Kevin Abosch fotós néhány tweetjéből legalábbis az derült ki, hogy a legutóbb elég komoly summáért eladott Mac Pro és vörös EarPods füles egy volt Apple-vezető, Tony Fadell tulajdonába kerültek. Steve Jobs elmélete tehát helyes volt: ilyen az, amikor elég gazdaggá teszel egy embert ahhoz, hogy ő maga adakozzon a jó ügyért helyetted.
A vörös Mac Próért 977 ezer dollárt, a fülesért 461 ezer dollárt fizetett az iPod atyja, összesen tehát 316 millió forintnyi összeget perkált le vagyonából Fadell.
A fotók tanulsága szerint jobb helyre nem is kerülhettek volna az ereklyék. Szinte szerelmes tekintetek ezek, egyben az is biztos, hogy évek-évtizedek múlva még többet érnek majd ezek az egyedi cuccok.
Eléggé felkapott téma volt az Apple-Kína-Foxconn-rabszolga-öngyilkosság vonal pár éve, amikor a világ rácsodálkozott, hogy a távol-keleti gyárakban lesújtóak a munkakörülmények, helyenként gyerekeket is engednek dolgozni, olyan alacsony fizetésért, amiért egy épeszű első világbeli rakodómunkás ki sem kel az ágyból.
Aztán a képet árnyalták a ferde nyilatkozatokból kihámozható igazságok, valamint a hamis oknyomozó helyére érkezett valódi riporterek. Kiderült, hogy az öngyilkosságok száma a gyáron belül pariban van a teljes népességre vetített arányokkal, mint ahogy az is, hogy a gyermekek hamis személyi iratokkal, vagy azok hiányában próbálnak bejutni a gyárakba, és időnként sikerül is nekik. Ha valaki kényszerítette is őket erre a családra, az a családjuk volt, még inkább egy társadalmi probléma. A Foxconnak viszont nem volt szüksége a gyerekekre, hiszen minden új álláshirdetésekor több ezer felnőtt állt sorban a bejárat előtt másnap. Hiába tűnt alacsonynak nekünk a 250 dolláros (55 ezer forintos) alapbér, a rizsföldeken ötödennyit lehetett csak elérni. Ahhoz képest a gyárvárosokban dolgozni a Kánaán volt a családnak. Ha már egy tagjuk bejutott, az küldte haza a pénzt a többieknek.
Hangsúlyozom: ez _volt_ a helyzet 2010-ben és 2011-ben. Alig néhány év alatt viszont minden megváltozott, legalábbis a kínai munkaügyi minisztérium jelentése szerint.
Kiderült, hogy az országban 100 jelentkezés jut 80 álláshirdetésre a fehérgalléros, tehát az irodai munkát végzők esetében. A meglepő azonban nem is ez, hanem a kékgalléros, fizikai munkát végzők aránya: itt 100 jelentkezés adódik 125 meghirdetett állásra. A diplomásokból túlkínálat alakult ki, míg az alacsonyabb képesítésű dolgozókra lassan már vadászni kell. Munkaerőhiány lehet a gyárakban.
Ennek megfelelően a fizikai munkások bére sokkal gyorsabban emelkedett az utóbbi években, mint a képzettebb kellégáké. 2009 óta évente 14 százalékkal nőtt a kékgallérosok átlagfizetése, ami azt jelenti, hogy öt év alatt megduplázódnak a bérek. Jövőre egy átlagos munkás kétszer annyit visz haza, mint öt évvel ezelőtt. A Forbes cikke szerint 2000-ben 1000 dollárt (220 ezer forintot) vitt haza évente egy átlagos munkás, ma ez a szám 6500 dollár (1,4 millió forint). Magyarországon durván háromszorosára emelkedett ez idő alatt a fizikai munkások átlagbére.
Közben egyre csökken Kína munkára fogható népessége. 2012-ben 3,4 millióval csökkent a munkaképes emberek száma, és a statisztikai hivatal szerint 2030-ig ez a szám tovább zuhan. És míg néhány évvel ezelőtt még rohantak a földekről a gyárakba az emberek, ma már inkább a szakiskolákból, főiskolákról és egyetemekről kiözönlött kínaiak keresik a megélhetésüket, és a gyártósor mellett a most felnövő generációnak kicsit sincs kedve dolgozni. Ami tökéletesen érthető.
A Forbes cikke arra lett kihegyezve, hogy ez tulajdonképpen egy kicsit az Apple érdeme is, amiért a többieknél jóval határozottabban tett a munkakörülmények és a fizetések emeléséért a saját üzemeiben (most például egy haláleset miatt orvosi szakértő bizottságot küld Kínába kivizsgálni az esetet), én azért ilyen messze nem mennék a következtetéssel. Az viszont biztos, hogy innen, a beragadt Nyugatról nézve olyan tempóban változnak a dolgok Kínában, hogy alig győzzük követni. Az egyesült államokbeli szerkesztőségben biztos jól esik azt gondolni, hogy ez valamennyire az USA érdeme. Hogy ők a lómaiak.
