Most kétéves a 13-as MacBook Próm, és bizonyos szempontból megérett a cserére. A teljesítményével alapvetően nincs bajom, és ezt nagyon szeretem az Apple gépeiben: az előző MacBookom is hároméves volt, amikor lecseréltem, de csak azért váltottam, hogy még kapjak valamennyi pénzt érte. Most is hasonló a helyzet, egy kivétellel: még mindig nem érzem kevésnek a gép teljesítményét, legalább két év még simán benne van, leszámítva, amikor elindítom a Final Cut X-et. A videóvágó hardverigénye ugyanis messze túlmutat a kétmagos, Core 2-es technológián, egyszerűen több dzsúzra van szükség. A helyzetet súlyosbítja, hogy november elseje óta a techrovatos munka helyett az Attraktor gondozása lett a fő feladatom az Indexben, ennek része, hogy mostantól én is vágom a videókat, amihez stabil, erős rendszer kell.

Felmerül a kérdés, hogy mit vegyek. Kézenfekvő lenne, hogy egy négymagos iMacet, erre viszont most semmi esély: egy lakásvásárlás és felújítás közepén vagyok, ilyenkor minden fillért szőnyegekre meg új falakra költ az ember, nincs felesleges 360 ezer forintom, ami a legkisebb gépre elég. Eladhatnám a laptopomat, de arra meg szükségem van: sokat járok a blog miatt és más okokból is eseményekre, ráadásul hozzászoktam már ahhoz a kényelemhez, hogy az irodám akárhol lehet, erről semmiért sem mondanék le.

Köztes megoldás lehet egy 15-ös MacBook Pro: eladom a mostani gépemet és veszek helyette egy négymagos laptopot. Ezzel viszont több problémám is van: a legolcsóbb ebből a laptopból 530 ezer forintba kerül, szóval legalább annyit kéne ráfizetnem a mostani gépemre, mintha a 13-as mellé vennék egy iMacet: nem éri meg. Ráadásul imádom a 13-as méretet, nem tudnék átszokni egy nehéz 15-ösre.

A kis MacBook Prók meg ugyan jóval gyorsabbak az enyémnél, de nem eléggé: nem akarom kétmagos Core i7-esek beérni, ha már bővítek. Tudom, hogy a legtöbb feladatra tökéletesen elegendő ez a konfiguráció, viszont én az új géppel akarok vágni a következő 3-4 évben, szóval időtálló konfigurációra vágyom, és a kétmagos kiépítés meg ez az Intel grafikus gyorsító vágáshoz messze nem ideális. Főleg, ha a Final Cut X-ről van szó.

Akkor összegezzük: a tökéletes egy olyan 13-as laptop lenne, amiben négy mag dolgozik. Eladnám a régit, megvenném az újat, három-négy év boldogság.

Kérdés már csak az, hogy mikor lehet ilyesmire számítani. A közeljövőben biztosan nem: az Apple most frissítette a laptopokat, és belerakott mindent, amit tudott: a 13-asokba a legerősebb 35 wattot fogyasztó kétmagos Core i-csipek kerültek, az Intel ezeknél nem gyárt jelenleg brutálisabb szörnyetegeket. Hasonló a helyzet a 15-ösökkel és 17-esekkel, ezekben négymagos, 45 wattos csipek dolgoznak, amiből most a 2,5 gigahertzes modell a legerősebb, ez opcionálisan kérhető a MacBook Próhoz. De nem a 13-ashoz, és a helyzet nem is fog változni, mert a kisebb gép gyengébb akkumulátorát túl hamar lemerítené az energiaéhes négymagos.

Szóval meddig kell várnom? Elvileg jövő nyárig, ősz elejéig. Az Intel ugyanis a hírek szerint már megkezdte a jelenlegi processzorgeneráció utódjának, az Ivy Bridge-nek a sorozatgyártását. Ez a termékcsalád sokban emlékeztet a jelenlegire, tehát Core i-processzorokról van szó, de 32 helyett már 22 nanométeres gyártástechnológiával készülnek, ami komoly hatással van a teljesítményre és a fogyasztásra is. Az Intel szerint a processzor körülbelül húsz, a processzorba integrált grafikus gyorsító körülbelül 60 százalékkal lesz gyorsabb a jelenleginél, arról nem is beszélve, hogy jelentősen csökken a fogyasztás. Hogy mennyire? Az Intel az ígéri, hogy az Ivy Bridge lesz az első processzor, amiből képesek lesznek 35 wattot fogyasztó négymagos modelleket gyártani.

Pont annyi energiát zabálnak tehát majd fel, mint a jelenlegi kétmagosok a 13-as MacBook Próban, miközben a mostani négymagosoknál húsz százalékkal gyorsabbak lehetnek. Összerakva a kissé bonyolult egyenletet a legkisebb MacBook Pro egy éven belül kétszer fürgébb processzort és hatvan százalékkal erősebb grafikus gyorsítót kaphat, miközben az üzemidő nem változik. Ráadásul a rendszer képes lesz a processzor legnagyobb fogyasztását 15 wattban mérsékelni, ha nincs töltőre dugva a laptop, a teljesítmény még ilyenkor is bőven elég lesz, de az üzemidő könnyen tíz óra fölé szaladhat. Ha kell, villámgyors, ha kell, szívós. Tökéletes!

Ez a konfiguráció már bőven alkalmas lesz arra, hogy az évtized közepéig vígan vágjam rajta a videókat.

Persze a négy mag önmagában nem csodaszer, aki nem végez extrém hardverigényes feladatokat, annak kár egy évet várnia a cserével. Ekkora idő az informatikában egyébként is örökkévalóságnak tűnik. A jelenlegi 13-as a feladatok 95 százalékában pont olyan gyorsnak tűnik, mint amilyennek a majdani négymagos lesz majd, hiszen böngészés, videózás, képnézegetés közben nincs szükség harmadik meg negyedik magra. Ráadásul az általános sebességérzet egy MacBook Airen akkor is jobb lesz, ha valami csoda folytán egy nyolcmagos szörnyet raknak az új Prókba, mert az ssd a hétköznapi feladatok során legyőzhetetlen.

Én viszont örülök annak, hogy elérhető távolságba került egy gyors, alacsonyfogyasztású, kisméretű Apple laptop, ami tökéletesen alkalmas a videóvágásra. Már csak ki kell bekkelnem valahogy az érkezéséig.