A két héttel ezelőtti negyedéves pénzügyi jelentés ismét rekordról számolt be. Nem volt ebben semmi különös, teljesen megszokott az Apple-től. Valami mégis történt, mert a bejelentés óta a cég értéke, 14 nap alatt, 16 százalékkal esett, és több mint 20-szal a nemrég bejelentett rekord részvényérték óta. A hírös billiárd dolláros kompani piaci kapitalizációja, vagyis részvényeinek összértéke most közelít a Microsoftéhoz.
Egyrészt az történt, hogy a bevételnövekedés ellenére az eladások stagnáltak vagy csökkentek. Ezzel párhuzamosan Tim Cook bejelentette, hogy ezentúl nem közlik az eladási számokat a hardvereladásoknál, ezentúl nem lehet tudni, csökkentek-e az eladások, vagy ha igen, mennyivel. Csak a bevételeket közlik.
Másrészt az történt, hogy a beszállítók is elkezdtek profitcsökkenést jósolni a legnagyobb ügyfelük eladásaira hivatkozva, ez pedig csak az Apple lehet.
Mekkora a baj? A részvény értéke tegnap is esett, folyamatosan esik. A buy besorolásból most kezdik átminősíteni neutralba a papírt. Ha azonban fél éves távlatban, vagy még nagyobban vizsgáljuk a papírt, azért nem látszik annyira kétségbeejtőnek a helyzet. Még.
Legyünk benne biztosak: Tim Cook bejelentését jól megfontolta. Demózták, mi lenne a részvénnyel, ha a következő negyedévekben közölnék a csökkenés mértékét, és mi lenne, ha eltitkolnák. Az jött ki, hogy az egyszeri nagy sokk jobb lesz, mint a sok kicsi.
És hogy csökkenések jönnek, az egészen biztos. Az Apple mostanra az összes termékén végrehajtotta a gumicukor-trükköt, vagyis a termékpaletta széthúzását a magasabb ármező irányába. Az alsó végek levágása még nem mindenhol történt meg, iPhone SE már nem kapható, de régi MacBook Air még igen. Nemsokára azonban nem tudsz Apple-terméket venni kevesebb pénzért, mint amiért korábban prémium szintű Apple-terméket vettél. A prémium szint meg elszállt.
Akkor, amikor a kínai és indiai piac az olcsóbb készülékekért kiált, és a consumer technológia ott tart, hogy a mindennapi dolgokra bőven elég gyakorlatilag akármilyen összetételű hardver, és csak a borítás minőségére és az ergonómiára kellene figyelni, az Apple bekeményített. Izzadságszagú, haszontalan vagy kicsi haszonnal járó, de drága technológiákat fejlesztett, amire mutogatva kér többet. Kétségbeesetten próbálnak differenciálni egy olyan korban, amikor a differenciálás egyre kevésbé van benne az emberi fejekben.
Kártolnak.
A kártolás a gyapjú vagy pamut lazítása, párhuzamosítása. Az a folyamat, amikor a gubancokat arrébb tolják fesűkkel, egyre hátrébb, amikor a végére már nem marad kár. Az Apple kártolása abból áll, hogy a stagnáló eladások miatti befektetői pánikot arrébb tolták, mégpedig masszív áremeléssel. Amíg nem jönnek az eladási számok, de jönnek a magasabb bevételek, addig nincs oka panaszra senkinek. Nem baj, hogy nem nő az Apple-használók tábora, amíg többet fizetnek. Az Apple ráerősített azokra a területekre is, ahonnan a bevételek növelését még várhatja: a szolgáltatások és a kiegészítők piaca egyre nagyobb lesz, több mint 100 mágnes került az új iPad Prókba, hogy BÁRMIT rá lehessen csatolni, és azt a valamit lehetőleg az Apple gyártsa.
Az Apple azzal, hogy elrejtette a hardvereladási adatokat, újabb lépést tett afelé, hogy önmaga is egyre kevésbé hasonlítson hardvercégre. Egyre inkább szolgáltató cég, és termékük az Apple részvény.
