Januárban vettünk laptopot Évinek. Sokat válogattunk, végül kiválasztottunk az Asus "MacBook Air"-jét. Így fél év elteltével levonom a konklúziót.
Szóval a döntés nem volt könnyű. Átbeszéltük a szempontokat, és az alábbi preferenciák jöttek elő (legfelül a legfontosabb szempont, legalul a kevésbé, ami nem szerepel a listán, az nem szempont).
Strapabíró, jó minőségű ház
SSD
USB 3
Minimum Core i5, órajel nem számít
legyen könnyű, hordozható
legalább 5-6 órát bírja az akksi
Windows 7-et adjanak hozzá
Nézzen ki jól
"ja, és nem lehet Samsung, és Apple is csak a legvégső esetben."
"Az Asust meg szeretem, mindig is Asusom volt".
Nézegettem mindent, végül úgy döntöttünk, a preferenciáknak egyértelműen az ultrabookok feleltek meg - ehhez el kellett engedni az eleinte listán szereplő beépített DVD-írót. Esélyes volt a Zenbook-sorozat, az Acer Aspire Timeline Ultra, a Samsung Series 9, a MacBook Air.
Amin csodálkoztam, hogy nincs nagy választék a fenti kritériumokra, alig találni minőségi laptopot, alig néhány terméknél éreztem azt, hogy a gyártó érti azt a nyilvánvaló vásárlói hozzáállást, ami a korszerű belsőt (itt leginkább az SSD volt szűk keresztmetszet a fenti szempontok közül) egy pofás, könnyű, masszív és szép házban adja elénk, amit látott egy rendes tervezőmérnök is, mielőtt elkezdték gyártani.
A MacBook Air is esélyes volt, de végül kábé 40 ezer forint (plusz egy Windows 7 licenc, az OS X értékét nem volt hajlandó beszámítani az összehasonlításban Évi, hiszen nem akarta használni) meggyőzött minket, hogy az Asus UX31A R5006V, Core i5-ös procival a jó választás. Gyorsan elvittük szerintem az országban megtalálható utolsó darabot a Win7-szériából, hiszen pont ekkor tolták be a polcokra a Windows 8-as modelleket, ami durva drágulást hozott. Az újabb Asus UX31A modellért, a R4005H-ért például 60 ezer forinttal többet kellett volna fizetni csak azért, mert az új operációs rendszert adják hozzá, és mert 1920x1080 a felbontása az 1600x900 helyett. Kösz, de kösz nem.
(Azóta visszavettek az arcból, mostanában néztem, leesett az ár ugyanarra a szintre, mint amiért mi vettük az előző generációt)
Az UX31A gyakorlatilag egy MacBook Air, kis különbségekkel, és egy naggyal: az operációs rendszerrel. A súlya, a mérete szinte ugyanaz, mint az akkori Airnek. Szép, unibody házat terveztek rá, körkörös csiszolás és a visszafogott, mély tónusú színek meg kifejezetten jól állnak a gépnek. Jó minőségű a billentyűzet is, szép a háttérvilágítása. Az akksi is jól bírja. Ami nagyon tetszett, hogy egy rejtett partíción előre feltették a Windows telepítőjét, plusz a drivereket. Ez utóbbi nem csak azt jelenti, hogy valami alap cuccokat kapunk: az Asus a kétujjas görgetést, zoomolást is elleste az Apple-től, az F-gombsorral pedig állíthatjuk a fényerőt, hangerőt - hasonlóan a Machez, csak itt egy béna function-gombbal.
Az Asus Air-je tehát valamiben jobb, valamiben rosszabb, mint az Apple megoldása, de a legtöbb dologban megegyeznek, vagy legalábbis nincs számottevő különbség. Lássuk az első két kategóriát.
Az Asus hátrányai az Airhez képest
- A kétujjas görgetés nem használható. Ugyan elvileg tudja a gép más gesztusokkal együtt, és ezek jobban is működnek, mint a legtöbb hasonló vason, mégsem mennek hibátlanul. Néha nagyon meglódul a görgetés, néha nem csinál semmit. Megbízhatatlan, így aztán Évi nem is használja, amúgy is egerezik. A Windows drivert is lehet okolni, az operációs rendszerre is lehet mutogatni, a felhasználónak azonban ez mindegy: egyszerűen ezt a funkciót még egyetlen gépen sem láttam olyan magától értetődően és ergonomikusan működni, mint egy Macen. Ez van.
- A töltő csatlakozója műanyag, nehezen kihúzható. Nem az Apple mágneses megoldását akarom ide is betolni, de legalább egy kis eleganciát kellene tartani itt is.
- A hangfal jobban szól az Air-en, de az Asuson sem rossz. Kicsit tompa.
- Nem tűnik fontosnak, pedig az: a szerviz. A gépet vissza kellett vinni az első héten, mert kiderült, hogy hibás az akkumulátor, nem tölt. És higgyétek el, nagyon nem mindegy, hogy azt a kiszolgálást kapod-e ilyenkor, mint egy Apple APR-ben, vagy egy külső céghez kell beadnod a gépedet, ahol flegma, seggvakaró ember veszi át, vonogatja a vállát, miközben a raktárban hallod, ahogy egymásra dobálják a dobozokat. Végül az akksit kicserélték, azóta minden rendben.
