almalé és kungfu Rólunk

Utazó iPhone: Dugovics Titusz

Josh zsebében nézte meg Utazónk egy igazi legenda, a híres várvédő Dugovics Titusz hőstettének helyszínét. Aki levetette magát a mélybe a törökkel, hogy ne tudják kitűzni a zászlót. Igazi katona, igazi hős.

Igaz, a legfrissebb kutatások szerint nem is létezett. Valójában egy irathamisítás-sorozat szülötte. A hvg szerint:

A Vas vármegyei szolga-, majd táblabírói tisztséget betöltő Dugovics Imre „őskereső” buzgalmában az 1820-as évek elején 15. századiként keltezett adománylevelet fabrikáltatott magának, tanúsítandó, hogy a Pozsony megyei Tej nevű birtokot Hunyadi Mátyás adományozta Dugovics Bertalannak, apja, Titusz hősiességéért.

Nem baj, Josh-sal beugrottak a belgrádi sörfesztiválra is, a Simple Minds koncertjére. A skót zenekar már régóta nagy Apple rajongó, 1995-ben még egy Macintosh-reklámban is szerepeltek.



Nyilvánosságra került Steve Jobs FBI-aktája

A Gawker adta hírül, hogy az FBI mindenki számára elérhetővé tette Steve Jobs aktáját. A weben hozzáférhető dokumentum a hivatalos nyomtatványok mellett véleményeket tartalmaz Jobs személyiségére vonatkozóan, olyan emberektől, akik közel álltak hozzá. Egy 1985-ös bombamerényletről is szó van benne, amivel megfenyegették.

Még érdekesebb, hogy Jobs 1988-tól 1990-ig Top Secret státuszt kapott a hivataltól, a besorolással a Wikipedia szerint hozzáférhetett kényesebb dokumentumokhoz. Az erről szóló hírekre gyorsan reagált valaki Jobs régi kollégái közül, mint elmondta, a Pixarnál többen megkapták a státuszt, miután képrenderelő szoftvert fejlesztettek, ami a hírszerzésnek a műholdképek javítása érdekében volt kiemelkedő fontosságú.

Az átvilágításra emiatt is szükség lehetett, így több megkérdezett nyilatkozott Jobsról az FBI-nak. Ilyenek olvashatóak még a megkérdezettek véleményei között:

Néhányan aggodalmukat fejezték ki Jobs múltbeli drogfogyasztásai miatt.

Néhányan megkérdőjelezték Jobs őszinteségét, azt állítva, Jobs átalakítja az igazságot, és torzítja a valóságot, hogy elérje a céljait.

Mások őszinte és megbízható embernek tartották, akinek csak a morális értékei nem megfelelőek.

Azt állították egyesek, becsületes, amíg a dolgok úgy mennek, ahogy akarja.

Ezekből egyébként sokat nem lehet megtudni Jobsról, de legalábbis semmi olyat, amit eddig nem tudtunk. Emiatt is érdemes elolvasni Walter Isaacson életrajzát: nemcsak az a könyv nagy előnye, hogy sorba szedi azokat a történelmi hírmorzsákat, amikről eddig is hallottunk, és megbízható forrásokkal támasztja alá azokat. Azért is fontos könyv, mert ez próbálja először Steve Jobsot, mint dialektikus egységet szemlélni, és hihetően ábrázolni a gyarló és a zseniális vonásait. Így nem esünk abba a hibába, hogy végletekben gondolkozunk róla, ami kialakítja a Jobs-imádók és -gyűlölők táborát. Ahogy Hrabal mondja:

A régiek tehát jól tudták, hogy minden ember portréját dicsősége és gyalázata dialektikus egysége alkotja. Mi, huszadik századiak hajlamosak vagyunk rá, hogy magunkban csak a dicsőséget, másokban viszont csak a gyalázatot lássuk meg. Márpedig ez a káosz kezdete. Térjünk hát vissza az ember dialektikus portréjához mint minden dolgok egyedüli mércéjéhez!