A Braeburn Capital cég neve kinek ismerős? A Braeburn név maga egy almakultivárt, egy almafajtát jelöl. A Braeburn Capital pedig egy pénzügyi alapkezelő cég, történetesen az Apple leányvállalata. Történetesen a világ egyik legnagyobb befektetői ők, és az Apple pénzügyi erőforrásainak 70 százalékát ellenőrzik. Ugye nem kell leírnom, micsoda pénzügyi tartalékkal, és micsoda hitelekkel rendelkezik a cég? Akik AAPL részvényt vesznek, a Braeburn Capitalból is vesznek egy szeletet.
A Wall Street Journalban jelent meg egy cikk erről nyáron, “Az Apple egy hedge fund cég, ami telefonokat gyárt” címmel. A cikket író professzorok elkezdtek az egész folyamatra nem az iPhone oldaláról ránézni, és érdekes dolgokat találtak. Például hogy milyen különös hedge fund is az Apple: csak minimális információt közölnek a Braeburn Capital befektetéseiről - ahogy egy hedge fund -, viszont egy hedge fundtól eltérően bárkit bevesznek ebbe a buliba. Bárki vehet részvényt ebből a különös portfólióból, és vesz is.
Az Apple egy hedge fund cég, ami telefonokat gyárt. Tim Cook meg egy pénzmérnök.
Az emberek, akik sikeresebbé tehetik a céget, a sales-es és marketing dolgozók. És a végén ők vezették a céget. És a termékekért felelős embereket kitették a döntéshozó testületből. És a cég elfelejtette, milyen jó terméket készíteni. Az érzékenység, a géniusz, amik abba a monopol helyzetbe hozták őket, szétrohadt azok miatt az emberek miatt, akiknek nem volt fogalma, mi a különbség jó termék és rossz termék között.
Ezt Steve Jobs mondta. Ezzel jellemezte a Xeroxot, a céget, ami simán beengedte őket a termékfejlesztőkhöz, akik megmutatták nekik az egeret és az ablakos elrendezést a kijelzőn. Amit ma számítógépként ismerünk, azt ott fejlesztették ki, de a marketing és sales csávóknak erről fogalma sem volt. Ők nyomtatókat adtak el cégeknek.
Nem, az Apple nem lépett az idézetben felvázolt útra, hiszen Jobs DNS-e még mindig ott van Cookban és a többiekben. De valami megváltozott náluk is. Továbbra is a termékeket hangsúlyozzák a hivatalos nyilatkozatokban, továbbra is állítják, mit sem változtak ebből a szempontból, de mégsem hiszem el nekik. Ahogy Jobs bemutatta az új termékeket, abból látszott a termékközpontúság. Ahogy Tim Cook jelenti be a termékeket, ahogy próbál hisztérikus állapotba kerülni, az inkább ijesztő.
Én szurkolok azon, hogy a részvények ára tovább süllyedjen. Süllyedjen addig, hogy válságmenedzsment következzen. Hogy megkérdezzék maguktól, hogyan jutottunk idáig? Menjenek vissza a kiindulási pontig. Szarják le, hogy az emberek nem vesznek több iPhone XS-t, mint egy héttel ezelőtt, csak annyit vagy kevesebbet. Fejlesszenek olyan termékeket, amiket érdemes lesz megvenni. Találjanak ki új termékeket, amik nagyszerűek, amik piacvezetők, amikre még nem gondolt senki.
Ne mondják azt, hogy we love the Mac, úgy, mint akik a pénzügyi fogások között megsimogatják a pénzügyi fogások elkészítésében segédkező számítógépeket. Mondják azt, hogy we are the Mac. We are the iPhone, iPad, és a többi.
De tudjátok, mi lesz ehelyett? Pár nap, pár hét, és újra növekedni fog a részvény értéke. Az Apple-nél pedig pezsgőt bontanak, és ismét azon dolgoznak, hogy miként tudnak több pénzt termelni. Nem azért, mert nincs nekik elég - azért, hogy fennmaradjon a hajó egyáltalán. Mert úgy látják, hogy ez tartja fenn a hajót. Nem látnak más utat erre.
szucsadam
2018.10.29. 08:19
Címkék: vélemény
Sokáig vacilláltam, melyiket válasszam, végül kiszemeltem a nekem való telefont az Apple kínálatából.
