Az 1984-es Super Bowl szünetében az Apple olyan reklámot vetített le, amiről azóta is beszélünk, és ami mémmé válva mára már külön életet él: másolják (még maga az Apple is), kommentekben az Apple ellen fordítják, vagy épp hosszú cikkeket írnak róla. Mint én.

Mert a reklám története majdnem olyan érdekes, mint maga a reklám.

Kezdjük ott, hogy a készítők szerint egyáltalán nem az IBM-et, és az IBM ügyfeleit akarták kifigurázni. Az Apple akkoriban a Chiat/Day-jel dolgozott együtt, ők szállították a szpotot, amit meglátva Steve Jobs nagyon lelkes lett. Egy 1983-as előadásán Jobs már bemutatta a reklám egy verzióját az alkalmazottaknak, mellé egy IBM elleni propagandaszöveget felolvasva, amiben ilyen állítások voltak: “A viszonteladók eleinte tárt karokkal üdvözölték az IBM-et, ma már félnek a cég által előrevetített egyeduralomtól és az irányított jövőképtől… A Big Blue irányítja majd az egész számítógépipart?… George Orwellnek igaza volt 1984-gyel kapcsolatban?”

A hirdetés készítői azonban egész más szimbólumrendszerben gondolkoztak, csak Steve Jobs élezte ki az egészet az IBM-re. A reklám arról szól, hogy miként harcolnak a kevesek a túlerő ellen, az Apple a számítógépipar óriásaival szemben. A Blade Runner hangulatát akarták, ezért Ridley Scottot kérték fel a rendezésre, így a készítés 650.000 - 900.000 dollárba került (attól függ, melyik forrásnak hiszünk). A skinheadeknek 125 dollárt fizettek egy forgatási napért, fejenként.

Steve Jobs tehát imádta a reklámot. Mindenki más utálta.