Nemrég volt 20 éves az iMac. Tim Cook Twitteren úgy kommentálta az évfordulót, hogy az Apple ezzel örökre megváltoztatta azt, ahogyan az emberek a számítógépre néznek, a cégnek pedig egy új irányt adott.
Most már tudjuk, hogy az iMac ugyanúgy egy állomás volt Steve Jobsnak az iPad felé tartó megszállott útján. A történelem hozta csak úgy, hogy mind az iMac, mint később az iPhone innovatívabb, gyakrabban hivatkozott, több izgalmat generáló termék lett, mint az, amit Jobs a nyolcvanas években végcélnak gondolt, a tablet.
Személy szerint azt gondolom, hogy az iMac tényleg egy fordulópont volt, ha nem is technológiai értelemben. Az Apple ezzel a termékkel végleg történelemmé változtatta az Apple I-esből kiindult számítógépeit, innentől fogva vált Woz egy aranyos mackóvá, aki valaha valami nagyot hozott létre. Minden műszaki innovációnak, áttörésnek, gondolatnak van ugyanis egy életciklusa. A ciklusa elején az ötlet köztünk él, és meghatározza az aktuális fejlesztések irányát. Egy idő után azonban belesimul az állandóságba, természetes összetevőként lebeg felettünk, és a valaha felfoghatatlan ugrás az aktuális generációnak abszolút átlátható, logikus és érthető lépésnek tűnik.
Tiszteljül az embert, aki véghezvitte az ugrást, de tudjuk, hogy ha egy időgépben átutazna a mi korunkba, csak kapkodná a fejét, és nehezen fogná fel, mi zajlik körülötte.
Tőlünk az első iMac éppúgy 20 éves távolságra van, mint ahogy az Apple I-es az első iMactől, mégsem érezzük, hogy újra valami paradigmaváltás történt volna. Sok kommentben, olvasói véleményben, újságírói kinyilatkoztatásban látszik: várunk valamit, ami nem jön. Nincs új, iMac-szerű áttörés. Pedig ha lineárisan vizsgáljuk, és a 2010-es évekre ugyanakkora fejlődést számítjuk, mint az 1980-asokra, itt kellene már lennie VALAMINEK. Különösen ha hozzávesszük, hogy a Moore-törvény értelmében a mai fejlődés az akkorihoz képest iszonytató sebességűnek tűnik.
Azt a fejlődést, amit az Apple I-es óta a számítástechnika letett az asztalra egészen az első iMacig, ma egy óra alatt megtesszük, elméletben.
Ezt is a Moore törvényre alapozva mondom, annak ellenére, hogy a törvény - a 18 havonta teljesítményduplázás - nem minden területen érvényes (CPU-kra egyáltalán nem, GPU-kra még alá is becsültnek tűnik), sőt 2017-ben és 2018-ban többek a halálhírét keltették. Ezzel nem mindenki értett egyet, de azt minden szakértő elismerte, hogy legalábbis haldoklik a szabály.
Ráadásul, mint írtam, az iMac nem a teljesítményével hódított. Megtestesítette a Think Different szlogent. És ugyanezt az ideát érzem ma is a cég identitásában, fejlesztéseiben, még mindig minden olyan, mintha Jobs meglökte volna a szekeret, ami még mindig gurul.
Steve Jobs 2011 óta, lassan hét éve halott. A kérdésem a következő: mikor lesz az, amikor visszanézünk, és nem érezzük Jobs lökésének erejét? Mikor lesz, amikor már protonhajtómű működik a járművünkön, és csodálattal gondolunk rá, hogy egykor valaki kézzel tologatott minket? Mert ez a hét év szinte észrevétlenül eltűnt.
Másként feltéve a kérdést: az Apple jelenlegi érdeklődési körei között vannak-e olyanok, amik kiteljesedése egészen úgy irányt ad az informatikának, és az ember-számítógép kapcsolatnak? Hát persze. Nem nagy titkok ezek, mások is ezen a területen tevékenykednek: VR, AR, IoT. És mindenek felett: a mesterséges intelligencia.
Az AI annyira kiemelkedik a lehetőségek közül, ahogy a tyukodi kilátók a magyar pusztából. Szinte biztos, hogy ennek a fejlődése vezet majd először a körülöttünk zajló dolgok gyökeres változásáig.
Szóval az én tippem a következő: amikor Siri eléri azt az értelmi szintet, kortárs AI-val, teljes integráltsággal, minden eszközben, ami szükséges az észrevétlen és magától értetődő jelenlétéhez, akkor válik Jobs munkája, az ergonomikus számítógép, múzeumivá. Az AI az a cél, amit az Apple-nek mindenáron és főcsapásként követnie kellene, és ugyanez a terület az, ami viszont nem nagyon mutatott fel bármilyen változást az elmúlt években, csak ígéret szintjén. A HomePoddal az asszisztens elérhetősége ugrott nagyot, az algoritmusok fejlesztésére pedig épp idén kezdtek el felvenni sok mérnököt. Innen azért lesz még néhány év az áttörésig.
