Most kétéves a 13-as MacBook Próm, és bizonyos szempontból megérett a cserére. A teljesítményével alapvetően nincs bajom, és ezt nagyon szeretem az Apple gépeiben: az előző MacBookom is hároméves volt, amikor lecseréltem, de csak azért váltottam, hogy még kapjak valamennyi pénzt érte. Most is hasonló a helyzet, egy kivétellel: még mindig nem érzem kevésnek a gép teljesítményét, legalább két év még simán benne van, leszámítva, amikor elindítom a Final Cut X-et. A videóvágó hardverigénye ugyanis messze túlmutat a kétmagos, Core 2-es technológián, egyszerűen több dzsúzra van szükség. A helyzetet súlyosbítja, hogy november elseje óta a techrovatos munka helyett az Attraktor gondozása lett a fő feladatom az Indexben, ennek része, hogy mostantól én is vágom a videókat, amihez stabil, erős rendszer kell.
Felmerül a kérdés, hogy mit vegyek. Kézenfekvő lenne, hogy egy négymagos iMacet, erre viszont most semmi esély: egy lakásvásárlás és felújítás közepén vagyok, ilyenkor minden fillért szőnyegekre meg új falakra költ az ember, nincs felesleges 360 ezer forintom, ami a legkisebb gépre elég. Eladhatnám a laptopomat, de arra meg szükségem van: sokat járok a blog miatt és más okokból is eseményekre, ráadásul hozzászoktam már ahhoz a kényelemhez, hogy az irodám akárhol lehet, erről semmiért sem mondanék le.

Köztes megoldás lehet egy 15-ös MacBook Pro: eladom a mostani gépemet és veszek helyette egy négymagos laptopot. Ezzel viszont több problémám is van: a legolcsóbb ebből a laptopból 530 ezer forintba kerül, szóval legalább annyit kéne ráfizetnem a mostani gépemre, mintha a 13-as mellé vennék egy iMacet: nem éri meg. Ráadásul imádom a 13-as méretet, nem tudnék átszokni egy nehéz 15-ösre.
A kis MacBook Prók meg ugyan jóval gyorsabbak az enyémnél, de nem eléggé: nem akarom kétmagos Core i7-esek beérni, ha már bővítek. Tudom, hogy a legtöbb feladatra tökéletesen elegendő ez a konfiguráció, viszont én az új géppel akarok vágni a következő 3-4 évben, szóval időtálló konfigurációra vágyom, és a kétmagos kiépítés meg ez az Intel grafikus gyorsító vágáshoz messze nem ideális. Főleg, ha a Final Cut X-ről van szó.
Akkor összegezzük: a tökéletes egy olyan 13-as laptop lenne, amiben négy mag dolgozik. Eladnám a régit, megvenném az újat, három-négy év boldogság.

Kérdés már csak az, hogy mikor lehet ilyesmire számítani. A közeljövőben biztosan nem: az Apple most frissítette a laptopokat, és belerakott mindent, amit tudott: a 13-asokba a legerősebb 35 wattot fogyasztó kétmagos Core i-csipek kerültek, az Intel ezeknél nem gyárt jelenleg brutálisabb szörnyetegeket. Hasonló a helyzet a 15-ösökkel és 17-esekkel, ezekben négymagos, 45 wattos csipek dolgoznak, amiből most a 2,5 gigahertzes modell a legerősebb, ez opcionálisan kérhető a MacBook Próhoz. De nem a 13-ashoz, és a helyzet nem is fog változni, mert a kisebb gép gyengébb akkumulátorát túl hamar lemerítené az energiaéhes négymagos.
Szóval meddig kell várnom? Elvileg jövő nyárig, ősz elejéig. Az Intel ugyanis a hírek szerint már megkezdte a jelenlegi processzorgeneráció utódjának, az Ivy Bridge-nek a sorozatgyártását. Ez a termékcsalád sokban emlékeztet a jelenlegire, tehát Core i-processzorokról van szó, de 32 helyett már 22 nanométeres gyártástechnológiával készülnek, ami komoly hatással van a teljesítményre és a fogyasztásra is. Az Intel szerint a processzor körülbelül húsz, a processzorba integrált grafikus gyorsító körülbelül 60 százalékkal lesz gyorsabb a jelenleginél, arról nem is beszélve, hogy jelentősen csökken a fogyasztás. Hogy mennyire? Az Intel az ígéri, hogy az Ivy Bridge lesz az első processzor, amiből képesek lesznek 35 wattot fogyasztó négymagos modelleket gyártani.

