Szerveztem vasárnapra egy közös zenehallgatást, veletek. Semmi laboratóriumi körülmények, decibelmérés, lossless formátum, aranykábel. Ahogy a hétköznapokban szoktuk: átvittük egy haverhoz a cuccot, letettük a térben valahol, és ráküldtük a hol nagyon, hol kevésbé tömörített mp3-ainkat. Mindenki ugyanazt a fájlt.
Csakhogy a “haverunkhoz” jelen esetben a Nagykörúti Hyp-R Zone volt, ahol a VR teremben kaptunk egy-két órát, hogy játszadozzunk, és összehasonlítsuk a cuccokat. Ez a VR terem.
Zenék tekintetében ezt a listát követtük, a számokat körbeküldtem a hangszórók tulajdonosainak. A kiválasztott zenékben mindig volt egy olyan részlet, amire érdemes volt figyelni, halljuk-e, ha halljuk, hogyan halljuk? Megvan-e az egyensúly? Nagyon kilóg valami? Egyáltalán nem hallatszik, vagy ott van?
Eszközök tekintetében volt nálunk - jelenlegi legalacsonyabb ár szerint növekvő sorrendben - egy
JBL Extreme 2, Valentin jóvoltából, 80.000 Ft értékben,
HomePod, 100.000 Ft értékben
Sonos Beam, Dávid jóvoltából, 140.000 Ft értékben
BeoPlay Beolit 17 Dani jóvoltából, 150.000 Ft értékben
BeoPlay M5, Levente jóvoltából, 185.000 Ft értékben
(Meg egy JBL Charge 2, de az ebben a mezőnyben inkább csúfolódásnak számított, úgyhogy egy idő után kivettük a tesztből)
Családias volt a hangulat, összesen 10-12-en voltunk, az Appleblog feat. Almalé és Kungfu törzsolvasó-gárdájából. Tök jó volt megismerni azokat, akikkel eddig kommentben beszélgettünk csak, azt kell mondanom, ez egy olyan csapat, akikkel sörözni is bármikor elmennék.
Előre kell bocsátanom: utólag kiderült, a körülmények nem kedveztek a HomePodnak. Mivel az összes fenti hangszóró közül neki volt a legkisebb a maximális hangereje, az adott, kissé zajos és hatalmas teret nem tudta betölteni, illetve végig 100%-on pörgött, miközben mások kényelmesen elmentek alacsonyabb hangerővel is.
Igen, a JBL Extreme 2 is szép hangerősséget produkált, de a zenék egyensúlya sokszor megbomlott itt. Nem tudta visszaadni a visszhangos részeket, a vokál eltűnt, a magas - közép - mély egyensúly megbomlott sok esetben.
Hozzá képest a HomePod szépen hozta a legnagyobb védjegyét: az egyensúlyt. Mérnöki precizitással kezelte a hangok balanszát, mégis, ebben a térben, ilyen körülmények között, a nála drágább cuccokhoz képest mintha le lett volna takarva egy lepedővel. Az otthon megszokott ropogós magasok, teli közepek és részletgazdag mélyek helyett itt mindenen fátyol ült kissé. Valószínűleg a 100%-os hangerő miatt ,amit a 40 négyzetméteres nappalimban sosem kell használni (főleg ha kettőt kötünk sztereóba, ugye).
A Sonos Beam meglepő dolgokat mutatott fel, a tévé elé is rakható, széles cucc rengeteg kraftot hozott, és olyan dolgokat mutatott, amiket a HomePod már nem tudott ilyen hangerőnél. Nagyon hasonló volt a hangzás a BeoPlay Beolit 17-tel összemérve, a hordozható formája, akksis működése és Bluetooth-os adatkapcsolata ellenére baromi jól szólalt meg, ráadásul egyensúlyt is fel tudott mutatni. A Sonos Beam-et mindenesetre nem tudtuk csúcsra járatni, mert az optimális hangzást beállító szoftvere nem tudott az adott térben lefutni (ez ugyanaz, mint a HomePodnál, csak ott automatikusan megtörténik).
