Nem akarok hozzá érteni, csak használni – ez a kijelentés általában egy Apple-júzer szájából hangzik el. Mi is számtalanszor leírtuk. Egy célt akarunk elérni a gépeinkkel, lehetőleg minél kényelmesebben, minél kevesebb erőráfordítással. A cél nem a gép megértése, gondozása, megismerése. Egy negyedik dolog, aminek nincs köze a géphez.

Emiatt természetesen támadási felületet adunk a támadni vágyóknak, akik egytől egyig értenek hozzá. Megmutatjuk a gyenge pontot, azt, hogy mihez NEM értünk, valaminek a hiányát, amiből azonban az élet más területein előnyt kovácsolunk. Azt az időt, amit nem a hozzáértés megszerzésére fordítok, én kreatív munkával töltök például. Mások gyereket nevelnek vagy kutyát sétáltatnak.

Egyesek szerint a Maces tábor felhígult, és a fenti álláspont, a hozzá nem értés általános elterjedése ennek az új generációnak a következménye. Mert hogy kezdetben voltak a hardcore-Macesek, most meg már mindenki Macet akar, ezért Steve Jobs mindenkit kiszolgál, mert kénytelen ezt tenni.

Nem igaz. Steve Jobs saját szavaival cáfolta ezt már 25 éve egyfolytában, egy nemrég újra leközölt, 1985-ös Playboy-interjúban már így beszélt az akkor közvetlenül az Apple-től való kirúgás előtt álló Apple-alapító.

PLAYBOY: Talán meg kellene állnunk egy pillanatra, hogy megértsük, mi is az a számítógép. Hogy működik?

 

JOBS: A számítógépek valójában eléggé egyszerűek. Képzeljük el, hogy ahogy itt ülünk az asztalnál, és Ön megkérdezi, hogyan talál el a mellékhelyiségbe, de csak a legelemibb irányt mutató utasításokat érti meg. Nagyon egyszerűen és pontosan kellene meghatároznom az útját. Azt mondanám: mozogjon oldalra két métert, hogy kijusson az asztaltól. Maradjon állva. Emelje fel a bal lábát. Hajlítsa a bal bokáját, nyújtsa ki, majd engedje előre a súlyát... és így tovább. Ha Ön ezeket az utasításokat 100-szor gyorsabban meg tudja érteni, mint a teremben ülő emberek, varázslónak tűnne. Elszaladhatna egy shake-ért, ide rakhatná elém az asztalra, és azt hinném, a shake csak úgy itt termett, mert túl gyors lenne a mozgás a felfogásomnak. Pontosan ez az, amit egy számítógép csinál. Nagyon-nagyon egyszerű utasításokat fogad el - raktározd el a számot, add hozzá ehhez, az eredményt tedd ide, állapítsd meg, nagyobb-e ez a szám ennél -, de ezeket végrehajtja körülbelül egymilliószor másodpercenként. Ennél a sebességnél ez varázslatnak tűnik.

 

Ez egy egyszerű magyarázat, és a lényeg az, hogy az embereknek nem kell megérteni, hogyan működnek a számítógépek. A legtöbb ember nem tudja, hogy működik egy automata sebességváltó, de tud autót vezetni. Nem kell ismerni a fizika mozgási törvényeit, hogy autót vezessünk. Nem kell tudni ezekből semmit, hogy használjunk egy Macinttosh-t – de Ön kérdezte.

...

Eszközt adunk az emberek kezébe, hogy ennek segítségével alkothassanak.

Láthatjuk, a hozzáállás mit sem változott. Jobs a felhasználóknak készített egyszerűen használható, különösebb beavatkozási igény nélkül dolgozó gépeket akkor, most, és a kettő közti időkben. Egy olyan korban, amikor meg kellett még kérdezni, mi az a számítógép, Jobs ugyanazt mondta el, mint amit ma hangoztat. Ez egyfajta határozott következetesség, amit vele kapcsolatban az őt ismerők mindig megemlítenek, és ami 25 év után kezd egyre érthetőbbé válni. És ami miatt értelmetlen arról vitatkozni, hogy kezdetben vala-e a hozzáértő júzer. Sosem volt ez a cél.

Azonban 1985 egy dologban nagyon különbözött 2010-től (sok dologban, de szeretem ezt a fordulatot használni): nem vásárolt számítógépet, aki nem tudta, hogyan működik. Ahhoz, hogy valaki megértse, mire jó neki a számítógép, komoly előismeretekre volt szüksége. A többiek csak udvariasan megkérdezték, mire jó, bólogattak, és továbbmentek.

Innen indultunk ki. Valójában ez a réteg bővült, ahogy az embereknek egyre kevesebb ismeretre volt szüksége a fenti számolási sebesség kézzelfogható használatához, úgy csatlakoztak a felhasználókhoz a célspecifikus júzerek. A kettő az ikszedik hatványon egyre változatosabb formát vett fel, és egyre kevesebbet kérdezett. És hogy ez a folyamat jó, arról csak azokat kell meggyőzni, akik nagyon élveztek egy olyan társaságba tartozni, aminek belső nyelvezetét senki sem érti meg.

Persze az Apple is egyre jobban rágyúr erre a kommunikációjában. Most már az iOS-frissítéseknél sem ad részletes leírást a ficsörökről, sok képességre hónapokkal később jövünk rá. Nagyon fontos, hogy mikor: pontosan akkor, amikor először van rá szükségünk.

Ez az új szemlélet, ami felé tartunk, az idea, az utópia: az az érzés, hogy minden működik, nem kell fejben tartani a ficsörlistát, nem kell tudni, hogy mit tud a készülék, sőt azt sem, hogyan kell használni. Így persze a korlátok sem észrevehetőek, könnyű elhallgatni létező, valamilyen kompromisszum miatt nem alkalmazott technológiákat.

És az alkalmazottakat sem feltétlenül. Az Apple ezeket sem adja ki részletesen, gondoljunk csak a Find my iPhone-ra. Hogy mi, hogyan, mikor és mennyi idő után működik, nekünk kell kitapasztalnunk, az Apple még azt a skiccet sem osztja meg, amit a szolgáltatás tervezésének megkezdésekor lefektetett, mint alapkövetelmények. Sokszor olyan képességek, amikre büszkék lehetnének, kimaradnak a keynote-okon és a prezentációs anyagokból, majd csak rákérdez Mossberg, vagy megírja egy blogger.

A számítógépek eléggé egyszerűek - mondja Jobs. És azokhoz képest, akik ezt elhiszik neki, mi is eléggé geek fejek vagyunk. Pedig hogy ez utóbbi mennyire nem igaz, bizonyítja, hogy így kezdtem a posztot: Nem akarok hozzá érteni.

Lehet, hogy Jobs létre akarja hozni a büszke ultraantigeekek csoportját?