Pont annyi energiát zabálnak tehát majd fel, mint a jelenlegi kétmagosok a 13-as MacBook Próban, miközben a mostani négymagosoknál húsz százalékkal gyorsabbak lehetnek. Összerakva a kissé bonyolult egyenletet a legkisebb MacBook Pro egy éven belül kétszer fürgébb processzort és hatvan százalékkal erősebb grafikus gyorsítót kaphat, miközben az üzemidő nem változik. Ráadásul a rendszer képes lesz a processzor legnagyobb fogyasztását 15 wattban mérsékelni, ha nincs töltőre dugva a laptop, a teljesítmény még ilyenkor is bőven elég lesz, de az üzemidő könnyen tíz óra fölé szaladhat. Ha kell, villámgyors, ha kell, szívós. Tökéletes!
Ez a konfiguráció már bőven alkalmas lesz arra, hogy az évtized közepéig vígan vágjam rajta a videókat.
Persze a négy mag önmagában nem csodaszer, aki nem végez extrém hardverigényes feladatokat, annak kár egy évet várnia a cserével. Ekkora idő az informatikában egyébként is örökkévalóságnak tűnik. A jelenlegi 13-as a feladatok 95 százalékában pont olyan gyorsnak tűnik, mint amilyennek a majdani négymagos lesz majd, hiszen böngészés, videózás, képnézegetés közben nincs szükség harmadik meg negyedik magra. Ráadásul az általános sebességérzet egy MacBook Airen akkor is jobb lesz, ha valami csoda folytán egy nyolcmagos szörnyet raknak az új Prókba, mert az ssd a hétköznapi feladatok során legyőzhetetlen.
Én viszont örülök annak, hogy elérhető távolságba került egy gyors, alacsonyfogyasztású, kisméretű Apple laptop, ami tökéletesen alkalmas a videóvágásra. Már csak ki kell bekkelnem valahogy az érkezéséig.
Magyarósi Csaba
2011.11.08. 16:39
Címkék: megmondás
Tegnap elindultam légkondit venni. Lakást vásároltunk, megy a felújítás, darabokban a padló, plafon, oldalfalak cseréltek helyet egymással, ilyenkor kell kifúrni a helyet a csöveknek, mert azokat falazással és festéssel tökéletesen el lehet rejteni.
Nem voltak nagy elvárásaim. Annyit tudtam, hogy a nappali lehűtéséhez egy 3,5 kilowattos egységre lesz szükség, de ebben a szegmensben szarok a technikai csodákra: nem szeretjük Dórával a légkondit, csak végszükség esetén használjuk, azokon a nyári estéken, amikor a 30 Celsius fok miatt képtelenség aludni. De csak akkor, meg néhány hőségriadós napon. Az invertereset ajánlják, mert az kevesebbet fogyaszt, meg ügyesebben tartja a hőmérsékletet, de ilyen használat mellett a villanyszámlán ezer év alatt sem spórolnám meg az árkülönbséget, és nem kell pontosan 25 Celsius fok, bőven elég a 24-26, amire az úgynevezett on/off-os olcsóbb technológia is alkalmas.
A szoba lehűtésén kívül csak egy elvárásom volt: legyen szép.
Szép!
Na ilyen nincs. Végigjártam egy rakás szaküzletet, megnéztem több tucat gyártó termékeit 120-360 ezer forintig, és egyik rondább volt, mint a másik. Alapesetben ugye így néz ki egy légkondi:

