Nem tudom, hogy egy átlagos felhasználónak hány évre lenne szüksége arra, hogy erre rájöjjön, de ha gyereked van, akkor előbb-utóbb rájössz. Legalábbis a lányom, Rozi, másfél éves kora ellenére eléggé rácuppant az okostelefonokra, nyilván azért, mert előtte is nyomogatjuk időnként (és valamelyikünket MINDIG látja), így aztán ha meglát egy világító képernyőt, felé röppen, mint az éjjeli lepkék. Erről a tevékenységéről az esetek nagy százalékában lebeszéljük.
De ha édesanyámat hívjuk fel, ő is hallani akarja, ilyenkor kihangosítom a telefont, amit ilyenkor önszántamból a lányom felé nyújtom, hogy legyen, aminek lennie kell.
Rozi zsenge kora ellenére felismeri a Youtube ikonját, lapozni is tud az oldalak között, valamit felismeri a kedvenc zenés videóit, és elindítja azokat. De nem ezzel akartam eldicsekedni, mert valójában egyáltalán nem vagyok rá büszke, azon lepődtem inkább meg, hogy amikor hívás közben Rozi elindít egy videót, akkor az elindul.
Vagyis ez még nem meglepő, de a videó
nem némán szólal meg, viszont nem is full hangerőn: kellően lehalkítva, és valamilyen csodálatos jelenség következtében a vonal másik felén nem hallanak az egészből semmit.
Egyazon készüléket használunk ilyenkor ketten, egyazon hangszórót, plusz én még a mikrofont is ettől nem messze, és az iPhone gond nélkül kiszolgál mindkettőnket, nagyon kis kompromisszumokkal.
Nem értem, hogy ezzel a szoftverfejlesztők melyik pihent órában tudtak foglalkozni, mármint azzal az igénnyel, hogy telefonálás közben videót nézhessünk, és ezt tartsuk titokban a másik fél előtt, de sikerült. Ez a többfelhasználós, multitask operációs rendszer legvagányabb megnyilatkozása, leglaább olyan okos és brilliáns, mint az osztott képernyős multiplayer annak idején.
Az Apple szokásához híven operációs rendszereinek teljes spektrumát egyszerre frissítette tegnap, alig pár nappal az utolsó béták megjelenését követve. A watchOS legújabb, 4.2.2-es frissítése egészen aprócska módosításokat tartalmaz, látható változás nincsen és a leírásban is csak az appoknál is ismert generikus "improvements and bugfixes" szöveget találhatjuk.
A macOS 10.3.3 esetében sincsen látható változás, ott is inkább biztonsági és funkcionális javítgatásokról van szó. A tvOS 11.2.5 pedig a leírás és a hozzászólások tanúsága alapján a 11.2 és a 11.2.1 megjelenése óta felfedezett hibákat foldozza be.
A friss, 11.2.5-ös iOS a két héttel ezelőtti 11.2.2-t követi, ami a Safari Spectre javítását tartalmazta. A frissítés leírása alapján a telepítés után az eszközünk már HomePod-ot támogató eszközzé válik. Asszisztensünk ezentúl a Siri News segítségével felolvassa nekünk a híreket, ha kérjük. Ezen felül kijavításra kerültek bizonyos bugok a Message és Phone appokban és a Face ID és a CarPlay működésében, illetve a VoiceOver mostantól már például AirPod-unk töltöttségét is képes velünk közölni.
Az, hogy a webböngészésre, könnyed játékra, egyszerű képszerkesztésre alkalmas egy iPad, soha nem vitatta senki. Mégis, az iPadet annak ellenére tekintettük egy második eszköznek, hogy az Apple ennek ellenkezőjét kommunikálta az utóbbi egy-két évben.