Bocsánat, nem az Apple-éből, ők már pár hete nem árulják, a szolgáltatónál kértem.
Mutatom a régi és az új telefonomat egymás mellett, szerintem egyértelmű a fejlődés:
A Home gomb nem lötyög. Az antennakeret nemhogy simább, de van rajta egy a másikról már lekopott matt felület. A gombok pöccre mennek, karc egy darab se. Az akksiidő a korábbihoz képest EGY ÁLOM. Mintha gyorsabb is lenne, de ez nem biztos. De így érzem.
Sosem hittem volna, hogy ilyet teszek. Egyrészt sosem hittem volna, hogy 2016 után 2018-ban, tehát két évre rá egy a korábbival megegyező telefont vásárolok. Ez egyszerűen elmebajnak tűnik, mert hát miért? (Visszatérünk erre.)
Másrészt hogy lehetséges, hogy egy két éve megjelent telefon egy három éve megjelent processzorral, akkori memóriamennyiséggel még jó lehet? “Kvarcjáték” - írta az egyik olvasó itt nálunk pár hete, mindezt az Apple A9-re, aminél elkezdődtek a komoly találgatások az asztali ARM-ok létjogosultságát illetően. És noha nem, nem kvarcáték, de igen: ha bemutattak volna iPhone SE 2-t, azt vettem volna meg. Az iPhone SE X-ért komolyabb pénzeket is kiadtam volna. De nem jött.
Az indoklás? Itt írtam le bővebben, miért teljesen eltérő az értékrendem a telefonokat illetően a mai trendekhez képest. Mást tartok fontosnak egy telefonban, mint amit rám erőltet most már minden gyártó, az Apple is, nem tartok jó üzletnek egy nagy és szép kijelzőért cserébe ezt a kijelzőt hurcolászni egész nap a nadrágomban, az ezzel járó nagyobb súllyal és mérettel, (a vezetéknélküli töltés miatt) csúszós hátlappal. És nem, nem vagyok, és nem is leszek hajlandó kifizetni 400 - 500 ezer forintot egy telefonért. Nem azért, mert nincs, hanem mert ilyen az értékrendem.
Akik ebbe születnek, azok nem értik, miről beszélek, és ezt mindig elfelejtjük, amikor felháborodunk egy cég irányváltásain: nem ugyanazok az emberek élnek a Földön, mint 10-20-30 stb. éve, amikor lefektettük magunknak az önnön morális szabályainkat. Vagy az az adott cég, hogy mást ne mondjak. Egy csomóan meghaltak, egy csomóan születtek és felnőttek, akik ezt máshogy látják. Nekik a telefon tényleg iszonyú fontos.
Nekem nem. Nekem még mindig egy kommunikációs eszköz, amin útközben is tudok információt szerezni, dolgozni és szórakozni, elfogadva az ezen végzett munkám és szórakozásom korlátait, miközben a laptopom szintén egy eszköz, hogy az általam kiválasztott környezetben dolgozhassak, így élvezhessem az életet az eszközök mellett. Sokkal fontosabb a valóság, ami körülveszi a telefonomat, mint a telefon, és sokkal fontosabb, hogy ha nem akarom, észre se vegyem az eszközt.
Nekem bazmeg ne kandikáljon ki a belső zsebemből, meg essen ki a cipő befűzésénél.
Szóval XS kilőve az ára miatt, az XR pedig majdnem akkora, mint egy 8 Plus.
Az iPhone 8-ast néztem, nézegettem, mert sokkal jobb kamera, vízállóbb, széles színtartományú kijelző, nagyobb fényerővel, optikai képstabilizálás. Van sok más különbség is, de nekem ezek a fontosak. Ja, meg hogy nyilván később kezd el majd belassulni, lévén A11 ugye. Az ilyen AR meg Neural Engine baromi jó fejlesztések, fontosak is, de most őszintén: tegye fel a kezét, akinél ez vásárlást befolyásoló tényező.
Hányan vannak??? Én nem!!!
