Megérkeztek hozzám is tesztelésre az Apple-től az új iPodok, az új iPod shuffle, iPod nano és iPod touch. Le is írom nektek az első benyomásaimat. Ráadásként meg feltöltök annyi képet, hogy megőrültök.

Az iPod shuffle-ről tényleg nem lehet sokat beszélni, szerintem ez pont egy olyan cucc, ami nagyon kevéssé különbözik más gyártók termékeitől. Talán csak annyiban, hogy iTunesszal szinkronizálható, és a VoiceOver felolvasója működik benne. Egyébként az asztalra mountolja magát, tehát lehet rá fájlokat csapni Finderből is, amiket aztán - már ha esetleg mp3-ak - sehogy nem találunk meg a zenéink között. Ezek szerint nem azért találták ki.

A shuffle-en van egy háromállású kapcsoló, véletlenszerű és rendes sorrendben játszás és off képességekkel. Ezenkívül egy gomb kezeli a VoicOvert, egy kattintásra számcím, kettőre elemtöltöttség bemondása, hosszan nyomva playlist. A gomb és a kapcsoló egyébként megfelelően masszív, véletlen elnyomás nincs.

Az iTunes-os menü így fest:

Érdekesebb jelenség az új nano, ami sokmindent elveszített a csatákban, egyrészt kiesett a kamerája, másrészt megszűnt az a képessége, hogy egy kézzel, tenyérből irányítható legyen. Másrészről viszont felcsíptethetjük a ruhánkra, és akkor megint csak lehet egyujjazni.

Kérdés, hogy hová csíptessük fel. Tegnap kipróbáltam, a nadrágom öve lett volna az első, de az nem mindig van rajtam, épp nem volt. Mármint öv. Csíptettem hát az öv helyére, de itt meg a hasam játszotta ki mindig a készüléket. Nem inget vettem fel, hogy a gombok mellé tűzzem, a zakómon nem volt belső zseb, maradt az, hogy kineveztem a bal zsebemet iPod-zsebnek. Ebbe többet nem nyúltam, viszont rácsíptettem az oldalára az iPod nanót.

Észre kellett azonban vennem, hogy az érintőképernyős kezelés kétélű penge. A hangerő kezelése egyszerű, külön gombok vannak erre a célra, de következő számra léptetni egyáltalán nem olyan könnyű mutatvány. Aktiválni kell a kijelzőt, majd ránézni, hol van rajta a next gomb. Ehhez be kell húzni a hasat. Nem is tudom, az én igényeim inkább a séta közbeni nemtörődöm, észrevétlen lapozgatás lenne az albumok, számok között, és mivel a fülhallgatón nem kapott helyet a többfunkciós gomb (ami tök jó ötlet volt anno, csak silány minőséget kaptunk, és pár hónap alatt tönkrement), marad ez. Meg a szigorú tekintetek az utcán, hogy az új iPodomat mutogatom. Bocsi. Tudom, sznob. Tudom-tudom, buzi.

Az iOS-nek látszó menüt nem részletezem nagyon, érthető az egységesítés szándéka, ráadásul működik, a kezelése kényelmes (persze csak ha már rájöttök, hogy a többszintű menüből nem folyamatos jobbra lapozással kell kilépegetni, elég a kijelző jobb oldalát hosszan nyomni), van rajta időzítő, FM rádió, Genius, és a fényképeinket is megnézhetjük a kis kütyün. Természetesen igen-igen kicsiben, sok értelmét nem látom. Füli:

A 24 órás akkuidő csak akkor érvényes, ha tényleg nem csinál mást a nano a zenelejátszáson kívül, ha képeket nézegetsz, meg nyomogatod, előbb fogy ki a szufla, de azért nem vészes így sem. És mondok egy trükköt: ha újraindítjátok a nanót a volume down és a kijelzőt vezérlő gomb egyidejű lenyomásával, majd a képernyő elsötétülésekor még hozzányomjátok a volume upot is, egyszerre csak egy varázslatos világban találjátok magatokat, ahol mindenféle izgalmas dolgot lehet tesztelni és beállítani a készüléken:

Mikor megláttuk Csabával, egyből azt kiáltottuk: DOS!. (Csak az isten szerelmére, komolyan ne vegye senki.)

Az új iPod touch, mint már megtudtuk, egyáltalán nem nevezhető egy telefon nélküli iPhone 4-nek, ahogy először vártuk. Az előlapi kamera kisebb felbontású képeket készít, nincs mellette vaku, a Retina Display csak látszólag az (a felbontás és ppi stimmel, de nem kapta meg az iPhone 4-ben és iPadben is lakalmazott IPS technológiát, ami leginkább oldalról nézve látszik, nagyobb betekintési szög esetén szantorzulás és homály lőn), ráadásul csak 256 megabájt RAM-ot pakoltak bele. A korábbiakkal ellentétben kiderül: vibramotor sincs benne, viszont GPS és giroszkóp van. Mégiscsak 75 ezer forint, ami az 54 ezres nanóhoz és a kisemeremmondani forintos iPhone 4-hez képest alkalmi vétel.

Ha nem oldalról akarjuk nézni a kijelzőt, a retina felbontás ugyanolyan lenyűgöző, mint az iPhone 4 esetében, a kamera minőségét bemutatandó lövök néhány képet (960 x 720), és beteszek nektek egy videót, ahol az iPhone 4 képe mellett látjátok a touch-ét:

Vastagságát tekintve az eszköz papíron ugyan vékonyabb az előző generációnál, de ezt már nem is nagyon lehet érzékelni. A gombok már egyáltalán nem tudnak egy szélre felfeküdni, ezért a megnyomásuk kicsit nehezebbé vált, és a csatlakozó is kibelezve látszik hátulról.

Elképesztően kecses, nézzétek hogy néz ki összefeküdve az iPhone-nal:

A régi játékok is sokkal jobban néznek ki az új kijelzőn, a színek, színátmenetek is szebbek, de akkor az igazi, ha a felbontásnak megfelelő programmal próbálkoztok.

Összességében a véleményem: a shuffle továbbra is egyszerű, mint a faék, csak most kevésbé elegáns, mint az előző generáció, a nano izgalmas a touchscreen miatt, de a méretben szerintem túlmentek egy határon - plusz szeretnék még két gombot az oldalára. A touch az árához képest nagyon rendben van, papírvékony, de nem úgy viszonyul korának iPhone-jához, mint az előző generáció tette. Annál kicsit kevesebb anyag került bele.