Keringenek cikkek arról, hogy a régi felhasználók nem szeretik az új iWorköt. Jó, ezen úgy önmagában nem lehet csodálkozni. Törvényszerű, hogy ha hozzányúlsz valamihez úgy rendesen, nem csak kapargatod a felszínt, kapsz a régi júzerektől. Hiszen ők megszokták úgy, ahogy volt, minek hozzányúlni, logikus volt, most meg nem ésatöbbi.

Én, bevallom, a régi Inspector kivégzését a Pagesből nagy előrelépésnek tartom. Soha, egyszer sem találtam meg benne, amit kerestem, egy idegesítő, miniatűr panel volt, ami mintha mindig röhögött volna rajtam. Hogy mit nem értesz, jóember? QuickTime Inspector, mit nem értesz ezen?

Az új Pagesben viszont ott van a széles, átlátható Format oszlop, ahol mindig az éppen matatott objektumra vonatkozó beállítások jelennek meg.

Azt azonban el kell ismerni, a Pages egyáltalán nem kelti valami power user eszköz benyomását, és ezt erősítik meg a korábbi power userek panaszai is. Olyan, számomra egyébként nem használt funkciók maradtak ki állítólag, amik sokaknak hiányoznak, pedig az előző generációban ott voltak. Na jó, egyet én is hiányolok: a dokumentum alatti karakterszámlálót. Az mindig ott volt, stabilan, csak rá kellett nézni. Újságíróknak fontos.

Most mi van? Ha látni akarod, akkor kattints a View menüpontra, ott pedig a Show Word Count-ra. A felbukkanó számlálót pedig át kell állítani karakterre. Négy kattintás, nem hatékony. És ha a következő dokumentumban akarod látni - őrület -, ugyanezt végig kell csinálni. A harmadikban: szintén. És az egyetlen okuk erre az volt, hogy a dokumentum alatt már ne legyen semmi sallang, ott a lap alja legyen. Mert a lap alja olyan szép, mint az óceánon a horizont.

Én értem az Apple álláspontját. Ők nem azoknak kedveznek az alkalmazásokkal, akik évek alatt megszokták, hogyan kell beállítani a beállítani valókat, akik olyan mélységben ismerik a programot, hogy már tényleg csak azokat a ficsöröket várják, amik a régiek MELLÉ tesznek valamit az asztalra. Ez a Microsoft Office megközelítése. Az Apple a szövegszerkesztő-szüzeket célozza meg, azokat, akik intuitív módon közelítenek még ezekhez a dolgokhoz, és nem ölte ki belőlük a lelkesedést az iskolai számtech-órák menübeágyazott őrülete. Ők hálásak lesznek az új iWorknek.

Én, isten látja lelkem, a Microsofttal tartok. Engem elrémisztett az Inspector gőgössége. Ehelyett mi van nekem? Gombdömping Office-módra. Hát nézzétek meg, iszonyú, négy sor gomb a dokumentum felett, bele lehet fulladni, és ez átnyílik még öt-hat ilyenbe:

Mégis inkább itt érzem magam otthon. Megtanultam, tudom, hová nyúljak. 1993 óta ismerkedünk. Mint ahogy német nyelvvel is. Egyikben sem lettem profi, de ha káromkodni kell, mindkettő otthonos terep.

Mutatok mást, nézzétek a Word beállításait:

És ezek mind lenyílnak egy-egy ilyenre:

Nézzétek a Pages Preferences-t:

Nekem ez utóbbi tényleg ijesztőbb. Hát hol van itt a... bármi?

Az egyszerűség nekem itt nem jött be. Itt nem. Még egy jó példán keresztül meg tudom mutatni, miért. Böngészőben, az Appleblogon kijelöltem az egész oldalt, vágólapra másoltam, majd beillesztettem az egyes szövegszerkesztőkbe.

Itt a Microsoft Word eredménye:

Itt a Pages 4.3 eredménye, az előző generáció (kattintható linkek):

És itt a legújabb Pages 5.0 válasza a feladatra:

Értitek, mi a bajom? Legközelebb be sem illeszti, csak elküld thai chizni.

Jó fej dolog volt azért az Apple-től, hogy az új Pages mellett meghagyta a régit is, nem írta felül. Így aki nem tudja követni őket ezen az úton, az maradhat ott, amit megszokott. Nekem marad az Office.

Köszönöm, hogy elmondhattam.