Nyolc éve indult az Appleblog. Azóta láttunk pár dolgot.
Láttunk blogokat, amik belső informátoroktól szívták le a pletykákat, hogy végül egy nagy szerkesztőséggel, komoly gárdával működő lappá nőjék ki magukat.
Láttunk bloggereket, akik magányos farkasok maradtak, és vagy bedarálták őket az életük egyéb ügyes-bajos dolgai, vagy megmaradtak csendes szakértőnek, megmondóembernek, akit nem az olvasottság hajt.
Láttunk eladásvezérelt Apple-oldalakat, amik már majdnem olyanok, mintha az Apple saját blogjai lennének, a függetlenség ígéretével. Amíg ezek az oldalak működnek, nincs szükség rá, hogy Cupertinóban fáradjanak ezzel.
Láttunk olyan humoros, könnyed oldalakat, mint a Macenstein, ami fénykorában a kedvencem volt. Sajnos nem élte túl, én nem is értem, hogy miért. Nagyon szükség lenne ilyen oldalakra, mi az Appleblog (feat. Almalé és Kungfu) megpróbáltunk valamennyi szellemiséget átcsempészni tőlük, hozzánk.
Nem az volt az ámokfutás, hogy lehoztak egy Apple Car-os cikket.
Nem is az, hogy ebben gyakorlatilag összegezték a korábbi év pletykáit, lehetőségeit, és az Apple valószínűsíthető szerepét az autóiparban. Hogy leültek pár szakértővel, és eljátszották, mintha az Apple őket bízta volna meg az autó elkészítésével.
A baj az, hogy ezt az egészet úgy tálalták, mint egy exkluzív sztorit. Tweeteltek ilyeneket a cikk megjelenése előtt:
Ilyen címlappal nyomták a júniusi lapszámot:
Aztán végül egy átalgos tartalommal, és egy ilyen concepttel álltak elő:
Hogy 2009-ben az Apple nem iPhone 4-et, hanem iPhone 3GS-t mutatott be, nagyjából leszarta mindenki. Most őszintén, nem tök mindegy, hogy nevezik a készüléket, ha egyszer a hardverben úgysem lenne változás akkor sem, ha neadjisten iPhone 624i-nek neveznék el?
Kapaszkodjatok meg: nem mindegy.
Mutatok valamit:
Igen, ez az Apple részvényértékének görbéje, és látható, hogy mekkorát esett a papír ára. A tavalyi csúcs 132 dollár volt júliusban, most meg közelítik a 100 dollárt, a 2014 októberi értéket. És már senki számára nem kérdés, hogy miért esik vagy nő az Apple részvényeinek ára: mindenki tudja, hogy csakis az iPhone miatt. Az iPhone felelős az Apple bevételeinek több mint 60 százalékáért, és ha valakinek olyan megérzése van, hogy ez a 60 nemsokára csak 58 lesz, akkor jön a pánik, mert
az Apple nem fog növekedni, esetleg csökkenni kezd!
És a helyzet egyre kiélezettebb. Most például úgy esik folyamatosan az Apple értéke, hogy józan paraszti szemmel semmi problémát nem veszünk észre. Itt vannak az iPhone-eladások:
Nőtt az előző negyedévhez képest, nőtt az egy évvel korábbihoz képest, mi kell még? Hát megmondom: a stabil alap. Az Apple ma már Kínára alapozza a növekedést, az meg egyelőre nem számít ugyanannak a bizalmi körnek, mint egy jóféle South Park-i vagy brükszellesi lakos.
És már nemcsak a növekedés vagy az esés okaként hivatkoznak az iPhone-ra. A cég fényes vagy sötét jövőjét is ebben mérik: most például az az állítás, hogy azért nem nagy baj ez a 100 dollár körüli bukdácsolás, mert idén az iPhone 7 éve van, és az mégsem _csak_ egy S-es frissítés. Biztos lesz valami nagyobb dobás vele. Amivel majd megint ez lesz a kasszaszaggató termék, ahogy egyébként az iPhone 6s is az volt, de hé. Aki TÉNYLEG új telefont akar, a 7-est azért megveszi.
Az S széria skippelhető. A +1-es széria nem.
Hiába gondoljuk, hogy mi mentesülünk ez alól a pszichológiai teher alól. Valójában sokkal inkább hatnak ránk, mint a kütyübe épített valóban hasznos ficsörök. Persze utólag, meg a vásárlás előtt racionalizálunk, megmagyarázzuk, úgy is érezzük, hogy bebizonyítottuk magunk előtt, miért kell most ez nekünk jobban, de a helyzet mégiscsak az,
hogy jobban kell.
Nem mindegy, hogy idén "iPhone 6s Hyper Turbo" vagy iPhone 7 jelenik meg. Olvasd el a neveiket, és mutass rá, melyiket kéred. Utána játszd el, hogy te racionális voltál.
