E heti hirdetőnk a MiniCRM. Folytatjuk a megkezdett utat, és tovább göngyölítjük a rejtélyt: mitől működik jobban egy cég. Először azt tudtuk meg, hogy a MiniCRM segít rendszerezni a dolgokat, aztán arról is beszéltünk, hogy a potenciális vásárlókat is kategorizálhatjuk vele, majd a robotmunkáról volt szó, mit a robotokra kell bízni.
Most a MiniCRM egy újabb képességéről lesz szó: a hírlevélküldésről. Pontosabban a célzott levélről, és arról, hogyan lehet ezzel növelni az eladásokat.
Kijelenthetjük, hogy hírlevelet mindenki kapott már életében. Akár kérte, akár nem. Itt válik el első körben a hatékony és a nem hatékony hírlevél: sokan dühösek a spamek miatt, én is. Ezeket a leveleket úgy törlöm, hogy a benne lévő információk még a szememig sem jutnak el.
Ha van azonban egy ügyfélköröd, érdeklődőid, már tudsz az érdeklődésüknek megfelelő hírlevelet küldeni. És ami még fontosabb: meg tudod szólítani őket. A "Tisztelt Ügyfelünk" és a "Szia Gábor" közül az utóbbi valósulhat meg, és azt a levelet Gábor már elolvassa. A jó hírlevél annyira személyre szól, mintha egy ember írta volna, ezt pedig inkább elolvassák. Legalábbis elkezdik, itt nyert az értékesítés öt másodpercet.
Öt másodperc alatt még el kell intézni ezt-azt. Az alap, hogy nem kínálsz vibrátort a férfiaknak, sem gördeszkát a nagymamáknak. De ha MiniCRM-et használsz, többet tudsz arról, akinek a levelet küldöd. Az értékesítő már egy kész űrlapot töltött ki a vásárlóról, érdeklődőről, így tudja, miért akar ilyet venni, miért barnát, a barátnőjének, a feleségének, a férjének, a gyereke hány éves, mi a hobbija, satöbbi. Mindent, ami az eladó cégnek fontos tudni. Ezeket pedig egyrészt szűrőnek használhatjuk, másrészt személyre szabhatjuk a levelet.
Az optimális hírlevél tele van változókkal, amiket a MiniCRM a korábban összegyűjtött adatokból épít fel. Annyi információ lesz az ügyfélről a levélben, hogy úgy tűnik neki: tényleg az az értékesítő írta volna, akivel tegnap, múlt héten, vagy múlt hónapban beszélt. Ezt odáig lehet fokozni, hogy a potenciális vevő tényleg nem veszi észre, hogy a levelet nem "kézzel" írták, hiszen hivatkoznak benne arra, mikor találkoztak, mi iránt érdeklődött, miért szeretné megvásárolni azt a terméket.
Kedves Sándor!
Egy hete beszéltünk, és akkor említette, hogy a sárga tengeralattjáró érdekli. Azt is elárulta, hogy Ön szerint ezzel lehet a legjobban csajozni.
Hát most kiélheti a szenvedélyét, mert a sárga tengeralattjárókra, úgy tűnik, máshol is gondoltak. Most mutatok néhány videót és képeket erről, szerintem érdemes megnézni, mit lehet kihozni ebből.
A sárkányrepülőzés mellett szerintem is ez viszi a pálmát:)
Ha bármelyik érdekli, keressen meg bátran, felhívom, és megbeszéljük.
Egyszer, talán kétszer beszélt csak az értékesítővel, mégis egy sor automatizmus után rendszeresen kapja a személyre szabott leveleket.
Az értékesítő emlékeztetni tudja az ügyfelét, hogy mikor kell legközelebb beszélniük, vagy pontosan mikor és hol fognak találkozni. A megbeszélt időpontokat ebben az esetben is a változókkal oldja meg a MiniCRM. Megvalósítható az is, hogy a különböző érdeklődési kört vagy stílust szétválasztva más-más levelet kapjanak az ügyfelek. Még egy tipp: Hihetetlen, de az egyik leghatásosabb levél a sima, hagyományos fehér alapon fekete betű.
