Na, pénteken végre megérkezett a külső merevlemezem. Pont egy héttel korábban rendeltem meg a Pixmániáról, húszezer forint volt az ötszáz gigabájtos modell, ami elég jó ajánlatnak tűnt, ráadásul többen rendeltünk, így az egy termékre eső szállítási költség sem volt jelentős. A kiszállítás ideje alatt végig nyomon tudtam követni a cucc útját, fél Európát átutazta, de most végre itt van nálam.

Érdekes, hogy nem korábban mennyire nem érdekelt a backup. Eszembe se jutott, hogy foglalkoznom kéne az adataim biztonsági mentésével, elképesztő kockázatok között léteztem, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az egész életem egy hordozható gép merevlemezén volt. Borzasztó felelőtlenség.

Régebben hasonló volt a helyzet az autókkal: amikor az elsőt megvettem, csak az volt a fontos, hogy sportos legyen, erős, hogy élményt nyújtson. Legutóbb azonban már csak a második kérdés vonatkozott a teljesítményadatokra, először a biztonsági berendezéseken mentünk végig. Hat légzsák, ABS, ESP, meg az összes hárombetűs izé.

Most meg backup. Kábé három hete kezdett el foglalkoztatni a kérdés, épp külföldön, Amszterdamban voltam, kezemben a laptopom, és rájöttem, hogy ha véletlenül elejtem, ellopják, vagy történik vele valami, az összes fotóm, zeném, videóm, írásom, mindenem örökre elveszik. Menthetetlenül. Onnantól kezdve nem hagyott nyugodni az érzés, úgyhogy az első adandó alkalommal meg is rendeltem a merevlemezt.

Ha minden jól megy, és délután  lesz egy kis időm, összekötöm az 500-as WD-met a MacBookommal, és a Time Machine gombját off-ról on-ra állítom.

Biztonságba helyezem magam.