Én egy darabig vártam azzal, hogy kijelentsem, de már nem várok tovább. Az Apple az új iOS-sel úgy tönkrevágta a használati élményt iPhone SE-n, hogy kijelenthető: inkább maradtam volna iOS 12-n. Szerencse, hogy van egy iOS 12-es iPhone SE-m is, szóval…
De nem csak ez a baj. Az egész ökoszisztéma megroggyant.
Az iPhone-om egyrészt belassult. Van ez a tipikus teszt, amivel eldöntheted, hogy az Apple szeretné-e már, hogy vegyél új telefont. A teszt abból áll, hogy megnyitod a telefonkönyvet, és gyorsan felhívsz egy kontaktot az előzményekből. Ha meg tudod tenni, hogy még azelőtt érsz a kijelzőhöz, mielőtt frissült volna a lista, és képes vagy véletlenül valaki mást hívni: a telefonod nem bírja. Ugyanaz a gyökegyszerű művelet, mint az elmúlt években bármikor, de már sok neki, valamiért.
Ez már jelentkezett nálam.
De nem csak ez. A legjobban utált új jelenség, hogy amikor jön egy értesítés, mondjuk egy mail-ről vagy egy üzenetről, és én megnyitom azt, akkor először az alapprogramot, pl. a Mailt nyitja meg a rendszer. Csak úgy, mintha rányomtam volna a program ikonjára, látom az összes üzenetet. Aztán itt két lehetőség van: vagy megnyílik az üzenet, amire kattintottam, vagy nem. Várni kell.
Van, hogy nem jelenik meg, és az egész Mail elkezd lagolni. Tölti az új üzeneteket, minden korábbinál lassabban. Van, hogy azt írja, frissítve, és az utolsó üzenet tegnapi, az azóta jött 100 darab sehol. Újraindítom az appot. Ja. Ki is fagynak időnként appok.
A fényképező exponálása sokszor lassú, és a képet is sokszor nagyon lassan tölti be szerkesztésre. Az iOS 12-es iPhone-om azonnal betöltötte, betölti most is.
És hogy mi van az ökoszisztémával? Például az, hogy most először fordult elő: kinyomtam egy filmet az iPhone-ról az Apple TV-re, mire az Apple TV bekapcsolt, és elkezdte játszani a legutóbbi mesét, ami ment rajta. A telefonon aktív az AirPlay, de a jel nem jut el a tévéig. Pont mint fent: mintha odáig jutna el a hülye, hogy elindítja azt, amire szüksége van az adott tartalom megnyitásához, de utána elfelejt mindent.
A telefon HomePoddal való együttműködése is leromlott. Korábban csodáltam, milyen okosan intézik azt az esetet, ha a telefon is hallja a hangomat, meg a HomePod is. A telefon régen felvillant, de rájött, hogy nem neki szólt a dolog, így visszakussolt, és a HomePod válaszolt. Most egyre többször van másként: mindkét eszköz válaszol, mindkét eszköz elkezdi csinálni, mondjuk zenét lejátszani, nyilván valami mást.
A HomePod szorftvere egyelőre nem frissült, talán akkor megjavul a dolog. Mindenesetre furcsaságok vannak a Sirivel is, hiszen amikor kérek egy saját magam által összeállított, saját magam által elnevezett playlistet, elkezdi ugyan lejátszani, de mellé valami egészen más névvel erősíti meg, hogy mi is az, ami szól.
Tényleg ilyen bugosak a rendszerek? És ha igen, mitől?
Utóbbira ad választ egy nemrég megjelent cikk David Shayer tollából, amiben hat okot sorol fel. Shayer 18 évig dolgozott az Apple-nél, szóval tudja.
Nyilván a felhalmozott ficsörlista miatt egyre több mindennel kell foglalkozni. Az is gond, hogy a crashing reportok nem azonosítanak olyan hibákat, amik nem vezetnek fagyáshoz. A komplexitás is egyre nagyobb, egyre több az ügyfél, az eszközök egymással és az iClouddal is folyamatosan kommunikálnak.