A MiniCRM mellé járó támogatással megtanulhatja mindenki, hogyan lehet ilyen levelet létrehozni. Mert a jó hírlevél nem akciókat hirdet, hanem olyan terméket kínál, ami érdekel. Nem biztos, hogy azonnal megveszem, de ha olyat akarok, emlékezni fogok a levél küldőjére.
Az elmúlt két hétben a laptopom dédunokáját nyüstöltem. Pedig még csak két éve vettem a MacBook Prómat, de azóta már a harmadik generációnál tartunk. Az akkori 13-asok közül az erősebbet vettem, így a gépemben 2,53 gigahertzes Core 2-es dolgozik 4 gigabájt memória és egy GeForce 9400-as társaságában, ráadásul azóta egy kicsit tuningoltam is rajta: ssd-hdd-hibridet szereltettem bele, hogy bőven maradjon tárolóhelyem, de gyorsabb legyen a munka, és közben a gatyámat se kelljen kifizetni.
Az egyre satnyábbnak tűnő dédapa mellett az új gyerek borzasztóan izmos. Legalábbis processzorszinten, hiszen 2,8-as, kétmagos Core i7-es dolgozik benne. Máskülönben sok minden nem változott: a méret, a kijelző, súly ugyanaz maradt, memóriából se került több a gépbe, és bár az Intel processzorba integrált videókártyája nem számít rossznak a maga kategóriájába, talán csak egy generációnyi előrelépést jelent a Geforce 9400-ashoz képest. Hármat biztosan nem.
A tesztprogramok azért súlyos, mérhető különbséget képesek kimutatni:
Mindezt úgy, hogy az üzemidő érdemben nem változott, talán kicsit még javult is. A valódi kérdés azonban nem ez. A kérdés az, hogy ha valaki úgy dönt, lecseréli kétéves gépét, tehát a legelső, 13 colos MacBook Prót, vagy akár annak szellemi elődjét, a hasonló felszereltségű, 2008-as unibody MacBookot, lát-e gyorsulást, előrelépést, vagy sem.
Hogy ezt kiderítsem, fogtam a saját rendszerem és egy az egyben rápakoltam az új gépre. A Time Machine segítségével ez elég egyszerűen ment, vagy négy óra alatt rákerült mindenem a tesztgépre, elkezdődhetett a nyúzás.
Összefoglalom röviden, hogy mit vettem észre átlagos munkavégzés közben: semmit. Egyáltalán semmit. A háttér, a gép formája ugyanaz maradt, ettől még, vagy talán éppen ezért, észre kellett volna vennem, hogyha a felhasználás sebessége változott volna. Hiszen ezerszer indítottam már el a Safarit, az iPhotót, tudom, hogy reagál a gép, amikor egy flash-es oldalra tévedek, ismerem minden rezdülését, ezért kellett volna egyből kiszúrnom, ha valami megváltozott volna. Mintha a csajod felett átvenné a hatalmat egy idegen civilizáció gonosz küldötte: hiába néz ki ugyanúgy, egyből kiszúrnád, hogy a Marsról irányítják.
De semmi sem történt. Hogy őszinte legyen, a két hét alatt szinte bármikor tetszőlegesen cserélgethették volna előttem a gépeket, fél óra használat után sem tudtam volna teljes biztonsággal megmondani, hogy melyik van előttem. Illetve a programindításnál azért leleplezte volna magát az új rendszer, hiszen abban sima merevlemez van, aminél az én ssd-hdd-kombóm lényegesen gyorsabb, de ez utólagos tuning, kár vele számolni, vagy az új Prónak felróni.
