyre nagyobb előszeretettel nyúlnak a telefon után. Nemcsak azért teszik ezt, mert valami kevésbé fontos vagy vicces dolgot meg akarnak osztani a világgal, mint mindenki más is. Egészen komoly fotó projekteket és tudósításokat is készítenek mobillal olykor fotóriporterek is. Ezekből emelek most ki néhány látványosabbat a teljesség igénye nélkül.
Ha nem is írok minden ilyenről, hiszen egyre több van, a saját blogomon már több ilyen kezdeményezésről beszámoltam. Azt is hozzá kell tenni, hogy nemcsak a nagyvilágban divat az iPhone használata. A magyar hírportálok gyakorlatában sem ritka, hogy egy-egy eseményről, főleg tüntetésekről, felvonulásokról mobillal készítenek képeket a fotósok. Ilyenkor persze nem szokás mindenféle effektszűrőket alkalmazni.
Kisebb vagy nagyobb mértékben azonban szinte minden fotóriporter kísérletezik Magyarországon is a mobilfotózással, sőt még az Instagram és Hipstamatic lehetőségeivel is. A nagy lélegzetvételű anyagokat azonban nálunk inkább digitális géppel, vagy még inkább filmre készítik, akik igazán nagyot akarnak alkotni.
Fotó: Damon Winter/New York Times
A mobilos fotóriporterek közül talán Damon Wintert (damonwinter.com) illik elsők között kiemelni. A New York Times fotóriporterét díjazták elsőként rangos szakmai pályázaton mobillal készített fotókért. Afganisztáni képeiről azt mondta, hogy a mobillal fotózni azért egészen más, mint egy hagyományos fényképezőgéppel, mert a katonák maguk is használják, és egészen máshogyan viselkednek, ha mobilt látnak nálad, mint mikor egy komolyabb fényképezőgép kerül elő.
Ugyanezt a gondolatot vitte tovább az amerikai hadsereg Basetrack projektje is. A World Press Photo díjas magyar fotóriporter, Gárdi Balázs részvételével zajló kezdeményezés részeként a fotóriporterek mobilokkal fotózták a katonák hétköznapjait Afganisztánban.
Fotó: David Guttenfelder/AP
Az AP fotóriportere, David Guttenfelder szintén Afganisztánban dolgozott fotósként, mikor első mobilos fotói bekerültek a hírekbe. Sőt első mobilos képei között még homok lepte fotó felszerelését is megörökítette. Mostanában már Észak-Korea kiváltságos helyzetű nyugati tudósítójaként készít rendkívüli hangulatképeket az elszigetelt ország hétköznapjairól. Hírügynökségi munkáját természetesen továbbra is tükörreflexes gépével végzi, de szép számmal tölt fel mobilos képeket is az Instagramra, amit ő is fontos lehetőségnek tart.
Tovább olvasom
Magyarósi Csaba
2013.08.08. 09:39
Címkék: apple vendégposzt
Ahogy írtuk, Ádámmal a világ minden táján nyaralunk épp, így megtörtént az, amire öt év alatt egyszer sem volt példa: egyikünk sem tudja írni a blogot. Hogy elviseljétek valahogy a hiányunkat, megkértük néhány barátunkat, akik nem mellesleg irtó menő bloggerek, hogy vendégposztokkal szórakoztassanak titeket ezekben az ínséges időkben. És olyan jókat írtak, hogy szerintünk örülni is fogtok a távollétünknek. A mai sztárunk: a Personal Branding! Nektek nyilván nem kell magyarázni, hogy az énmárka építése milyen fontos, elég csak Steve Jobsra gondolnunk, akik olyan vallásos imádatot alakított ki maga körül, hogy abból a világ legértékesebb vállalata nőtt ki. De a personal branding fontos akkor is, ha csak fizetésemelést akarsz, esetleg jobb pozíciót a cégen belül, és ennek elsajátítására László Móni blogját kívül keresve sem találhatnál jobbat. Olvassátok, mert nagyon szórakoztatóan ír a témáról. Szóval itt van Móni oldala, itt meg a vendégposztja:
Talán az Apple egyetlen cég a világon, aki úgy pozicionálta magát az elit márkák közé, hogy közben tömegeknek ad el és az egyre gyarapodó tábor ellenére sem csökken a kúlsági faktora. Mit tagadjuk bármilyen Apple cuccot birtokolni menő és ezen az sem változtat, hogy tudjuk többszázmillió emberrel osztozunk az élményben.
Éppen ezért – és persze a házigazda bloggerek miatt is - az Appleblognál vendégeskedni nagy megtiszteltetés. Pláne nekem, hiszen ökomenikus háztartásban élek (ugyanis családunk eszközparkjában nemcsak Apple gyártmányú eszközök találhatóak).
