Ez egy ilyen ipar, kellett nekem hordozható gépet vennem, úgy kell nekem, zuhanjak le!
Két napig Amszterdamban voltam, ami egyébként zseniális hely, de erről majd az Utazó iPhone-ban írok bővebben, mert a szállodám ablakából lefotóztam a kis kurvát, szóval a szombati sorozatban a helye.
Munkaút volt, elég sok elfoglaltsággal, így a reptérre már rohannom kellett, nem tudtam kényelmesen pakolni, csak belegyűrtem a cuccaimat, a ruhámat, a zakót, mindent a hátizsákomba, belepasszíroztam még a laptoptáskámat is, amitől az eredeti mérete másfélszeresére duzzadt. Jött a filmes jelenet, ahogy a hátizsákra térdelve próbáltam összehúzni a cipzárt, sikerrel.
Legközelebb a repülőtéren vettem elő a laptopot, hogy megmutassam a holland vámosoknak, nem minden kokain, ami fehér, aztán a repülőgépen elkezdtem nézegetni a képeimet, amikor a képernyőn észrevettem ezt:
Közelebbről ezt:
Színes felületen szerencsére nem látszik, és a sérülés mellett látható mappa méretéből azért sejteni lehet, hogy nem valami óriási zúzódásról van szó, de fekete háttér előtt nagyon zavaró.
Megpróbáltam reprodukálni a történteket. Talán emlékeztek még, hogy pár hónapja topcase-t cseréltem. Azóta feltűnt, hogy egy alig látható, de el nem tüntethető karcolásnyom van a monitoron, nagyjából ott, ahol lecsukás után a Space alatti ároknál találkozik az lcd a házzal. Az új topcase tehát nem pontosan ugyanott van, mint az eredeti, pár tizedmilliméterrel kijjebb áll, ami egy jó kis karcoláshoz már pont elég. Most meg a sérüléshez.
Egyáltalán nem akarom lecserélni a gépemet, tökéletesen elégedett vagyok vele, de a következő hetek kérdése lesz, hogy mennyire tudok együtt élni a problémával.
stevejobs
2009.02.25. 13:36
Címkék: én
A tavasz első napjáról még talán korai lenne beszélni, de az elmúlt napok időjárása után mindenképpen üdítő ez a napsütés, és vasárnaptól állítólag még jobb lesz a helyzet. Irány a kert, vagy a Margitsziget, vízálló ruhában már kifekhetünk a hóba a MacBookunkkal, és élvezhetjük a fentről érkező meleget. Szóljon Vivaldi, csicseregjenek a madarak.
Egy-két hét múlva úgyis a torkukra fagy az öröm, de ők ezt még nem tudják.
stevejobs
2009.02.23. 19:48
Címkék: mac reklám én
A Sony nagyon beletalált az elsővel, emlékszem, mindenki a pattogó labdákat várta a tévében, én meg azt próbáltam kideríteni, hogy ki lehet az előadója a San Franciscóban rögzített reklám zenéjének (José Gonzales). Maga az alapötlet, a tévéreklám persze abszurd, hiszen hogyan demonstráljuk egy tévé képminőségét, ha azt jó eséllyel otthon, egy öreg, rossz készüléken nézik meg a leendő vásárlók, ezzel együtt a labdás hirdetés a populáris kultúra része lett.
Tovább olvasom