Pont tegnap írtam egy posztot arról, mennyire megváltozott a kínai munkaerőpiac az elmúlt években. Röviden: egyáltalán nem tolonganak már az emberek a gyártósori munkákért, noha öt év alatt megkétszereződtek a bérek ebben a szektorban. Ha a gyárakban munkaerőhiány van, egyáltalán nem biztos, hogy elég jelentkezőt találnak, hogy feltöltsék az üres helyeket.
Most pedig kiderült, hogy a Foxconn sem az a rossz munkahely, mint aminek 2009 környékén megismertük. Akkor az egész világ az Apple nyakába varrta az ott tapasztalt összes rohadtszemetek-effektust, noha a fél világ náluk gyártatja a kütyüjeit, ami viszont jó hír: az Apple fel is vette a kesztyűt. Auditok százait zavarta le egy év alatt, és hogy ne érhesse az elfogultság vádja, felkérte a független Fair Labor Association (FLA) szervezetet, hogy ők is világítsák át a kínai üzemeket.
Ennek csaknem két éve már, és az FLA azóta is vizsgálja az üzemekben tapasztalható állapotokat, lassan végére is ér a vizsgálatnak. Eredetileg egy 360 pontos akciótervet dolgoztak ki, ami megszünteti a gyárban tapasztalható rossz körülményeket. Ennek a mai napig 98,9 százalékát sikerült teljesíteni.
Az egyik fő probléma továbbra is a vállalható munkaórák, túlórák csökkentése. Nagyrészt sikerült már leszorítani ezeket a 60 óra/hét szintre, de nehéz, hiszen itt a dolgozók részéről is nyilván ellenállásba ütközik a megvalósítás. Korábban egy dolgozó úgy nyilatkozott az oda látogató újságíróknak, hogy nem szórakozni ment oda, hanem pénzt keresni. A túlóra számára - és sokak számára - fontos jövedelmi forrás.
A kínai munkaóralimit 49 óra egy héten, a Foxconn célul tűzte ki, hogy ezt is betartatja a jövőben. Ezt nyilván még magasabb órabérekkel tudja kompenzálni, hogy az elérhető maximális fizetés továbbra is annyi maradjon, mint jelenleg. Különben tényleg nem lesz több bevethető munkaerő, ha jön az iPhone 6, az Xbox Two vagy akármi más, amire gyorsan kell reagálni.
Nem véletlen, hogy a kínai cégek már Afrikában dolgoztatnak, és nemsokára a gyártóknak lehetősége lesz China price-on vagy Africa price-on rendelni termékeket. És nem a kínai lesz az olcsó.
Eléggé felkapott téma volt az Apple-Kína-Foxconn-rabszolga-öngyilkosság vonal pár éve, amikor a világ rácsodálkozott, hogy a távol-keleti gyárakban lesújtóak a munkakörülmények, helyenként gyerekeket is engednek dolgozni, olyan alacsony fizetésért, amiért egy épeszű első világbeli rakodómunkás ki sem kel az ágyból.
Aztán a képet árnyalták a ferde nyilatkozatokból kihámozható igazságok, valamint a hamis oknyomozó helyére érkezett valódi riporterek. Kiderült, hogy az öngyilkosságok száma a gyáron belül pariban van a teljes népességre vetített arányokkal, mint ahogy az is, hogy a gyermekek hamis személyi iratokkal, vagy azok hiányában próbálnak bejutni a gyárakba, és időnként sikerül is nekik. Ha valaki kényszerítette is őket erre a családra, az a családjuk volt, még inkább egy társadalmi probléma. A Foxconnak viszont nem volt szüksége a gyerekekre, hiszen minden új álláshirdetésekor több ezer felnőtt állt sorban a bejárat előtt másnap. Hiába tűnt alacsonynak nekünk a 250 dolláros (55 ezer forintos) alapbér, a rizsföldeken ötödennyit lehetett csak elérni. Ahhoz képest a gyárvárosokban dolgozni a Kánaán volt a családnak. Ha már egy tagjuk bejutott, az küldte haza a pénzt a többieknek.
Hangsúlyozom: ez _volt_ a helyzet 2010-ben és 2011-ben. Alig néhány év alatt viszont minden megváltozott, legalábbis a kínai munkaügyi minisztérium jelentése szerint.
Kiderült, hogy az országban 100 jelentkezés jut 80 álláshirdetésre a fehérgalléros, tehát az irodai munkát végzők esetében. A meglepő azonban nem is ez, hanem a kékgalléros, fizikai munkát végzők aránya: itt 100 jelentkezés adódik 125 meghirdetett állásra. A diplomásokból túlkínálat alakult ki, míg az alacsonyabb képesítésű dolgozókra lassan már vadászni kell. Munkaerőhiány lehet a gyárakban.