Az Asus előnyei az Airhez képest
- Nagyobb a kijelző felbontása. Mi 1600x900-as kijelzővel vettük a laptopot (ez csak szélesebb az Airhez képest), az újak már 1920x1080-nal jönnek. A 13-as MacBook Air 1440 x 900-at tud. Tegyük hozzá, hogy az Asusnak a felbontás finomhangolásához nincs olyan szoftveres támogatása, mint a Retina MacBookoknak, ami azért már hasznos lenne, hogy olvashatóak maradjanak a szövegek.
- A processzor nagyobb órajelű.
- HDMI port is található a gépen.
- Olcsóbb. Mi 320 ezer forintért vettük az Asust, most az utódját már 310 ezer körüli összegért meg lehet kapni. Az Air januárban még drágább volt, jelenleg 328 ezer forintba kerül. Látható, hogy akkoriban még 40 ezer forint volt az Asus előnye, most már alig van különbség az árban, konklúzió: ha minőséget akarsz, meg a poszt elején felsorolt kritériumokat, ki kell fizetni ezt az összeget. Akár almalogó van rajta, akár Asus, Samsung, bármi. Nincsenek csodák.
Összességében: Évinek nagyon tetszik a laptop. A kompromisszumokat nem érzi annak, mert nem használt még huzamosabb ideig Apple-t. Igaz, az előnyöket sem élvezi igazán, mert sem a gyorsabb processzort, sem a HDMI-t nem használja. Nem szívesen vett volna Macet, mert valamiért irtózik az OS X-től, ráadásul sok informatikussal beszél nap mint nap, akik nyomták neki az ellenkampányt: az Apple a hülyéknek való. Ennek ellenére ha mondjuk márciusban, a MacBook Air jóárasítása után vettük volna az Asust, rábeszéltem volna Évit az Airre, akár Windows 7-tel is.
update: "azt csak hiszed édesem!" - írta Évi, miután elolvasta a posztot, annak is az utolsó mondatát.
szucsadam
2013.08.26. 09:01
Címkék: vélemény hr tim cook
A Reuters jelentése szerint a Szilícium-völgyi fejvadászok és volt Apple-alkalmazottak egyre több olyan életrajzot látnak, amiket a jelenleg is Cupertinóban dolgozók küldözgetnek körbe. Új munkahelyet keresnek. Különösen a hardver mérnökök akarnak eljönni, köztük olyanok, akikről korábban sosem hitték volna, hogy elhagyják a hajót - állítják a meg nem nevezett források.
Most mindenki azt találgatja: mi lehet ennek az oka?
Arról biztosan nem lehet szó, hogy Tim Cook gyengén tartaná a gyeplőt, a belső informátorok szerint képes ugyanolyan gyorsan izzadságcseppeket előidézni az alkalmazottak homlokán, mint annak idején Steve Jobs. Állítólag úgy mondja a "szerintem ez nem elég jó" ultimate kritikát, hogy a dolgozók már a harakiri bevezetésén gondolkoznak.
Nézzétek, milyen kemény:
Nincs meg? Na és így?
Azoknak a megbeszéléseknek azonban vége, amikor a CEO havonta részletesen végigmegy a tervezett hardverek, szoftverek minden egyes részletén. Ez Steve Jobs módszere volt, Cook pedig tudatosan nem követi ezt az utat. Ő inkább üzletember, az ilyen feladatokat delegálja az embereinek.
Fontos azonban látni, kikről is beszélünk tulajdonképpen, milyen vezetői csapatot hagyott hátra Jobs. Ez a legutóbbi keynote-on látszott remekül, amikor Phil Schiller száját elhagyta a "can't innovate my ass" káromkodás. Kábé úgy, mint ahogy a Jóbarátok Rossa próbál csúnyát mondani egy szőke Victoria's Secret modellnek. Akár ki van mondva Cupertinóban, akár nincs, érzik az Apple kulcsemberei, hogy egyéniségre van szükség, egy jellegzetes figurára. Vagy jellegzetes figurák sokaságára, akiket lehet szeretni, vagy utálni.
Egy baj van csak: ezek az emberek nem ilyenek. Steve Jobs pontosan azért dolgozott velük: mert eszükbe sem jutna ilyen kirohanás. Mert félszegek, visszahúzódóak, introvertáltak, miközben persze tehetségesek és nagyon akarnak. Jobs mellett nem maradt volna életben olyan valaki, akinek egy pöttyös labdánál nagyobb az egója.
Ez egy olyan csapat, aminek be kell állítani középre egy felfújt hőlégballont, ami mutatja az utat. Ezért gyűltek össze, és ezért működik, amit csinálnak. Ilyen viszont már nincs.
Ennek ellenére nem tudok Tim Cooknál jobb vezetőt elképzelni az Apple-nek jelenleg. Tök jól felnőtt a feladathoz, megerősítette magát, kitart az elhatározása mellett, határozott. Egy jó menedzser, aki mára már az irodája falain kívül is jól tudja képviselni a céget. Kiállt az élre, mert kellett, de ő nem lehet ez a hőlégballon. És nem gondolom, hogy emiatt az Apple teljesen leenged, megsemmisül a cég meg hasonló baromságok. Csak azt gondolom, hogy nem feltétlenül fogom a térdemet csapdosni többé. Ki fogom bírni, helyette használom majd a kiszámíthatóan jó termékeket.
Aztán ha meglepnek karácsonyra egy ilyen iWatch-csal, a poszt minden szava érvénytelen.