Nekem a BeoPlay M5 meglepetés volt. A HomePod ellenfele inkább az M3 lehetne, méretben és árban, de örültem, hogy egyel nagyobb kategóriát is meghallgathatok. Amikor ez megszólalt, akkor mindig valami más történt, mint amire számítottam. Ha orgona szólalt meg, az nem is annyira orgona volt, inkább valami effektelt cucc. Amikor cselló szólalt meg, annyi magas volt a hangzásban, mintha a lószőr hozzásimulna még a festett falhoz is. Levente azt állította, hogy nincs rajta effekt, ez alapból ilyen, úgyhogy elhittük.
A csellót azért is fontos kiemelnem, mert a szóban forgó konkrét hangszert, Gavriel Lipkind csellóját élőben is hallottam, tőlem három méterre szólalt meg, így tudom, milyen a hangja. És a többiek hűen hozták ezt, az M5 nem.
Pedig van kraft a kicsikében, sőt. Sokszor pont a M5 tudott megszólaltatni nem csak olyan hangokat, amiket a HomePod is, hanem még annál többet. Olyan billentyűk lenyomását hallottam kistálytisztán, amiket a többi hangszórón nem. De ez a sok magas, középen üres hangzás nem volt megnyerő, és továbbra sem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt valahol nem lehetne helyrehozni, beállítani, mert akkor kétségkívül ebben van a legtöbb potenciál. De az egyensúly ugyanolyan fontos, mint a többi paraméter, ezt neki nem sikerült.
Ha a résztvevők közül kifejtené a véleményét más is, very welcome.
Érdekes plusz sztori: a teszthez felkértem a Bang & Olufsen Beoplay kávézóját a Bálnában, de mind a magyar képviselő, mind a nemzetközi vezér elzárkózott egy összehasonlítástól. A magyar úriember arra hivatkozott, hogy ha a teszten vesztesként jön ki a BO, akkor az neki nem éri meg, ezért csak úgy engednek tesztelni, ha a Bang & Olufsent nem hasonlítom hozzá semmihez, csak magában vizsgálom. Az ajánlatot visszautasítottam, és így a tesztkészüléket nem tőlük kértem, és a tesztnél sem lehettek jelen, pedig lett volna kérdésünk. Totálisan megérte nekik, gondolom. Őrült egy világ ez.
Ha eléd áll Marsellus Wallace, hogy hoz néhány keménykötésű tagot, feszítővasakkal, hegesztőpisztollyal, és csak egyvalamit húzhatsz elő a zsebedből, mi lenne az?
Nyilván mindenki azt mondja, hogy egy pisztoly. De ez nem az USA, itt komoly kritériumok kellenek ahhoz, hogy fegyvert tarts, és még komolyabbak, hogy csak úgy előrántsd az utcán. Konkrétan legyél rendőr, szolgálatban, különben bajba kerülhetsz. Ráadásul ki kardot ránt, kard által vész el.
A legjobb önvédelmi fegyver egy speciális kamera. Én ezt az elméletet vallom.
Az autóval leszorítós arcoknak, a kötekedőknek, akik verekedést akarnak kezdeményezni: mindegyikük észhez tér, ha rájuk irányítod a kamerát. Az, hogy felvétel készül róluk, amit a rendőrségnek lehet mutatni, vagy kitenni Youtube-ra, és ezzel egynapos, nem várt hírességet okozni az elkövetőnek, nem vonzó. Volt, akik emiatt a munkahelyéről is kitettek már, nem fun.
Persze ha Mr. Wallace-ról van szó, ő elveszi a kamerát, telefont, és széttöri, vagy egyszerűen ellopja. Így nincs felvétel, nincs baj. Ezért az a legjobb felvétel, gondoltam, ami egyből felhőbe tölt, így a rögzítő eszköz elpuszttása a felvételben semmi kárt nem okoz. Még jobb, ha stream-el, és az ismerőseinket értesíti a videóról.
