Most lett hivatalos, egyből meg is írom nektek: holnap, az iPodok bejelentését egymástól 1500 kilométeres távolságból nyomjuk majd Ádámmal. Ő otthonról, a lakásából, én meg Londonból, a Chiswell Streetről, ahol élőben nézem majd az Apple európai prominenseivel a San Francisco-i "It's only Rock and Roll but we like it"-rendezvényt, más szóval az új iPodok bejelentését.
Olyan már volt, hogy egy városrésznyi távolságból dolgoztunk együtt, olyan viszont még nem, hogy négy országnyira egymástól. A magam részéről főleg élményszerű részletekkel járulok majd hozzá a közvetítéshez, meg mivel egy óriási kijelzőn látom is az új termékeket, többet tudok mondani róluk, mint itthonról, ahonnan csak az Engadget meg a Gizmodo leírásaira támaszkodhatunk.
De van jobb is: az event után elvileg megfogdozhatjuk a lejátszókat, meg remélhetőleg a "one more thing"-et is, úgyhogy még holnap este átküldök egy rövid reviewt a készülékekről. Másnap, azaz csütörtök reggel meg ellátogatok a Regent Street Apple Store-jába, és megnézem a sorban álló népeket, aztán beszámolok róluk. Ezen a ponton egyébként csatlakozni fog hozzám Handrás is, aki egészen véletlenül szintén Londonban van, remélem közli majd a helyiekkel, hogy neki k-európai APR-ként különleges bánásmód jár, és különben is, vegyenek tőle iDisznyót.
Az Appleblogon főleg a személyes benyomásokra építő, könnyebb anyagok jelennek majd meg, az Indexen meg hosszabb, alaposabb leírásokra számíthattok.
Őszintén örülök ennek a lehetőségnek, de nem azért, mert a kelet-európai blogger kijut a nagy nyugat-európai forgásba, ezt a részét ugyanis leszarom. Hogy a világon az elsők közt tapogathatom meg az új cuccokat, már persze sokkal érdekesebb. Az viszont tényleg fantasztikus, hogy miközben az Apple eddig egy melegszendvicsnyi összeget sem költött a magyarországi piacra, most két újságírót kivisz Londonba, megszervezi az útjukat, fizeti a repülőjegyüket, szállásukat, kajájukat, transzferüket.
Mert a változás bizony azt jelenti, hogy a kaliforniai cég egészen más kategóriába sorolta a hazai piacot, mint amiben eddig volt: nem lettünk központi szereplők, de vagyunk már annyira fontosak, hogy foglalkozzanak velünk. Az én személyem ebben a sztoriban mellékes, a lényeg, hogy ha ennyi figyelmet fordítanak egy kelet-európai újságíróra, akkor a vásárlók is több törődést kaphatnak majd. És az elmúlt napokban becsordogáló nem hivatalos információk alapján úgy tűnik, hogy az Apple ezentúl valóban sokkal hangsúlyosabban figyeli majd a hazai piac rezdüléseit, mint azt korábban megszokhattuk.
Nagyon úgy fest, hogy új korszak kezdődik a hazai Apple történetében.
szucsadam
2009.09.05. 15:58
Címkék: én megmondás snow leopard
Tudom, hogy még csak a nullás sorszámú verziónál tartunk, és lesz még hiba bőven, én mégis elkészítettem nemtetszési listámat. Azt is elmondom, miért.
Míg Csaba összességében egy jobb, gördülékenyebb operációs rendszert kapott, nekem sok esetben a bosszúság maradt, amit már nem bírtam magamban tartani, ezért pennát ragadtam. Persze, nagyon jó, hogy a rendszer gyorsabban áll fel, widgetek is gördülékenyebben működnek, meg köszönöm azt a három giga tárhelyet is, ami felszabadult az update után. De!
Én még ennyit nem láttam a strandlabdát, mint az elmúlt egy hétben. Bizonyos alkalmazásokat lassabban nyit meg a Snow Leopard, mint elődje, legalábbis nekem ez az érzésem.
