Az első, amit észrevettem a Bloomberg interjújában, hogy John Sculley láthatóan egy bittel sincs több információ birtokában Tim Cook terveivel kapcsolatban, mint én. Mégis őt hívják be, hogy beszéljen az Apple terveiről, pedig szerencsétlennek 1993 óta nincs köze a vállalathoz.
Kábé annyit tud mondani, hogy hat évente lehet számítani új termékre, mint a Jobs-éra idején is, ami nem feltétlenül igaz, de neki mégis a 2014 jön ki a matek végén. Jön az iWatch, vagy a tévé, vagy VALAMI MÁS.
Igen, 2014-ben tényleg jön egy új termék, Tim Cook legutóbb Kínában játszotta ki a "something big is coming" kártyát, de Sculley is csak ennyit tudhat.
Egyébként az öregre nem lehet már őszintén haragudni semmiért, miután egy interjúban szembenézett az összes hibájával, és kerek perec kijelentette: hiba volt felvenni őt az Apple-höz. Sculley 1983 és 1993 között volt a cég vezérigazgatója, a pályafutásához két elhíresült momentum köthető: egyrészt Steve Jobs telefonhívása, amiben felkérte a pozícióra: "Egész hátralévő életedben cukros vizet akarsz árulni, vagy inkább megváltoztatod a világot?" A másik, hogy ő tette ki Jobs szűrét az Apple-ből.
Sculley időnként túlzó őszintesége igen szimpatikus. 25 évvel az Apple vezetése után elmondta, hogy sem a felvételekor, sem később nem értett nagyon a számítógépekhez, és minden dizájnterv, amit jóváhagyott, voltaképp Steve Jobstól származott, a tíz év minden termékéért neki jár az érdem.
1989-ben mutatták be a Macintosh Portable nevű szörnyet például, ami 6500 dollárért cserében 7,2 kilós volt. Két évvel később abbahagyták a gyártást, és a sokkal vállalhatóbb PowerBookot mutatták be, ami végül nagy siker lett, és 2006-ig adták ki az új változatait.
Sculley Apple-nél eltöltött utolsó évében jött ki a Newton, ami ugyan egyáltalán nem lett siker, mégis megelőzte korát. Legalábbis az elgondolás, aminek mentén megalkották.
Sokan a mai napig nosztalgiával tekintenek a PowerPC-s időszakra, amikor a Mac igazán különbözhetett a többi gyártó termékétől. Ennek a bevezetése is Sculley érdeme, noha ő már egyáltalán nem tartja jó döntésnek, amit akkor meghozott. "Ez talán a legnagyobb hibáim egyike, hogy nem az Intel platform felé mentem" - vallotta be később.
Sculley saját hibáival való szembenézése annyira szimpatikus, hogy meg is kell védenünk őt: az a Steve Jobs, akit ő kirakott, nem az volt, aki sikerre vitte a céget. Itt egy történet arról, milyen elviselhetetlenül arrogáns volt az épp lendületét vesztett Apple megalkotója. Kellett neki a kirúgás ahhoz, hogy észhez térjen - ezt ő maga mondta Stanfordban. Sculley ideje alatt ugyan az Apple nem volt kimondottan eredményes, mert felesleges fejlesztésekbe ölték a pénzt, amiket túl korán adtak ki kész termékként, de azért az ARM6 alapú processzorral szerelt Newton ettől függetlenül egy ikonikus darab, a történelem fontos része.
Csak hagyják már szegényt az olyan kérdésekkel, hogy mit tervez az Apple. Hát honnan a jósitenből tudná?
Pár hete gyűjtöttem össze ezeket a fotókat, már nem is emlékszem, hogy mi volt az oka, de most publikálom őket: kikerestem az Apple aktuális termékkínálatának a fotóit, aztán párosítottam ezeket az első generáció képeivel. Semmi nagy megfejtés, csak érdekes egymás mellett látni a családot, vagyis a dinasztiaalapítót, meg a legfiatalabbat. Meg azt is, hogy a belépő laptopok (iBook-Air) és az iMacek pont annyival lettek szürkébben, amennyivel az iPodok színesebbek.
Ez a sztori nem úgy indult, hogy milliárdos befektetők pénzéből felhúztak egy gyárat, mellé egy csarnokot, ahol az elkészült gépeket tároltál, amíg el nem indultak a világszintű disztribúciós hálózat valamelyik csatornáján. Garázsban rakták össze kézzel az Apple 1-et, és ahogy az a képen is látszik, Steve Jobs hálószobájában tárolták az elkészült számítógépeket:
A blogon írtunk már korai Mac-fejlesztésekről (például itt), beszéltünk már meglepő Apple termékekről (különösen a Jobs-mentes érából származnak gépogrék), de az alábbi két prototípus még nem szerepelt a blogon.
Az első egy átlátszó Macintosh SE prototípus 1987-ből. A Macintosh SE-t talán nem kell bemutatni senkinek, de ebből az átlátszó példányból nem került kereskedelmi forgalomba egy darab sem.
Ugyanis nem esztétikai, hanem nagyon is gyakorlatias oka van a plexinek: azért kellett, hogy a mérnökök lássák benne a füsttel kevert levegő áramlását, így fejleszthessék a hűtést. A tervezéskor még Aladdin néven futott a termék.
Az Apple Paladin (fent) 1995-ös cucc, egy számítógép, szkenner, fax, modem és nyomtató egyben. Az irodákban, a recepciós pulton ma már csak egy iMac vonala elképzelhető, mint Apple-termék, de a kilencvenes években úgy gondolták (persze nem Jobs), hogy érdemes terjeszkedni ebbe az irányba.
A Paladinban egy Apple PowerBook Duo 230 belseje van egy StyleWriter 1200 nyomtatóval. A géppel problémák adódtak, így sosem érte el a vásárlókat.
A NYC Resistor hackercsapat egy még működő Macintosh SE gép ROM-jában viszonylag nagy mennyiségű, beazonosíthatatlan kódokra bukkant. Nem nyugodtak, amíg bonyolult eljárással (aminek a részleteit itt megtaláljátok) meg nem szerezték ezeket. Kiderült, hogy fotókról van szó. A Mac SE-ben elrejtve néhány 1986-ból származó "családi képet" találtak, amik az eredeti Macintosh Plus csapat tagjait ábrázolják.
Egy stringet is találtak a kép mellett: JCSLWRLBBMABOEMTDAHJTCFJLMBKCRCLAKEHBRDCDAFSHFT. Ez a programozók nevére utal, a kommentekben megadott megfejtés szerint:
J -"Jennings" move to the end CSL - C.S. "Tony" Leung WRL – Wayne R Loofburrow BBM – Brian B McGhie ABO – Alan B Oppenheimer EMT – Ed M Tecot DAH – Dave A Holzer JTC – Jerome T Coonen FJL – Frank J Leahy MBK – Marjorie B Kaptanoglu CRC – Cary R Clark LAK – Larry A Kenyon EHB – Ernie H Beernink RDC – Rich D Castro DAF – Dave A Fung SHF - Steven H Flowers TJ – Tom Jennings
A fotókat kicsit megdolgozva az alábbi fotókat kapjuk (kattintva nagyít):
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
