Szerveztem vasárnapra egy közös zenehallgatást, veletek. Semmi laboratóriumi körülmények, decibelmérés, lossless formátum, aranykábel. Ahogy a hétköznapokban szoktuk: átvittük egy haverhoz a cuccot, letettük a térben valahol, és ráküldtük a hol nagyon, hol kevésbé tömörített mp3-ainkat. Mindenki ugyanazt a fájlt.
Csakhogy a “haverunkhoz” jelen esetben a Nagykörúti Hyp-R Zone volt, ahol a VR teremben kaptunk egy-két órát, hogy játszadozzunk, és összehasonlítsuk a cuccokat. Ez a VR terem.
Zenék tekintetében ezt a listát követtük, a számokat körbeküldtem a hangszórók tulajdonosainak. A kiválasztott zenékben mindig volt egy olyan részlet, amire érdemes volt figyelni, halljuk-e, ha halljuk, hogyan halljuk? Megvan-e az egyensúly? Nagyon kilóg valami? Egyáltalán nem hallatszik, vagy ott van?
Eszközök tekintetében volt nálunk - jelenlegi legalacsonyabb ár szerint növekvő sorrendben - egy
- JBL Extreme 2, Valentin jóvoltából, 80.000 Ft értékben,
- HomePod, 100.000 Ft értékben
- Sonos Beam, Dávid jóvoltából, 140.000 Ft értékben
- BeoPlay Beolit 17 Dani jóvoltából, 150.000 Ft értékben
- BeoPlay M5, Levente jóvoltából, 185.000 Ft értékben
(Meg egy JBL Charge 2, de az ebben a mezőnyben inkább csúfolódásnak számított, úgyhogy egy idő után kivettük a tesztből)
Családias volt a hangulat, összesen 10-12-en voltunk, az Appleblog feat. Almalé és Kungfu törzsolvasó-gárdájából. Tök jó volt megismerni azokat, akikkel eddig kommentben beszélgettünk csak, azt kell mondanom, ez egy olyan csapat, akikkel sörözni is bármikor elmennék.
Előre kell bocsátanom: utólag kiderült, a körülmények nem kedveztek a HomePodnak. Mivel az összes fenti hangszóró közül neki volt a legkisebb a maximális hangereje, az adott, kissé zajos és hatalmas teret nem tudta betölteni, illetve végig 100%-on pörgött, miközben mások kényelmesen elmentek alacsonyabb hangerővel is.
Igen, a JBL Extreme 2 is szép hangerősséget produkált, de a zenék egyensúlya sokszor megbomlott itt. Nem tudta visszaadni a visszhangos részeket, a vokál eltűnt, a magas - közép - mély egyensúly megbomlott sok esetben.
Hozzá képest a HomePod szépen hozta a legnagyobb védjegyét: az egyensúlyt. Mérnöki precizitással kezelte a hangok balanszát, mégis, ebben a térben, ilyen körülmények között, a nála drágább cuccokhoz képest mintha le lett volna takarva egy lepedővel. Az otthon megszokott ropogós magasok, teli közepek és részletgazdag mélyek helyett itt mindenen fátyol ült kissé. Valószínűleg a 100%-os hangerő miatt ,amit a 40 négyzetméteres nappalimban sosem kell használni (főleg ha kettőt kötünk sztereóba, ugye).
A Sonos Beam meglepő dolgokat mutatott fel, a tévé elé is rakható, széles cucc rengeteg kraftot hozott, és olyan dolgokat mutatott, amiket a HomePod már nem tudott ilyen hangerőnél. Nagyon hasonló volt a hangzás a BeoPlay Beolit 17-tel összemérve, a hordozható formája, akksis működése és Bluetooth-os adatkapcsolata ellenére baromi jól szólalt meg, ráadásul egyensúlyt is fel tudott mutatni. A Sonos Beam-et mindenesetre nem tudtuk csúcsra járatni, mert az optimális hangzást beállító szoftvere nem tudott az adott térben lefutni (ez ugyanaz, mint a HomePodnál, csak ott automatikusan megtörténik).
Nekem a BeoPlay M5 meglepetés volt. A HomePod ellenfele inkább az M3 lehetne, méretben és árban, de örültem, hogy egyel nagyobb kategóriát is meghallgathatok. Amikor ez megszólalt, akkor mindig valami más történt, mint amire számítottam. Ha orgona szólalt meg, az nem is annyira orgona volt, inkább valami effektelt cucc. Amikor cselló szólalt meg, annyi magas volt a hangzásban, mintha a lószőr hozzásimulna még a festett falhoz is. Levente azt állította, hogy nincs rajta effekt, ez alapból ilyen, úgyhogy elhittük.
A csellót azért is fontos kiemelnem, mert a szóban forgó konkrét hangszert, Gavriel Lipkind csellóját élőben is hallottam, tőlem három méterre szólalt meg, így tudom, milyen a hangja. És a többiek hűen hozták ezt, az M5 nem.
Pedig van kraft a kicsikében, sőt. Sokszor pont a M5 tudott megszólaltatni nem csak olyan hangokat, amiket a HomePod is, hanem még annál többet. Olyan billentyűk lenyomását hallottam kistálytisztán, amiket a többi hangszórón nem. De ez a sok magas, középen üres hangzás nem volt megnyerő, és továbbra sem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt valahol nem lehetne helyrehozni, beállítani, mert akkor kétségkívül ebben van a legtöbb potenciál. De az egyensúly ugyanolyan fontos, mint a többi paraméter, ezt neki nem sikerült.
Ha a résztvevők közül kifejtené a véleményét más is, very welcome.
Érdekes plusz sztori: a teszthez felkértem a Bang & Olufsen Beoplay kávézóját a Bálnában, de mind a magyar képviselő, mind a nemzetközi vezér elzárkózott egy összehasonlítástól. A magyar úriember arra hivatkozott, hogy ha a teszten vesztesként jön ki a BO, akkor az neki nem éri meg, ezért csak úgy engednek tesztelni, ha a Bang & Olufsent nem hasonlítom hozzá semmihez, csak magában vizsgálom. Az ajánlatot visszautasítottam, és így a tesztkészüléket nem tőlük kértem, és a tesztnél sem lehettek jelen, pedig lett volna kérdésünk. Totálisan megérte nekik, gondolom. Őrült egy világ ez.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.