Amióta megvan az iPhone, gondolkozom azon, hogy valahogy kivezetem a képét a tévére. Autóban, metrón ücsörögve, a világban mászkálva persze előny, hogy csak 3,5 colos a kijelzője, viszont amikor átnézek barátokhoz, rokonokhoz, és meg akarom mutatni a képeimet, már kényelmetlen az apró lcd. A zárt rendszer miatt ráadásul az sem opció, hogy a legközelebbi számítógépre kötve egyszerűen átmásolom a fotókat, videókat, hogy nagyban nézzük vissza őket.
Az egyetlen megoldás a kivezetés: valamilyen módon át kell varázsolnom a jelet a tévére.
Szerencsére erre van egy rakás megoldás a piacon, én ezt a Belkin-kábelt szereztem be, egyrészt, mert márkás termékről van szó, másrészt meg mert ár-érték-arányban ezt tűnt a jó választásnak.
A kábelerődnek öt vége van, közülük az egyiket az iPhone-ba kell dugni, ezen keresztül távozik a kép és a hang, van egy usb-kimenet, hogy a készüléket használat közben töltőre tudjuk dugni, és van három rca-kimenet is, egy a képnek, egy-egy a sztereó hangnak. Az rca persze egyértelműen szűk keresztmetszet, hiszen nem alkalmas nagyfelbontású, jó minőségű digitális jelek továbbítására, de a nappalimban egyelőre katódsugárcsöves tévé van, és az ismerőseim egy része is ilyesmit használ, márpedig ezeken nincs más bemenet.
Az összekapcsolás elég egyszerű. Bevallom őszintén, mivel korábban nem próbáltam ilyesmit, arra számítottam, hogy majd be kell állítanom, le kell okéznom valamint, de semmi: amint minden a helyén van, és a tévét is a megfelelő csatornára kapcsolom, már tudom is nézni 82 centin az iPhone-műsorát.
Szolgáltatástól függ, hogy mi az, amit érdemes. A filmek például nem mutatnak valami jól ekkora méretben, hiszen az iPhone-on 480x320 pixelen tárolódnak a videók, miközben a képernyőmön simán meg tudna jelenni 720x576 pixel is.
Mi következik ebből? Hát hogy ami 3,5 colon kiválóan mutat, az 32 colon már nem az igazi, arra viszont simán alkalmas a kábel, hogy egy rövidebb filmbelőzetest, vagy valami családi videót megnézzünk rajta.
A fotónézés viszont meglepően élvezhető. Általában amikor katódsugárcsöves tévére varázsoltam valamilyen módszerrel a képeimet, mindig csalódás volt a vége, de ezzel a Belkinnel simán megnézhetők a nyaralásos fotók, és végső soron ezért is szereztem be a kábelt: végre nem a mobilomon kell megmutatni a párizsi képeket, ha hazalátogatok a szüleimhez, és nem vittem magammal a laptopom. Ráadásul most először használtam a mobil slideshow-képességét: amikor a tenyeremben van, inkább az ujjammal löködöm a képeket, tévére kötve viszont bekapcsoltam valami zenét, aztán elindítottam a lejátszást, és kényelmesen végignéztem a múltam egy darabkáját.
Egy dolog hiányzik csak ilyenkor: egy távirányító. Tudom, hogy kábelhez nem szokás ilyesmit adni, de a kanapén ücsörögve, a párizsi nyaralásos képek lepörgése után kelletlenül álltam fel, hogy egy másik mappába lépjek, és újraindítsam a folyamatot. Nem állítom, hogy ebben az árkategóriában van olyan eszköz, amivel a távolból irányíthatom az iPhone-t, csak eszembe jutott, hogy fasza lenne egy ilyen cucc. Viszont az kárpótol mindenért, hogy végre normális méretben tudom nézni, ahogy Dóra MÉREGDRÁGA (sosem felejtem el, amikor hozták a számlát) kávét iszik Párizsban:
A zenehallgatás minőségét meg csak a hangszóróink határozzák meg, az rca megteszi, ami tőle telik, és ez hangban többet jelent, mint képben: átmegy a sztereó, mehet a zenélés, egy házibuliba bőven elég magunkkal vinni a kábelt, hogy a mobilról menjen a DJ-skedés.