Kurzweil azt állította, az “emberi képességekben mélyreható és drámai hirtelenségű változást eredményező szingularitás” dátuma 2045-re tehető. Az még 27 év. Az lesz az a legkésőbbi pont, amikor Steve Jobs és minden korábbi technokrata történelmi figurává értékelődik át, addig a pontig kellene még beiktatni Tim Cooknak néhány izgalmas paradigmaváltást, amik remélhetőleg korábbra hozzák a 2011-ben elhunyt Apple-vezér erejének halványulását. Egyelőre nem látni, mikor lesz ez, de még jó néhány év kell.
szucsadam
2018.04.25. 11:24
Címkék: vélemény gumicukor iphone x
Olyan nap jött el az Apple életében, amit régóta sokan jósolnak, és aminek egyszer tényleg utol kellett érnie ezt a menedzsmentet. Hát itt van.
Egyébként sem indult jól a hét a cégnek, a Wall Street tegnap full pánik módba kapcsolt a cég részvényeit illetően, miután kiderült: a TSMC - az Apple egyik legnagyobb beszállítója - a vártnál sokkal alacsonyabb bevételt jósolt saját magának. Aminek nyilvánvalóan van köze a rossz iPhone eladásoknak.
64 milliárd dollárral csökkent az Apple értéke.
A kegyelemdöfés azonban ezután jött: Neil Campling, a Mirabaud Securities társelnöke úgy fogalmazott, hogy az iPhone X projekt halott. Pontosabban nem gyártanak egyetlen új készüléket sem ezentúl, a készleteket kell eladniuk, mert a keresletet nagyon túlbecsülték. Tutira megvan az összes telefon, amit valaha el tudnak ebből adni.
A dolog egyszerű magyarázata, hogy az iPhone X túl drága
- állította a vezető elemző.
És tényleg. Itt írtam nemrég egy házi elemzést az Apple utóbbi években begyakorolt árpolitikájáról, ami a termékek lassú, de kíméletlen áremelését idézte elő, több szegmensben is. Lassan minden területen behoznak egy új, kissé átbrandelt cuccost, aminek egy hol nagyon, hol kevésbé sokkoló árcímkét adnak. Mindenki tudta, ők is, hogy ezzel az új termékek iránti kereslet alacsonyabb lesz, így meghagyták a belépő szintet, azoknak, akik ezt sokallják.
A kérdés ebben a játékban csak az, hogy megelégszenek-e az emberek a belépő szinttel, a konkurencia kínálatát látva.
A hír hatására további pánik várható, és nagyon messze még a szeptember, az új iPhone-ok szokásos bemutatója. Ha a fenti iparági pletyka igaz, a cégnek most nagyon gyorsan kell lépnie, és leszállítania az iPhone X árát a következő generációig. Amiben a jóslatok szerint egy olcsóbb iPhone X szerepel majd, valami ilyesmi kinézettel (renderelt concept):
Nem ez lenne az első alkalom az Apple életében, hogy meglépik ezt. A 20th Anniversary Macintosh ugyanúgy járt, mint most a 10. évfordulós iPhone: 7499 dollárért kezdték árulni Jony Ive egyik korai munkáját, ami tényleg veszett jól nézett ki akkoriban, de a piac nem készült fel erre az árra. Ezt a terméket egyébként egy inkompetens Apple-vezetés dobta piacra, akiket Steve Jobs váltott. Jobs leszállította az árat 1995 dollárra (az eredeti ár 27 százalékára!), hogy el tudja adni a készleteket.
Jó, Jobstól sem állt távol a túlárazás, a 9995 dolláros Lisa a cég legdrágább számítógépe, és a cégvezető szerelemgyereke volt. A következő generáció abból is 3495 dollár lett.
Akárhogy is áll az iPhone X jelenleg, szinte biztos, hogy jelenlegi formájában nem folytatható. Nem teljes zsákutca, az Apple valószínűleg akarja idén erőltetni a következő generációt, bár nem biztos, hogy kellene. Nekik is az lenne talán a legjobb, ha az X megmaradna egy adott év, a 10. évforduló különkiadásának, mi meg elfelejtenénk ezt az árazást. A cég meg végre észbekap, és abbahagyja a gumicukor-trükk alkalmazását, visszatér az alapokhoz.
Esetleg egy iPhone SE X még beleférne, csak a neve miatt.