Az iWatch jön, ezt most már nagyjából biztosra vehetjük. A bizalmas csatornákon való szivárogtatás, a névlevédés több országban, valamint a piaci trendek mind arrafelé mutatnak, hogy az Apple okosórára készül. Az azonban a mai napig bizonytalan, mire lesz jó ez az eszköz, és miért akarja majd egy csomó ember használni. Mert azt biztosra vehetjük, hogy akarja: az Apple az utóbbi időben nem dobott piacra olyan terméket, amit ne követett volna csendes, sorba állós, pénztárcába nyúlós hisztéria.

Mit kell tudnia ennek az eszköznek, hogy akarjuk? Hagyjuk most a hologram-vetítős baromságokat: mik azok a mindennapi lehetőségek, amiket egy óra nyújtani tud, és egy okostelefon nem?

Először is fontos, hogy az óra maga ne legyen egy iPhone, sőt nem is bírjon olyan erőforrásokkal, mint az iOS-vasak. Az okosóra egy kiegészítő, egy nyúlvány, egy periféria, amivel megkönnyítjük a dolgunkat, gondoljunk rá így. A fogyasztás elsődleges szempont lesz, tehát a processzornak és az iWatch-iPhone (-iPad,-Mac) kommunikációs csatornának is alacsony energiafelhasználást kell biztosítani.

Bejövő hívás

A bejövő hívásoknak egyértelműen meg kell jelenniük az iWatch kijelzőjén. Ha a fülesünk épp rajtunk van, akár fel is vehetjük a hívást, vagy épp elutasíthatjuk, de a legfontosabb nem ez. Gondoljuk csak el, a Siri képességeivel milyen egyszerű lesz figyelmeztetni magunkat a visszahívásra, vagy épp emailben/sms-ben értesíteni a hívó felet, hogy épp nem érünk rá, de visszahívjuk. Ha a hívás fogadása mellett lesz egy Siri gomb, akkor azonnal mondhatjuk: "visszahívom, ha kiértem a metróból, üzend meg neki ezt emailben". Az iPhone-ban ekkor bekerül egy lokáció alapú bejegyzés a Remindersbe, ami a tömegközlekedés vonalainak ismeretében akkor fog csesztetni, ha elhagytad a metró vonalát. Egy emailben pedig egy előre elkészített híváselutasító sablon alapján összeüti a szöveget, amiben a mentség a metró lesz.

Notifications

Itt különösebben semmi dolga az Apple-nek, az iPhone értesítéseit nyilván egytől egyig megjeleníti majd az órán. Mégis ez lesz az egyik legfontosabb képesség, meg lehet úszni a rezegatelefon-benyúlokazsebbe-megnyomomagombot-visszaazsebbe mindennapos mozdulatsort. Amik során a telefon sokszor a földön végzi, széttört kijelzővel, mert kapkodnunk kellett, és nem volt lehetőségünk a mozdulatsort hibátlanul kivitelezni.

Kontroller

Na itt kezd érdekes lenni a dolog. Mit irányíthatunk a csuklónkra szerelt cuccal? Természetesen adja magát, hogy a zenelejátszót például, ami épp az iPhone-unkon fut, és a fülünkbe vagy az erősítőre tolja a zenét. Irányíthatjuk az Apple TV-t is, nem kell nyúlkálni a dohányzóasztal felé, ha le akarjuk állítani a filmet, felnyomni a hangerőt. De ha összevegyítjük az iWatch-ról, valamint a készülő, játékokat is futtatni képes Apple TV-ről (vagy akár iTV-ről) szóló pletykákat, látszik az irány: játékkontroller is lehet az óra. A benne elrejtett giroszkóppal egészen finom mozgásokat képes lesz lekövetni a rendszer, és akár egy másik csuklóra gyártott olcsó kiegészítővel két kézzel is nyomhatjuk a Wii-t, konzol és kontrollerek nélkül.

Az Apple eddig is abban volt profi, hogy úgy adta elénk aranytálcán a lehetőséget a vásárlásra, hogy észre sem vettük. Médialejátszót kértünk, Store-okat is kaptunk, iTunes Match-et kértünk, mellé jön az iTunes Radio. Most veszel egy Apple TV-t és egy iWatch-ot, és már csak az a néhány euró választ el a játékoktól, amibe a szoftverek kerülnek.

Lakásautomatika

A wifis, BT-os izzók már kezdenek terjedni, persze egy második boom ráférne az ötletre. Mindenesetre ha az óra képes lesz egy appon keresztül kommunikálni a legközelebbi izzókkal, akkor ott égnek a fények, ahol épp vagyunk. Oda dolgozik a kazán, ahol épp beállítjuk a hőmérsékletet (előny a forever alone-arcoknál). Akiknek nincs iWatch-a a családban, azok meg használják az ósdi villanykapcsolókat.

Életstatisztika

Egy óra személyes, és sok mindent tud rólad. A lokációdból és a kézmozgásodból kitalálja, mikor vezetsz, mikor biciklizel, mikor futsz. Mikor ültél a Maced előtt, mennyit dolgoztál, mikor aludtál és mennyit. Hogy ezekkel az információkkal mihez akarunk kezdeni, rajtunk múlik.

Fizetés

Egy NFC chipnek mindenképpen jobb helye van egy órán, mint a telefonban. A csuklónkat hozzáérintve a leolvasóhoz már meg is történt a fizetés, ennek a kényelmét nem is részletezném.

Jelszó tárolás

Az eszközzel hozzáférhetnénk a jelszavainkhoz, akár a kulcsok egyik fele lehetne az órán, sőt a Macünk vagy az iPhone-unk azonosíthatna az óra alapján, így nem kellene passcode többé.

Mindezek nem tűnnek nagyon fontos dolognak, és egyiket sem tudnám úgy kiemelni, mint egy killer ficsört, hogy na, emiatt vedd meg az iWatch-ot. Nincs ilyen, az iPhone-nak sem volt annak idején. Van egy rakás igény, amiket kimondtunk, és egy rakás, amiket nem. Ha az eszköz a beépített technológia, meg az egyszerű használat miatt képes lesz ezeket az igényeket elvi módon kielégíteni, az SDK birtokában lesznek programozók, akik lekódolják nekünk a megoldást.

Egyetlen, nagyon lényeges killer ficsörre mégis szükség van. Sőt ha jobban meggondolom, ezen áll vagy bukik az egész projekt. Az, amire egyébként mindenki gondol először egy karóránál: hogy néz majd ki? Fel akarjuk-e majd venni? Nem lesz-e baj, hogy mindenki csuklóján olyan van?

Ez Jony Ive feladata lesz. De nem féltem, mert ehhez ért. De ha belegondolok, egy ékszernek is beillő karóra esetén mennyi múlik ezen a formatervezésen, azt mondanám, hogy ez lesz Ive egyik legfontosabb munkája az összes közül.