Ahogy írtuk, Ádámmal a világ minden táján nyaralunk épp, így megtörtént az, amire öt év alatt egyszer sem volt példa: egyikünk sem tudja írni a blogot. Hogy elviseljétek valahogy a hiányunkat, megkértük néhány barátunkat, akik nem mellesleg irtó menő bloggerek, hogy vendégposztokkal szórakoztassanak titeket ezekben az ínséges időkben. És olyan jókat írtak, hogy szerintünk örülni is fogtok a távollétünknek. A mai sztárunk: a Personal Branding! Nektek nyilván nem kell magyarázni, hogy az énmárka építése milyen fontos, elég csak Steve Jobsra gondolnunk, akik olyan vallásos imádatot alakított ki maga körül, hogy abból a világ legértékesebb vállalata nőtt ki. De a personal branding fontos akkor is, ha csak fizetésemelést akarsz, esetleg jobb pozíciót a cégen belül, és ennek elsajátítására László Móni blogját kívül keresve sem találhatnál jobbat. Olvassátok, mert nagyon szórakoztatóan ír a témáról. Szóval itt van Móni oldala, itt meg a vendégposztja:

Talán az Apple egyetlen cég a világon, aki úgy pozicionálta magát az elit márkák közé, hogy közben tömegeknek ad el és az egyre gyarapodó tábor ellenére sem csökken a kúlsági faktora. Mit tagadjuk bármilyen Apple cuccot birtokolni menő és ezen az sem változtat, hogy tudjuk többszázmillió emberrel osztozunk az élményben.

Éppen ezért – és persze a házigazda bloggerek miatt is - az Appleblognál vendégeskedni nagy megtiszteltetés. Pláne nekem, hiszen ökomenikus háztartásban élek (ugyanis családunk eszközparkjában nemcsak Apple gyártmányú eszközök találhatóak).

Ugyanakkor bizonyos kreatívblokkot is előídéz egy ilyen invitáció. Az a bizonyos "miről írjak" kérdés kínzó tud lenni. Az operációs rendszerek részletei nem igazán érdekelnek. A textúra, a gigahertz szavakkal valamint a két- és három betűs szakkifejezésekkel sem sűrűn dobálózom. Steve Jobsról írni profilba vágó lenne, de úgy gondolom róla mára már megírták, amit lehetett. Talán a "megtérésem" – azaz Apple felhasználóvá válásom – története sem annyira érdekes sztori. Bár hosszan tartott és volt benne számos a barátaim számára szórakoztató pillanat.

Végül arra jutottam, hogy összeszedek 10 dolgot, ami miatt szeretettel gondolok a cégre és a gépemre. Pontosan azokat a mindennapi apróságokat, melyek a "nem is értem eddig ez miért nem volt így" felkiáltás után, azonnal megszokottá válnak. A lista vállaltan szubjektív és egy MacBook Pro tulajdonos élményeit foglalják össze.

1. Nem feltétlenül szeretek vásárolni, műszaki jellegű cikkeket pláne nem. De egy Apple boltban költeni élmény. Senki sem dobálozik szakszavakkal és a legbénább vagy éppen magától értetődő kérdések esetén sem jelenik meg az eladók arcán az a bizonyos "ezt még a hülye is tudja" arckifejezés. Bónusz: az Apple dolgozók titkos tankönyve az, amit szívesen minden kiskereskedelemben dolgozó kezébe adnék (ha tehetném). 

2. A fémborítás. Megfizethetetlen élmény, ha egy lendületes tízenéves és az asztal találkozása következtében zuhanó tárgy nem törik el.

3. A különböző számítástechnikai fórumokon gyakori téma, hogy mennyi idő alatt áll fel egy-egy operációs rendszer. Esetünkben ez irreleváns adat. Csak felcsapom a gépet és folytatom, ahol abbahagytam.

4. Gyanítom mindenkinek van hivatali élménye (az amikor elintéznél valami egyszerű dolgot, de mindig újabb és újabb akadályokat kell leküzdened). A Macből a hivatali érzet teljes mértékben hiányzik.

5. A billentyűk alatti világítás. Mivel sokszor dolgozom éjszaka, igen nagyra tartom ezt a funkciót.

6. Tulajdonképpen bármelyik billentyűkombinációt említhetném, de a kedvencem a gyorsnézet (quickview). Nyomom a space-t és már látom is a tartalmat. Apró figyelmesség a tervezőktől, a kapkodva keresőknek.

7. Keychain acces. Ezt nem is ragoznám hosszan. Két szó csupán: feledékenyek megmentője.

8. Több email címmel tudok zsonglőrködni egyetlen programon belül (és persze azt a kis hangot is nagyon bírom, amikor egy levél elküldésre kerül).

9. Vannak mondatok, melyeket soha többet nem kell meghallgatnom. Például "A nem látod, hogy mennyire pixeles ez a fotó?!", ami Szonja barátnőm száját hagyta el igen gyakran, amikor még Dellen dolgoztam (és ő Macen nézte a küldött képet).

10. Mert szép!