Ugyanakkor bizonyos kreatívblokkot is előídéz egy ilyen invitáció. Az a bizonyos "miről írjak" kérdés kínzó tud lenni. Az operációs rendszerek részletei nem igazán érdekelnek. A textúra, a gigahertz szavakkal valamint a két- és három betűs szakkifejezésekkel sem sűrűn dobálózom. Steve Jobsról írni profilba vágó lenne, de úgy gondolom róla mára már megírták, amit lehetett. Talán a "megtérésem" – azaz Apple felhasználóvá válásom – története sem annyira érdekes sztori. Bár hosszan tartott és volt benne számos a barátaim számára szórakoztató pillanat.
Végül arra jutottam, hogy összeszedek 10 dolgot, ami miatt szeretettel gondolok a cégre és a gépemre. Pontosan azokat a mindennapi apróságokat, melyek a "nem is értem eddig ez miért nem volt így" felkiáltás után, azonnal megszokottá válnak. A lista vállaltan szubjektív és egy MacBook Pro tulajdonos élményeit foglalják össze.
Tovább olvasom
szucsadam
2013.08.07. 11:19
Címkék: vendégposzt
Mai vendégposztunkat Ferencz Móninak köszönhetjük, akit a közösségi oldalakon Midnite-ként találtok meg (Twitteren @Midnite_). Bemutatni őt egy külön poszt lenne (interjú vele itt), de megpróbálom rövidre fogni.
Móni őrült. A lehető legjobb értelemben, persze.
Azt gondolja, egy nap leigázza az emberiséget a saját, neki engedelmeskedő robotjaival. Az első, amit elpusztít, a trolik lesznek. Egyébként ősjátékos, IT mérnök édesapja révén már az anyatejjel szívta magába a pixeleket, és ő már akkor komoly gamer volt, amikor mi még a joystick alakján mulattunk. A PC Guruhoz ír teszteket, amikor épp ráér, jelenleg a Ustreamnél flash/adverts QA, akármit is jelentsen ez. Elindított évekkel ezelőtt egy remek blogot is Binary Choice néven, amit egy ideje nem frissített, de minden nap tervezi. Móni közege inkább a Twitter, egy igazi mikroblogger, aki tökélyre fejlesztette az sci-fiken, irodalmon, legófigurákon, egyiptológián és trolibuszokon edződött különös, szórakoztató humorát. Ebből kapunk most egy adaggal, fogadjátok szeretettel.
Az idei WWDC közeledtével gyűltek a pletykák, vajon bejelentésre kerül-e az iRobot 6, és ha igen, pontosan mit várhatunk a szórakoztató robotok következő generációjától. Spekulációkra ad okot a tény, hogy az Apple év elején felvásárolta az ausztrál Cyberdine Killerbot Manufacturing vállalatot, mely karácsonykor youtube videókon mutatta két béta állapotú termékét, a myCylone elnevezésű bébiszitter robotot, és a SkyNet Apocalypse nevű ingyenes cloud storage szolgáltatást. (Utóbbival kapcsolatban az AppsForBots.com bloggere úgy nyilatkozott: "valami nagyon gyanús egy olyan szolgáltatással kapcsolatban, ahol minden jelszavunkat és adatunkat ingyenesen tárolhatjuk, cserébe csak agyhullám- és DNS mintánkat kell feltöltenünk a felhőbe, nem igaz?" A fenti úriembert azóta is keresik, búcsúlevelet nem hagyott rejtélyes távozásakor.)
Az Apple iRobot termékvonalának eddigi hosszú története nem volt mentes a meglepetésektől, így most sem kizárt, hogy a mérnökök óriási újítással rukkolnak elő. Nézzünk egy gyors áttekintést a világ kedvenc házirobotjának életéről:
Első generációs iRobot
Az első, full fémvázas robot kiadás, mely 4 év titokban végzett fejlesztés után lesokkolta a világot. Bár külső alkalmazásokat még nem lehetett rá telepíteni, és kizárólag wifi kapcsolattal működött (a boltba leküldött példányokat tulajdonosaiknak gyakran kellett a vastagabb falú liftekből kimenteni), mégis könnyedén maradt piacvezető, hisz az akkor létező egyéb androidok teljesítményben és tudásban még bőven elmaradtak tőle. A roboton futó rOS számtalan frissítést kapott* a generáció életciklusa alatt, melyek lehetővé tették a multi-user kezelést (így a korábbi 1 helyett az iRobot már 5 emberre is tudott figyelni társasági eseményeken), a Google Maps integrációt (a robot végre magától is tudta, éppen hol van, és nem kellett idegenektől megkérdeznie), illetve az MMS küldést, melyet az iEye és rEar alkalmazásokból felvett hangból és képből állíthattunk össze.