Megfogtam az egyiket, meg a másikat. Döntöttem. Nem sokon múlt, majdnem beszippantott a nagykijelző hurrikán, hiszen a 8-as mára már kicsinek számít, de végül nem győzött. Nem tudták relativizálni a centit.
Az eszköz akadozik, lassú? Dehogy. Egy XS Max-et használtam, utána rögtön ezt, tizedmásodpercekben mérhetően a különbségek a napi rutinnál. Vannak feladatok, amikhez kell a számolási kapacitás, 4K-s videót vágni például inkább állok neki XS Max-en, mint akár egy MacBook Air-en vagy régebbi MacBook Prón.
A vicc az, hogy a poszt elején leírt (lásd előző félkövér szöveg), viccesen pozitív élmények valósak. Tényleg úgy érzed, hogy egy jobb telefonod van, akkor is, ha ugyanazt veszed meg, mert egy régi, elhasználódott vasat cserélsz ki egy újra. A sok pozitív élmény miatt pedig még gyorsabbnak is érezheted, még akkor is, ha ez csupán érzékcsalódás.
Van egy pici, könnyű telefonom, amit mindig is szerettem, és most tovább használom. A másik eléggé viharvert, azt felújíttatom és eladom vagy elajándékozom. Aztán, miután használtam egy-két évet, meglátom, mit talál ki az Apple. Ha semmit nem kezdenek velem, akkor... mondanám, hogy váltok gyártót, de nem, mivel mások is szarnak rám. Remélem, addigra kijön egy Apple Watch, ami kiválthatja a telefont, és végre nem kell egyáltalán figyelnem, hogy elraktam-e, elejtettem-e, hová tettem ésatöbbi.
Már rég nem azon kéne dolgozni, hogy minél nagyobb meg szebb kijelző legyen. Hanem hogy alig legyen kijelző. Én ebben hiszek.
Neked is kell iPhone SE 104.990-ért? Az Aqua Webshopban megvásárolhatod, ahogy a többi iPhone-t is, ha nem vagy olyan mammut, mint én. Az Aqua az Appleblog feat. Almalé és Kungfu partnere.
szucsadam
2018.08.15. 09:08
Címkék: vélemény tim cook
Emlékeztek? Ezzel a közfelkiáltással vetette bele magát Tim Cook Az Apple vezetésébe 2011-ben. Ő volt, aki kialakította az Apple beszállítói láncát, ami kétségkívül egy óriási munka, mégis, kevésnek tűnt a cég vezetéséhez. Mert hát Jobs egy… izé. Művész? Nem. Dizájner? Nem. Látnok? A szó szoros értelmében nem. Volt egy célja, elérte. Minek nevezzük ezt?
Vagy legyen inkább OCPD-s (rögeszmés-kényszeres személyiségzavaros). A dizájn megszállottja, aki inkább nem vásárolt bútort, mert egy sem tetszett neki. Aki az oxigémaszkok között is válogatott az operáció után, melyik néz ki jól. Vagy legyen inkább nárcisztikus személyiségzavaros. Ezt szépen úgy lehet hívni, hogy hajlítja a valóságot, a saját szabályait, gondolatait a környezetére erőlteti, és így váltja ki a saját számára megfelelő végeredményt.
Hagyjuk. Jobs összetett és kissé torzult jellemét kihasználva jutott előre, a sikerei miatt minden abuzáltja elnézi neki ezt, de végül is elmondható: a dizájnt tartotta a legfontosabbnak. A dizájn alatt sok mindent értett, azt is, hogy a felhasználó hogyan fogja használni az adott terméket. Mindent ennek vetett alá. És ahhoz, hogy az így megalkotott dolog működjön is, kellett a beszállítói lánc, a marketing, a fejlesztés, a műszaki tervezés és a többi, ez _alatt_.
Tim Cook vezetésével félő volt, hogy az Apple eltér ettől az úttól, és egy unalmas, repetitív robotgéppé változik. Egy merev, szabálykövető CEO, kiszámítható vezetésével. Pár hét múlva lesz hét éve, hogy Cook a cég élére került, így már látszik, beteljesedtek-e a félelmek.
Tényleg logisztikai cég lett az Apple?
