Új sorozatot indítottam, amiben kifejezetten vakoknak készített alkalmazásokat próbálok ki (előző részek itt és itt). Egyrészt azért, mert nagyon érdekes appokról van szó, olyan dolgokra adnak megoldást, amiknek a létezéséről sem volt eddig tudomásom. Másrészt azért, hogy lássátok ti is: sokszor nagyon kevésen múlik, hogy egy program akadálymentes-e, hogy használható-e vakon.
A vakok számára kétféle gépelés elérhető iOS-ben, a beépített billentyűzeten. Az egyik (kezdőknek), amikor az ember húzza az ujját a klaviatúra felett, az felolvassa az adott betűt, és ha azt hallja, amit gépelne, külön koppintani kell a képernyőre. A másik esetben ugyanúgy felolvassa, hol jársz, de felengedés után máris leírja az adott karaktert.
Ennél sokkal gyorsabb megoldások vannak. Például a Zsuzsa által mutatott fizikai Bluetooth-billentyűzet, amit viszont nyilván nem hurcol senki magával mindenhová. A másik alternatíva az MBraille nevű program.
Az Mbraille első ránézésre egy Braille-gépelő eszköz, és ez tényleg így van. Viszont olyan funkciókat is tettek bele, amivel sokkal gyorsabbá teszik a vakoknak az iOS-eszközök használatát.
Steve, a gyakorlott iOS-használó (és egyébként szaxofonos az Ismerős arcok nevű zenekarban), bemutatja, hogyan gépel ő az MBraille-jel:
Új sorozatot indítunk, amiben kifejezetten vakoknak készített alkalmazásokat próbálok ki. Egyrészt azért, mert nagyon érdekes appokról van szó, olyan dolgokra adnak megoldást, amiknek a létezéséről sem volt eddig tudomásom. Másrészt azért, hogy lássátok ti is: sokszor nagyon kevésen múlik, hogy egy használati tárgy vagy egy program akadálymentes-e vagy sem, hogy használható-e vakon.
Az iPhone alapvetően gyárilag akadálymentes. Ha egy vak vásárló kiveszi újonnan a dobozból, háromszor megnyomja a Home gombot, és már be is kapcsolta a VoiceOvert. Ekkor, ha az ujját húzza a kijelzőn, mindent felolvas a telefon. Tényleg mindent: gombokra írt parancsokat, szövegeket, és még plusz információkat is elmond (például hogy a készített kép éles-e). Mindezt magyarul.
Innentől pedig már az iPhone képességeinek zöme elérhető a nem látók számára is. Két dolog tudja hátráltatni őket:
ha a programozók nem teszik az appjukat teljesen kompatibilissé a VoiceOverrel, tehát az app nem olvassa fel nekik a lehetőségeiket
ha olyan speciális képességekre van szükség, amit csak egy külön programmal lehet megoldani
Valahol a kettő között helyezkednek el a térképes appok. Ugyan tudják a VoiceOvert, de a vakok számára nem jelent kimondott segítséget az autós navigáció, a gyalogos pedig nem mond el elég információt, csak balra és jobbra irányít, a GPS technológia pontossága miatt meglehetősén pontatlanul.
Ezért volt szükség a vakoknak egy saját térkép appra, és a legtöbben erre a célra a Blindsquare-t használják.
A Blinsquare nem navigáció, de nagyon hasonló. Indításakor a GPS és az iránytű alapján belövi, hogy hol állsz, és merre vagy arccal. Ez utóbbi azért fontos, mert innentől kezdve a körülötted lévő utcák, buszmegállók, éttermek, intézmények nevét fogja bemondani. “Mekdonalcs háromszáz méter, balra-hátra” - mondja be a VoiceOver hangja, és akkor lehet tudni, pontosan milyen irányban találjuk a hamburgereket. Tehát nem úgy vezet, mint a navigációs programok, nem a befordulások helyénél szól (nem is tudna), hanem egyfolytában tájékoztat a környezetedről.
(akadálymentes poszt: a fenti képen látható egy képernyőkép a programból, legfelül a funkciógombok, alatta egy csúszka, ami a közelben lévő helyek listázásának alapja, eszerint gyűjti ki a program a közelben lévő helyeket. Mivel a csúszka 25 méteren áll, ezért sok mindent nem tud felajánlani a Városliget mellett, de a kategóriákat olvashatjuk alatta: Saját helyek, Megosztott helyek, Művészet, Szórakozás, Iskolák, Élelem, Szórakozóhelyek, Szabadtér, Szolgáltatások, Otthonok, Boltok és egyebek, Személyszállítás).
Nemrég gyorsan kellett összedobnom egy videót az Egy nap a városban blogra egy Olympus víz- és ütésálló fényképezőgépről, emiatt kicsit parázva nyitottam meg - először életemben - az új iMovie-t. Gondoltam, legfeljebb majd nem megy, és előkaparom az előző verziót - az új szoftver telepítése nem tüntette el azt sem.
