Nemrég a Business Insider cikke vert port, azóta ismét napirenden van ugyanaz a téma, ami 2010 májusában: a Foxconnban még mindig rémes körülmények között dolgoztatnak. Megint belopóztak a gyárakba, és megosztották a tapasztalatokat. Mivel nem sok újdonságot láttam a tavalyelőtti információkhoz képest, nem írtam le megint ugyanazt. Akkor kidühöngtem magam, nem tudtam mit hozzátenni.

Kire voltam dühös? Nehéz lenne fogódzót találni. Az Apple-re, mert Kínában gyártat? A Foxconnra, mert ugyanazt csinálják, mint a többi kínai gyár? Mindenkire?

Vagy 50 dollárért dolgozol a földeken, vagy 250 dollárért az itteni gyárakban - ez a helyzet a Foxconnhoz jelentkezők esetében. Sokszor egy gyárban dolgozó tartja el az egész családot, ezért robotol, túlórázik, kimerül. Veszélyes anyagokkal kell dolgoznia. A beszivárgott riporter ugyanazt látta, mint korábban mások is: csendben, némely esetben állva akár 14-16 órákat dolgozó embereket, akiknek nincs szabadideje, csak egy ágya, ahol alhat. Egy 13 éves lánnyal is találkoztak, aki elmondta, iPhone-kijelzőket szerel, a felvételnél nem igazán voltak kíváncsiak az életkorára.

Kész volt a cikkek címe: Gyerekek készítik az iPhone-okat. Újságíró vagyok, ismerem a címadási szokásokat - a letöltés fontos. Én is ezt a címet adtam volna. A Gyerekeket dolgoztat a Foxconn kit érdekel, a Gyerekmunkával készül az XBox sem elég ütős. Az Apple-lel kapcsolatban botrányt emlegetni megsokszorozza az olvasók számát.

Mondom, ezzel még semmi baj nincs. A baj később kezdődik. Akkor, amikor a címnél tovább nem olvasók elkezdenek kombinálni, és az Apple-re, mint az iparág szégyenfoltjára hivatkoznak, valaki egyenesen úgy gondolja (az Appleblogon olvasható kommentben), hogy a cupertinóiak saját gyárai vannak Kínában, és ott rabszolgákkal dogoztatnak.

A Foxconn 450 ezer embert foglalkoztat a 12 milliós Sencsenben, van itt még egy rakat gyártó. Valójában egy gyárakból, üzletekből és alvóhelyekből kialakított városra kell gondolni, amikor egy ilyen méretű gyárra gondolunk. Itt készül a Kindle, amott az iPad, a Nintendo Wii, Az XBox, a Playstation és így tovább. A Foxconn ügyfelei a Wikipedia alapján: Acer, Amazon, ASRock, Asus, Barnes & Noble, Cisco, Dell, Hewlett-Packard, Intel, IBM, Lenovo, Microsoft, Motorola, Netgear, Nintendo, Nokia, Panasonic, Samsung, Sharp, Sony Ericsson. És persze a legfontosabb: a címszereplő, az Apple.

Szóval ez a helyzet. Gyerekmunka, rossz körülmények. Mit tesznek a fenti cégek? Gyanítom, hogy a szerződésben meghatározott feltételeknél, és a szerződéses feltételeket ellenőrző auditnál többet nemigen tudnak. Az Apple 2010-ben számottevően megemelte az ellenőrzéseket, akkor 127 audit ment le a beszállítóknál, 2011-ben pedig már 229. Külső szakértőket fizetnek, például a BSR-nél, akik javasolnak lépéseket a nagyobb biztonság érdekében.

Aki átélt már ilyen auditokat bárhol a világon, az sejti, miről szólhat a dolog arrafelé. Aznap, amikor az ellenőr jön, rejtélyes módon a gyerekmunkások inkább Playstationöket szerelnek össze. Megmutatják neki, milyen biztonságos anyagokat használnak, és megnyugtatják: a túlórát csak a törvényben meghatározott mennyiségben engedélyezik. Átnézik a papírokat, minden rendben. Pecsét, aláírás.

Szar ez, felháborító, de így megy.

És mi a véleményük az ügyben érintetteknek?

Tim Cook: Bármilyen olyan feltételezés, hogy az Apple nem törődik (a beszállítóknál tapasztalható munkakörülményekkel), hamis és offenzív. Ti tudjátok a legjobban, hogy az ilyen vádak ellentétesek az értékeinkkel. Nem ilyenek vagyunk.

Li Mingqi, egykori Foxconn vezető: Az Apple sohasem törődött mással, mint javítani a termék minőségét, és csökkenteni az előállítási árát. A dolgozók jóléte egyáltalán nem érdekli őket.