Összességében tehát bevált a kábel, pont azt tudja, amiért vettem, nagyjából pont abban a minőségen.
Magyarósi Csaba
2010.05.02. 08:47
Címkék: teszt macbook pro
Pénteken volt a rendezvény egy budapesti szállodában, ahol bemutatták a legújabb MacBook Prókat. Nem lenne ebben semmi érdekes, ha nem most először fordult volna elő, hogy igazi Apple-alkalmazottak tartották az előadást. Úgy értem nem a hazai forgalmazó emberei, hanem a NAGY Apple dolgozói, akiknek minden hó végén maga Steve Jobs írja alá vérrel a fizetési csekkjét. Ott volt Juriaan Bosman, aki egész Európa PR-jáért felel, Tanya Ridd, akinek a magyar piac a feladata, Tore Fretheim, aki a régió Product Marketing csapatának a tagja, valamint még néhány olyan munkatárs, akit itt most nem nevezhetek meg (tiszta CIA).
Miután megmutatták nekünk az új gépeket, illetve végighallgattunk egy másfél órás fejtágítót arról, hogy miért az Apple a legjobb, megkaptuk a laptopokat tesztelésre. Én a 13 colos modellt hoztam el, gyorsan ki is próbáltam.
Az erősebbik modellt kaptam, amiben 2,66 gigahertzes Core 2 Duo processzor, 4 gigabájt memória, 320 gigabájtos merevlemez és Geforce 320M található. Ez lett az utóda az én MacBook Prómnak, amit még novemberben vásároltam. Van benne 2,53 gigahertzes Core 2-es, 4 gigabájt memória, 250 gigabájt merevlemez és Geforce 9400M.
Jól látjátok, a grafikus magon kívül szinte alig változott valami: a processzor 5 százalékkal lett gyorsabb, merevlemezből valamivel nagyobb került az alumíniumházba, memória ugyanannyi van, az új Geforce viszont tényleg jó választás. Kipróbáltam, Cinebench 10-es alatt 50 százalékkal jobb eredményt ért el az enyémnél az új grafikus gyorsító, a speciális effektekre jobban kihegyezett Cinebench 11-ben már 100 százalék volt az új kártya előnye. Egyébként játékok alatt is erre a 30-70 százalékos javulásra számíthatunk.
A Geforce azonban nemcsak gyorsabb lett, kevesebbet is fogyaszt. Ezzel, meg a 25 százalékkal nagyobb akkumulátorral magyarázható, hogy a MacBook Pro most már tíz órán keresztül bírja hét helyett. És ezt az értéket tudják is a gépek felére vett fényerő mellett, TextEdit futtatásával, sőt, míg az én gépem ilyen beállítások esetén csak kicsit megy 7 óra fölé, addig az új laptop 11 óránál is tovább húzza, ha nem gépelünk nagyon gyorsan (nem viccelek, számít).
Életszerűbb teszt, amikor böngészünk, de maximum fényerő és Flash-ekkel agyonterhelt Index címlap mellett is közel öt órán keresztül kitart az akkumulátor. 1080p-s felbontású filmet meg 5 óra 35 percen át nézhetünk, ami szerintem bődületesen jó eredmény.
Összefoglalva szuper, hogy a 15-ös meg 17-es gépekbe Core i5-ösök kerültek, de Ádám tesztjéből kiderült, hogy ettől még nem lettek észrevehetően gyorsabbak a gépek: a benchmarkok ugyan kimutatják a különbséget, de a MacBook Pro eddig is gyors volt, ezután is az lesz, és kevesen élik stopperrel a kezükben az életüket. A kisebb gépben nem változott a technológia, de az óriási üzemidő szerintem sokszorosan kárpótol, szóval jól döntött az Apple a konfiguráció összeállításakor (más kérdés, hogy nem nagyon volt más választása).