Rohadt nagy kaland volt a GTA San Andreas. Korábban elképzelhetetlen méretű területet lehetett bejárni, amiben sivatag, erdő, meg persze egy csomó városi környezet volt egymás mellett, és még repülővel is sokáig tartott egyik végéből a másikba eljutni. A grafika nyilván megelőzte a későbbi generációkban, de sokak szerint ennek a résznek volt a legjobb hangulata.
És - dobpergést kérek - ma megjelent iOS-re, tehát nincs akadálya annak, hogy a kalandot teljes felbontásban. Hehe.
Sőt remasterelve, a leírás szerint a grafikán javítottak is az eredeti verzióhoz képest. A játék támogatja a fizikai kontrollereket, sőt egyedi rádióadót is készíthetünk: csak létre kell hozni GTASA néven egy playlistet, és a rádióadók között kiválasztani a MIXTAPE nevűt.
Disclaimer: Az Appleblog részt vesz egy Affiliate-programban, ha a posztokban elhelyezett linkekre kattintva vásárolod meg az App Store-os programokat, részesedést kapunk a vásárolt összegből. A program ára nem változik, csak jó lesz nekünk. Ha nem akarod, hogy jó legyen nekünk, írd be simán a program nevét az iTunes Store-ba, és megkapod jóság nélküli App Store-os linket.
Ez is eljött, épp csak elkezdtek feltelni a raktárkészletek az iPhone 5s-sel és 5c-vel, a világ máris elkezdte találgatni, hogy milyen lesz a következő iPhone. Azért izgalmas ez, mert a következő generáció az eddigi stratégia alapján nem sima ráncfelvarrás lesz, hanem alapvetően új modell.
Lássuk csak: a 4-es hozta el a szögletes formát és a retina kijelzőt. Az 5-ös legnagyobb dobása a nagyobb kijelző volt, amit sokan már most is kevésnek tartanak, de én továbbra is azt mondom, hogy nem praktikus okokból, csak egy benyomás alapján: ha egy 5 colos után tartod a kezedben, kicsinek tűnik, de végső soron egy telefonról beszélünk, aminél a kézbe fogható méret előny és nem hátrány.
De hát változik a világ, és a MacRumors szerint az Apple kénytelen vele változni. Ennek megfelelően a lap szerint az iPhone 6 legnagyobb újdonsága a nagyobb kijelző lesz. Sőt: óriási kijelzőről beszélünk, aminek a mérete a 4,7 coltól az 5,7-ig terjedhet. Utóbbi már a Galaxy Note kategóriája, és olyan nagyon-nagyon nincs már messze a 7 colos iPad minitől. Szerintem marhaság egy ekkora mobil, de a 4,7 colos verziót el tudom képzelni, bár igényem nincs rá.
A másik nagy újítás is a kijelzővel kapcsolatos: állítólag hajlított lesz, ami nem elképzelhetetlen, hiszen az Apple elvileg pont ezzel játszik az iWatch miatt.
Itt egy videó arról, hogy hogyan képzelték ezt néhány hónapja:
Ugyanakkor el tudom képzelni azt is, hogy az Apple teljesen más irányba megy el és olyan készüléket rak le az asztalra, ami eddig fel sem merült újításokat zár a házba.
A Glassdor.com közzétette éves listáját a legjobb munkahelyekről, amin az Apple egy helyet rontott tavalyhoz képest. Idén az Intel és a Procter & Gamble után a 35. helyen végeztek 3,8 ponttal. Érdekesség, hogy két éve még a tizedik helyre volt elég a 3,9 pont, három éve a huszadikhoz a 3,7. Szóval nem lett sokkal rosszabb az Apple-nek dolgozni, inkább a többi munkahelyen javultak sokat körülmények.
A prók:
- csodálatos emberekkel dolgozhatsz egy helyen, remek juttatásokért - egy rakás további nagyszerű embert is megismerhetsz
A kontrák:
- a könyörtelen hajtás miatt nehéz megtalálni a munka/magánélet helyes arányát - a termékmegjelenések előtt sok a túlóra, de hát ez egyben a legjobb is az Apple-ben
A Twitter egyébként a második legjobb munkahely lett 4,6 ponttal, a Linkedln a harmadik, ötödik a Facebook, nyolcadik a Google. Az első a Bain & Company.
A listát félmillió dolgozó visszajelzése alapján állítják össze és az ötven legnagyobb amerikai céget listázzák rajta.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
