Rólunk
Egyrészt megérdemeltem: egy jó ideig nem használtam tokot az iPhone-hoz, persze, hogy összekarcolódott. Másrészt viszont nemcsak az én hibám, mert a karcok szinte csak a fényképező lencséjén jelentkeztek, a hátlap többi része, tehát a mobil felületének 99 százaléka ehhez képest érintetlen maradt. Egyszerűen annyi történt, hogy a sérüléseket az iPhone-om a fényképezővel vette le.
Így nézett ki:
Azt tudtuk ugyan, hogy a szolgáltatásnak netre van szüksége az életben maradáshoz, de mostanáig fogalmunk sem volt arról, hogy mekkora adatforgalommal jár a HAL 9000 modernkori megfelelője (és itt álljunk meg egy pillanatra: Arthur C. Clarke a hatvanas években már úgy gondolta, hogy 2001-re az emberiség az űrben mindenfele utazgató faj lesz, a számítógépek meg simán megértik az utasításainkat. Ehhez képest a Holdnál messzebb azóta sem jutottunk, de hatalmas számítógép helyett már egy tenyérnyi mobil is elég a beszélgetéshez - más irányt vett a fejlődés).
Akárhogy is, az Ars Technica alapos tesztnek vetette alá az iPhone-t, és több mobilszolgáltató hálózatán is kipróbálta, hány megabájtban mérhető az intelligencia. Kiderült, hogy nagyon kevésben: a Siri jellemzően 23 és 187 kilobájt közti adatforgalmat generált, átlagosan 63 kilobájtba került egy kérdés megválaszolása.
A lap gyorsan ki is számolta, hogy mivel jár ez egy hónapnyi faggatás után: napi két-három kérdéssel átlagosan 4,5 megabájtot használunk el havonta. Még 4-6 kérdéssel is beleférünk tíz megabájtba. És ha valaki annyira bizonytalan, hogy naponta tízszer is kifaggatja a mobilját, 20 megabájtnál többel annak sem kell számolnia.
Ez viszont még a leggyíkabb hazai iPhone-előfizetésekbe is simán belefér, szóval aki akar, Siri-zzel nyugodtan.
E heti hirdetőnk a MiniCRM. Folytatjuk a megkezdett utat, és tovább göngyölítjük a rejtélyt: mitől működik jobban egy cég.
Először azt tudtuk meg, hogy a MiniCRM segít rendszerezni a dolgokat, hogyan tarthatjuk felügyelet alatt a folyamatokat és a beosztottakat. Aztán arról is beszéltünk, hogy a potenciális vásárlókat is kategorizálhatjuk vele, így téve különbséget aközött, akit el kell engedni és aközött, aki talán vásárolni is fog. Így tudjuk optimalizálni az energiáinkat.
De a MiniCRM olyan, mint egy izgalmas nő: minél tovább vizsgáljuk, annál több arcát mutatja.
Ha a fentieket már megemésztettük, itt van mindjárt az automatizálás, mint felderítendő terület. Sokan azt gondolják a név hallatán, hogy itt most spam-kampányokat, levél-szőnyegbombázást és hasonlókat lehet beállítani, pedig ennél sokkal hasznosabb dolgokra lehet használni. Például a cég belső folyamatait is szabályozhatjuk, automatizálhatjuk vele.
Tegyük fel, hogy az autószalonba bejön egy érdeklődő. Beszélget az értékesítővel, akinek nyilvánvaló lesz, hogy komolyan a vásárló szándékai. Korábban, a telefonos-leveles megkereséskor már felvitte a rendszerbe a potenciális ügyfelet, de mialatt beszél vele, tesz egy nagyon fontos dolgot: a vevő státuszát átteszi "Érdeklődő"-ből "Komoly érdeklődő"-be.
Ez csak egyetlen kattintás, mégis, ha be van rá állítva az automatizmus, egy lavinát indít el.
Először is, a távozás után egy órával küld a rendszer egy sms-t a Komoly érdeklődő telefonjára, amiben megköszöni, hogy ott járt, és a megbeszélt következő időpontra felhívja a figyelmet. Ez az az időpont, amit az értékesítő közben beírt a teendői közé is. Az sms-ben megadja az üzletkötő telefonszámát is, mert sokszor azért nem mondják le az időpontot az érdeklődők, mert nem találják a felírt adatokat.
Napokkal később a rendszer automatikusan kiküld egy személyre szabott hírlevelet. Ha az érdeklődő a terepjárókat nézegette, egy azokat bemutató videót például.
Ha már jobban sikerült megismerni az érdeklődőt, és olyan információkat szerzel meg róla, hogy kiderül: a statisztikáid szerint valószínűleg a felesége beszéli majd le a vásárlásról, küldhetsz egy olyan hírlevelet, aminek a tartalma is erről szól. Hogyan győzd meg az asszonyt.
Két hét múlva lefut még egy automatizmus: figyelmezteti az üzletkötőt, hívja fel az érdeklődőt, mikor tudna bejönni. Ha egy nap múlva sem vált státuszt az érdeklődő, akkor újabb figyelmeztetést küld. Ez lehet sms, email vagy a rendszeren belüli időzítés.
