Tim Cook az utóbbi időben egyértelműen és határozottan kezdett kommunikálni a magánszféra védelme mellett. Rendszeresen összehasonlítja a cégét a Szilícium-völgy többi óriásával, akik arra építették a bevételi struktúrát, hogy a rólunk összegyűjtött adatokból építsenek várakat. Kihangsúlyozta a privacy védelmét a Touch ID bemutatásánál - az ujjlenyomat nem hagyja el a készüléket -, és elbüszkélkedett vele a Proactive Sirinél. "Nem érdekelnek minket az adataid" - állította az Apple vezetője, annak kapcsán, hogy a Google Now-hoz hasonló szolgáltatást vezetnek be az iOS 9-cel, egy különbséggel: a bizalmas keresési előzményeket nem lehet összekötni velünk, és ezeket nem adják oda harmadik félnek.

Lépjünk egy lépést hátra, és helyezzük el kontextusba ezeket az állításokat: az iPhone ott csücsül kiszolgálóként egy hatalmas, világméretű ökoszisztéma közepén, amit az adatok begyűjtésének és visszaosztásának dinamikája tart fenn, és sok-sok cég érdekelt. Ezek nélkül a folyamatok nélkül nem lennének ingyenes szolgáltatások, ingyenes appok, ez pedig ahhoz vezetett volna, hogy az online szolgáltatások adaptációja, elfogadása, fejlődése lassabban ment volna végbe. Mindenki maga döntheti el, miként értékeli ezt a tempót, jónak vagy rossznak tartja, de a fejlődés gyorsaságának általában örülnek. Látva, hogy mit áldoztunk fel, ez itt nem egyértelmű.

De vajon mennyire igaz az Apple állítása, és mennyi benne a marketing? Az Apple láthatóan az a cég akar lenni, aki állítja: a prémium termékeket birtokló ügyfeleik kiváltsága, hogy nem használják az adataikat profittermelésre. Tényleg megnyugtató a tudat, hogy egy olyan ökoszisztéma részei vagyunk, ahol nem az adatbányászatra, hanem a hardvergyártásra helyezik a hangsúlyt. Tisztább a helyzet: pontosan tudod, hogy miért mennyit fizetsz, és mi marad nálad.

De!