“Csinálj amit akarsz, de az arcod, és amit eddig tettél, már kitörölhetetlenül ott van legalább egy szerveren, sok ezer kilométerre innen. Amit mostantól csinálsz, az mind a számládra íródik, holnap. Folytatod?” Én egy ilyen fenyegetést szívesen odaadnék a szeretteim kezébe, ráadásul fenyegetőbb, mint a sima erőszak.
Úgyhogy amikor megláttam ezt, felcsillant a szemem:
Egy marokban elférő kamera, különféle tokokkal, vízálló tokkal, leesés ellenivel, felszerelhető autóra vagy bármilyen állványra. Egy MicroSD-re lehet vele menteni, gombokkal lehet indítani a fotót vagy a felvételt, és stream-elő kamera, vagyis egyből Youtube-ra közvetíti az anyagot a leírás szerint.
Kaptam egyet tesztelni az AQUA Webshopból. Az első tapasztalatok ígéretesek voltak: a kamera fogása jó volt, a tokok könnyen rámentek, és tényleg minden funkcióra adtak egy-egy megoldást. A kedvencem a sima csíptető tok volt, amivel ruhára lehetett tenni:
Gyenge fényviszonyok között nem készít jó felvételeket, de napsütésben nagy látószögű, jó minőségű képeket és videókat lő.
Mivel marokban is elfér, a kamera fogása és témára irányítása nagyon természetes. Azt ugyan nehéz megmondani, hogy melyik a készülék teteje, ebben azért segít egy felvételt és bekapcsolást jelző LED, a kamera ráadásul beszél, így az app nélkül is lehet nagyjából tudni, bekapcsoltuk-e vagy nem.
Sajnos a hozzá tartozó app borzasztó. Egyrészt ahhoz, hogy kommunikálhassunk a kamerával, indíthassunk felvételt, vagy akár stream-et, kapcsolódni kell a kamerához wifin, majd vissza az eredeti kapcsolathoz, ez nagyon körülményes minden egyes alkalommal végigjátszani. Sokszor pedig megnyomod a gombot, és nem történik, aminek történnie kell, így például a stream-elést egyszer már majdnem sikerült elindítanom, de aztán mégsem.
Ez nagyon messze van attól, hogy előveszem - bekapcsolom - elindítom a stream-elést. Pedig egy ilyen eszköz, kiegészítve azzal, hogy hangosan elmondja a körülöttünk állóknak, mi történik, remek megoldás lenne a bűnmegelőzésben. Jó esetben. Rossz esetben a bűnfelderítésben.
Ez a Motorola kamera, noha minden lehetősége megvolt erre, a szoftvere miatt nem ugrotta meg a feladatot. Nem is adta neki senki ezt a feladatot, tegyük hozzá. Így csak egy _hardveres_ szempontból egész jó action kamera, eléggé olcsón. Jó alternatíva azoknak, akiknek a GoPro drága, de mégis játszanának ilyennel - ha kihagyjuk a képletből az appot. A Verve Cam itt kapható. Viszont ha ti tudtok nekem való action cam-et, ami egy gombnyomásra stream-el, ne hallgassátok el.
Disclaimer: Az AQUA Webshop az Appleblog feat. Almalé és Kungfu partnere
Mi a kislányunk születése után vásároltunk egy IP kamerát, amit azóta elutazásunkkor a nappali és a kert megfigyelésére használunk. Szerencsére 180 fokban lát, így a nagy ablaktábla elé helyezve egyszerre látom a kertet és a szobát távolról. Értesít, ha mozgást lát vagy hangot hall, emailben és push notificationnel, valamint rögzít Micro SD kártyára, amit vettem mellé.
Ez egy alap megoldás. Mi a baj vele? Az értesítések sokszor percekkel az esemény után jönnek, nem mindig azonnal. Ha folyamatosan figyelem a kamera képét távolról, van, hogy ledob a kamera, vagy egyszerűen egy kimerevített képet mutat, ami ugye a kamerás megfigyelés filozófiájában nem értelmezhető. Mint alap megoldás, "rápillantok, mi újság" elven mégis jobb, mint a semmi, 30.000 forint körüli összegért.