Letisztult, arányos is persze, de mégis egy nagy, ormótlan műanyagdarabról beszélünk, ami egyszerűen nem passzol egy gondosan megtervezett nappaliba. Ha minimalista lakást rendezek be, akkor welcome, de minden más esetben csak szükségmegoldás, egy kényszer, felrakjuk a falra a légkondit, mert megszoktuk, hogy ilyen, és közben némán elfogadjuk, hogy hazavágjuk a szoba kialakítását, stílusát.
Ráakadtam a Samsung spéci sorozatára, ami annyival tud többet, hogy fekete, és valami LED világít belül mindenféle formákat megjelenítve. Pontosan ennek az ellenkezőjét várom egy klímától, aminek minden értelmes számítás szerint sokkal inkább észrevehetetlennek kéne lennie:

Nem fogadtam el, hogy csak ezek vannak, így tovább kerestem. Tudtam is, hogy mit. Létezik az LG-nek egy sorozata, az Art Cool, aminek a fő extrája a dizájnos kialakítás. Ezért kérnek egy rakás pénzt érte. Láttam is már szórólapokon, és azokban tetszett, mert pont azt tudja, amire szükség van: észrevétlen. Nem is kell tudnia mást. Egy nagy, funkcionális test ne gondolkozzon azon, hogyan tud a lakás díszévé válni, mert nem tud. A legjobb, ha nem látszik. Az Art Cool elvileg pont ezt tudja, mert az előlapja üveges és egy képet csúsztathatunk bele, olyat, amilyet akarunk. A végeredmény kábé így néz ki:
Tovább olvasom
Magyarósi Csaba
2011.08.16. 14:37
Címkék: megmondás
Az utóbbi hónapok egyik legszórakoztatóbb peres eljárása zajlik a két cég között. Kezdődött ugye azzal, hogy az Apple piacra dobott néhány újszerű terméket, például az iPhone-t és az iPadet, amik valamilyen módon megújították a kategóriájukat, hatottak azokra. Ezután a Samsung, a cég, amelyik mindkét kategóriában bőven az Apple előtt jelen volt, olyan termékeket dobott piacra, amik szakítottak a korábbi dizájnnal, és a vak is láthatja módon a kaliforniai cég termékeiből merítettek ihletet. Nehéz tagadni, hogy a Galaxy S az első három iPhone-ra, a Galaxy Tab az iPadre, a csomagolás meg az Apple csomagolásaira hajaz.
Kérdés, hogy van-e ennek jelentősége. Hiszen itt egyszerű négyzetekről, téglatestekről, végletekig leegyszerűsített vonalvezetésekről beszélhetünk, egyrészt mondhatjuk tehát, hogy a semmit ellopni lehetetlen, alapformákat levédetni nonszensz, másrészt meg halkan tegyük hozzá, hogy az Apple előtt más volt a trend: nem minimalista telefonok, tabletek és csomagolások készültek a Samsungnál, hanem összetett dizájnú, kevésbé letisztult izék.
Az Apple beperelte a Samsungot és nyert: Ausztráliában, aztán Európában is betiltották bizonyos Samsung-termékek forgalmazását és komoly büntetést helyeztek kilátásba, ha a koreai cég megszegi a tilalmat.
Ezután jött az újabb bomba: kiderült, hogy az Apple hamisított dokumentumok alapján kérte a Galaxy Tab betiltását: a beadvány mellé csatolt fotókon például úgy néz ki a Samsung terméke, ahogy a valóságban sosem. Egyrészt ugye megváltoztatták az oldalak arányát, de még a tablet színét, sőt, a menürendszert is ipadesítették, ami rendkívül kínos, vállalhatatlan része a történetnek. Igazság szerint nem is nagyon értem, hogy vették a bátorságot.

