A hétvégén szülővárosomban, Győrben voltam. Jön az ősz, elmúlt a kabriózás időszaka, szóval leraktam a Barchettát téli pihenőre. Visszafele úgy döntöttem, vonattal jövök, mert jók voltak az emlékeim: az IC-k csöndesek és gyorsak, óriási a hely bennük, nagyságrendekkel kényelmesebbek, mint a buszok, vagy az autók, szóval miért ne.

Kinéztem a menetrendből a 15:20-kor érkező Railjetet. Amikor utoljára vonatoztam, még nem is volt ilyen vonat, gondoltam, remek lesz kipróbálni a legújabb csúcstechnikát. A jegyet online vettem, ez is újdonság volt, és az ajánlatok áttekintése közben még az is eszembe jutott, hogy kiugrok valamikor advent alatt Dórával Salzburgba tízezerért: olcsóbb és kényelmesebb, mint az autóval és sokkal elegánsabb is.

Kimentem a pályaudvarra, 15:05-kor kinyomtatta a jegyemet a tízjegyű kód bepötyögése után az automata, majd kisétáltam a hármas vágányra. 15:10-kor szólalt meg először a pályaudvar hangja, hogy közölje, a vonat előreláthatólag 20 percet késik.

Húsz perccel később negyven perces késésre kaptunk ígéretet.

Még húsz perccel később már egy óránál tartott a rendszer.

Összesen 1 óra 10 percet késett az 1 óra 29 perces menetidőt ígérő vonat, ami így aztán valójában 2 óra 39 percet vett el az életemből. És ezt az időt nekem nem adja vissza senki, nem tudja megfizetni senki. A legnagyobb baj, hogy nem is akarják megfizetni senki, holott nyilvánvalóan azért váltok jegyet IC-re és nem gyorsra vagy személyvonatra, mert fontos, hogy kényelmesen és gyorsan utazzak. De a pályaudvar beton-virágtartóján ücsörögni egy órát az se nem kényelmes, se nem gyors.

Várakozás közben elgondolkodtam azon, mégis miért nem lehetett 11 perccel a hivatalos indulás előtt tudni, hogy a vonat még meg sem érkezett az országba. Megkérdeztem a jegykezelőt, azt mondta, ők csak Hegyeshalomtól látják, hogy merre jár a vonat, amíg nincs a határon, nincs semmilyen információjuk róla.

Erről több kérdés is az eszembe jutott.

Egyrészt, hogy ezek szerint 11 perccel a menetrendben szereplő indulás előtt a vonat még nem lépte át a határt, mégis csak tíz perccel a tervezett indulás előtt tájékoztattak a késésről. Talán abban bíztak, hogy a vonat behozza a lemaradását, ami egyébként csak 270 kilométer per órás átlagsebességgel ment volna az ötven kilométeres Hegyeshalom-Győr távolságot figyelembe véve? A MÁV-nál vagy hülyék dolgoznak, vagy szarnak az utasra.

A másik kérdés: ugyan miből gondolták, hogy 20 percet fog késni a vonat, amikor az 15:10-kor még át sem lépte a határt? A MÁV állítása szerint ugye csak akkor tudják, hol jár az IC, amikor Magyarországra ér, amíg odaát volt, bárhol lehetett a Müchen-Hegyeshalom-vonalon, elvileg ugye akár még az 550 kilométerre található bajor fővárosban is rostokolhatott egy újabb adag bratwurstra várva. Akkor húszpercenként jutottunk volna el a hatórás késéshez?

Harmadrészt meg mégis milyen rohadt szar kőkorszaki rendszert használ egyáltalán az évente tízmilliárdokat felzabáló, ingyenélőket foglalkoztató MÁV, hogy a napi több tucat nemzetközi vonat mellett itthon fogalma sincs senkinek arról, hogy merre járnak a határ előtt a szerelvények? Miért fordulhat elő, hogy elvileg egy négy-ötórás késést is húszpercesnek hisznek eleinte a határtól 50 kilométerre várakozó utasok, hogy húszpercenként felfele haladva jussunk el a valódi eredményig?

Nem járok gyakran vonattal, és valószínűleg ezután még kevesebbet fogok. A tájékoztatás és a kárpótlás teljes hiánya elvette a kedvemet az utazástól. A MÁV-nál nem fogják fel, hogy a vonatok minősége miatt akár versenyképes is lehetne ez a fajta közlekedés, ha az utas nem érezné, hogy le van szarva. Aki csak egyszer-egyszer téved pályaudvarra, annak biztos, hogy évekre elmegy a kedve a vonatozástól egy hasonló eset után.

Most szinte biztos vagyok benne, hogy inkább repülővel vagy autóval megyünk Salzburgba, még ha közlekedési eszköznek a Railjet is a legkényelmesebb a három közül.