Most viszont upgrade-elni szeretnék, és több kamerát használva egy stabil rendszert kialakítani. Erre előszeretettel adnak félmilliónál magasabb árat a hozzáértő cégek, amik általában olyan hardvereket tartalmaznak, amiket nem feltétlenül szeretnél. Meg úgy gondoltam, ezt meg tudom én is oldani. Mi az, ami ilyenkor egy alap kiskamerához képest elvárás?
A szoftver sok kamera esetén is legyen gyors. Most egy kamerával is lassan hozza be a képet, nem tudom, mihez kezdene néggyel. De elvileg tudná a mostani Dlink appja is.
A szoftver legyen megbízható. Ne legyen kifagyás.
A kamerát kültérre is kitehessem, tehát bírja a fagyot és az esőt is.
Legyen központilag megoldott az adattárolás, ne a kamerába kelljen MicroSD-ket vásárolgatni, amiket aztán egyenként kell kioperálni, ha kell.
A riasztási esemény legyen picit szofisztikáltabb, egy bogár vagy egy fényszóró ne riasszon.
A rendszer telepítése legyen egyszerű.
Na, végül eljutott hozzán az AQUA Webshop jóvoltából egy Swann négykamerás 4K kamerarendszer, ami nyolc kameráig bővíthető, és a fentieket tökéletesen hozza, és még olyanokat, hogy dobtam párszor egy hátast.
A Swann a DIY híve, ami azt jelenti, hogy a termék dobozába belepakolnak MINDENT, amire szükséged lehet a telepítésnél. De tényleg, az összes kamerához 18 méternyi Ethernet kábel, a felügyeleti monitorhoz vagy tévéhez egy HDMI kábel, saját egér, hogy a felügyeleti szoftverben tudj kattintgatni, sőt még csavar és tipli (!) is, amivel a falba tudod fúrni a kamerákat, plusz tömítések, ha falon kívülre viszed ki az Ethernet kábeleket.
És a kameráknak nincs többre szüksége, csak az Ethernet kábelre: ezen megy az adat és az áramellátás is. Felfúrod, ahová akarod, bepattintod az Ethernetet, bepattintod a központi egységbe a kábelek túlvégét, az egészet a routerre is rácuppantod (erre is van kábel a dobozban) és kész.
Innentől kezdve a dolog mű-kö-dik.
De nem úgy, hogy varázsolni kell. Bekapcsolod a központi egységet, ami a szoftvert futtatja, és egy két terás HDD-t tartalmaz, ami pillanatok alatt feláll egy DOS-osra hasonlító szoftverkörnyezet.
Aki még emlékszik ezekre az időkre, az tudja, hogy azon túl, hogy ronda, az ilyen szoftverek abban a pillanatban működtek, ahogy a gombot lenyomták. És ez a rég elfeledett, évtizedekre visszavezető emlék végre megint visszajött: a kamerarendszer navigációjában turkálva, a kamerák képére kattintva minden gombnyomás pontosan akkor lépett érvénybe, amikor a gombnyomás megtörtént.
Még az olyanok, mint a kamera képébe zoomolás is azonnal történik, amelyik kamerakép felett a kurzor van, a görgetéssel zoomol az adott pontra. Egy appból pedig ugyanígy elérhetőek a kameraképek, persze, mivel ez esetben a kijelző és a kamera nem Ethernet kapcsolatban állnak, így itt van egy kis késleltetés, és várakozás. De a kapcsolat megbízhatóbb, mint a mostani kamerám esetében, nem szakad meg.
A 4K-s kép igen meggyőző. Azt jelenti, hogy ha a képben valahol van egy viszonylag távoli alak:
…annak az arca simán kivehető a zoomolás után.
Hátrány, hogy a mobilos appból sosem láttam ilyen tisztán az arcot, ott még a legjobb minőség esetében is erősen lebutítva jött a kép, itt a zoom:
A 4K-s videó csak helyben, a vinyóról közvetlenül az ellenőrző monitoron látható a maximális felbontásban. Itt is lementhető az adott kép vagy videó külső eszközre, pendrive-ra, erre külön portok vannak a központi eszközön.
