A maces szoftverek fordítása egy neuralgikus pont az érintetteknél: a kilencvenes évek első felében elterjedt nyelvezet ugyanis tájidegen a legtöbb új felhasználónak, akik már a Windows 95 magyarított verzióján szocializálódtak. Egy apró, de erőteljes ortodox csoport komoly harcot vívott a nyelvújítást követelő új felhasználókkal, és a közelmúltig úgy tűnt, győzelemre állnak.

Pedig tény, hogy az OS X és a csatolt szoftverek felszólítómódja bántó volt a szemnek: Lépj ki!, Nyisd meg!, mindez elfogadható volt a Windows magyarítása előtt, de miután már milliószor láttuk a Kilépés és Megnyitás menüpontokat, joggal gondoljuk úgy, hogy a program utasítgassa már a jó édes anyukáját.

Még akkor is igaz ez, ha a kifejezés mögött valójában az bújik meg, hogy a felhasználó utasítja a vezényszavakkal a számítógépet, de az angol eredeti például egyáltalán nem indokolja a felszólítómódot: az Open sokkal kevésbé tolakodó, mint a Nyisd meg.

A harc évek óta zajlott, aztán megjelent a iWork 9.03-as verziója, és csoda történt: az Apple programcsomagja első alkalommal használt olyan nyelvezetet, ami ismerős, elfogadható volt a felhasználóknak. Azt a nyelvezetet, amit a Windowsban ismerhettünk meg. Hogy miként történt a váltás, arról Gábor mesélt nekünk, aki az egyik fordítócégnél kapta azt a feladatot, hogy gatyába rázza a már elkészült magyar fordítást.

Gábor évek óta dolgozik a fordítócégnek, éppen ezért régi macesként örült a lehetőségnek, hogy megváltoztathat valamit, amit korábban olyan sokan szidtak. A feladat a Keynote-ra, a Numbersre és a Pages-re vonatkozott, és abban a kezdetektől fogva biztos volt, hogy a felszólítómódot kivégezve áttér az -ás -és végződésű főnevekre. Főleg mert pont ezt volt a feladata: az Apple stilisztikai útmutatójában, a Style Guide-ban volt is erre konkrét utalás, a javításra küldött fordítás azonban ennek ellenére az özönvíz előtti nyelvezetet használta.

A mankó egyébként meglehetősen rövid volt: alig kétoldalas, míg a szakmában a harminc-negyven oldalas Style Guide-ok sem ritkák, de az Apple szösszenete is kitért néhány dologra: leírták, hogy mi toldalékolható, hogy miként lehet használni a brandet, hogy szabad-e a felhasználót tegezni, vagy inkább a távolságtartásra van szükség, és bizony az Apple külön felhívta a fordító figyelmét arra, hogy Ne Legyen Felszólítómód.

Ennek ellenére a Gáborhoz beérkezett magyarítás tovább erőltette a kilencvenes évek elején bevezetett nyelvezetet, első dolga volt tehát a legtöbb helyen kigyomlálni ezt. Nem volt többé Vond vissza, lett helyette Visszavonás, akadt azonban olyan része is a programcsomagnak, amin nem kellett változtatni. Ilyen például a Tooltip - mondta Gábor, aki szerint az már nem zavaró a magyar szemnek, ha azt olvassa, hogy "Húzza ide a kívánt képet".

Volt persze más feladat is, néhány kifejezéssel szintén le kellett számolni örökre. Így lett a Bökjön parancsból Kattintson, és annak is vége, hogy az Inspektort Vizsgálónak hívjuk, méghozzá egy egészen speciális okból. Gábor szerint egyszerűen nem illett az Apple-höz, hogy egy i-betűvel jelölt menüpontot Vizsgálónak hívjanak magyarul, így hosszú gondolkozás, és néhány külföldi példa ellenőrzése, valamint az Igazgató és az Intéző elvetése után úgy döntött, hogy a fordításban hagyják meg az eredeti elnevezést.

A teljes munka végül az eredetileg tervezett 40 óra helyett 65 óra lett, de Gábor szerint megérte, hiszen alapvető változásokat sikerült elérni a programcsomagban, de még így is van bőven tennivaló a követező verzió fordításánál. Meg remélhetőleg lesz még feladat az újabb programokkal is, hiszen ott van még az iLife, meg az iTunes és persze maga az OS X is.