Megvan az a kép, amikor lefekszel az ágyba a feleséged (férjed, pasid, barátnőd) mellé, ő békésen alszik, te meg böngészel a weben meg a programjaid között? 9gaget nézegetsz, vagy elolvasod Wolverine halálát. Aztán ebben a békés, megnyugtató pillanatban, amikor a szemhéjad félig lecsukódik, az agyad egyik fele lekapcsolt, te pedig a maradék egyketteddel kicsikarsz egy félmosolyt, boldogan bárgyulsz bele a semmibe, egyszerre felordít a telefonod, hogy
NEM TALÁLHATÓ KIMONDHATÓ TARTALOM A KÉPERNYŐN
Mi a franc? Jézusom, mi volt ez? A feleséged is felriad, néz rád vádlón. De hát le van némítva, basszus, nézd meg, a kis fizikai pöcök pirosra van állítva, piros, néma, meg sem volna szabad mukkannia! (A képernyőfelolvasás volt a ludas ebben az esetben, amit egy kétujjas gesztussal véletlenül bekapcsoltam)
Hát ez az. Pedig megmukkan. De hányszor.
Azt feltételezném, hogy ha az Apple egy funkció miatt fizikai kapcsolót tesz a telefonra, annak nyomós oka van. És tényleg: a némítás egy ilyen nyomós ok. Lehessen egy mozdulattal kialakítani egy privát légkört, ahol sem én nem zavarom a környezetemet, sem a telefonom nem zavar engem.
Mit kaptunk mindebből? A némítás ott kezdődik, hogy rezgő módba kapcsol a telefon. Ami, valljuk be, önmagában egy őrjítően idegbaszó hang, kitépi az agyunkat egy csendes helyiségben, főleg ha alszunk épp. Pedig azért némítottuk le, mert nem akarunk idegesítő hangokat hallani magunk körül, nem igaz?
Oké, ezen túltettem magam, végül is ez ígérethez híven működik, nem vállaltak mást. Néma = rezgés, elfogadom. És ki is lehet kapcsolni a rezgést örökre, nem? De. Lépjünk tovább. Mi van azokkal az esetekkel, amikor az iPhone mindenféle más hangot ad ki, a némítás mellett?
Újabb jelenet következik. Ugyanaz a szitu, lenémított iPhone, fél egy, mindenki alszik, én még nyomkodok. Egyszercsak a kelleténél hosszabban nyomom meg a Home gombot. Tudjátok milyen hangos tud lenni a Siri bejelentkezése ezen a késői órán?
BÍÍÍP-BÍÍP
SORRY ADAM I CAN’T UNDERSTAND YOU
Teszi hozzá, amikor ijedtemben a mellkasomra ejtem a készüléket, a zajt pedig inputnak veszi a drága. Mindezt lenémítva, mondom.
Vagy amikor egy weboldalon vagy, és egy beágyazott videót készülsz megnézni. A némítás ellenére a videó full hangerőn fog elindulni, ne legyen kétséged. És hiába tudod ezt: ha a hangerőgombot nyomogathatod lefelé jóelőre, ezzel a csengetési hangerőt állítod csak vele. Azt a csengetési hangerőt, ami ilyenkor nincs. Logikus, nem?
Ugyanis a videó hangerejét csak a videó elindítása UTÁN tudod lejjebb venni. Megoldás? Play, várakozás, két hüvelykujjal a hangszórók befogása, és imádkozás, hogy ne robbantással kezdődjön a filmelőzetes.
Oké, tegyük fel, hogy lenémítottad, levetted a rezgést, nem indítasz filmet, és vigyázol mindenre. Jön egy beérkező hívás. Egy ideig nézed, gondolkozol, mit tegyél vele, miközben melletted alszik valaki. Mi történik? A hívást továbbítja az iOS a MacBookra, és ott kezd el faszán, mélynyomóstul berregni, teljes pompájában a csengőhang.
Szóval én nem sokat szeretnék, csak egy kapcsolót, amit átkattintva a telefonom kussban van, minden fronton, de úgy tényleg.
Elvileg van ilyen az iPhone-on, gyakorlatilag nincs.
szucsadam
2014.12.18. 14:00
Címkék: elvakultakvagyunk
Emlékeztek, amikor megírtam, hogy az Apple azért tiltotta le a Drafts alkalmazás widgetét, mert azt sem tudják, mire jó a widget? Meg hogy ez a bizonytalankodás a Notification Center körül elég gáz?
Na, most kitalálták, hogy mégsem tiltják le a Drafts widgetét.
Félreértették.
Mármint nem a Draftsot, hanem a saját fejlesztésüket.
Megint.
Mi a Notification Center? Szerintem a felhasználók nagy része, ha tudja egyáltalán, mi az, ezt válaszolná: amit felülről lefelé húzunk, általában véletlenül. A baj az, hogy az Apple is kábé így definiálhatja fejben. Most lehet rajta gomb vagy nem, indíthat-e másik appot vagy nem, végezhet-e számítást vagy nem: teljes a káosz.