Motorola-Apple 2:1

Németországban úgy számolgatják a szabadalmi perek eredményeit, mint a stadionban a gólokat. Ezek alapján a Motorola gyors 2:0-ás elhúzása után az Apple szépített, Mannheimben kivédte a kapura lövést. Ebben a játszmában pedig ezt akár tekinthetjük gólnak is.

Korábban egy GPRS-szabvánnyal, majd egy push-szolgáltatással kapcsolatos ügyben nyert a Motorola, most pedig egy ilyen szép nevű szabadalom iránti igényt utasítottak el:

Code and System for Generating a Complex Pseudonoise Sequence for Processing a Code Division Multiple Access [CDMA] Signal.

A bíróság szerint ebben az ügyben nincs szó szabadalomsértésről. A Motorola tovább gyakorolhat nyomást az Apple-re a másik két ügy kapcsán, esetleg megpróbálhat további betiltásokat eszközölni a német Apple-felhasználók nagy örömére.



Tizedét teszi ki az egész NASDAQ-nak az Apple

A hiperszónikus negyedévet követően az Apple-részvények értéke egészen 431 dollárig emelkedett, amivel a cég piaci kapitalizációja 400 milliárd dolláron zárt, ennyit ért a vállalat a papírok pillanatnyi értékét figyelembe véve. De itt nem állt le a szárnyalás, most épp 493 dolláron áll a papír, ami 460 milliárd dolláros kapitalizációt jelent. Ez a NASDAQ egytizedét teszi ki. Egy-tizedét.

Ez azt jelenti, hogy ha a NASDAQ-on szereplő valamennyi vállalat összes részvényének számát felszorozzuk az aktuális értékével, akkor is csak az Apple értékének tízszeresét kapjuk. Durva.

Tavaly volt hír, hogy az Apple piaci kapitalizációja megegyezik a Microsoft és az Intel értékének összegével. Most már a Microsoft (258 milliárd dollár) mellé vehetjük akár az IBM-et (224 milliárd dollár) is. Az Apple majdnem annyit ér a papírok értékét figyelembe véve, mint a nyolcvanas évek népszerű PC-inek óriássá nőtt gyártója, és az ezeket szoftverekkel ellátó korai Apple-szövetséges, a kettejük összefogásának (is) köszönhetően maradt le az Apple a hőskorban, miközben azok rakétaként lőttek ki álló helyzetből.

Olyan volt ez, amikor a rajtpisztoly dörrenés után veszed észre, hogy neked biciklid van, a többieknek meg Forma 1-es autója. És most tessék.

(Ugyanakkor nem győzöm hangsúlyozni, hogy a market cap, vagyis a piaci kapitalizáció a forgalomban lévő részvények aktuális értéke szorozva a kibocsátott részvények számával, vagyis azért ne kezdjünk el olyanokat várni, hogy az Apple megveszi a Microsoftot és az IBM-et, és azt se állítsuk, hogy ennyiért lehetne eladni a vállalatokat. Ennyit érnek a papírjaik a piacon ebben a pillanatban.)



Mit tehet az Apple a Foxconnal?

Nemrég a Business Insider cikke vert port, azóta ismét napirenden van ugyanaz a téma, ami 2010 májusában: a Foxconnban még mindig rémes körülmények között dolgoztatnak. Megint belopóztak a gyárakba, és megosztották a tapasztalatokat. Mivel nem sok újdonságot láttam a tavalyelőtti információkhoz képest, nem írtam le megint ugyanazt. Akkor kidühöngtem magam, nem tudtam mit hozzátenni.

Kire voltam dühös? Nehéz lenne fogódzót találni. Az Apple-re, mert Kínában gyártat? A Foxconnra, mert ugyanazt csinálják, mint a többi kínai gyár? Mindenkire?

Vagy 50 dollárért dolgozol a földeken, vagy 250 dollárért az itteni gyárakban - ez a helyzet a Foxconnhoz jelentkezők esetében. Sokszor egy gyárban dolgozó tartja el az egész családot, ezért robotol, túlórázik, kimerül. Veszélyes anyagokkal kell dolgoznia. A beszivárgott riporter ugyanazt látta, mint korábban mások is: csendben, némely esetben állva akár 14-16 órákat dolgozó embereket, akiknek nincs szabadideje, csak egy ágya, ahol alhat. Egy 13 éves lánnyal is találkoztak, aki elmondta, iPhone-kijelzőket szerel, a felvételnél nem igazán voltak kíváncsiak az életkorára.

