Korábban írtam arról, hogy tömeges öngyilkossági kísérletek árnyékolják be a Foxconn shenzheni üzemét, azt, ahol többek között Maceket, iPodokat és iPadeket szerelnek össze. Legutóbb harminc öngyilkossági kísérletről adtak hírt, és korábban is ugrottak már ki ablakon a gyár dolgozói. Tegnap egy újabb dolgozó vetette magát a mélybe, ez hivatalosan a kilencedik hasonló haláleset az utóbbi időben.

Több sem kellett a Southern Weekly kínai lapnak, elküldte álruhában Liu Zhi Yi riporterét a gyárba. Jelentkezett a munkára, felvették, beállt a szalag mellé. Az ott töltött 28 nap után nem érezte úgy, hogy szívből ott szeretne dolgozni.

A felvételnél először is alá kellett írnia egy papírt, hogy a Foxconn nem tehető felelőssé azért, hogy a dolgozó mennyi ideig dolgozik. A riporter szerint ez önmagában ellentétes a kínai tartományi szabályozással.

Később a riporter ott találta magát 400 ezer fiatal között (a gyár csak a húszas éveikben járó embereket veszi fel), akik egész nap dolgoznak, csak enni és aludni állnak meg rövid időkre. Pihenés csak állami ünnepnapokon van. Mindennap mindenki ugyanazt csinálja.

A riporter megpróbált szóba elegyedni az emberekkel, így derült ki, hogy a dolgozók irigylik a betegeket, mert ők pihenhetnek egy kicsit. Kedvenc időtöltésük, hogy időnként leejtenek valamit a gyártósor mellett. Ekkor leguggolhatnak, ami az egész napos állás miatt igazi felüdülést jelent.

A riporter szerint azonban mindennél rosszabb, hogy a dolgozók nem tudnak egymással kapcsolatot létesíteni, egyrészt mert egyfolytában dolgoznak, másrészt ha valami problémájuk van, nem szólhatnak róla a másiknak. Nem érdekli őt sem, valószínűleg ő is kivan, nem szeretne erről beszélgetni. A dolgozók sokszor még a nevét sem tudják annak, aki mellettük dolgozik. A dolgozók havonta kapnak fizetést, ilyenkor hosszú sorok állnak az ATM-ek előtt. Átlagosan 900 jüant, 29 ezer forintot utalnak nekik.

A vállalatra most mindenki nagyon figyel, képek és videó került ki az netre a cég mindennapjaiból, utóbbin nem tudni, hogy pontosan mi történik, de nagyon kiabálnak. Akár még jól is elsülhet ez a médiafigyelem, mert az biztos, hogy a buddhista szerzetesek meghívása helyett inkább emberi munkakörülményeket kellene teremteni. Remélhetőleg sikerül.