Kérdés, hogy a beadvány enélkül is megállta-e volna a helyét. Nehéz tagadni, hogy a Samsung másolt, de legalábbis ötletet merített. Nincs ebben semmi új, a koreai cég a szórakoztató elektronika Apple-je: fog egy már kitalált, de nem annyira használható terméket, gatyába rázza azt, majd saját márkanév alatt piacra dobja, és sikert sikerre halmoz. Szívás, hogy most pont az Apple termékei biztosították az alapot, mert az ötletmásolás-, majd tökéletesítés legnagyobb művésze ismeri ezeket a piszkos módszereket, és le is csapott a Samsungra.
Ha megnézzük az alábbi képeket, vagy inkább megmutatjuk egy indiánnak, aki még az életben nem hallott a cégekről, biztosan azt a választ fogjuk kapni, hogy a Samsung bizony egészen új mederbe terelte a fejlesztéseit az Apple-termékek megjelenése után, és minimum ihletet merített belőlük (jobboldalt láthatók a Samsung eredeti termékei, baloldalt az Apple termékei, középen meg azok a Samsung-cuccok, amik az Apple-termékek megjelenése után kerültek piacra):



Más kérdés, hogy jár-e ezért betiltás, büntetés, peres eljárás. Az Apple szerint jár. A Samsung szerint nem. Szerintem is vihar a biliben az egész ügy, és csak a trendek természetszerű átvételének vagyunk tanúi, de az Apple reakciója is érthető, amikor a sok pénzből és kreatív energiából létrehozott értékeket megpróbálja a végtelenségig védeni.
Persze a fotóhamisítás ebbe a próbálkozásba semmiképp sem fér bele, és sajnos ezen a ponton bukta is az Apple a szimpátiát, akármennyire is igaza van a konkrét ügyben úgy általában.
Szavazzatok a Goldenblogon IT-kategóriában az Appleblogra, mert mi nagyon örülnénk neki:
Magyarósi Csaba
2011.08.04. 15:20
Címkék: szoftver megmondás
Tavaly került fel a gépre, tesztelésre kaptam, de egyszerűen képtelen voltam egyetlen értelmes mondatot is kiizzadni magamból. Az Office 2011 ugyanis olyan valószerűtlenül szarul működött a gépemen, hogy azt hittem, a: ez valami vicc, b: én értek félre valamit.
Lassú volt, még egy sima szövegbevitel is szaggatott, a frissen letöltött Excel-dokumentumokat hibásnak jelölte, időnként nem tudtam beilleszteni, máskor kivágni, megint máskor BEÍRNI, a formázások elcsesződtek, az egész egy bizonytalanul remegő kocsonyára emlékeztetett, ami bármelyik pillanatban szétfröccsenhet.
Néha meg is tette.
Nemrég volt nálam egy merevlemezcsere, amiből előbb-utóbb poszt is lesz, a Time Machine jól-rosszul visszarakta a programokat, az Office-t is. Minden alkalmazás elindult korrekten, csak az Office kezdett el szívatni a munkaidőm közepén, amikor 12 kilométerre voltam a szoftverkulcsot tartalmazó doboztól, és amikor a legjobban kellett volna, hogy elinduljon ez a szar. Ehelyett ezt kaptam:

Ugyanez történt, amikor legutóbb merevlemezt cseréltem. Kényszerhelyzetben voltam, letöltöttem az INGYENES OpenOffice-t, ami gond nélkül képes volt a különféle dokumentumokkal arra, amire a Microsoft csak elvétve: kezelni őket.
Gond nélkül tudok ki-be másolgatni belőle, az az .xls, amibe korábban képtelenség volt beleírni, most lazán használható, egyáltalán, lett egy használható irodai munkacsomagom.
Én most leszedem szépen az önmagával sem kompatibilis Office-t, s kezdek a maradttal tisztább életet.