Az egész azért borzasztóan fura, mert pont az Apple az a cég, ahol az ötleteket addig polírozzák a megjelenés előtt, hogy ha a “hogyan” nem is, de a “miért” feltétlenül egyértelmű és világos. Nem jellemző rájuk, hogy csak azért toljanak widgeteket, mert azt úgy illik. De most úgy látszik, épp ez a helyzet.
szucsadam
2013.11.18. 14:35
Címkék: hiba gif ios elvakultakvagyunk
A Buzz Marketingnek volt egy felmérése idén év elején, amiben arra hívták fel a figyelmet, hogy a tinik szerint az iPhone már nem menő. Hogy ezt azért állították a fiatalok, mert a szüleik az ő kezükbe nyomták a régi iPhone 3GS-üket, amíg ők egy iPhone 5-tel villantottak, nem tudni. Mindenesetre ez volt a véleményük.
Az Apple ilyenkor mit tehet? Egyrészt mondhatja, hogy az általános vélekedés és divat egy részét tudja befolyásolni, más részét nem. Ők nyilván azt gondolják, az első részéért mindent megtesznek.
Pedig nem.
Miért van az, hogy a Safari lejátssza az animált gifeket, de ha le akarod menteni a Photos.appba, akkor már nem tudod újra megnézni az animációt? Tényleg kíváncsi lennék az okokra, mert annyi idő alatt, amíg megírták azt a hibaüzenetet, be is állíthatták volna a támogatást az iOS 7 egészén. Kis túlzással.
A GIF tényleg 26 éves formátum, és ebből jó néhány év volt, aminkor vércikinek számított, de 2013-ban az internet nem képzelhető el nélküle. A közösségi oldalakat elöntötték az alacsony processzorigényű animációk, sőt 2012-ben a GIF szó volt az Oxford American Dictionaries legnépszerűbb szava, még a YOLO-t is lenyomta. És már egészen szofisztikált mesterművek is vannak a témában, nézzétek csak meg ezt az összeállítást.
Mit akarnak a fiataloktól, ha az internet legmeghatározóbb divatjelenségét az iOS nem támogatja 100 százalékosan? Sőt a hibaüzenetben ezt kerek perec ki is jelenti: not supported.
Mert csak.
szucsadam
2013.11.11. 13:23
Címkék: logó németország pör elvakultakvagyunk
A hölgy nem antiglobál aktivista, nem Samsung-ügynök, és nem is a Greepeace küldte, hogy a 100 százalék megújuló energiafelhasználás kevés az Apple adatközpontokban. Christin Römer nem az Egyesült Államokban él, de még csak nem is Kínában. Bonnban, a németországi városkában van egy kávézója, amit megtámadott az Apple. A logója miatt (a lenti képen a bal oldalon látható, jobbra az Apple logója).
Az Apfelkind (magyarul 'almagyerek') nevű hely olyan, ami Budapestre sem ártana sokkal több: a szülőknek kínálnak kávékat, miközben a gyerek mesemondókra figyelhet vagy játszhat az előpakolt játékokkal. Olyan távol van Cupertinótól, amennyire csak lehet.
Christint ennek ellenére 2011-ben megkeresték az Apple ügyvédjei. Megkérték, hogy változtassa meg az üzlete logóját, mert az összetéveszthető az ő márkájukkal. A hölgy ezt visszautasította, és elkezdődött egy két éves per, aminek most lett vége azzal, hogy az Apple visszavonta a keresetet.
Különös a történetben, hogy az Apple a per előtt ajánlott egy egyezséget: ha Christin Römer nem használja a logóját soha elektronikai eszközön, akkor maradhat. Ebbe a hölgy bele is egyezett volna, hiszen ő soha nem akarta piacra dobni a saját mp3-lejátszóját vagy számítógépét, azonban volt a megállapodásban egy kitétel, ami nem tetszett neki. A titoktartási záradék miatt bukott ki: nem beszélhetett volna az egyezségről soha, senkinek.
"Naponta megkérdezik a vevőim, hogy mi a helyzet az Apple-üggyel. Ha nem beszélhetek a vita rendezéséről, az furcsa lett volna" - mondta Römer. Ezért aztán nem tágított, és igaza is lett. Pedig az Apple nekiment már New York városának is, és elérte, hogy a GreeNYC kampány logóját változtassák meg. Most meg egy egyszerű, de talpraesett bonni kávéházas miatt visszavonultak.
Egy tragikus és egy ironikus vonalat is felfedeztem ebben az egészben. A tragikus természetesen az az Apple-paranoia, ami a jogos szellemi tulajdonuk megvédésére képtelen, azonban rendkívül szigorú olyan esetekben, amikor legfeljebb rossz publicitást nyerhetnek az ügyön. Még akkor is, ha egyébként megnyerik az adott pert.
Az irónia pedig az, hogy az Apple visszavonult volna egy egyszerű ígéret miatt, miszerint Römer nem dob piacra Apfelkind-gépeket. Hiszen pont az Apple volt az, aki 1978-ban megígérte az Apple Corpsnak, a Beatles kiadójának: távol marad a zenei biznisztől, cserébe használhatja az Apple nevet. Az iTunes Store megjelenésével megszegték az ígéretet, és a bíróság őket hozta ki győztesen. Különös tehát, hogy annak ellenére hisznek az ilyen egyezségekben, hogy ők maguk megúszták annak megsértését.