Ha két nap múlva is változatlan a helyzet, a rendszer már az üzletkötő főnökének küldi: nem megy az értékesítés, mert az üzletkötő nem dolgozik ezzel az ügyféllel. És így tovább.
Ilyen automatizmusokkal a feledékenység simán orvosolható. Az automatizmusok energiát, memóriahiányt kezel, de a mi a legfontosabb: magasabb minőségen tartja a céget. Ha én ugyanis vevő vagyok, és a fenti folyamatot látom lejátszódni, időben kapok mindent, sms-en köszönik meg, hogy ott voltam, érdekes hírleveleket kapok, amiken látom, hogy tudják, mi érdekel engem - én ezt a profizmussal azonosítom. MiniCRM nélkül a fenti folyamatokat eljátszani minden érdeklődő esetében viszont olyan mérhetetlen munka, aminek jobb neki sem állni.
Még egy rövid történet: a barátnőm előfizető volt egy magazinra. Szerette. A 12. szám után nem küldtek csekket, amin befizethetné a következő évi előfizetés díját. Tudta, neki kell most utánajárni, hogyan lehet a következő évre is befizetni a pénzt, de erre sosem akadt felesleges ideje, később meg már elfelejtette a dolgot. Ennyit számít egy olyan automatizmus, ami már nyomtatja is az új csekket, és nem hagyja, hogy a legfontosabb, rendszeres ügyfelek elhagyják a hajót.
A 30 napos ingyenes próbaidő után a bérleti díj mindössze: bruttó 1,25 euró / munkatárs / naptári nap (bruttó 11.000 Ft per munkatárs per hónap). Itt lehet igényelni a próbaidőt.
Az Apple elküldte a fejlesztőknek tesztelésre az ötös iOS első frissítését, amit a szokásos bugfixálásokon kívül néhány igen-igen fontos dolgot is tartalmaz. A leírás szerint ugyanis az akku élettartamával kapcsolatos problémákat is megoldja.
Nem tudni, hogy ez csak néhány, igén szélsőséges tüneteket produkáló készülék esetében javít a helyzeten, vagy mindenki érezni fog valamennyi javulást. Mindenesetre jó hír, mert a legutóbb közölt megoldás egy egyértelmű szoftverhibára, és az ebből adódó akkuélettartam-csökkenésre minden volt, csak nem elegáns.
A másik nagy dolog, ami az 5.0.1-gyel eljöve, hogy az első generációs iPaddel is mennek a multitask geszutsok. Amit valljuk be, nem volt szép dolog kihagyni, de így már szent a béke.
A frissítés még javít a dokumentumok iCloudba küldésén - szintén írtunk már róla -, az ausztrálok hangfelismerését is érdemben javítja diktálás közben. Ez mondjuk pont nem érdekel.
Az Apple új CEO-ja körlevelében nem győzte hangsúlyozni, hogy a cég változatlanul megy tovább a Jobs által kijelölt úton, ami nagy vonalakban feltétlenül igaz is: egyrészt a befektetői bizalom, másrészt az ezerszeresen bevált módszerek miatt Cook mozgástere egyelőre rendkívül szűkös.
Ugyanakkor Cook mégsem Jobs, ráadásul meglehetősen önfejű vezetővel van dolgunk, így akármennyire is törekszik, árnyalatokban már látszik a különbség a két CEO módszerei között. Cook első, nem Jobs-szerű döntése az volt, amikor jótékonysági programot hirdetett az Apple-ön belül. Elődjének egyetlen ilyen húzása sem volt, sőt, 1997-ben eltörölte a vállalat hasonló programját, mondván, hogy majd akkor adományoznak, ha lesz pénz a kasszában. Végül aztán akkor sem vezette be a jótékonysági programot újra, amikor az Apple már több pénzen ült, mint amennyi az adott pillanatban az Amerikai Egyesült Államok rendelkezésére állt.
Most meg a Wall Street Journalban jelent meg egy írás a különbségekről. Ezek szerint Cook olyan területek iránt is érdeklődik, amik Jobsot sosem érdekelték: például a promóciók, vagy a vállalat beszámolórendszere, utóbbi tényleg elég unalmasan hangzik, ugyanakkor jelzi, hogy az utód is aprólékosan belemegy a részletekbe. Csak nem feltétlenül a pixelekkel, inkább az adminisztrációval harcol.
Állítólag a kommunikációban is jobb elődjénél, többet értekezik embereivel, mint Jobs, kevésbé magának való, és rendszeresen ír köremaileket, amikben Csapatnak hívja a dolgozóknak.
De nyitottabb a részvényesek felé is, és állítólag Jobs-szal szemben egyáltalán nem tartja olyan fontosnak a hatalmas készpénzállomány fenntartását, így várható, hogy előbb-utóbb elkezd a cég rendes osztalékot fizetni befektetőinek.
És még egy fontos különbség: a pletykák szerint amikor egy fejlesztő bemutatott egy új funkciót, Cook megkérte, magyarázza már el, hogy miként segít ez több készüléket eladni neki. Jobs inkább arra ment rá, hogy a termék tökéletes legyen, és az egészében, ne részleteiben adja el magát. Ha igaz ez a sztori, Cook máshogy gondolkozik a kérdésről, ami középtávon talán a legnagyobb változást okozhatja a vállalat életében.