Nos, nem egészen. Nem úgy, ahogy féltünk tőle, de ha kellően hunyorgunk, kellően elfordítjuk a fejünket féloldalasan, akár mondhatjuk ezt is. Hogy micsoda is Tim Cook, arra egy New York Times cikkben bukkantam rá, ahol ezt írták:
The next decade will reveal whether these imitations were a series of brilliant moves or large-scale financial engineering.
Tim Cook egy brilliáns finance engeneer, egy nagyon ügyes pénzmérnök. Miből látszik ez? Hat éve az Apple az Apple-nek nem volt nyitott hitele, és soha nem indított volna részvény-visszavásárlást, osztalékot sem fizetett. Mára az Apple 115 milliárd dollár hitelt vett fel, és 288 milliárd dollárt fizetett vissza a részvényeseknek.
Its retail stores collect cash from customers quickly, it is ruthless on keeping inventory low, and it takes forever to pay suppliers. In the process, Apple’s operations are extremely effective cash generators.
This restructuring of operations to minimize inventory, move to subscription models (which generate predictable streams of cash) and keep suppliers waiting has become the dominant pattern in large corporations.
Finally, Apple is the epitome of an “asset light” company: It owns very few hard assets and therefore needs almost zero outside capital to run its business.
A cikk részletekbe menően kivesézi, miként változtatta egy készpénz-generáló állattá, aminek egyetlen hatalmas előnye, hogy a semminek gyártja a készpénzt. És ugyan megvalósítottak pár nagy értékű cégfelvásárlást az utóbbi években - ez Jobshoz képest soknak számít -, mégis, elenyésző összeg ez a kiadás a sehova-sem-tartó pénzgörgeteg-bevételhez képest.
De akkor mire jó ez az egész?
A Times az Apple-t a kapitalizmus jövőjének nevezi. Mivel az emberi elme mindig is szeretett - általában nem létező - ideológiákat gyártani emberek tette mögé, amiről valószínűleg a gyerekkori népmesék tehetnek, és amiért mindig is virágzottak az összeesküvés-elméletek, most lássuk Tim Cook ördögi tervét. Hogy képzelném én az ideológiát a tevékenysége mögött?
Tim Cook egymaga akarja felszámolni a hosszú távon, a klímaváltozás miatt fenn nem tartható kapitalizmust, és kibillenteni a világot egy pénzügyi fekete lyukkal.
Mint amikor túlterheléses támadást indítunk. Létrehozunk egy olyan céget, aminek nem lenne szabad léteznie.
Mert ez a mostani még nem az út vége. Tim Cook ügyesen alakítja azt, hogy a következő években még nagyobb legyen az árrés, ezáltal a profit, ezáltal a részvények értéke és a készpénz. A gumicukor-trükkről már írtam párszor a blogon, én neveztem el így, de ez nem von le a zsenialitásából: egyre több emberből szed ki egyre több pénzt.
Míg a jobs-i Apple fő motorja a dizájn volt, ahogy ez alá sorakozott be minden tevékenység, addig a cook-i Apple legfontosabb mozgatója a pénz. Minden a pénz érdekében történik, még az innovatív fejlesztések is ezt szoglálják. Ezért lesz milleniumi dizájn, ezért lesz TouchBar, iPad Pro, iMac Pro, olyan fejlesztések, amikre régóta vágytunk vagy egyáltalán nem kellettek, és ezek kombinációja. De a fejlesztés: áremelés. És még több pénz.
Ha valaki azt mondja, Cook nem zseniális, az nem tudja, mit beszél. A legnagyobb pénzmérnök, akit valaha láttál.
szucsadam
2018.07.24. 07:42
Címkék: vélemény
Ming-Chi Kuo elemző szerint az idén megjelenő iPadek - iPad Prók? - szélig tartó kijelzőket és Face ID-t kapnak. Ez logikusan hangzik, hiszen az iPhone X dizájnja fontos lett a cégnek, és állítólag ezt szeretné mindenhol látni. Egyelőre ez azonban még csak pletyka, az iPhone X-en kívül soha sehol nem köszönt még vissza a különleges alkalomra készült, ünnepi kiadás kinézete és funkciói.