Vannak ugyanilyen Swann rendszerek kisebb felbontással, sokkal olcsóbban, itt látjátok a különbségeket:
A 4K tényleg azoknak indokolt, akiknek fontos a felismerhetőség, és tényleg arra számítanak, hogy ez alapján kell elkapni a betörőket. Mivel 3,2 megabájtot eszik másodpercenként, 173 órányi felvétel után telíti be a lemezt, ami az intelligens felismerő rendszerekkel használva rengeteg. Folyamatosan felvéve is egy hétnyi anyag.
Mit tud a kicsike? Persze, értesít emailben, push-sal, küldi a felvett képet, lementheted távolról is a felvett anyagot. Ezek alap dolgok. De akkor még nem említettem a szoftver mélyebb beállításait, amiktől tényleg eldobod a hajad. Ezek alapján lehet mondani, hogy ez egy tényleg profi rendszer, és minden olyan lehetőségeket tartalmaz, ami egyáltalán felmerülhet, hogy adjon esélyt magának arra, hogy felbukkanjon a fejedben.
Az egy dolog, hogy kijelölhető a terület, amit figyel a kamera, meg hogy az “emberfelismerés” is bekapcsolható, így fára, levélhullásra, kisméretű állatra nem riaszt. A legdurvábbak ezen túl vannak, és sok három-négybetűs rövidítéssel szerepelnek. Például az, hogy bekarikázol a kamera képén egy objektumot, mondjuk az autódat, és ha azon a körön belül lép valaki, akkor riaszt.
Vagy amikor bekarikázol egy tárgyat a kamera képén, és a kamera csak azt figyeli, hogy az a tárgy a képen van-e. Ha eltűnt, mondjuk ellopták, riaszt.
Vagy azt figyeli, hogy átjött-e valaki egy bizonyos vonalon. Sőt, ha kérjük, meg is számolja, hogy az adott vonalon hányszor léptek át. Nem tudom, áruházakon kívül kinek kell ez, de még nekik is jó.
Egy tök jó review videót találtam, ahol ez a rész itt látható:
Ja, és működik Google hangvezérléssel. Oh, the irony.
Szóval nem mondom, hogy a háromszázezer forint körüli összeg olcsó, de úgy érzem, hogy négy darab 4K-s kültéri kameráért, egy két terás tárolóért, egy megbízható szoftverért, meg a sok lehetőségért, amit a rendszer ad, elgondolkoztam rajta. Lehet venni néhány tízezerért kültéri kamerát, ami 1080-ban vesz fel, de szerintem hülyeség kint hagyni a ház oldalán egy olyan eszközt, amiből ki lehet húzni a MicroSD kártyát. A Swann egy profi megoldás, ami otthonra már-már sok, cégeknek vagyonvédelmi célra pedig tutira kielégíti az igényeket.
És ezt nem úgy éred el, hogy neked kell finomhangolni. Persze, kérdez az elején pár tök érthető dolgot, meg meg kell adni az smtp-szerver elérését a figyelmezető email-ekhez, de ennyi. Mondjuk ez utóbbi a legrosszabb ficsör: a Google mail visszautasítja, hogy kiküldje a szoftver által generált leveleket, és egyéb szolgáltatók is simán vehetik gyanúsnak az ilyen tevékenységet. Lehet, hogy a Swann-nak a DIY pakkba kellene adni egy smtp szerver-hozzáférést is?
A posztban lévő Swann rendszer kapható az AQUA Webshopban 339.900 forintért. Az AQUA Webshop az Appleblog feat. Almalé és Kungfu partnere.
Ritka az olyan termék, ami megelőzte a korát, és mégis fennmaradt - a Philips Hue abszolút ilyen. 2012-ben, amikor még magyar cégek is elkezdték gyártani a Bluetooth-os okosizzókat, és elkezdődött az okosotthon-láz, a Philips már rég árulta a kompakt, jó minőségű és megbízható fényforrásait, ha jól emlékszem, az Apple Store-okban is.