Kész volt a cikkek címe: Gyerekek készítik az iPhone-okat. Újságíró vagyok, ismerem a címadási szokásokat - a letöltés fontos. Én is ezt a címet adtam volna. A Gyerekeket dolgoztat a Foxconn kit érdekel, a Gyerekmunkával készül az XBox sem elég ütős. Az Apple-lel kapcsolatban botrányt emlegetni megsokszorozza az olvasók számát.

Mondom, ezzel még semmi baj nincs. A baj később kezdődik. Akkor, amikor a címnél tovább nem olvasók elkezdenek kombinálni, és az Apple-re, mint az iparág szégyenfoltjára hivatkoznak, valaki egyenesen úgy gondolja (az Appleblogon olvasható kommentben), hogy a cupertinóiak saját gyárai vannak Kínában, és ott rabszolgákkal dogoztatnak.

A Foxconn 450 ezer embert foglalkoztat a 12 milliós Sencsenben, van itt még egy rakat gyártó. Valójában egy gyárakból, üzletekből és alvóhelyekből kialakított városra kell gondolni, amikor egy ilyen méretű gyárra gondolunk. Itt készül a Kindle, amott az iPad, a Nintendo Wii, Az XBox, a Playstation és így tovább. A Foxconn ügyfelei a Wikipedia alapján: Acer, Amazon, ASRock, Asus, Barnes & Noble, Cisco, Dell, Hewlett-Packard, Intel, IBM, Lenovo, Microsoft, Motorola, Netgear, Nintendo, Nokia, Panasonic, Samsung, Sharp, Sony Ericsson. És persze a legfontosabb: a címszereplő, az Apple.

Szóval ez a helyzet. Gyerekmunka, rossz körülmények. Mit tesznek a fenti cégek? Gyanítom, hogy a szerződésben meghatározott feltételeknél, és a szerződéses feltételeket ellenőrző auditnál többet nemigen tudnak. Az Apple 2010-ben számottevően megemelte az ellenőrzéseket, akkor 127 audit ment le a beszállítóknál, 2011-ben pedig már 229. Külső szakértőket fizetnek, például a BSR-nél, akik javasolnak lépéseket a nagyobb biztonság érdekében.

Aki átélt már ilyen auditokat bárhol a világon, az sejti, miről szólhat a dolog arrafelé. Aznap, amikor az ellenőr jön, rejtélyes módon a gyerekmunkások inkább Playstationöket szerelnek össze. Megmutatják neki, milyen biztonságos anyagokat használnak, és megnyugtatják: a túlórát csak a törvényben meghatározott mennyiségben engedélyezik. Átnézik a papírokat, minden rendben. Pecsét, aláírás.

Szar ez, felháborító, de így megy.

És mi a véleményük az ügyben érintetteknek?

Tim Cook: Bármilyen olyan feltételezés, hogy az Apple nem törődik (a beszállítóknál tapasztalható munkakörülményekkel), hamis és offenzív. Ti tudjátok a legjobban, hogy az ilyen vádak ellentétesek az értékeinkkel. Nem ilyenek vagyunk.

Li Mingqi, egykori Foxconn vezető: Az Apple sohasem törődött mással, mint javítani a termék minőségét, és csökkenteni az előállítási árát. A dolgozók jóléte egyáltalán nem érdekli őket.

Aron Cramer, a BSR (The Business of a Better World) vezetője: Az Apple két esetben kapott tőlünk fizetett véleményt a beszállítói láncban dolgozó munkaerővel kapcsolatban, mindkét esetben lépett az ügyben.

Egy korábbi Apple-vezető, név nélkül: Négy éve tudtunk a munkaerő helytelen kihasználásáról néhány üzemben, és még mindig az Apple-nek dolgoznak. Miért? Mert a rendszer nekünk dolgozik. A beszállítók mindent megváltoztatnának holnapra, ha az Apple nem adna nekik más választást.