Aron Cramer, a BSR (The Business of a Better World) vezetője: Az Apple két esetben kapott tőlünk fizetett véleményt a beszállítói láncban dolgozó munkaerővel kapcsolatban, mindkét esetben lépett az ügyben.

Egy korábbi Apple-vezető, név nélkül: Négy éve tudtunk a munkaerő helytelen kihasználásáról néhány üzemben, és még mindig az Apple-nek dolgoznak. Miért? Mert a rendszer nekünk dolgozik. A beszállítók mindent megváltoztatnának holnapra, ha az Apple nem adna nekik más választást.

Dolgozók: több ezren álltak sorba múlt héten a Foxconnál, hogy munkát kapjanak. Ott akarnak dolgozni.

Ebből nem sokat tudunk kihámozni. Az Apple láthatóan, kívülről szemlélve törődik a problémákkal: milliókat költ auditokra, kötelezi a beszállítóit, hogy ne foglalkoztassanak gyerekeket, és tartsák be a szabályokat. Ha az iPhone-t nem a szerződésben meghatározott paraméterekkel gyártják, visszaküldik a terméket, hogy gyártsák újra. Ez könnyű, ott a matéria, nem megy, csináld meg. Amit viszont nem lehet megfogni, arra nehéz mutogatni.

Akkor mit lehet tenni?

Rászólni a Foxconnra erélyesen, eredmény:

Lehet másik beszállítót is keresni - de ha Kínában keresünk, ott hasonlóak vagy rosszabbak a munkakörülmények. Az Apple mindig keresi az új beszállítókat, arra az esetre, ha gyorsan kell váltani. Mégis, jelenleg a Foxconn a legjobb, nyilván számos szempontot figyelembe véve. Amerikában gyártani nem lehet. Nemcsak azért, mert az Apple egy profitorientált vállalat, aki nem áldozza fel a nyereségének nagy részét a sokkal drágább munkaerőre, szembe menve az egész iparágban mindenhol bevett szokással. Hanem mert Kína a legrugalmasabb. Ha legyártasz ötmillió malacperselyt a termék forgalmazásának kezdetére, de elfogy hárommillió az első három napban, akkor igencsak jól jön, ha több ezren állnak sorba a beszállítód gyára előtt, és másnap tudnak kezdeni. Ha kidől az egyik beszállító, helyben a helyére ugrik hat másik, akik olyan mennyiséget képesek gyártani holnapra, ami sokszor elképzelhetetlen.

Ássunk mélyebbre, nézzük végig, hogyan dolgoznak az Apple-lel a kínai gyárak. Cupertinóba mennek a kínai cég képviselői, hogy beszállítók lehessenek. Ajánlatokat adnak. Az Apple kíváncsi arra, hogy a gyártást mennyi emberrel, milyen órabérrel tervezik, és milyen alkatrésznek, felhasznált anyagnak pontosan mennyi az ára. Ez alapján fogadják csak el az árajánlatot, amiben kevés profitot engednek. Tudják, mi mennyibe kerül, nem hagyják magukat megvezetni.

Ezért aztán a kínai gyárakban megkezdődik a vállalt feltételek megnyirbálása, hogy a profit nagyobb legyen. A biztonságos vegyszereket nem hivatalosan kicserélik veszélyesekre, gyorsabb munkavégzést követelnek meg a dolgozóktól, akik a normát csak túlórával tudják tartani.

A megoldás egyesek szerint ez lenne: elég profitot kellene hagyni a beszállítóknál ahhoz, hogy tisztességes munkakörülményeket teremtsenek. Ebben azt nem értem, hogy ha már megvan a kialkudott ár, ami a tisztességes munkakörülményekre lett megadva, miért a profitot kellene növelni? És szerintem egy gyár, ahol engedik a dolgozók mérgezését veszélyes anyagokkal, akkor sem feltétlenül áll le az ilyen gyakorlattal, ha több pénzt kap.

Egy ideális helyzetben ha a beszállítónak problémája támad, ami miatt nem tudja biztosítani az előírt árat, a megrendelőhöz fordul. Az meghallgatja, megvizsgálja a kérés jogosságát, majd megegyeznek az új árban. Feltételezzük, hogy a gyártó is tisztességes, és nem csak az alacsony profitját akarja megnövelni valamilyen trükkel. Betartja a szerződésben írtakat, és a munkásait a törvényben és a megállapodásban foglaltaknak megfelelően kezeli, annak ellenére, hogy a megrendelő képtelen leellenőrizni ezt. Utópia, hm?

Amíg ez nem áll össze, addig lehet szitkozódni. Én is azt csinálom. Csak én nem tudom, pontosan kire legyek mérges.