Akkor mindenki azért támadta őket, hogy drágák, valamint hogy egy központi bridge szükséges ahhoz, hogy elérjük és vezéreljük az izzókat, nem közvetlen a kapcsolat a telefonunk és a fényforrások között, az idő végül őket igazolta. A Bluetooth kapcsolat egy nagy házban nem a legbiztosabb megoldás, a Hue bridge Ethernet kábellel kapcsolódik a routerünkhöz, ő maga pedig ZigBee vezeték nélküli IEEE 802.15.4 protokollal éri el a lámpákat és fényforrásokat, akár 50-et, így biztosabb kézzel vezérelhetjük az egész házat, bárhonnan.
A Philips árai, ha jól láttam, nem sokat változtak az évek alatt, de nem is emelkedtek az inflációval sem, ami nagy szó ennyi idő távlatában. Közben a Hue igazodott az aktuális trendekhez, és mára már akkora választék van mindenféle falilámpában, plafonvilágításban, ledszalagban, fényrúdban, hogy ihaj. Már nem csak izzókról van szó: ha tetszik nekünk a cég hol puritán, hol kissé futurisztikus vonalai, akkor az egész lakást beHue-zhatjuk anélkül, hogy egy izzót is vennénk.
És akkor a próba: betekertem a nappalimban három izzót a meglévő lámpáimba, illetve kipróbáltam egy asztali lámpát, ami két külön, egymástól független szín megjelenítésre képes. Mindegyik fényforrás 16 millió árnyalat közül válogathat. És hogy ennek hol van értelme? Játékok és filmek nézése közben például kérhetjük, hogy a nappaliban lévő izzók színe igazodjon a képernyő tartalmához. Mindjárt leírom, hogyan.
Előkészületek
A telepítés borzasztó egyszerű: elhelyezed, betekered, letöltöd a Hue appot, párosodsz a bridge-dzsel úgy, hogy megnyomod a rajta lévő nagy világító gombot, az eszközöket, lámpákat már alapből besúvasztja maga alá a cucc. Kész. A párosítást minden egyes külön appal meg kell tenni.
Lássuk, mire is jó?
Emlékszem, amikor először nézegettünk okosizzókat, kapcsolgattuk a színeket vadul, hol pirosba, hol kékbe festve magunk körül a teret. A kislányom ugyanezt csinálja most, ha kezébe kapja a Hue dobozban mellékelt távirányítóját. És noha még ma is szívesen kapcsolgatom a színeket, belebámulva a mély árnalatokba, már értem, mire is jó valójában egy lakás teljes felszerelése okosfényforrásokkal.
Az igazi haszon egy HomePod beszerzésével indul: ez a HomeKit, és az okoseszközeink elérésének legjobb módja. A HomePod biztosítja azt, hogy bárhol elkiáltjuk magunkat, hogy mit szeretnénk, megtörténik.
Hey Siri, dim the lights
Hey Siri, dim the lights in the dining room
Hey Siri, turn off the lights everywhere
Hey Siri, turn the lights to pink
...és így tovább. A dologhoz persze nem feltétlenül kell HomePod, az iPhone-unknak is mondhatjuk, de az nem olyan hatékonysággal hall meg minket, mint a hangfal mikrofonjai. Ha pedig beállítunk Shortcutokat, akkor egy egyszerű “I’m leaving home” felkiáltásra is kikapcsolja mindenhol a világítást (sok más paranccsal együtt). iPhone-nak mondani olyan suta, menőbb, ha a lakásunknak kiáltjuk.
Tehát állíthatjuk a világítás intenzitását, színhőmérsékletét, az egyes szobákban is így kapcsolhatjuk ki és be a fényeket. És a tesztelésem során megállapítottam, hogy viszonylag gyorsan reagál a rendszer a szóban kimondott utasításokra, de azért eltelik egy-két másodperc, amíg végigfut Sirin, majd megvalósul. Ha nem szeretnénk angolul beszélni az izókhoz, az iOS appból, az Apple TV-ról vagy akár a mellékelt távirányítóval is állíthatjuk a színeket és a fényintenzitást, minden elérhető izzónál. Csak ez sokkal kényelmetlenebb - szerintem.