Teljesen felesleges volt a para. Az új iMovie ugyanis pont olyanra sikerült, ami miatt szeretjük az Apple-termékeket. Egyszerű, mint a fakocka, miközben egy bizonyos pontig kérdés nélkül és teljes összkomforttal kiszolgál. A bizonyos határ felett meg Final Cut Pro az opció, ugye.
Új, nagyméretű gombok jelentek meg a felső menüsávban, amik a Fájl menü lenyitásával járó felesleges köröket spórolják meg, és az iWorkben is tapasztalt átláthatóságot hozzák el ide is.
Az ablakelrendezés változott, de logikusabb lett. A felső, két kisebb területen látjuk az importált nyersanyagokat, mellette pedig a kész videó előnézetét. Alul egyetlen hosszú timeline kapott helyet, alapból az audiosávval együtt mutatva a vágott anyagot. Ami viszont elsőre meglepett, hogy az egér kurzorát a videók felett mozgatva nem hallok semmilyen hangot. Nagyon hiányzik, ha egy bizonyos hangra vágnál valamit. De ne féljetek, megtaláltam, itt kell bekapcsolni:
View — Audio Skimming
Egyébként minden nagyon flottul működik: az importált videók kivágása mágnesként a helyükre cuppannak, automata áttűnésekkel köti össze ezeket a program (amennyiben egy theme-et töltünk be), a színeket egyezteti a videó egyes részei között. Minden nagyon magától értetődően és gyorsan megy, minden eddiginél intuitívabb módon. Nem kell érteni hozzá, itt ez a fő vezérelv.
A Pagesről legutóbb azt írtam, hogy nekem nem lesz barátom. Helyette inkább a Worddel tartok, a Microsoft egyértelműen sokkal többet ad a felhasználóknak szövegszerkesztésben, mint amit az Apple a letisztultság érdekében megtartott.
Igazságosnak érzem tehát, hogy az Apple prezentáció-készítő programját most is a Microsoft megoldásához hasonlítsam. Így az egyensúly is beáll, hiszen a Keynote szerintem baromi jóra sikerült, és szinte minden tekintetben lenyomja a PowerPointot. De azért még maradt egy-két előny utóbbinál is.
Szerintem egy prezentáció-készítő programnak három kategóriában kell egyenként megállnia a helyét:
felhasználóbarát környezet, hogy a készítő a tartalomra koncentrálhasson, miközben hatásos és egyértelmű eszközöket kap a hallgatóság figyelmének megtartására
jól megtervezett és használható template-ek, hogy ne a nulláról kelljen szerkeszteni
a prezentáció támogatása, a tartalom hibátlan megjelenítése az egyik kijelzőn, az előadás zökkenőmentességének maximális támogatása a másikon
Az új Keynote az első kettőben biztosan javult. Egyrészt ott van az az újdonság, amit már a Pagesben is imádtam: az Inspector teljes megreformálása. Format, Animate és Setup néven kapunk három szellős, jól átlátható panelt, amikkel bármit elintézhetünk, amit csak akarunk a prezentációnkkal. Minden kéznél van, egyértelmű, mint a fakocka, és működik. Ide húzod, oda húzod, áttűnést állítasz, animációt, ha már valaha készítettél prezit bármilyen programban, tudni fogod, mit hol találsz.
De még ennél is jobb, hogy a Keynote elegáns, szép. Egy prezentáció-készítő appnál ez nagyon fontos. A Keynote-ban egyébként eddig is azt szerettem a legjobban, hogy nagyon pofás slide-okat készíthetünk vele, sőt még idáig sem kell elmenni: a legtöbbször csak azért nyitjuk meg Csabával, hogy 3D-s grafikonokat üssünk vele gyorsan össze, amiket általában a posztokba pakolunk (itt valamiért jobban esett ezekkel dolgozni, mint a régi Numbersben).
Mp3Pintyo küldte át a linkjét a Seene videójának (kösz!). Ebből kiderül, hogy jó játék ez így hétfő délelőttre:
3D Instagramnak is mondják, a lényeg, hogy kiválasztasz egy olyan tárgyat, amire a program sok zöld pöttyöt fest - van tehát térbeli igazodási pont. Néhány fokkal körbeforgatod a telefont a középpont körül, és az eredményen már a telefon döntésével nézhetsz be a tárgy mögé.
Sajnos ott még találsz a program által elnyújtott objektumokat és hibákat, de alapvetően tök jó a cucc, és élvezhető képeket készíthetünk. Kár, hogy csak kicsit mozdíthatjuk meg a telefont, nagy forgásokra nincs lehetőség. 1990-ben nyilván azt gondolták, ez a fényképezés jövője, valójában még 2014-ben sem lesz az. Csak jópofa játék.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.