Az Apple sikeresen két éves ciklust faragott egy egy éves ciklusban frissülő termékből. Lett S éve és +1 éve. Az S évében be kell mutatni valami nagyon új terméket, egy átdolgozott Apple TV-t, egy iPad Prót, kicsit felkavarni a dolgokat. A +1 éveiben pedig lehet koncentrálni arra a termékre, aminek köszönhetően a cég a világ legértékesebb vállalata lett.
Nem tudom, hogy ezt szándékosan csinálták-e, vagy nem. De ha valaki még egyszer azt mondja, hogy az Apple túlnyomórészt marketing, de közben az ilyen húzásaikra gondol, akkor azt mondom, wow, igen, de micsoda marketing!
Nem volt könnyű az Apple-vezér PR-ízű szövegéből kihámozni a lényeget, de azt hiszem, sikerült. Az Apple Szoftver és szolgáltatások divíziójának vezetője a CNN-nek adott interjút, amiben a News-ról beszélt. Tudom, itt van az a pont, amikor bezárod a böngészőablakot, pedig ha így teszel, sosem tudod meg a tutit.
(Fogadok, hogy a News appban nem könyöröghet senki a cikk közepén, hogy ne lépjenek ki, úgyhogy nesze neked, alkotói szabadság)
Csak olyan alkalmazásokat készítettünk, amikről azt gondoljuk, mindenki minden nap használ. Tényleg szerettünk volna egyetlen olyan appot létrehozni, amit minden felhasználó használhat, amivel mindenki eléri a saját érdeklődésének megfelelő híreket.
Oké, fordítok. Minden felhasználó: az Apple 2015-re összesen egymilliárd iOS-eszközt adott el. Ez nem jelent persze egymilliárd júzert, én is többet vettem már életemben egynél, de mégis azt mutatja, hogy több százmillióra tehető azok száma, akiknek a táskájában jelenleg is van egy példány. Ehhez képest hányan használják a Newst? 40 millióan, ezt a számot dobta be Tim Cook nemrég. Az USA és az Egyesült Királyság adatai, a világ nagy részén ugyanis nem elérhető a szolgáltatás.
Mit jelent ez? Ha MINDEN felhasználó aktívan használja az appot, az 40 millió egyedi látogató, 400-500 millió kattintás naponta.
Ehhez képest mit tapasztaltnak a lapok? Kiábrándító látogatottságot. Annak ellenére, hogy a News-ba nem lehet csak úgy beletolni a tartalmat, hanem külön ki kell alakítani az oda megfelelő, natív megjelenést, a kiadók egymillió kattintás alatt mérnek per hó. Egymillió: az egy piacvezető magyar online lap számára jónak számít, az Apple nem büszkélkedhet vele.
A kis kiadókkal kapcsolatban, arról, hogy az Apple támogatja-e őket, ezt mondta a vezér:
Abszolút hiszek ebben. Ez volt az egyik fő ok, amiért létrehoztuk az Apple News-t. Olyanokra gondoltunk, tudja, mint az egyházi hírlevél vagy bélyeggyűjtők klubja. Egy csomó olyan szervezetre, ami ma print vagy email formában terjeszt, ami még drágább.
A News Publisher Tool elérhető mindenki számára, aki regisztrál az Apple-nél. Valóban.
Eközben azonban látható, hogy csak a nagy lapoknak éri meg az Apple News próbálgatása a beleölt erőforrások miatt, és nekik sem túlzottan, egyelőre. Mindenesetre az Apple a News-zal egy időben mutatta be a Safaris hirdetésblokkolót iOS-re, úgyhogy a ki nem mondott üzenet: csak a News-zal - vagy egy appal - hirdethetnek úgy a lapok, hogy biztosan nem blokkolják a hirdetéseiket. Azokból a hirdetőkből, akiket a kiadók hoznak, nem kér részesedést Cupertino, azokból, akiket az Apple hoz, részesedést ad. Hetven százalékot. Ha van hirdető.
Cue elmondta, hogy egyáltalán nem akarnak újságírókat alkalmazni.
Arra koncentrálunk, amit jól csinálunk. Technológiát építünk, ebben vagyunk jók.
A kiadók közben nem csak azért csalódottak, mert a News nem hozza a számokat, hanem azért is, mert az Apple hetente ad riportot az olvasottságról. Hetente.
Az online lapok pedig, érthető módon, nem tudnak így dolgozni. Kell a real time visszajelzés, manapság olyan gyorsan kell reagálni a közönségre, amilyen gyorsan csak lehet. Nagy lapoknál órák, kis lapoknál, blogoknál percek alatt. Ehhez pedig hozzátartozik, hogy a tartalomra érzékeny olvasók minden rezdülését, tulajdonságát láthassák, hogy tudjanak fejlődni.
