Már hónapok óta tervezek írni egy gondolatról, ami egyre többször jut eszembe. Valahogy így tudnám szemléltetni a dilemmát:
Fogsz egy kést, és odaadod egy felnőttnek. Megvágja magát. Odaadod egy másiknak, az is. A kés egyébként tökéletesen működik, szépen vágja a kenyeret, mesésen keni a vajat, de valamiért minden egyes alkalommal picit megsebesíti a használóját. Amikor ott áll már egy csomó felnőtt, a padlón meg folyik a vér, belép a szobába egy gyerek, érdeklődve nézve a késre.
Kérdés. Odaadod a gyereknek a kést felügyelet nélkül, hogy ő is játsszon vele?
Na, ezt most kifejtem.
A fogyasztói tech-fejlesztések célja, hogy könnyebbé tegyék az életünket. Rövidítsék azt az időt, amit egyik vagy másik feladat elvégzésével töltünk. Ma már a másodpercek is számítanak.
Az Apple Watch például lerövidíti majd az időt, amit az értesítések olvasásával töltünk. Lerövidíti az időt, amíg felvesszük a telefont. Amíg fizetünk a boltban. Napi tizenöt-húsz percet spórol meg nekünk, és ezt az időt mi nyereségnek éljük meg. Jól tesszük: az.
A kérdés, hogy ezzel a nyereséggel mihez kezdünk? Több időt töltünk a családdal, elolvasunk egy könyvet, bámulunk az égre, és negyed óráig kikapcsolunk? Lelassulhatunk, miután öt perc alatt végeztük el az egyébként hét, két éve meg tizenhárom perces feladatot? Vagy ellenkezőleg: új munkákat rántunk magunk elé, és daráljuk azokat is?
Tovább olvasom
szucsadam
2014.09.05. 12:54
Címkék: történelem magyarország graphisoft
Ha ellátogatunk a Mexikói út 28/b-hez, az egyik elhagyatott irodaház épített kerítésén egy különös sziluettet láthatunk. Ismerős lehet valahonnan:
Várj, mutatom:
Ez nem valami graffiti-maradvány, vagy véletlen malterkeveredés. Itt kérem a magyarországi Apple vezérképviselet központja volt a kilencvenes években, mielőtt a Graphisoft Park megépült volna. Akkoriban még így nézett ki az épület és a bejárat:
Tovább olvasom
szucsadam
2014.07.27. 12:16
Címkék: reklám történelem 1984
Az 1984-es Super Bowl szünetében az Apple olyan reklámot vetített le, amiről azóta is beszélünk, és ami mémmé válva mára már külön életet él: másolják (még maga az Apple is), kommentekben az Apple ellen fordítják, vagy épp hosszú cikkeket írnak róla. Mint én.
Mert a reklám története majdnem olyan érdekes, mint maga a reklám.
Kezdjük ott, hogy a készítők szerint egyáltalán nem az IBM-et, és az IBM ügyfeleit akarták kifigurázni. Az Apple akkoriban a Chiat/Day-jel dolgozott együtt, ők szállították a szpotot, amit meglátva Steve Jobs nagyon lelkes lett. Egy 1983-as előadásán Jobs már bemutatta a reklám egy verzióját az alkalmazottaknak, mellé egy IBM elleni propagandaszöveget felolvasva, amiben ilyen állítások voltak: “A viszonteladók eleinte tárt karokkal üdvözölték az IBM-et, ma már félnek a cég által előrevetített egyeduralomtól és az irányított jövőképtől… A Big Blue irányítja majd az egész számítógépipart?… George Orwellnek igaza volt 1984-gyel kapcsolatban?”
A hirdetés készítői azonban egész más szimbólumrendszerben gondolkoztak, csak Steve Jobs élezte ki az egészet az IBM-re. A reklám arról szól, hogy miként harcolnak a kevesek a túlerő ellen, az Apple a számítógépipar óriásaival szemben. A Blade Runner hangulatát akarták, ezért Ridley Scottot kérték fel a rendezésre, így a készítés 650.000 - 900.000 dollárba került (attól függ, melyik forrásnak hiszünk). A skinheadeknek 125 dollárt fizettek egy forgatási napért, fejenként.
Steve Jobs tehát imádta a reklámot. Mindenki más utálta.
Tovább olvasom
szucsadam
2014.03.27. 08:58
Címkék: történelem iphone cupertino
Az Apple a Samsung-per kapcsán osztott meg egy rakás részletet az iPhone születésével kapcsolatban a Wall Street “1 euró per hónap” Journallal. Köztük ez a kép az egyik legérdekesebb:
A fotón látható rendszer 2006-ból való. A cupertinói központban, egy ablaktalan szobában készült, ahová csak nagyon kevesen mehettek be, és ahol összerakták a majdani iPhone-t. Látható, milyen kezdetleges eszközökkel: összetoltak néhány asztalt, szereztek egy már akkor is kifutott Macet (hogy szimulálják a későbbi okostelefon szerényebb hardveres képességeit), ráforrasztotak a nyákra egy kézibeszélőt és csókolom.
A falon beázás nyomai, néhány Think Different poszter és egy kép egy csirkéről, aki fej nélkül szaladgál körbe.
A képen még az izzadságszag is látszik. Mégis, itt született a legtöbb döntés az iPhone-nal kapcsolatban.