És ha már gördülékenység: az Exposénál én egyáltalán nem érzek előrelépést, sőt. A Leopard okos ablakelrendezése nagyon bejött, a kaotikusnak tűnő szétfröccsentett programablakoknál mindig megtaláltam, ami nekem kellett, és azonnal reagált a kérésre a rendszer. Ebben a mostani két-háromsoros vízszintes elrendezésből, kékre festett lézerkardszínű keretből, és a tized másodperces (tudom, hülyén hangzik, de számít) várakozásból a parancs kiadása után nekem nem jön le, miért lenne ez jó nekem.
A fenti panaszomra nem várható javítás, ezt így kitalálták, nincs mit tenni.
Most jöjjenek, amik miatt várom az update-eket. Például az, hogy ha most erre a bekezdésre nézek, aláhúzza az összes szót, mintha azokat nem tartalmazná a magyar szótár. Jobb klikket nyomok, a korrektúrás javaslat pontosan ugyanaz, mint amit begépeltem. Aztán ahogy végére értem az előző mondatnak, hirtelen megjavult. Nem tudom, erről pontosan melyik alkalmazás tehet, de felhasználóként nekem ez tökmindegy. Működjön legalább úgy, mint eddig.
A másik: a levelezőm nem tud levelet küldeni, az smtp szerver beállításai rendben vannak, és mégsem megy. Várom a 10.6.1 Mail-frissítését, addig marad a webes bejelentkezés vagy az asztali gép. Esetleg az iPhone, ugyanis azon érthetetlen módon továbbra is tudok levelet küldeni a megszüntetett (és már nem működő) smtp-jelszóval is.
Tegnap merészeltem nyomni egy Finder újraindítást, meglepetésemre az ikonjaimat ez a parancs szétverte a helyükről, egyenként kellett visszaraknom őket a helyükre.
Na, még egy kifogásom van, és ezzel mára be is fejeztem. Ha rádugom az iPhone-omat a gépre, az minden egyes alkalommal elkezdi beolvasni az összes fotómat (új lett az Image Capture is), ami 30-40 százalékban leterheli a processzort, a ventillátor felbúg. Nem kell.
Nem állítom, hogy most ezek miatt azonnal downgrade-elnék Leopadra, a problémák nagy része ugyanis valószínűleg heteken belül eltűnik. Én leírtam a véleményemet, most rajtatok a sor. Ti mit tapasztaltatok?
Magyarósi Csaba
2009.08.28. 12:35
Címkék: én leopard megmondás
Érthetetlen. Látszólag nem változott semmi, nem telepítettem bizonytalan forrásból származó alkalmazásokat, ugyanúgy használtam a gépemet, mint korábban, mégis elszaródott. A következő történik: elindítom az eredendően hulladék HuaweiApp-ot, a 3G-s modem kezeléséhez szükséges programot. Felcsatlakozom a hálózatra, elkezdek netezni, majd legkésőbb öt percen belül kifagy ez a szar, és vége a világnak: nincs többé netkapcsolat. Leszakadok a világhálóról.
De van ennél durvább is: normál esetben nyomok egy Force Quitet, aztán újraindítom a HuaweiApp-ot, ami rendkívül kényelmetlen, de átmenetileg elviselhető módja a problémamegoldásnak. Viszont gyakran előfordul, hogy nem opció a normál menetrend, mert, és most figyeljetek, nem lehet Force Quit-elni ezt a szart. Életemben nem láttam még olyan programot, amit a Mac OS X ne tudott volna lelőni magától, utoljára Windows alatt találkoztam hasonlóval, ahol az End Process nyomogatása gyakran semmilyen eredménnyel nem jár.
Még keresem a hiba okát, meg persze abban is bízom, hogy a perceken belül települő Snow Leopard alatt megszűnik a probléma, de hát a nyilvánosság erejét felhasználva azért megkérdezlek titeket is arról, hogy találkoztatok-e már hasonlóval, és tudjátok-e mi ilyenkor a megoldás? Illetve ismeritek-e a HuaweiApp programozójának tartózkodási helyét, és van-e bármilyen információtok arról, hogy melyik kínzást bírja a legkevésbé a fickó?