Mégis van egy fontos ok, amire felhívja a figyelmet. Ez pedig az a tény, hogy
a régi hibákat figyelmen kívül hagyják, és ezeket valószínű soha senki nem fogja kijavítani.
Az alpha verzió előtt a fejlesztők midnen felbukkanó hibát javíthatnak. A béta után már csak a komoly hibákat javítják, amik a fontos ficsöröket blokkolják. Ahogy közeledik a kiadás napja, csak a fagyással és adatvesztéssel fenyegető hibákat javítják.
Ha egy mérnök valamivel véletlenül elcsesz egy ficsört, azt regression-nek hívják, és azonnal javítják. De ha te jelentesz egy hibát, írta a volt mérnök, egy olyat, ami a korábbi verziókban is volt, azt “not a regression” cimkével látják el, és onnantól megy a süllyesztőbe. Az nem fontos, mert előbbre valók a regression-ök. Volt egy olyan mérnök team a cégnél, akik viccből “Not a Regression” pólókban jártak. Ennyire tudott dolog ez.
Szóval mit is várunk? Egyre több operációs rendszer, egyre több ficsörrel és interakcióval, egyre több user, és úgy tűnik, ezt a növekedést nem tudják lekövetni odabent.
Nem tudom, hogy egy átlagos felhasználónak hány évre lenne szüksége arra, hogy erre rájöjjön, de ha gyereked van, akkor előbb-utóbb rájössz. Legalábbis a lányom, Rozi, másfél éves kora ellenére eléggé rácuppant az okostelefonokra, nyilván azért, mert előtte is nyomogatjuk időnként (és valamelyikünket MINDIG látja), így aztán ha meglát egy világító képernyőt, felé röppen, mint az éjjeli lepkék. Erről a tevékenységéről az esetek nagy százalékában lebeszéljük.
De ha édesanyámat hívjuk fel, ő is hallani akarja, ilyenkor kihangosítom a telefont, amit ilyenkor önszántamból a lányom felé nyújtom, hogy legyen, aminek lennie kell.
Rozi zsenge kora ellenére felismeri a Youtube ikonját, lapozni is tud az oldalak között, valamit felismeri a kedvenc zenés videóit, és elindítja azokat. De nem ezzel akartam eldicsekedni, mert valójában egyáltalán nem vagyok rá büszke, azon lepődtem inkább meg, hogy amikor hívás közben Rozi elindít egy videót, akkor az elindul.
Vagyis ez még nem meglepő, de a videó
nem némán szólal meg, viszont nem is full hangerőn: kellően lehalkítva, és valamilyen csodálatos jelenség következtében a vonal másik felén nem hallanak az egészből semmit.
Egyazon készüléket használunk ilyenkor ketten, egyazon hangszórót, plusz én még a mikrofont is ettől nem messze, és az iPhone gond nélkül kiszolgál mindkettőnket, nagyon kis kompromisszumokkal.
Nem értem, hogy ezzel a szoftverfejlesztők melyik pihent órában tudtak foglalkozni, mármint azzal az igénnyel, hogy telefonálás közben videót nézhessünk, és ezt tartsuk titokban a másik fél előtt, de sikerült. Ez a többfelhasználós, multitask operációs rendszer legvagányabb megnyilatkozása, leglaább olyan okos és brilliáns, mint az osztott képernyős multiplayer annak idején.
Az Apple szokásához híven operációs rendszereinek teljes spektrumát egyszerre frissítette tegnap, alig pár nappal az utolsó béták megjelenését követve. A watchOS legújabb, 4.2.2-es frissítése egészen aprócska módosításokat tartalmaz, látható változás nincsen és a leírásban is csak az appoknál is ismert generikus "improvements and bugfixes" szöveget találhatjuk.
A macOS 10.3.3 esetében sincsen látható változás, ott is inkább biztonsági és funkcionális javítgatásokról van szó. A tvOS 11.2.5 pedig a leírás és a hozzászólások tanúsága alapján a 11.2 és a 11.2.1 megjelenése óta felfedezett hibákat foldozza be.