És hogy az apró finomságokról is szó essen: a frissített MacBook már az újfajta, vékonyabb töltőfejet kapta, ami nem feltétlenül praktikus, viszont esztétikusabb, mint elődje volt. A touchpad immár ismeri az iPhone szkrollozási technológiáját, tehát szűnik meg a görgetés, ha felemelem a két ujjam a panelről, hanem folyamatosan lassulva áll meg. És sokkal jobb lett a kijelző is. Amikor novemberben átvettem a Próm, meglepődtem, mennyivel nagyobb a fényereje, mint a hároméves MacBookomnak, most az új Pro mellett fogott el ez az érzés. Nem állítom, hogy egy világ választja el őket, de talán a képen is látszik, hogy a jobboldali kijelző fényereje nagyobb, fehérje fehérebb.
Tetszik az új gép, nem cserélem le rá a féléves laptopomat, de kimondottan jó vételnek tartom.
szucsadam
2010.04.19. 11:12
Címkék: teszt
Múlt hét kedden jelentek meg az új 15 és 17 colos MacBook Prók, amik hozták a tőlük elvártat, és magukba szippantották az Intel Core i5 és Core i7-es processzorait. Olyan gyorsan megérkeztek a demógépek Magyarországra, ahogy például az iPad sosem, pénteken már az XMS-ben vehettem át a legkisebb, 15 colos Core i5-ös példányt. A Core i7-esekre még várni kell.
A nálam landolt gépben tehát egy 2,4 gigahertzes Intel Core i5, 4 gigabájt RAM és az intergrált Inteles grafikus gyorsítón felül egy 256 megabájtos Geforce GT 330M várta a feladatokat. Ez pont az a modell, aminek az Apple a dedikált grafikus kártya miatt felvitte az alapárát száz dollárral, így ezt a MacBook Prót már félmillió forintért vihetjük csak haza Magyarországon. A 13-asok ára nem változott, a 17-es laptopok pedig olcsóbbak lettek kétszáz dollárral, így ezeket Handrás 620 ezer forintért adja. Igencsak közelített tehát egymáshoz tehát a legalsó és a legfelső új modell, legalábbis árban.
Külsőre semmit sem változott a gépállat, a hátlapon a cserélhető akkumulátornak semmi nnyomát nem láttam, a hangszórók is ugyanott vannak, a kijelző a szokásos. Lehet ugyan 100-150 dollár pluszért magassabb felbontású, 1680- szor 1050-es kijelzőt (fényes vagy matt) kérni, a demógépbe a megszokott 1440-szer 900-as felbontású panel került.
Házon belül azonban vannak kisebb változtatások, és itt most nemcsak arra gondolok, hogy az Intel processzorába integrált grafikus gyorsító és az nVidia új videokártyájának párosa átrendezte a képet, de az iFixit a gép szétszerelése után észrevette, hogy egy antenna került az optikai meghajtó nyílásához, ami a találgatások szerint jobb wifi-jelerősséget biztosít.
A bekapcsolás után rögtön ezt próbáltam ki, és míg a fehér MacBookom négy, az iPhone-om egy wifi routert látott a lakásból, addig az új MacBook Pro nyolcat listázott. Ebből persze nem vonhatunk le egyértelmű következtetéseket, annyit mindenesetre kijelenthetek, hogy a kétéves műanyag laptopomnál jobban teljesített.
Ennél objektívebb következtetéseket lehet levonni például a kétmagos Core i5-ösök teljestményére vonatkozóan. A HyperThreadingnek köszönhetően a rendszer négymagosnak látja a processzort, a TurboBoost pedig egy mag órajelét képes átmenetileg megemelni, ha szükséges. Tiszta Knight Rider, lássuk, mit jelentenek ezek a kifejezések a gyakorlatban.