Egy olyan eset volt, amikor kijött az új laptop előnye, de akkor nagyon: a Final Cut X futtatása közben. A határ ebben az esetben azonban nagyon éles volt, hiszen az én gépemmel konkrétan használhatatlan a program, ha nem optimalizáltam a végletekig a nyersanyagot, és ezt most szó szerint értsétek. A videó lejátszása például, ami ugye a vágás alapja, úgy néz ki a kétéves MacBook Prón, hogy megnyomom a space-t, ekkor bejön a strandlabda, pörög úgy nyolc másodpercig, majd szaggatva elindul a videó. Akik esetleg nem mélyültek el a vágásban, azoknak mondom, hogy egy ötperces videó összerakása alatt vagy ezerszer kell elindítani a videólejátszást.
Az új gépen már nem volt ilyen probléma, space-re azonnal elkezdett dolgozni a program, és csak akkor akadt problémája, ha már egy-két órája vágtam a gépen. Ilyenkor az egyik sávról a másikra ugorva szaggatni kezdett a kép és a hang is, de a Final Cut X újraindítása rendszerint megoldotta a problémát.
A leírt jelenség egyértelműen a Core i7-es és az új grafikus gyorsító előnyét hirdeti, más kérdés, hogy aki nem vág videót, és nem játszik a gépén (arra mondjuk még az új 13-as sem nagyon alkalmas), annak érdemes-e lecserélnie a régebbi MacBook Próját. A válasz elég rövid: nem.
Ez a nem azonban legalább akkora érdem az Apple-nek, mint amekkora szégyen. Mert lehet persze ekézni az új gépet, amiért az nem nyújt kézzelfogható előnyt az átlagjúzereknek a régihez képest, én viszont inkább onnan közelítem meg a dolgot, hogy a két-három éves Apple laptop is tökéletesen hozza még ma is az elvárhatót. A ház nem fáradt meg, a kijelző a mai napig tökéletes, a billentyűzet hibátlan, nincsenek kopásnyomok és a 2008-as, 2009-es rendszer teljesítménye még 2012 előtt pár héttel is tökéletesen elég a legtöbb feladatra, amit egy 13 colos géppel el lehet végezni. Nem arról van szó, hogy a régi és az új gép is egyformán lassú. Inkább arról, hogy a léc még mindkettőnek nevetségesen alacsony.
A Mac vásárlása tehát időtálló döntés. Ezt bizonyítja az is, hogy viszonylag jó áron túl tudnék adni a sajátomon. Persze miért tenném? Csak a videóvágás miatt. Ahhoz viszont megvárom a jövőre érkező, Ivy Bridge processzoros MacBook Prót, abban már várhatóan négy mag és jóval erősebb grafikus mag lesz, és akkor talán választási ciklusonként csak egyszer kell majd újraindítanom a Final Cut X-et, aminek a szégyenletes kifagyása óta egyébként kezdek megbocsátani.
De az átlagembernek valószínűleg egy négymagos 13-as sem jelent majd érezhető előrelépést: ha a mostani rendszernek, sőt, a háromévesnek is nevetségesen alacsony a léc, borítékolható, hogy a négymagos sem nyújt majd pluszt. A léc szempontjából ugyanis lényegében mindegy, hogy azt kettő, vagy hat méterrel ugorjuk át. Az Apple-nek persze lépést kell tartania a korral, bele kell építeni a legújabb technológiákat a laptopba, hiszen az a léc lassan, de biztosan feljebb kúszik, de ha igazán meg akarja fogni a tömegeket, kénytelen lesz olyat adni az embereknek, ami meggyőzi őket a váltás szükségességéről.
Szép például a dizájn, de lassan már négy éves, ideje lenne valami izgalmasabbal előállni. Aztán ott van a kijelző: teljesen rendben van, de az 1280x800 pixel ma már kevés, 13 colon bőven elférne mondjuk 1440x900, harminc százalékkal több. Lehetne végre könnyebb a gép, és ideje lenne belerakni azt a technológiai újítást, amitől nemcsak gyors lesz a laptop, hanem annak is érződik majd: az ssd-t, ami sokkal nagyobb előrelépést jelent a legtöbb felhasználónak, mint a négy-, meg akárhány magos processzor.