Egyelőre az Apple News pont olyan gyengus próbálkozásnak tűnik, mint az Apple Music. Csak itt nem a Spotify, hanem a a Flipboard volt a cél, pedig akármennyire is innovatív az Apple, nem tud annyira érzékenyen nyúlni a témához, mint azok, akik csak ezzel foglalkoznak. Kicsit olyan, mintha nem éreznék, mitől indul be egy ilyen biznisz, ami nem baj, mert már így is hatvanfelé szakadnak Cupertinóban, csak akkor nem kell erőltetni.
A Facebook a napokban jelentette meg saját SDK-ját az tvOS-hez, az Apple TV saját operációs rendszeréhez. Mélyreható közösségi élményt, és könnyebb júzerkövetést ígérnek, beleértve a szokások és az elkötelezettség hatékony trackingjét.
Természetesen az SDK ad lehetőséget arra, hogy az Apple TV bármely pontjáról megosztható legyen a tartalom, legyen szó saját képről, videóról, játékban elért eredményről ésatöbbi. A felhasználóknak pedig nem kell jelszópötyögéssel bíbelődni - pedig az új távirányítóval ez is új élmény -, hanem csak belogolnak a tabletjükről egy 8 jegyű kóddal, és máris elhiszi a tévénk, hogy mi vagyunk a tévé előtt, nem az adathalász családtagok, esetleg betörők.
De nem is ez fogott meg. Elképzeltem valamit.
A helyzet az, hogy én nem szeretek Facebookon lájkolni. Ahogy a blog statisztikáit elnézem, ti sem, az Apple által elkommunizált FB-oldalunk után az újra már kevesebben jöttetek, és a posztok alatt is ritkán látunk pár tucatnál több kedvelést, maximum.
Noha szomorú vagyok emiatt, hiszen kevesebben érik el a verejtékkel megírt anyagokat, mégis megértelek titeket. Ez nem lustaság. Ez egy belső tiltakozás az ellen, hogy azzal a bizonyos kék színű gombbal belépjek egy kattintás erejéig egy másik univerzumba, akár csak egy pillanatra is.
De ez nem valami fantasztikusan kidolgozott elv. Nincs mögötte egy Zuckerberg-pápa-Kentucky Fried Chicken-es ezredes összeesküvés-elmélet. Nem is takarítok meg időt. Ha megkérdezné a böngésző, hogy tetszett-e a tartalom, azt válaszolnám sok esetben, igen, és ez ugyanannyi időben, mintha megnyomom a gombot, ha nem több.
Hoppá.
Nem, a laptop, a tablet sosem fogja megkérdezni, hogy tetszett a tartalom, és mit tervezek mára, esetleg elfutok-e kocogni, mert akkor lejjebb veszi a nappaliban a fűtést. De az Apple TV-t pont erre teremtették. A Siri-integráció után azt vesszük majd észre, hogy ilyen párbeszédek zajlanak le, és most mindenki tekerjen vissza pár évet a fejében, és azzal a szemmel próbálja elhinni, hogy ez már egyáltalán nem sci-fi, hanem pár év.
- Mik a hírek?
- Itt vannak a kedvenc oldalaid. A legnépszerűbb híreket a felső sorban találod, alatta a magazinosabb anyagok, a végén egy cikk a lámanyálról, mert tudom, hogy érdekelt a múltkor is.
- Jól van, jöjjön a lámanyálas.
- ... (amint kilépek) Tetszett a cikk?
- Aha. Jó volt. De miért kérdezed?
- A Facebook-modul érdeklődött, lájkoltam a nevedben az anyagot.
- Ja, légyszi ne kérdezz tőlem a Facebook nevében többet.
- Ok, kikapcsoltam a funkciót.
- De azért oszd meg a cikket a Drótos Karesszal, neki is tetszeni fog.
- Oké.
Nekem ez így működne. Tudom, azt lehet érezni, hogy még inkább kikerül az emberek kezéből a gyeplő, mivel egy intelligens algoritmushalmazzal lép kapcsolatba, nem látja, mi történik a háttérben, és igazatok van. De efelé haladunk. Ez a nemtudás egyre több cég érdeke, és ezt a nemtudást mindig baromi kényelmes funkciókkal tudták eddig is ránk testálni.
És itt jön a képbe az Apple, mint az "adatok védelmének őrzője" szerep képviselője. Neki lesz lehetősége, hogy a nemtudás ellen harcoljon, ugyanígy: a Sirivel. Mivel ideális esetben a Sirivel szóban, kérdés-felelek formájában lehet finomhangolni a rendszert, maga a rendszer beszélgethet el velünk, hogy mit hogyan szeretnénk kapni, még akár a "nem tudtam, hogy ezt is be lehet állítani" esete sem léphet fel kifogásként. "Figyelj, ezt a képet a lakásodban készítetted, tudtad, hogy nem csak a barátaid látják a faladon?".
Oké, kicsit előreszaladtam. De a lényeg, hogy a Siri beékelődhet a Facebook és a júzer közé, amit a Facebook nyilván nem akar, de az Apple TV-vel kénytelen lesz elfogadni ezt. Mert annyira kényelmes, és annyira magától értetődő interakciót hoz létre a nappaliban, hogy még nekem is eladná a lájkolást.
Ha megvizsgáljuk, mi történik a tabletpiacon, egyáltalán nem azt a lazulós, "itt van ez az új termékkategória, amit vesznek az emberek" álláspontot látjuk. Valójában tiszta káosz az egész, a legtöbb cégnek kétségbeejtő a jövőképe.
Egy vállalat van, ami úgy navigálja végig magát ezen a problémán, hogy az tényleg valami elképesztő. Igen, az Apple.
Oké, mi a helyzet? Láthatóan van egy kis cumi, az Apple-nél is. Ezek ugyanis az iPad-eladások, darabszámra, a tendenciát pedig nem lehet nem észrevenni:
Mi van a dolog mögött? Elsőre azt gondolnánk, az olcsóbb, androidos tabletek, esetleg a Microsoft táltosodott meg. De nem: az androios tabletek eladása ugyanúgy csökkent, a Canalys elemzői szerint szeptemberben például tök ugyanolyan arányban csökkentek az iPad és a robotos tabletek eladásai. A Microsoft tablet-eladási mutatói ugyan nőnek, de nullaközeli állapotban a növekedés nem olyan was ist das. Ráadásul most a lassú növekedés után a Surface eladások is zuhantak, 672 milliós bevételt hoztak egy negyedév alatt az egy évvel korább 908 millió dollár helyett (összehasonlításképp: az iPad három hónap alatt még mindig 4,3 milliárd dollárt termel).
Szóval látszólag szarban van mindenki.
A csökkenő darabszám miatt az egyébként is alacsony árréssel dolgozó androidos tabletek gyártói azért szorulnak, mert kevesebb egységet nem lehet ugyanolyan alacsony áron gyártani. Ami lassú áremelkedéshez vezethet az alacsony kategóriájú gépeknél, ami viszont a biztos halál: a vásárló, ha azt látja, hogy egyre drágábban kapja meg ugyanazt, valószínűbben fordul az egyre kevésbé drága, prémium termékek felé.
Mi ilyenkor a megoldás? Ki kell találni egy új kategóriát. Az egyetlen lehetőség az az irány, amerre a Microsoft indult: a pécé-tablet, a számítógépet kiváltó, billentyűzettel és fejlett operációs rendszerrel kialakított izé. Mivel kivált egy másik terméket, többet lehet kérni érte, nagyobb az árrés, a Surface Pro 4 belépő ára 899 dollár, megmenekült mindenki.
Csakhogy nézzük meg a Microsoftot: korábban már írtam arról, hogy gyakorlatilag felgyújtották maguk mögött a hidat azzal, hogy elkezdtek konkurálni az OEM-ekkel, a saját értékesítőikkel. Nagy bátorság, nyilván nem láttak más választást, és bíznak az új termékek sikereiben. Csakhogy ezen a piacon ott van az Apple is, a legsikeresebb cég, és kihoztak egy Surface-szel versengő iPad Prót, 799 dollárért, a Surface Bookkal meg eleve konkurálnak, sok éves előnyben. Ajaj.
Oké, de miközben megy itt a harc az árakkal, vajon mit akarnak a vásárlók? Elárulom: olcsóbb termékeket. Nem drágábbakat. Az átlagos eladott PC-árak a 2005-ös 800 dollár körüliről 400 dollár körülire estek. Amikor az Apple piacra dobta az iPad minit, az jelentősen megdobta az eladásokat. A nyereséget nem, hiszen kisebb volt az árrés a kis tableten, de az Apple-nek nem is ez volt a terve.
Az emberek annyira nem akarnak sokat költeni a tabletre, hogy inkább vesznek egy nagy okostelefont. Persze ez nem újdonság, de az Apple úgy átkonvertálta a tablet-vásárlókat iPhone Plus-vásárlókra,
hogy közben az iPhone-on sokkal-sokkal nagyobb árrése van.
Miközben a piac szereplői azért küzdenek, hogy négy év múlva egyáltalán tényezők maradhassanak, addig az Apple válogat a magas és a nagyon magas árrésű termékek rekordeladása között, és kényelmesen gyűjtögeti a százmilliárdokat, amiket nem tud elkölteni. Nekik ez utóbbi továbbra is a legsúlyosabb problémájuk.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.