Dolgozók: több ezren álltak sorba múlt héten a Foxconnál, hogy munkát kapjanak. Ott akarnak dolgozni.

Ebből nem sokat tudunk kihámozni. Az Apple láthatóan, kívülről szemlélve törődik a problémákkal: milliókat költ auditokra, kötelezi a beszállítóit, hogy ne foglalkoztassanak gyerekeket, és tartsák be a szabályokat. Ha az iPhone-t nem a szerződésben meghatározott paraméterekkel gyártják, visszaküldik a terméket, hogy gyártsák újra. Ez könnyű, ott a matéria, nem megy, csináld meg. Amit viszont nem lehet megfogni, arra nehéz mutogatni.

Akkor mit lehet tenni?

Rászólni a Foxconnra erélyesen, eredmény:

Lehet másik beszállítót is keresni - de ha Kínában keresünk, ott hasonlóak vagy rosszabbak a munkakörülmények. Az Apple mindig keresi az új beszállítókat, arra az esetre, ha gyorsan kell váltani. Mégis, jelenleg a Foxconn a legjobb, nyilván számos szempontot figyelembe véve. Amerikában gyártani nem lehet. Nemcsak azért, mert az Apple egy profitorientált vállalat, aki nem áldozza fel a nyereségének nagy részét a sokkal drágább munkaerőre, szembe menve az egész iparágban mindenhol bevett szokással. Hanem mert Kína a legrugalmasabb. Ha legyártasz ötmillió malacperselyt a termék forgalmazásának kezdetére, de elfogy hárommillió az első három napban, akkor igencsak jól jön, ha több ezren állnak sorba a beszállítód gyára előtt, és másnap tudnak kezdeni. Ha kidől az egyik beszállító, helyben a helyére ugrik hat másik, akik olyan mennyiséget képesek gyártani holnapra, ami sokszor elképzelhetetlen.

Ássunk mélyebbre, nézzük végig, hogyan dolgoznak az Apple-lel a kínai gyárak. Cupertinóba mennek a kínai cég képviselői, hogy beszállítók lehessenek. Ajánlatokat adnak. Az Apple kíváncsi arra, hogy a gyártást mennyi emberrel, milyen órabérrel tervezik, és milyen alkatrésznek, felhasznált anyagnak pontosan mennyi az ára. Ez alapján fogadják csak el az árajánlatot, amiben kevés profitot engednek. Tudják, mi mennyibe kerül, nem hagyják magukat megvezetni.

Ezért aztán a kínai gyárakban megkezdődik a vállalt feltételek megnyirbálása, hogy a profit nagyobb legyen. A biztonságos vegyszereket nem hivatalosan kicserélik veszélyesekre, gyorsabb munkavégzést követelnek meg a dolgozóktól, akik a normát csak túlórával tudják tartani.

A megoldás egyesek szerint ez lenne: elég profitot kellene hagyni a beszállítóknál ahhoz, hogy tisztességes munkakörülményeket teremtsenek. Ebben azt nem értem, hogy ha már megvan a kialkudott ár, ami a tisztességes munkakörülményekre lett megadva, miért a profitot kellene növelni? És szerintem egy gyár, ahol engedik a dolgozók mérgezését veszélyes anyagokkal, akkor sem feltétlenül áll le az ilyen gyakorlattal, ha több pénzt kap.

Egy ideális helyzetben ha a beszállítónak problémája támad, ami miatt nem tudja biztosítani az előírt árat, a megrendelőhöz fordul. Az meghallgatja, megvizsgálja a kérés jogosságát, majd megegyeznek az új árban. Feltételezzük, hogy a gyártó is tisztességes, és nem csak az alacsony profitját akarja megnövelni valamilyen trükkel. Betartja a szerződésben írtakat, és a munkásait a törvényben és a megállapodásban foglaltaknak megfelelően kezeli, annak ellenére, hogy a megrendelő képtelen leellenőrizni ezt. Utópia, hm?

Amíg ez nem áll össze, addig lehet szitkozódni. Én is azt csinálom. Csak én nem tudom, pontosan kire legyek mérges.




süti beállítások módosítása