A friss, 11.2.5-ös iOS a két héttel ezelőtti 11.2.2-t követi, ami a Safari Spectre javítását tartalmazta. A frissítés leírása alapján a telepítés után az eszközünk már HomePod-ot támogató eszközzé válik. Asszisztensünk ezentúl a Siri News segítségével felolvassa nekünk a híreket, ha kérjük. Ezen felül kijavításra kerültek bizonyos bugok a Message és Phone appokban és a Face ID és a CarPlay működésében, illetve a VoiceOver mostantól már például AirPod-unk töltöttségét is képes velünk közölni.
Az, hogy a webböngészésre, könnyed játékra, egyszerű képszerkesztésre alkalmas egy iPad, soha nem vitatta senki. Mégis, az iPadet annak ellenére tekintettük egy második eszköznek, hogy az Apple ennek ellenkezőjét kommunikálta az utóbbi egy-két évben.
Az iOS és a macOS gyakorlatilag a második-harmadik generációs iPhone óta közeledik egymáshoz, és már akkor érkeztek pletykák Cupertinóból, hogy ez a közeledés nagyon is tudatos. Annak ellenére, hogy az iOS teljesen szándékosan _nem_ egy macOS, hiszen egy tablet ugyan képes lenne futtatni desktop operációs rendszert, csak hát minek. Az Apple újragondolta az ujjal való vezérlést, sok éves fejlesztés, bővítgetés után pedig még csak most jutott odáig, hogy alkalmas legyen a könnyed munkavégzésre, multitaszk folyamatokra, alkalmazások közötti kommunikációra, fájlok kezelésére. Amire egy desktop képes.
Az iOS 11 lett az a mobil oprendszer, ahol tényleg megpróbálhatjuk a hétköznapi rutin munkavégzésünket áthelyezni egy tabletre.
Ezen a videón lehet látni azokat a ficsöröket egymás után, amik ezt az átállást segítik:
Ami a macOS-en a Dock, vagyis a minden körülmények között elérhető alapvető appok gyűjteménye, az az iOS-ben is egy mindig elérhető Dock lett. Pipa.
Ami a macOS-en a Finder, vagyis a fájlokat kezelni képes, keresésre és fájlműveletekre alkalmas alapprogram, az iOS-en a Files lett. Pipa.
Ami a macOS-en a Mission Control, vagyis az épp futó appok elrendezése a képernyőn, hogy gyorsan megtaláld az aktuálisat, és akár fájlokat dobálj rá, az az iOS-ben a Control Center, ahol az ablakaink mellett még alapvető funkciógombokat is elérünk. Pipa.
Ami a macOS-en a drag & drop, az az iOS-ben is ugyanaz. És ez nemcsak Split View-ra érvényes, nézzétek meg a fenti videón, ahogy a Finderben egy többszörös kijelölést megragad egy ujjal a mókus, és a másik kezével hosszasan választja a célhelyt, ahol leejti a fájlokat. Más, mint _ahogy_ a desktopon ugyanezt megtesszük, tanulni kell, de ez is hatékony módszer. Pipa.
Ami hiányzik az iOS-ből az alapvető desktop módszerek közül, az épp a desktop, az asztal. Van ugyan egy appokat felsorakoztató terület, de erre nem hajigálhatunk bármit ki, így nem is ugyanazt a funkciót látja el, mint az asztali társa.
Ha ennek a hiányát megszokjuk, a többi funkciót pedig begyakoroljuk, akár még otthonos is lehet egy tabletes munkanapnak. Ki fogjuk próbálni.
Az úgynevezett Fogd és húzd technológia, alkalmazások között, egészen idáig sikeresen elkerülte az iOS világát. Ki tudja, miért, igény az lett volna rá.
Na de majd ma (ezt találták a bétában, Split View-ban érvényes persze):
Este héttől minden kiderül, az Apple blog feat Almalé és Kungfu személyemben közvetíti az eseményeket.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.