Ennek megfelelően a fizikai munkások bére sokkal gyorsabban emelkedett az utóbbi években, mint a képzettebb kellégáké. 2009 óta évente 14 százalékkal nőtt a kékgallérosok átlagfizetése, ami azt jelenti, hogy öt év alatt megduplázódnak a bérek. Jövőre egy átlagos munkás kétszer annyit visz haza, mint öt évvel ezelőtt. A Forbes cikke szerint 2000-ben 1000 dollárt (220 ezer forintot) vitt haza évente egy átlagos munkás, ma ez a szám 6500 dollár (1,4 millió forint). Magyarországon durván háromszorosára emelkedett ez idő alatt a fizikai munkások átlagbére.
Közben egyre csökken Kína munkára fogható népessége. 2012-ben 3,4 millióval csökkent a munkaképes emberek száma, és a statisztikai hivatal szerint 2030-ig ez a szám tovább zuhan. És míg néhány évvel ezelőtt még rohantak a földekről a gyárakba az emberek, ma már inkább a szakiskolákból, főiskolákról és egyetemekről kiözönlött kínaiak keresik a megélhetésüket, és a gyártósor mellett a most felnövő generációnak kicsit sincs kedve dolgozni. Ami tökéletesen érthető.
A Forbes cikke arra lett kihegyezve, hogy ez tulajdonképpen egy kicsit az Apple érdeme is, amiért a többieknél jóval határozottabban tett a munkakörülmények és a fizetések emeléséért a saját üzemeiben (most például egy haláleset miatt orvosi szakértő bizottságot küld Kínába kivizsgálni az esetet), én azért ilyen messze nem mennék a következtetéssel. Az viszont biztos, hogy innen, a beragadt Nyugatról nézve olyan tempóban változnak a dolgok Kínában, hogy alig győzzük követni. Az egyesült államokbeli szerkesztőségben biztos jól esik azt gondolni, hogy ez valamennyire az USA érdeme. Hogy ők a lómaiak.
Tovább növelte gyártókapacitását az Apple kínai partere, a Foxconn: most már egyszerre száz munkasoron gyártják a nap 24 órájában az iPhone 5s készülékeket. A Wall Street Journal értesülései szerint 300 ezer ember kizárólag ezeken a mobilokon dolgozik, ami hatással lett az ellátási hálózatra is: már nem 2-3 hét, csak 3-5 nap a várakozási idő. A saját bőrünkön is érezzük a helyzet javulását: ahhoz képest, hogy milyen nehéz volt feltölteni a webshopunkat iPhone-nal a tesztszakaszban, most már raktárról kínáljuk a legtöbb modellt, méghozzá a black friday-t megszégyenítő árakon. Nézzetek meg, ha nem hiszitek.
Kínában egy új szereplő ácsingózik az Apple-termékek összeszerelésére, a Pegatron nevű óriáscég állítólag jobb árakat kínálhat az Apple-nek, mint a világsajtó figyelme miatt béremelésekkel kompenzáló Foxconn.
A Pegatron jelenleg árbevételben csak negyedakkora, mint az Apple-termékek jelenlegi összeszerelői, de ez a hátrány egy esetleges sikeres szerződéskötés esetén megváltozna. A Foxconn bevételeinek 60-70 százalékát adja ugyanis az Apple, szóval ha ez a munka átvándorolna az új helyre, az erőviszonyok éppen megfordulnának.
Persze ez nem ilyen egyszerű, a Foxconn mellett rengeteg érv szól. Egyrészt ott a régi, jól bevált kapcsolat ugye, meg egy olyan minőségbiztosítási és elszámolási rendszer, amivel az Apple több mint egymillió munkavállalót tud monitorozni, és nem utolsó sorban a Foxconn edzett. Túl van már a nagy sajtóbotrányokon, túlélte a vihart, mára már lenyugodtak a kedélyek, és nem várható még egy hullám. Egy új szereplővel kapcsolatban ez egyáltalán nem garantálható.
A Pegatron mindenesetre nagyon nyomul, és a szakértők szerint, ha kap megbízásokat, még agresszívebb lesz. És valószínűleg ez meg is történt. Múlt héten bejelentették ugyanis, hogy 40 százalékkal megemelik a dolgozóik számát, a pletykák szerint azért, mert ők gyártják majd az olcsóbb iPhone-t.
Bill Maher műsorában az Apple-lel foglalkozott. Azzal kapcsolatban fejtette ki a véleményét, milyen sajnálatos egy céget temetni, aki a saját maga által felállított rekordokat még mindig sorra döntögeti. Én nem is erről írnék, engem egy apróság fogott meg, ez a mondat:
48 millió iPhone-t és 23 millió iPadet adtak el... még a rabszolgáik is alig tudják tartani a lépést.
Én értem, hogy ez egy vicc, és egyébként jó poén. Csak az jutott eszembe, hogy na tessék, az Apple nem tud kikecmeregni ebből a rabszolga-sztoriból. Nagyon akarna, de nem megy. A sorozatos Foxconn-botrányok után őt azonosították a kínai gyárvárosok nyomorúságos körülményeivel, a túlórával, a gyerekmunkával, a rossz munkakörülményekkel, noha ezekben az üzemekben készült a világ szórakoztató elektronikai eszközeinek jelentős része, nemcsak az Apple termékei. Még a tömegtermelés monotóniájával is a cupertinóiakat azonosították, ami a világon mindenhol ugyanúgy értelmezhető.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
