A DigiTimes cáfolja azokat az értesüléseket, amik szerint már 2013. tavaszán bemutatják az új iPadet. A lap ugyanis biztos forrásokra hivatkozva azt írja, hogy a készülék gyártása csak júliusban-augusztusban indul majd be, így legkorábban őszi premierre érdemes számítani.
A pletyka hátterében az lehetett, hogy az iPad hagyományosan tavasszal jelent meg, leszámítva a legutóbbi, negyedik generációt, ami tavaly ősszel került piacra. Ezek után sokan féléves modellciklusokkal kezdtek el számolni, de könnyen lehet, hogy az Apple a legutóbbi frissítéssel csak átütemezte tavaszról őszre a premiert, és mostantól szeptemberben-novemberben jön majd az új generáció.
Hogy pontosan mire érdemes számítani az iPad 5-nél, arról kevés a hír, de a pletykák szerint vékonyabb, könnyebb tabletetet kapunk majd, és nyilván a hardver is erősödni fog. Arról sem tudunk sokat, hogy a feltételezhetően retina-felbontású kijelzővel érkező iPad mini mikor kerül piacra, de a legtöbb forrás a második negyedévre várja a készüléket.
Múlt héten volt itt az Appleblogon az a kicsit sem vicces videó, amiben néhány siheder szanaszét lőtt egy iPad minit egy ötvenes kaliberű katonai puskával.
A történetnek van folytatása is, ugyanis ezek a kópék fogták a lyukas, szétlőtt, megkínzott és megalázott tabletet, majd bevitték egy Apple Store-ba és elkezdték visszakövetelni a pénzt. Megpróbáltuk bekapcsolni, aztán ez történt csókolom, hát mivel csavaroznak ezek ott Kínában, ütvefúróval?
A történetben nekem csak az tűnik érdekesnek, hogy nem küldi el a francba az első eladó a gyászos csapatot, inkább hív egy menedzsert az egyértelmű helyzet tisztázására. Gyáva. Persze azok után, hogy látta, mi történt az iPaddel, megértem, hogy nem volt kedve keménykedni:
Amióta Jobs elment, szokássá vált minden változást ennek tulajdonítani. Tudom, mert én is ezt teszem sokszor, önkéntelenül. Van, hogy jogosan, van, hogy nem.
Tipikusan rossz irányba vezet, ha a múltbeli Apple-reklámokat hasonlítjuk össze a maiakkal. Mint most. Kijött két új TV szpot, az Alive és a Together, várhatóan meg is érkeznek majd az ekézések:
A Forbes-on már meg is jelent egy. Robert Hof írja ki magából a nemtetszését, ami még teljesen rendben van. Nem akarja látni ezeket a reklámokat, főleg nem hallani. Ő szerette, amikor az Apple-reklámok nyugalmat árasztottak. Felidézi egy volt Apple-alkalmazott, Bill Cleary szavait, aki így írta le az Apple reklámok evolúcióját: "a korai hirdetések a különbözőségről szóltak, a későbbiek arról, hogy a termékek mennyire emberiek". A mostaniak meg egyik kategóriába sem férnek be - írja.
De miért kellene, hogy beleférjenek? Fent az evolúció két lépcsője, de az evolúció nem áll meg, különösen, hogy most már más szelek fújnak. Az Apple nem azért változtat a kommunikációs stratégián, mert Jobs elment. Azért változtat, mert már egy másik piac alakult ki, ahol az Apple az egyik alternatíva, nem az egyeduralkodó. Hogy ennek mennyi köze van Jobshoz, az megint egy másik kérdés.
Én ezen a két reklámon annyit látok, hogy a fiataloknak szólnak. Pörgősek, nem belemagyarázósak, csak a zene és a képek, kihegyezve az egészet a rengeteg jó minőségű iOS-alkalmazásra. Ezért lehet, hogy Hofnak, aki 1983-ban kezdte a szakmát, már nem elég nyugodt, és nem akarja látni ezeket. Nem neki szólnak, hanem azoknak a tiniknek, akiket a versenytársak magukhoz csábítanak. Hogy az Apple legyen menő. Menő legyen, ne más. Ne apu játsszon vele grafikonosat a konyhában, miközben anyu főz.