*Mikor lezárult a pereskedés a Roomba takarítórobotot gyártó iRobot nevű céggel az elnevezés használati jogáért, a megállapodás részeként az Apple felhasználóknak kötelezően meg kellett vásárolniuk a CleanMyFlat appot, ami porszívó- és felmosó funkcionalitást is biztosított a modellnek.
iRobot 3G
Az alig egy évvel később bemutatott új modellt aluminiumváza közel 100 kilóval könnyebbé tette a korábbinál, így alkalmassá vált hogy repülőgépre, kisebb teherbírású vadászházakba vagy horgászstégekre, de akár porcelánboltokba is magunkkal vigyük, illetve a véletlenül lábra ejtés korábbi maradandó sérülései is elhárultak. Az rOS 2.0-tól bevezetett push notification rendszer meleg fogadtatásban részesült (többé nem kellett folyamatosan kérdezgetni a készüléket, kész van-e már az ebéd, hisz az iRobot magától is tudott szólni, még az étel szénné égése előtt).
Az üzemidő is jelentősen nőtt, a robotikus ujjak és fülek érzékenysége kifinomultabb lett, illetve elérhetővé vált az rTunes webáruház, ahova saját appokat is feltölthettek a fejlesztőkedvű érdeklődők. Ekkor buktak el az első próbálkozások a robotjátékok világában, ugyanis a készülék karfunkcióit kihasználó Fruit Ninja számtalan sérülést okozott a felhasználókban. Viszont a 3G modelleket már fehér és fekete színben is piacra dobták, ami elismerést váltott ki a robotrasszizmus elleni szervezetek felől.
Egy évvel később jött az iRobot 3GS megjelenése, mely külsőre ugyanolyan maradt, ám jelentős memóriabővítésének köszönhetően már nem csak az elmúlt hét eseményeire emlékezett, így akár 4-5 évada futó sorozatokról is el lehetett beszélgetni vele, és a 8 tagúnál nagyobb családokban is meg tudta jegyezni minden felhasználója nevét. (Ezt a modellt egyébként sok kritika érte lekerekített dizájnja miatt, mert egyesek szerint egy "emberméretű szappantartóra hasonlít, ijesztő bogárszemekkel", s megkapta az iRonman csúfnevet.)
iRobot Nano
Tovább olvasom
Magyarósi Csaba
2013.08.05. 09:28
Címkék: vendégposzt
Ádámmal a világ minden táján nyaralunk épp, így megtörtént az, amire öt év alatt egyszer sem volt példa: egyikünk sem tudja írni a blogot (így aztán Bandi sem jelentkezik a héten). Hogy elviseljétek valahogy a hiányunkat, megkértük néhány barátunkat, akik nem mellesleg irtó menő bloggerek, hogy vendégposztokkal szórakoztassanak titeket ezekben az ínséges időkben. És olyan jókat írtak, hogy szerintünk örülni is fogtok a távollétünknek. A mai sztárunk: a Manzárd Café! Olvassátok őket, mert nagyon színesen és szórakoztatóan írnak a művészetről és a dizájnról, ami minden magára adó Apple-júzernek fontos kell, hogy legyen. Szóval itt az oldaluk, itt meg a vendégposztjuk:
Amikor Csaba és Ádám barátaink felkértek minket, hogy szabadságolásuk alatt egy amolyan "manzárdos" tartalomgenerálással polírozzunk egyet az Appleblog fényezésén, viszonylag egyszerű dolgunk volt. Művészet és design tematikánkból következően ugyanis gyakran futunk bele néhány Apple-hez köthető művészeti projektbe, még gyakrabban innovatív designkütyükbe. Úgy gondoltuk, hogy miután nyilván "up to date" minden Appleblog olvasó a cég termékeivel, pláne a hozzájuk kapható kiegészítőkkel kapcsolatban, így inkább a művészet oldaláról közelítjük meg a dolgot. Témának az iPhone-fotóprojekteket választottuk, hisz arról, hogy milyen sokan és milyen nagy sikereket értek el egy-egy ilyen projekttel, nem biztos, hogy mindenki tud. A lent felsorolt sorozatok mindegyike futótűzként terjedt a fotós oldalakon, rengeteg rajongót szerezve magának a művésznek és természetesen az iPhone-nak is. Nem ragozzuk, alább jöjjön tehát néhány figyelemre méltó tehetség iPhone-nal készített fotósorozata; a mi kedvenceink...
Tovább olvasom