Az iOS és a macOS gyakorlatilag a második-harmadik generációs iPhone óta közeledik egymáshoz, és már akkor érkeztek pletykák Cupertinóból, hogy ez a közeledés nagyon is tudatos. Annak ellenére, hogy az iOS teljesen szándékosan _nem_ egy macOS, hiszen egy tablet ugyan képes lenne futtatni desktop operációs rendszert, csak hát minek. Az Apple újragondolta az ujjal való vezérlést, sok éves fejlesztés, bővítgetés után pedig még csak most jutott odáig, hogy alkalmas legyen a könnyed munkavégzésre, multitaszk folyamatokra, alkalmazások közötti kommunikációra, fájlok kezelésére. Amire egy desktop képes.
Az iOS 11 lett az a mobil oprendszer, ahol tényleg megpróbálhatjuk a hétköznapi rutin munkavégzésünket áthelyezni egy tabletre.
Ezen a videón lehet látni azokat a ficsöröket egymás után, amik ezt az átállást segítik:
Ami a macOS-en a Dock, vagyis a minden körülmények között elérhető alapvető appok gyűjteménye, az az iOS-ben is egy mindig elérhető Dock lett. Pipa.
Ami a macOS-en a Finder, vagyis a fájlokat kezelni képes, keresésre és fájlműveletekre alkalmas alapprogram, az iOS-en a Files lett. Pipa.
Ami a macOS-en a Mission Control, vagyis az épp futó appok elrendezése a képernyőn, hogy gyorsan megtaláld az aktuálisat, és akár fájlokat dobálj rá, az az iOS-ben a Control Center, ahol az ablakaink mellett még alapvető funkciógombokat is elérünk. Pipa.
Ami a macOS-en a drag & drop, az az iOS-ben is ugyanaz. És ez nemcsak Split View-ra érvényes, nézzétek meg a fenti videón, ahogy a Finderben egy többszörös kijelölést megragad egy ujjal a mókus, és a másik kezével hosszasan választja a célhelyt, ahol leejti a fájlokat. Más, mint _ahogy_ a desktopon ugyanezt megtesszük, tanulni kell, de ez is hatékony módszer. Pipa.
Ami hiányzik az iOS-ből az alapvető desktop módszerek közül, az épp a desktop, az asztal. Van ugyan egy appokat felsorakoztató terület, de erre nem hajigálhatunk bármit ki, így nem is ugyanazt a funkciót látja el, mint az asztali társa.
Ha ennek a hiányát megszokjuk, a többi funkciót pedig begyakoroljuk, akár még otthonos is lehet egy tabletes munkanapnak. Ki fogjuk próbálni.
Az úgynevezett Fogd és húzd technológia, alkalmazások között, egészen idáig sikeresen elkerülte az iOS világát. Ki tudja, miért, igény az lett volna rá.
Na de majd ma (ezt találták a bétában, Split View-ban érvényes persze):
Este héttől minden kiderül, az Apple blog feat Almalé és Kungfu személyemben közvetíti az eseményeket.
Tegnap írtam arról, hogy az új iOS-ben debütáló fájlrendszer elviekben gyorsabb működést tesz lehetővé az SSD-ken és a flash háttértárakon. Nem tudom, ebből ki mennyit érzékelt, de a sztorinak van még egy adaléka. Ezt Renaud Lienhart, az Apple egyik mérnöke osztotta meg Twitteren.
Ő azt állította, azért tűnik harapósabbnak az új rendszer, mert egy csomó animációból lecsippentettek.
Nem tudni, hogy valójában ennek mi volt a célja, az animációk finomhangolása, vagy tényleg egyszerűen csak így akarta az Apple gyorsabbnak feltüntetni a rendszerét. Ráadásul pont akkor, amikor épp egy másik fajta gyorsulást szeretnénk érezni, ami történetesen az új fájlrendszerből adódik.
Nagy gyorsulást egyébként egyelőre egyik újítás sem hozhatott, a Verge újságírója legalábbis egymás mellé állított régi és új iOS-t használó iPhone-on nem látott szabad szemmel különbséget.
De azt ő is érezte, hogy fürgébb.
Az a lényeg, nem? Hogy érezzük. Aztán hogy úgy van-e, kit érdekel.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