Az Olimpia alatt vetített, majd gyorsan visszavont reklámoknál sem az volt a baj, hogy más réteghez szólt. Az rendben van, hogy az idősebb, a számítógépekhez nem annyira konyító generációt célozzák meg azzal az állítással, hogy az Apple-nél géniuszok segítenek ingyen. Az volt inkább a baj, hogy senki sem ismert magára a reklámban, akire nem volt igaz, azért, akire igaz volt, az meg a tagadás elhárító mechanizmusa miatt.
Nekem a mostani reklámokkal önmagukban nincs bajom. Nem idegesítenek ötszöri megnézés után sem, nem vágyom nyugalomra helyettük.
Én inkább azt tartom furcsának, hogy legutóbb az idősebbeket, most meg a fiatalabbakat célozzák. Most akkor melyik? Mert ha már célzunk, akkor célozzunk pontosan. Vagy vegyünk elő egy lefűrészelt csövű sörétest, és akkor szórjuk az igét mindenkinek Samuel L. Jacksonnal, mondjuk.
Egy újabb fejlesztői interjúval készültünk nektek, ezúttal a sikeres Offroad Legends és 8bit Ninja játékokat jegyző Dogbyte Gamestől beszélgettem Svantner Dáviddal. Megtudtuk, hogy hiába 12 millió letöltés, nem érdemes ráerőltetni az in-app puchase-t és a reklámokat a vásárlókra, inkább olyan játékot kell fejleszteni, amit beválasztanak a New&Noteworthy-be.
Honnan jött a játék ötlete? Hogy nézett ki a hasonló játékok piaca iOS-en, amikor belevágtatok a fejlesztésbe?
Az 8bit Ninja után szerettünk volna egy 3D-s autóversenyt készíteni, viszont tisztában voltunk azzal, hogy a nagy nevekkel, mint az NFS vagy a Real Racing nem tudjuk felvenni a versenyt, továbbá szem előtt kellett tartanunk azt is, hogy a költségvetésünk sem akkora, mint az ezeket készítő cégeké. Ezért a szokványostól eltérő játékmenettel próbáltunk előállni, miközben a fejlesztési idő nem haladhatta meg a tervezett 3-4 hónapot. Anno mindannyian szerettük a magyar fejlesztésű Elastomania nevű játékot, és miután úgy találtuk, hogy az ilyen stílusú mobiljátékokból még nem hozták ki a maximumot (na jó, a Bike Baron talán), ezért úgy gondoltuk, hogy van esélyünk a maga nemében kiemelkedőt alkotni.
Mivel az App Store vásárlóinak jelentős része az USA-ban él, ezért próbáltuk az alapötletet az ő igényeikre szabni azáltal, hogy a náluk olyannyira kedvelt Monster Truckokat tettük a játék alapautóivá. Hogy az Offroad Legends minél szélesebb tömegek számára nyújthasson élvezetet, ezért leegyszerűsítettük a játékmenetet is, így a casual játékosok számára is szerethetőbbé vált.
Gondolom - látva a játékot - a grafika szépsége az egyik elsődleges szempont volt.
Amikor megjelent az első iPad, még vita tárgya volt, hogy melyik kategóriába sorolják, de azóta nagyjából elfogadott lett, hogy egyszerre létrehozója egy új kategóriának - a tabletnek - és része a számítógéppiacnak, szóval ide is, oda is lehet számolni. Azóta rendszeresen jelennek meg olyan elemzések, amik azt vizsgálják, hogy miként alakul a világ számítógépgyártóinak piaci részesedése, ha az eladott tableteket is beleszámítják a kosárba.
Ezek alapján az Apple továbbra is a legnagyobb gyártó 20 százalékos piaci részesedéssel. iPadből és Macből 27 millió adtak el 2012. utolsó negyedévében, miközben a teljes iparág forgalma 134 milliós volt. A HP közben visszavette második helyét a Lenovótól 15 milliós eladással és 11 százalékos piaci részesedéssel, míg a Samsung most először jutott be a top 5-be, 11,7 milliós darabszámmal és 9 százalékos részesedéssel.
A számok jól mutatják, hogy azok a gyártók, akik időben felszálltak a tablet-hullámvasútra, jól jártak, míg akik kimaradtak ebből a bizniszből - vegyük például a Dellt -, komoly visszaesést kénytelenek elkönyvelni úgy darabszámban, mint részesedésben.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