.png)
A fenti eredményeket egy 2008-as, 15 colos, 2,4 gigahertzes MacBook Pro modellel, valamint egy 2,66 gigahertzes, 15 colos MacBook Próval vetettem össze, ugyanabból a szériából. Mindkettőben egy Geforce 9400M és egy 9600M lapult, előbbiben 256, utóbbiban 512 megabájt memóriával.
A TurboBoost erejét az első, a HyperThreadingét a második oszlopban lehet keresgélni, ez utóbbi adta a legszembetűnőbb különbséget. Látjuk azt is, hogy a Geforce 330M, ami az Apple állítása szerint a "valaha volt leggyorsabb grafikus gyorsító, ami a notebookjaikban volt", jobban teljesített valamivel az ugyanakkora memóriával szerelt korábbi videokártyához képest, a két generációval korábbi laptop 512-es memóriával szerelt 9600M-ese azonban odavert neki.
A gépek így teljesítettek az XBench tesztjén:
Gyakorlatban
Utánajártunk, hogy az Apple fenti táblázatában olvasható másfél órás előny a Final Cut Studiós HD videók H.264-es kódolásakor tényleg tapasztalható-e. Ebben segített Róbert barátom, aki a fenti két generációval korábbi (a fenti tesztben is szereplő) MacBook Próját, és viccből 4 magos 2,66 gigahertzes Core i7-essel szerelt Mac Próját is bevetette ugyanarra a feladatra: 30 másodperces videó konvertálása Compressorral. Míg a legújabb MacBook Pro 12:15 alatt végzett, a korábbi, magasabb órajelű Core 2 Duós MacBook Pro 13:30, míg a MacPro 09:30 alatt teljesítette a feladatot. Ez utóbbi eredmény Róbert arcára nem csalt örömkönnyeket.
További újdonság az akku élettartama az új generációban, míg az előzőekre 7 órát becsült az Apple oldala, az újakra 8-9 órát jósolnak. Ezt is kipróbáltam, a telire töltött akksival először is nekiálltam telepíteni egy Windows 7-et különböző programokkal, ez 2,5 óra alatt 10 százalékra szívta az akksit. A következő teszten Mac OS X-ben végeztem szokásos feladatokat: filmnézés, webböngészés, zenehallgatás. Egy óra használat után az akku élettartamát jelző program már csak 80 százalékot mutatott úgy, hogy állandóan az erősebb videokártya volt bekapcsolva.
A mérést megismételtem úgy, hogy az Energy Saver beállítások között kértem az automatikus váltást a két videokártya között, az egy órás használat során 4-5 százalékékkal lett jobb az eredmény. Vagyis a 8-9 óra nekem inkább 5-6-nak tűnt, ennél többet csak úgy értem el, ha tényleg csak büngészgetésre, szövegszerkesztésre használtam a gépet. Pedig az akkuidőnek drámaian kellett volna visszaesnie a 330M kikapcsolásakor.
A Windows 7-et nem véletlenül telepítettük, kíváncsi voltam, ha valaki játékra használná, mennyire állja meg a helyét a laptop. Meg persze én is ki akartam próbálni egy kis lövöldözést, a MOHAA óta nem játszottam ilyesmivel. A Modern Warfare 2-t telepítettük, de nem igazán tudtunk kifogni a gépen, telibe nyomott grafikával is szaggatásmentesen ment a játék. Igaz, ugyanígy járt a 9600M-mel játszó korábbi MacBook Pro is. A játék egyébként nagyon állat. Bumm bumm ratatata.
Az új, leggyengébb Core i5-ös MacBook Pro előnyei tehát leginkább a processzorjában vannak: a négymagosnak tűnő rendszert ki is használja az operációs rendszer, a MenuMeters szerint a virtuális magok nemcsak a nagyobb feladatokra ugranak, kisebb terhelésnél is megosztják a számolást. A videokártya teljesítményben ugyan megelőzi az előd 9400M-jét, de az 512-es 9600M-mel szemben már elvérzik, és a fogyasztásban sem látom a drámai változást.
