Az Appleinsideren van egy tök jó összeállítás kedvenc cégünk elmúlt évtizedéről a laptopiparban, végigveszik a fontosabb mérföldköveket, akit érdekel az ilyesmi, okvetlenül olvassa el. Én inkább csak azt a részt emelném ki belőle, amelyikben összehasonlítják egymással az Apple öt évvel ezelőtti és mostani minijét: az iBookot és a MacBook Airt.
A régi apróság 12,1 colos volt (egészen mostanáig hiányzott is egy ilyen kis laptop a vállalat kínálatából), a gép 2,2 kilogrammot nyomott, a kijelző 1024x768 pixeles volt, vastagsága 3,4 centis, processzora 1,33 gigahertzes volt.
Ehhez képest öt évvel később a MacBook Air 11,6 colos, 1 kilós, 1366x768 pixeles, a vastagság 0,3 és 1,7 centi között mozog, a processzor órajele meg 1,4 gigahertzes lett.
Utóbbi látszólag nem sokat változott, csak öt százalékkal több a gigahertz, mint öt éve, most már azonban nem PowerPC G4-es, hanem Core 2-es van a laptopban, így a teljesítmény a szinte változatlan órajel mellett is körülbelül 50-100 százalékkal nőtt, attól függően, hogy az alkalmazás mennyiben használja ki a második processzormagot. És most persze csak a processzor változásáról beszélünk, mert a grafikus gyorsítónak és a memóriaalapú háttértárnak köszönhetően a teljes rendszer sebessége ennél jóval nagyobbat lépett előre.
szucsadam
2010.11.29. 07:39
Címkék: történelem elemzés
Nem akarok hozzá érteni, csak használni – ez a kijelentés általában egy Apple-júzer szájából hangzik el. Mi is számtalanszor leírtuk. Egy célt akarunk elérni a gépeinkkel, lehetőleg minél kényelmesebben, minél kevesebb erőráfordítással. A cél nem a gép megértése, gondozása, megismerése. Egy negyedik dolog, aminek nincs köze a géphez.
Emiatt természetesen támadási felületet adunk a támadni vágyóknak, akik egytől egyig értenek hozzá. Megmutatjuk a gyenge pontot, azt, hogy mihez NEM értünk, valaminek a hiányát, amiből azonban az élet más területein előnyt kovácsolunk. Azt az időt, amit nem a hozzáértés megszerzésére fordítok, én kreatív munkával töltök például. Mások gyereket nevelnek vagy kutyát sétáltatnak.
Egyesek szerint a Maces tábor felhígult, és a fenti álláspont, a hozzá nem értés általános elterjedése ennek az új generációnak a következménye. Mert hogy kezdetben voltak a hardcore-Macesek, most meg már mindenki Macet akar, ezért Steve Jobs mindenkit kiszolgál, mert kénytelen ezt tenni.
Tovább olvasom
szucsadam
2010.10.18. 07:35
Címkék: történelem
John Sculley nevéről általában két dolog ugrik be az embereknek. Az egyik az a híressé vált mondat, amit Steve Jobs intézett hozzá telefonon 1983-ban, és amivel a Pepsi vezetői székéből csábította el az Apple-höz: "Egész hátralévő életedben cukros vizet akarsz árulni, vagy inkább megváltoztatod a világot?" A másik híres ficsöre, hogy ő tette ki Jobs szűrét két évvel később.
Mielőtt azonban a fenti, csekély információmennyiség alapján számító, hálátlan disznónak bélyegeznénk, érdemes egy kicsit többet megtudni az 1985-ös eseményekről, majd meghallgatni magát Sculley-t, aki nemrég a Cult of Macnek adott interjúban kerek perec kijelentette, hiba volt őt felvenni, és minden, ami az Apple-nél történt az ő vezetése alatt, Jobsnak köszönhető.
Tovább olvasom
.jpg)
Imádom ezeket az összejöveteleket, ahol a piac legnagyobb szereplői elcsámcsognak a múlt dolgain. Ezúttal Scott McNealy (Sun társalapító és egykori vezérigazgató) és Ed Zander (egykori Sun operatív vezető) beszélt közönség előtt arról, hogy a Sun egy hajszálnyira volt a legnagyobb baklövéstől: attól, hogy megvegye az Apple-t 1995 végén–1996 elején. Az Apple történelmi mélypontján, Steve Jobs visszatérése előtt nem sokkal.