Mégis, komolyan kell vennünk ezeket a pletykákat, mert gyakorlatilag az összes megbízható forrás egyetért vele.
Csakhogy a dizájnnal van egy kis probléma. Mégpedig az, hogy talán működik egy telefonon, de egy tableten nem biztos.
Lássuk, hogyan fogunk meg egy iPhone-t.
Lássuk, hogyan fogunk meg egy iPad-et.
Látjuk, mi a különbség? Míg egy telefont egy kézben tartva a kényelmes tartás a hátlap tenyerünkkel történő átfogása, addig egy tabletet nem tudunk így tartani. Csak úgy, hogy az egyik vagy mindkét kezünkkel “rálógunk az előlapra”, megtartjuk abból az irányból a stabil tartásért.
Mi történik akkor, ha ott nem egy keret van, hanem kijelző? Az, hogy hozzáérünk az érintőképernyőhöz, így ha mozgatjuk a másik kezünk ujját a kijelző másik felén, azt kétujjas zoomolásnak értelmezi majd a rendszer. Az iPad innentől kezdve nem lesz használható a legkényelmesebb és leglégiesebb módon, csak tenyérben egyensúlyozva, vagy stabil helyen tartva. Ölben vagy asztalon.
Persze rég nem gondolom azt, hogy az Apple a hagyományos, használható dizájnt választja a saját maga által kijelölt trendek helyett. Régen hónapokig próbálgatták a titkos laborban, hogyan használjuk az eszközeinket, hogyan fogjuk kézbe, hogyan nyomogatjuk, ma már nem érzem ezt az átgondoltságot. Valahol az iPhone kijelzők piaci trendkövető felnagyítása táján elengedték el ezt a dolgot. Ahogy az asztali gépek eszetlen vékonyítása, a telefon kijelzőméreteinek folyamatos növelése vagy a nap mint nap használt portok elhagyása, úgy ez a terv is simán átmehet, sőt, beleillik a sorba.
Nagyon szurkolok, hogy ne így legyen, és külön posztban fogok tűzijátékot szórni, ha meggondolják magukat, vagy az egész baromságnak bizonyul majd.
szucsadam
2018.07.16. 07:58
Címkék: kína vélemény muji xiaomi
A Xiaomi ezidáig maga volt a “kínai Apple”. Így is nevezték, na nem azért, mert a vállalati kultúra, vagy a fejlesztések hasonló szinten jártak volna, inkább azért, mert a cég mindent megtett a tökéletes koppintásért. Az összes elképzelhető területen.
Itt láthattok egy termék-összehasonlítást, amiből tisztán látszik a trend négy évvel ezelőtt, de ha ez nem lenne elég, elmondom: Lei Jun, a cég vezetője farmer-garbóban jelentette be az új termékeit, egy vaskos “one more thing…” felirat kíséretében. Ennyire.
Érdekes azonban, hogy mi történt négy év alatt. A Xiaomi, ami két évvel a fenti összehasonlítás után részesedésével már megelőzte az Apple-t a kínai okostelefon-piacon, ma már egészen más irányt vett. Elkezdett eltávolodni a tech-vonaltól, és mindenféle hétköznapi terméket, fogkefét, párnát és hasonlókat árulni, persze más brand alatt. Mégis, a vásárlók nagy százalékban azért veszik onnan a cuccokat, mert tudják, ez Xiaomi.
Maga a Xiaomi is elismerte, hogy szeretnének egy másik cégre hasonlítani. Ezúttal a japán Mujira.
Azt állították, ők szeretnének lenni a tech-szektor Mujija. Ha pedig ezt állítást szeretnénk a helyén kezelni, muszáj megtudnunk, mi is az a Muji.
A Mujit 1979-ben alapították, irodaszereket, ruhákat, kaját és konyhai eszközöket árultak. Aztán egyre több mindent. A cég filozófiája nagyon szimpatikus volt mindig is: minimalista dizájn, az újrafelhasználás támogatása, alacsony árak, nagy választék, jó minőség és brand-mentesség. Ez utóbbi alatt egy nagyon ügyes marketingre kell gondolni, ami abból áll, hogy az emberekkel felismertették a minimalista dizájnjukat, és a logómentes termékeiket, márkajelzés nélkül is.
