Ritka az olyan termék, ami megelőzte a korát, és mégis fennmaradt - a Philips Hue abszolút ilyen. 2012-ben, amikor még magyar cégek is elkezdték gyártani a Bluetooth-os okosizzókat, és elkezdődött az okosotthon-láz, a Philips már rég árulta a kompakt, jó minőségű és megbízható fényforrásait, ha jól emlékszem, az Apple Store-okban is.

Akkor mindenki azért támadta őket, hogy drágák, valamint hogy egy központi bridge szükséges ahhoz, hogy elérjük és vezéreljük az izzókat, nem közvetlen a kapcsolat a telefonunk és a fényforrások között, az idő végül őket igazolta. A Bluetooth kapcsolat egy nagy házban nem a legbiztosabb megoldás, a Hue bridge Ethernet kábellel kapcsolódik a routerünkhöz, ő maga pedig ZigBee vezeték nélküli IEEE 802.15.4 protokollal éri el a lámpákat és fényforrásokat, akár 50-et, így biztosabb kézzel vezérelhetjük az egész házat, bárhonnan.

A Philips árai, ha jól láttam, nem sokat változtak az évek alatt, de nem is emelkedtek az inflációval sem, ami nagy szó ennyi idő távlatában. Közben a Hue igazodott az aktuális trendekhez, és mára már akkora választék van mindenféle falilámpában, plafonvilágításban, ledszalagban, fényrúdban, hogy ihaj. Már nem csak izzókról van szó: ha tetszik nekünk a cég hol puritán, hol kissé futurisztikus vonalai, akkor az egész lakást beHue-zhatjuk anélkül, hogy egy izzót is vennénk.

És akkor a próba: betekertem a nappalimban három izzót a meglévő lámpáimba, illetve kipróbáltam egy asztali lámpát, ami két külön, egymástól független szín megjelenítésre képes. Mindegyik fényforrás 16 millió árnyalat közül válogathat. És hogy ennek hol van értelme? Játékok és filmek nézése közben például kérhetjük, hogy a nappaliban lévő izzók színe igazodjon a képernyő tartalmához. Mindjárt leírom, hogyan.

Előkészületek

A telepítés borzasztó egyszerű: elhelyezed, betekered, letöltöd a Hue appot, párosodsz a bridge-dzsel úgy, hogy megnyomod a rajta lévő nagy világító gombot, az eszközöket, lámpákat már alapből besúvasztja maga alá a cucc. Kész. A párosítást minden egyes külön appal meg kell tenni.

Lássuk, mire is jó?

Emlékszem, amikor először nézegettünk okosizzókat, kapcsolgattuk a színeket vadul, hol pirosba, hol kékbe festve magunk körül a teret. A kislányom ugyanezt csinálja most, ha kezébe kapja a Hue dobozban mellékelt távirányítóját. És noha még ma is szívesen kapcsolgatom a színeket, belebámulva a mély árnalatokba, már értem, mire is jó valójában egy lakás teljes felszerelése okosfényforrásokkal.

Az igazi haszon egy HomePod beszerzésével indul: ez a HomeKit, és az okoseszközeink elérésének legjobb módja. A HomePod biztosítja azt, hogy bárhol elkiáltjuk magunkat, hogy mit szeretnénk, megtörténik.

Hey Siri, dim the lights

Hey Siri, dim the lights in the dining room

Hey Siri, turn off the lights everywhere

Hey Siri, turn the lights to pink

...és így tovább. A dologhoz persze nem feltétlenül kell HomePod, az iPhone-unknak is mondhatjuk, de az nem olyan hatékonysággal hall meg minket, mint a hangfal mikrofonjai. Ha pedig beállítunk Shortcutokat, akkor egy egyszerű “I’m leaving home” felkiáltásra is kikapcsolja mindenhol a világítást (sok más paranccsal együtt). iPhone-nak mondani olyan suta, menőbb, ha a lakásunknak kiáltjuk.

Tehát állíthatjuk a világítás intenzitását, színhőmérsékletét, az egyes szobákban is így kapcsolhatjuk ki és be a fényeket. És a tesztelésem során megállapítottam, hogy viszonylag gyorsan reagál a rendszer a szóban kimondott utasításokra, de azért eltelik egy-két másodperc, amíg végigfut Sirin, majd megvalósul. Ha nem szeretnénk angolul beszélni az izókhoz, az iOS appból, az Apple TV-ról vagy akár a mellékelt távirányítóval is állíthatjuk a színeket és a fényintenzitást, minden elérhető izzónál. Csak ez sokkal kényelmetlenebb - szerintem.

Mi van ilyenkor a fizikai fali kapcsolóinkkal?

Természetesen a használat során minden fali kapcsoló fel van kapcsolva a lakásban, csak így vezérelhetjük az izzókat, lámpákat. Ha odamegyünk egy fali kapcsolóhoz, és lekapcsoljuk, az izzó ugyanúgy elérhetetlen lesz, mint hagyományos esetben. Ha pedig hagyjuk így, kikapcsolva néhány másodpercig, az izzó átvált butaüzemmódba: újra felkapcsolva fehér fényt ad, akármilyen beállítás is volt rajta korábban, azt elfelejti.

Ez arra jó, hogy fizikailag bármikor visszavehessük a kontrollt, egy bizonyos esetben azonban rosszul jön: ha áramszünet van, a rendszer az áram hiányát úgy veszi, mintha kézzel lekapcsoltunk volna minden kapcsolót, majd vissza. Mi ennek az eredménye? Hát az, hogy éjszaka, egy tök sötét lakásban ébredhetünk arra, hogy fényárban úszik minden: áramszünet volt pár percre.

update: Mint olvasónk, Rasket írta, tavaly megjelent a Power-on behaviour, így már be lehet állítani, hogy áramszünet után a korábbi állapotba vagy full világosba térjenek vissza a lámpák, és fejlesztés alatt áll a következő opció, hogy akár bármilyen előre meghatározott állapotú visszatérés is választható legyen.

Még több felhasználási terület

Oké, tehát vezérelhetem hanggal az izzókat, lehet fényerőt és színeket szabályozni - ha olyan izzót vettünk. Mi van még? Például ha telepítjük macOS-re a Hue Sync alkalmazást (amit hiába keresünk az App Store-ban, weboldalról letölthető), akkor filmek és játékok élvezeti értékét növeli, hogy a környezetünk izzói reflektálnak a képernyőnkön látható színekre. Külön olyan Hue fényforrásokat is lehet venni, amik a tévénk mögé férnek, és a falra vetítik a színeket.

(Az asztali lámpát nem tudta vezérelni a Hue Sync, ezzel nem megy, inkább csak dekorációs és olvasólámpának használhatjuk.)

Ehhez kell pár előzetes lépés: