Megérkeztek hozzám is tesztelésre az Apple-től az új iPodok, az új iPod shuffle, iPod nano és iPod touch. Le is írom nektek az első benyomásaimat. Ráadásként meg feltöltök annyi képet, hogy megőrültök.
Szólj hozzá!
Az új iPodokat nyomkodom
EXKLUZÍV: Apple-töltő-teszt
Címkék: teszt hardver exkluzív
Még most sem hiszem el, pedig igaz: sikerült beszereznünk az Apple forradalmi töltőjét. Képriport formájában foglalom össze, hogy milyen zseniálisan lehet elemeket tölteni ezzel az elképesztő eszközzel:
Még most sem hiszem el, amit Jobs és Ive összehozott a cupertinói laborban, azt hiszem, új korszak kezdődött az elemtöltés történetében.
Alig gyorsult az iMac
Az új iMacek megkapták a kötelezőt, de nem többet: végleg búcsút mondtak a sorozatot igazán népszerűvé tevő Core 2 Duóknak, helyükre Core i3-asok kerültek, és kukázták az integrált Geforce 9400-at is, mostantól mindegyik gépben dedikált, tehát nagyteljesítményű grafikus kártya dolgozik.
A processzorcsere jó lépés volt, de nem jelent akkora változást, mint azt néhányan elsőre hinnék. A Core i-sorozatról ugyanis sokaknak a négymagos processzorok jutnak eszükbe, ami az első időkben helytálló is lett volna, idén azonban kiadták ezeknek a csipeknek a kétmagos, laptopokba szerelt verzióját, meg velük együtt a csökkentett teljesítményű asztali verziókat (pl: Core i3) és pontosan ezek kerültek az iMacbe is.
A magok száma tehát nem változott, legalábbis a megfogható magoké, mert az operációs rendszer a Core i3-asokba épített HyperThreading-technológiának hála már négy magot lát. A Mac OS X kicsit át van verve, de ne sajnáljuk, mert emiatt aztán párhuzamos feladatvégzés közben a Core i3-as azonos órajelen is gyorsabb elődjénél, de az egyéb technológiai újítások miatt akkor sem vall szégyent, amikor csak egyetlen mag dolgozik.
Handrással ki is próbáltuk a boltjában gépeket, először a legkisebb új iMacet hasonlítottuk össze közvetlen elődjével, a 3 gigahertzes Core 2 Duót 3 gigahertzes Core i3-as váltotta, míg a Geforce 9400-as helyére a Radeon HD 4670-es került. Ahogy az látható, párhuzamos feladatvégzés esetén a processzor 32 százalékkal lett erősebb, míg a grafikus gyorsító szintén harmadával lett erősebb:
Grafikont nem raktam be róla, de elvégeztük a Cinebench R11-tesztjét is, ami viszont már négyszeres gyorsulást mutat a grafikus gyorsítónak, ez a váltás tehát egyértelműen pozitív volt.
Másodszorra a régi csúcsgépet hasonlítottuk össze az újjal, szóval a kínálat alját és tetejét sikerült lefednünk. Ebben a 2,66 gigahertzes, négymagos Core i5-ös helyére 2,8-as Core i5-ös került, míg a Radeon HD4850-et Radeon 5750-es váltotta. Látható, hogy elsősorban a grafikus gyorsítót érintette a csere, amivel kapcsolatban eleve szkeptikusak voltunk, hiszen a bénán megírt Apple-drivereknek hála az a tapasztalat, hogy hiába kerül brutális gpu egy gépbe, az kezdetben rendszerint alig gyorsabb elődjénél.
Ahogy a grafikonon is látszik, a félelmünk beigazolódott, a jóval gyorsabb csip előnye kimutathatatlan, ami szégyen, főleg, hogy most már sorozatosan előforduló problémákról van szó: az Apple csak szórja ki az erősebb hardvereket, de arra már nem fordít energiát, hogy ezt ki is lehessen használni, egyértelmű marketingfejlesztésről van tehát szó, amit igazol, hogy a viszonylag friss Cinebench R11 is csak 3 százalékos előnyt tud kimutatni az új gépnél.
Jelenlegi formájában tehát a 21,5-es iMac jobb vétel, mint elődje, a 27-es viszont semmi pluszt nem nyújt, ami a jóval erősebb hardver miatt kimondottan bosszantó.
Dolgozni, dolgozni, dolgozni!
Tanker az iPhone-hoz
Írtam már Twitteren is, hogy egyre gyorsabban merül az iPhone-om, gyakran úgy is eljut a piros sávba alig fél nap alatt, hogy egy percig sem használtam. Aztán vannak jobb napjai, amikor gyötörhetem, használhatom, tartja magát. Nem az akku ment tehát tönkre, inkább arról lehet szó, hogy időnként kontrollálhatatlan folyamatok indulnak meg a háttérben, amik leszívják az életerőt.
Az iPhone 4 még nem érkezett meg, a mostani helyzet meg tarthatatlan, elkezdtem szétnézni. Az egyik legszimpatikusabb megoldás a Gum Pro Power Pack volt, mert jókat írtak róla a külföldi tesztelők, és mert elég jó volt az ára is. Kölcsön kértem hát a mindenféle Apple-kiegészítőkkel foglalkozó Steelbirdtől egyet egy hétre, hogy kiderítsem, mire elég a hordozható akkutöltő.
Az biztos, hogy dizájnversenyt nem fognak nyerni a Gum Próval, az ugyanis szerintem ronda. De hát végső soron egy tankerről van szó, az ne szép legyen, hanem böszme, és van ugyan a JustMobile-nak olyan terméke is, amit már rendesen megformaterveztek, az többe is kerül. Márpedig a franc se akar olyanra költeni, amit amúgy sem mutogatásra szánunk.
A töltöttség jelzője azonban már inkább zavaró. Három LED van rajta, ezek közül kikapcsolt állapotban töltés közben az egyik pirosan világít, ha nagyon le van merülve, narancssárgán, ha már használható, zölden, ha tele van.
Bekapcsolás után az addig magányosan világító LED egy három LED-ből álló sor utolsó tagjává válik: ha egy ég, 33 százalék alatt van a töltöttség, ha kettő, 33 és 66 százalék között, ha három, 66 százalék fölött. Nem túl felhasználóbarát, de megérthető.
Lássuk, mit kapunk 15 ezer forintért: egy szép dobozt, meg magát az akkut, de kábel például már nem jár hozzá, így ha a töltőt tölteni akarjuk, elő kell varázsolnunk valahonnan egy mini USB-USB kábelt, aminek a mini része megy a Gum Próba, a hagyományos meg a laptopba, vagy a konnektorba. Ami van.
Na de ami a házon belül van, az üt: 4400 mAh, ami lényegesen több, mint amennyit a konkurensek szoktak adni, és sokszorosa az iPhone 3G akkukapacitásának is. Ebbe a mobilba 1150 mAh-s telepeket raktak, nagyjából hasonló van az első iPhone-ban és a 3GS-ben is, ami azt jelenti, hogy mindegyiket majdnem négyszer fel tudjuk tölteni a Gum Próval. Ha tehát reggel levesszük a konnektorról a mobilt, a cuccal kiegészítve már ötszörösre nő az élettartalma, ami, ahogy a dolgok most alakulnak, akár délután kettőig is elég lehet.
Na de komolyra fordítva a szót, a JutMobile terméke elég nagy biztonságérzetet ad az embernek, mert nemcsak a nyitott laptoppal, vagy az autós töltővel, hanem séta közben a táskánkban is bármikor adhatunk egy kis kraftot a mobilnak. Ráadásul a Gum Pro eszeveszett erővel hányja ki magából a dzsúzt, 40-ről 100 százalékra 38 perc alatt töltöttem fel az iPhone-t, köszönhetően az 1000 mAh-ás kimenetnek, gyorsabban tehát, mintha a MacBook Próra dugtam volna.
Ennek a másik oldala, hogy laptopról feltölteni viszont igazi kínszenvedés a Gum Prót, hiszen a 4400 mAh-ás akkumulátor majdnem akkora, mint a 13-as MacBook Pro 5400-asa: egy laptoptelepről van tehát szó, amibe akár egy napig is lehet tolatni a kraftot usb-n keresztül, ha teljes töltöttséget akarunk elérni. De egy tankert sem öt perc alatt töltenek fel.
Nekem bejött.
Kipróbáltuk a Flash-t az iPaden
Az iPadről, mint jelenségről már írt Csaba a blogon többször is, én azonban csak most tudtam együtt lenni huzamosabb ideig a táblával, így tőlem is kaptok néhány gondolatot. A készüléket a Speedshoptól kértem kölcsön, mert hivatalosan még nem forgalmazzák Magyarországon az iPadet, de ők már árulják. Azzal az előre megfontolt szándékkal hoztam el, hogy feltöröm, és ráerőszakolok egy Flasht.
Amikor bevittem a munkahelyemre az iPad 3G-t (a Micro SIM-et a T-Mobile adta), pontosan azt láttam lezajlani, amit Chuck Hollis, az EMC marketing igazgatója mesélt, amikor először vitte haza az iPadet tech-buzi családjának. Először én is a csillogó tekintetekkel szembesültem, majd néha a kérdéssel, hogy hol kell bekapcsolni a készüléket, végül a képernyőre fagyott tekintettel, és az újabb kérdéssel: mire jó ez az izé?
Tovább olvasom