Kiadtak például egy autót, a Nissannal karöltve, amin szintén a világon semmi márkajelzés nem volt. Olyan pólót dobtak piacra, amire a vásárlók a saját logójukat vagy üzenetüket nyomtathatták, külön költség nélkül. Az elv az volt, hogy a vásárlási élményt, a termékek logó nélküli, valóban minimalista esztétikáját a vevők élőszóban terjesztik, így nőnek nagyra. Sikerült.
Akkor most képzeljük el a Mujit tech-vállalatként. Ugyanazt az eredményt kapjuk, amivé az Apple könnyedén válhatott volna, és aminek nagyon szurkoltam még sok-sok évvel ezelőtt. Ami tényleg megváltoztatta volna a játékszabályokat.
Jony Ive dizájnjai ígéretesek voltak. Tényleg letisztult, tényleg minimalista alkotásokkal pakolta tele a céget. Persze ott világított az almalogó, de legalább az esztétikum megmaradt. Könnyen használható, fakocka egyszerűségű termékeket gyártottak, amik működtek. Persze olyan gombokat kellett tenni az ablakokra, hogy az ember meg akarja nyalni. Ezek voltak azok a pontok, amikor Jobs beleszólt a dizájnba. Viszont könnyen elképzelhető, hogy az Apple a Muji irányába is tolódhatott volna.
De nem ezek voltak a legnagyobb különbségek. A legnagyobb különbség az irdatlan profit hajszolása volt. Nem egészen minimalista termékeket, hatalmas árréssel kezdtek árulni, immár két helyen bicsaklott meg a dolog.
Persze a profit jó dolog, sőt kötelező a túléléshez egy részvénytársaság esetében. Aztán hogy ennek a profitnak mennyi hajtóereje, jelentősége volt a cég effektív munkájában, tekintve a komplett országok felvásárlására elegendő, kihasználatlan tőketartalékot, mindenki döntse el maga. Azt viszont el tudjuk képzelni, hogy ha ezt a fel nem használt pénzt NEM gyűjtötték volna be - vagy egy átlagos iparági árréssel dolgoznak -, milyen céggé váltak volna.
Ma is felismerhető egy MacBook Pro vagy egy iPhone X csupán egy pillantással, ez korábban ugyanilyen élesen látszott. Egy MacBook Air annyival haladta meg a korát, hogy évekig tartott, míg a versenytársak egyáltalán lemásolták a dolgot. Az iOS korábban egyszerűbb volt: ahogy érkezett az igény a ficsörökre, úgy pakolták tele lehúzható, felhúzható, lapozható centerekkel a rendszert. Engedélyezték a widgeteket, de száműzték azokat az asztalokról, így, míg korábban egyszerűbbnek tűntek az Androidhoz képest, nekem ebben a percben inkább úgy rémlett, kezdenek belegabalyodni a fejlesztési szálakba.
Tudnak egyszerűt, letisztultat alkotni, de mára már rettegnek tőle. Úgy érzik, hogy ha nincs meg a csillogás, nem kérhetnek annyi pénzt, amit szeretnének.
Nagyon kellene a tech-szektornak egy tech-Muji, vagy ha úgy jobban el tudjuk képzeni itt Magyarországon, egy tech-IKEA. Elérhető árú, tömegeknek szóló, letisztult, a maga minőségi szintjén kifogástalanul elkészített termékekkel. A Xiaomi is érezte ezt az igényt, és be is jelentkezett a szerepre, de úgy tűnik, nem sikerült nekik a mutatvány. Ahelyett, hogy egy filozófiát implementáltak volna a saját arcukra, a kínai Muji-vá váltak, éppúgy, ahogy korábban a kínai Apple-lé alakultak.
Ilyen az, amikor egy vállalatnak nincs kultúrája. Nincs hová implementálni, mert nincs saját test, csak utánozni képes. Úgyhogy várhatok tovább, hogy végre valahol kinőjön a földből az ideális tech-cég, addig pedig a második legjobb lehetőségnek még mindig marad az Apple.