És ha jól meggondoljuk, el is jutottunk a 13 colos MacBook Airig, ez ugyanis mindazt tudja, amire az átlagfelhasználónak szüksége van. A mostani teszt engem arról győzött meg, hogy teljesítményben bőven elég lenne kevesebb is (és egy korábbi tesztünkből már kiderült, hogy a 13-as Air simán erősebb az én referenciaként használt 13-as Prómnál), súlyban, felbontásban, sebességérzésben lenne többre szükségem, és ezt tökéletesen megtestesíti az Air.
Az átlagfelhasználónak semmi szüksége a Pro jóságaira, és ha nem akarnék vágni, eszembe se jutna következő gépnek Prót venni De ki fogom próbálni, talán még Final Cut X-szel is elég az Air. Ha nem játszol, nem bűvészkedsz elképesztő méretű fájlokkal, nem vágsz, hidd el: az Air a te géped, amiből a csúcsmodellért alig kell többet fizetned, mint a drágábbik 13-as Próért.
A hétvégi iTunes Match starttal egybekötött iTunes Store-összeomlás nem múlt el nyom nélkül. Benjamin leveléből kiderül, hogy a 3.1.3-as iOS alatt nem lehet többé vásárolni, az Apple fórumain pedig sokan jelentkeztek hasonló problémával.
További magyarázat az egyébként hibátlan hangvételű levélben:
Miota az a multkori appstore leallas ota nem tudok letolteni semmi alkalmazast. Sem fizetoset, sem ingyeneset, sem purchased-et. Az app kepgaleriaja osszeomlott, altalaban az osszes kepet latom egymas mellett.
A problema ebben es a buy gomb inaktivitasan jelentkezik.
Ez iphone os 3.1.3. Kenytelen vagyok ezt hasznalni, mert ezen a jooreg 3g-n a 4es ios bor-za-lom.
Az ismeretsegi koromben mar mindebki ios 4-et hasznal, ott nincs ilyen gond.
Abban is kezdek egyre jobban biztos lenni, hogy az apple egesz egyszeruen igy vonta meg a tamogatast ettol a telefontol. Ugyanis. Hiaba restore-olom egy regebbi backup-bol, hiaba huzom ujra a 3.1.3-at a nullarol, ezt a jelenseget kapom.
Ha igaz az allitasom, akkor az apple tehet egy szivesseget. Steve hagyna ezt? Nem hagyna. Steve azt sem hagyta volna, hogy a weboldalra kikeruljenek a piros, figyelemfelkelto boxok.
En csak egy olyan vilagrol almodom, amiben le tudom tolteni a k*rva eliss-t a telefonomra es tudom tolni a villamoson. Fogynak a podcastek, unlmassa valnak az albumok, igy a gaming lenne az egyetlen, unalomuzo tevekenyseg a 3/4 oras utazasom soran.
Vagy nezhetnek meg lanyokat is, de parkapcsolatban elek, hogy nezne mar ki?
Megprobalok utanajarni ennek a dolognak.
Sent from my elnyomott iPhone
update: amint kiment a poszt, a készülék egyszerre megjavult, mint ahogy mindenkié. Mindenesetre kijelenthetjük: az Appleblog hatalmas! Hahahaha!
Ahogy megígértük, jelentkezünk a hétvégi Epson-nyereményjátékunk videójával. Jó móka volt, a folyamatos rohangálás ellenére nagyon élveztük, és a játékosok is hasonlókról számoltak be. Na de hagyjuk a betűt, mondják el ezt helyettünk a képek:
Az Epson és az Appleblog nevében is köszönjük az együttműködő partnereknek, az iStyle-nak, a Ring Cafénak, a Krimiestek.hu csapatának, hogy segítettek összehozni az eseményt.
Szolgálati közlemény. Akik végül nem jelentkeztek a nyereményükért, írjanak egy emailt ide, hogy megbeszéljük, hol és mikor tudják majd átvenni azokat.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
