Eléggé felkapott téma volt az Apple-Kína-Foxconn-rabszolga-öngyilkosság vonal pár éve, amikor a világ rácsodálkozott, hogy a távol-keleti gyárakban lesújtóak a munkakörülmények, helyenként gyerekeket is engednek dolgozni, olyan alacsony fizetésért, amiért egy épeszű első világbeli rakodómunkás ki sem kel az ágyból.

Aztán a képet árnyalták a ferde nyilatkozatokból kihámozható igazságok, valamint a hamis oknyomozó helyére érkezett valódi riporterek. Kiderült, hogy az öngyilkosságok száma a gyáron belül pariban van a teljes népességre vetített arányokkal, mint ahogy az is, hogy a gyermekek hamis személyi iratokkal, vagy azok hiányában próbálnak bejutni a gyárakba, és időnként sikerül is nekik. Ha valaki kényszerítette is őket erre a családra, az a családjuk volt, még inkább egy társadalmi probléma. A Foxconnak viszont nem volt szüksége a gyerekekre, hiszen minden új álláshirdetésekor több ezer felnőtt állt sorban a bejárat előtt másnap. Hiába tűnt alacsonynak nekünk a 250 dolláros (55 ezer forintos) alapbér, a rizsföldeken ötödennyit lehetett csak elérni. Ahhoz képest a gyárvárosokban dolgozni a Kánaán volt a családnak. Ha már egy tagjuk bejutott, az küldte haza a pénzt a többieknek.

Hangsúlyozom: ez _volt_ a helyzet 2010-ben és 2011-ben. Alig néhány év alatt viszont minden megváltozott, legalábbis a kínai munkaügyi minisztérium jelentése szerint.

Kiderült, hogy az országban 100 jelentkezés jut 80 álláshirdetésre a fehérgalléros, tehát az irodai munkát végzők esetében. A meglepő azonban nem is ez, hanem a kékgalléros, fizikai munkát végzők aránya: itt 100 jelentkezés adódik 125 meghirdetett állásra. A diplomásokból túlkínálat alakult ki, míg az alacsonyabb képesítésű dolgozókra lassan már vadászni kell. Munkaerőhiány lehet a gyárakban.

Ennek megfelelően a fizikai munkások bére sokkal gyorsabban emelkedett az utóbbi években, mint a képzettebb kellégáké. 2009 óta évente 14 százalékkal nőtt a kékgallérosok átlagfizetése, ami azt jelenti, hogy öt év alatt megduplázódnak a bérek. Jövőre egy átlagos munkás kétszer annyit visz haza, mint öt évvel ezelőtt. A Forbes cikke szerint 2000-ben 1000 dollárt (220 ezer forintot) vitt haza évente egy átlagos munkás, ma ez a szám 6500 dollár (1,4 millió forint). Magyarországon durván háromszorosára emelkedett ez idő alatt a fizikai munkások átlagbére.

Közben egyre csökken Kína munkára fogható népessége. 2012-ben 3,4 millióval csökkent a munkaképes emberek száma, és a statisztikai hivatal szerint 2030-ig ez a szám tovább zuhan. És míg néhány évvel ezelőtt még rohantak a földekről a gyárakba az emberek, ma már inkább a szakiskolákból, főiskolákról és egyetemekről kiözönlött kínaiak keresik a megélhetésüket, és a gyártósor mellett a most felnövő generációnak kicsit sincs kedve dolgozni. Ami tökéletesen érthető.

A Forbes cikke arra lett kihegyezve, hogy ez tulajdonképpen egy kicsit az Apple érdeme is, amiért a többieknél jóval határozottabban tett a munkakörülmények és a fizetések emeléséért a saját üzemeiben (most például egy haláleset miatt orvosi szakértő bizottságot küld Kínába kivizsgálni az esetet), én azért ilyen messze nem mennék a következtetéssel. Az viszont biztos, hogy innen, a beragadt Nyugatról nézve olyan tempóban változnak a dolgok Kínában, hogy alig győzzük követni. Az egyesült államokbeli szerkesztőségben biztos jól esik azt gondolni, hogy ez valamennyire az USA érdeme. Hogy ők a lómaiak.

Korábbi, hasonló témájú posztjaink:

Meanwhile in China
Az Apple háborúja a gyerekmunka ellen
Az Apple és az ő rabszolgái
Rendet vágnak a Foxconnál
Mit tehet az Apple a Foxconnal?