Mi van ilyenkor a fizikai fali kapcsolóinkkal?
Természetesen a használat során minden fali kapcsoló fel van kapcsolva a lakásban, csak így vezérelhetjük az izzókat, lámpákat. Ha odamegyünk egy fali kapcsolóhoz, és lekapcsoljuk, az izzó ugyanúgy elérhetetlen lesz, mint hagyományos esetben. Ha pedig hagyjuk így, kikapcsolva néhány másodpercig, az izzó átvált butaüzemmódba: újra felkapcsolva fehér fényt ad, akármilyen beállítás is volt rajta korábban, azt elfelejti.
Ez arra jó, hogy fizikailag bármikor visszavehessük a kontrollt, egy bizonyos esetben azonban rosszul jön: ha áramszünet van, a rendszer az áram hiányát úgy veszi, mintha kézzel lekapcsoltunk volna minden kapcsolót, majd vissza. Mi ennek az eredménye? Hát az, hogy éjszaka, egy tök sötét lakásban ébredhetünk arra, hogy fényárban úszik minden: áramszünet volt pár percre.
update: Mint olvasónk, Rasket írta, tavaly megjelent a Power-on behaviour, így már be lehet állítani, hogy áramszünet után a korábbi állapotba vagy full világosba térjenek vissza a lámpák, és fejlesztés alatt áll a következő opció, hogy akár bármilyen előre meghatározott állapotú visszatérés is választható legyen.
Még több felhasználási terület
Oké, tehát vezérelhetem hanggal az izzókat, lehet fényerőt és színeket szabályozni - ha olyan izzót vettünk. Mi van még? Például ha telepítjük macOS-re a Hue Sync alkalmazást (amit hiába keresünk az App Store-ban, weboldalról letölthető), akkor filmek és játékok élvezeti értékét növeli, hogy a környezetünk izzói reflektálnak a képernyőnkön látható színekre. Külön olyan Hue fényforrásokat is lehet venni, amik a tévénk mögé férnek, és a falra vetítik a színeket.
(Az asztali lámpát nem tudta vezérelni a Hue Sync, ezzel nem megy, inkább csak dekorációs és olvasólámpának használhatjuk.)
Nem is olyan régen írtam egy posztot a HomePodról, meg úgy általában az okoshangszórókról, amiben nagyon fontos tech-generációs ugrásra hívtam fel a figyelmet az ember-gép kommunikációban. A hangunkkal történő vezérlés azonban csak akkor veheti át tényleg a megérdemelt helyét az inputok világában, ha
a szoftver minden körülmények között jól megért
az elhangzott mondatokat általában jól értelmezi, és rendelkezik a megfelelő értelmező kulccsal és felhatalmazással ahhoz, hogy a kérésemet teljesítse
Az első pontot a HomePod a Sirivel nagyon jól teljesíti, a második az, ahol elvérzik a dolog. A Siri sok éven át történő mellőzése, a fejlesztések hiánya nem hozható be egyik napról a másikra, és nem is kellene nagyon szerteágazó problémaként gondolni erre. A HomePodon továbbra is zenéket akarunk hallgatni, legfeljebb egy kis időjárás, pontos idő, HomeKit. Tehát elég lenne a zenekérésből kiokosítani Sirit, máris kategóriákkal feljebb ugrana a HomePod megítélése.
Összeszedtem néhány olyan nem tipikus zenekérést, amik elsőre túl speciálisnak tűnhetnek, viszont sokszor vagyunk így az életben: nem pontosan tudjuk, mit hallgatnánk, és szeretnénk segítséget kérni. Vagy arra vonatkozóan, hogy a fejünkben már hallható zenének mi is a címe, előadója, vagy azért kérünk tanácsot, mert csak a vágyott zene stílusát tudjuk, esetleg a hangulatunkhoz passzoló zenét hallgatnánk.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.