Megjelentek az első írások az Apple új tabletjéről, és meglehetősen lelkesek a szerzők. A MacRumors összegyűjtötte a cikkek legfontosabb állításait, ezekből szemezgetünk mi is.
A Cnet szerint tökéletes a dizájn, helyes, diszkrét és nagyon-nagyon könnyű lett az iPad mini, aminek ugyan jót tenne egy valamivel alacsonyabb ár és egy retina kijelző, de egy laptophoz viszonyítva így sem lesz gondunk a megjelenítés minőségével.
A Verge szerint meg olyan finom a hátlap kidolgozása és olyan vékony maga az eszköz, hogy Smart Cover nélkül nehéz volt tartani. Ez már csak azért is fontos kérdés, mert a tablet annyira szerethető és vonzó, hogy a tulajdonosa legszívesebben mindig a kezében tartaná. A Verge konklúziója: bár retinával jobb lenne, de anélkül lehet érni, és bár nem az iPad mini a legolcsóbb tablet a piacon, valószínűleg ez a legjobb kicsi készülék.
Hasonlóan lelkes az Engadget: a minit nagyon könnyű fogni, a színek ragyogók a kijelzőn, az akkumulátor majdnem 13 órán át bírta, mindezek miatt az iPad mini sok szempontból az Apple eddigi legjobb tabletje.
A Guardian kontextusba is helyezte a készüléket: a lap szerint a 4 csillagos Nexus 7-tel szemben ez egy valódi 5 csillagos eszköz, ami mindenképp megéri a felárát.
A Loop Insight hasonlóan lelkes, a szerző azt vette észre, hogy többet használja az iPad minit, mint az iPadet, és a szerző szerint nem is kérdés, hogy a készülék megéri az 50 dolláros plusz költséget a konkurenseihez képest.
Vicces ez a helyzet: a két vállalatnak a jelek szerint nem elég elvinni a szegmens hasznának egészét, és a most záródó negyedévben hat százalékkal több pénzt vittek haza, mint amennyi a mobilpiac teljes profitja volt. Ez úgy lehetséges, hogy a versenytársak, a RIM, a Nokia és a Motorola komoly veszteséget jelentettek a legutóbbi negyedévből, és sorozatban már másodszor jelentett a két cég az iparág teljes profitját meghaladó nyereséget. Legutóbb 108 százalékot vittek haza.
A nyereség legnagyobb részét a 6,3 százalékos mobilpiaci részesedéssel bíró Apple tette zsebre, náluk landolt a teljes lóvé 59 százaléka, míg a 25,6 százalékos súlyú Samsung vitte el a maradék 47 százalékot. Ez jelentős növekedés az előző negyedévé 37 százalékos eredményről és leginkább a Samsung Galaxy S3 sikerének köszönhető.
Elemzők szerint a piac egésze nem sok jóra számíthat a következő hónapokban sem, és továbbra is ez a két vállalat viszi majd el a nyereség nagyobbik részét, várhatóan némi Apple-erősödéssel az iPhone 5 megjelenése miatt.
Scott Forstallt még 1996-ban hozta át Jobs a NeXT-től, és az elmúlt másfél évtizedben rengeteg eredményt tett le a fickó az asztalra. Szerepe volt az OS X grafikus interfészének a kialakításában, majd ezen keresztül az iOS alapjait is ő rakta le (Bertrand Serleten keresztül versenyben volt az iPod operációs rendszere is, de Jobs végül az OS X magját választotta az iPhone-hoz).
Ugyanakkor sokak szerint egy összeférhetetlen seggfej volt, ami csak a főnök kiváltsága lehet az Apple-nél. A külföldi lapok azt írják, hogy azért kellett kirúgni, mert sehogy sem passzolt bele a vállalat vezetői csapatába. Csöndben tegyük hozzá, hogy ugyanezek a lapok januárban még úgy tudták, hogy Forstall váltja majd Cookot a CEO székében, a történtek tehát csak azt bizonyítják, hogy senki sem tudja, mi folyik az Apple felső vezetésében, ez egy hermetikusan elzárt világ.
Azt viszont lehet tudni, hogy Forstallon kívül senki sem tartotta jó ötletnek, hogy a mérnökök iPhone-prototípusokat vihessenek az utcára (aminek az lett az eredménye, hogy az egyik el is hagyta a 4-es modellt). Vitában volt Jony Ive-val is: Forstall szerint a UI-nak szkeuomorfikus irányba kellett volna haladnia, tehát a grafikus felületeknek emlékeztetniük kellett volna a fizikai világban létező, hasonló funkcionalitással bíró tárgyakéra. Például a hangerőállító felülete nézzen ki úgy, mint egy valódi keverőpult fémburkolata, Ive azonban ízléstelennek tartotta ezt az irányt, ami folyamatos konfliktusokat generált vállalaton belül (Jobs azonban kitartott Forstall mellett, mert ő is hitt a szkeuomorfikus UI-ban).
És a végső döfés: lényegében ő lett a felelős az Apple Maps-balhé miatt is, hiszen az ő feladata volt a megfelelő térképalkalmazás fejlesztésének levezénylése. Talán még ezt is megúszhatta volna, ám a lapok szerint amikor megtagadta Cook kérését, és nem volt hajlandó aláírni az Apple hivatalos bocsánatkérését a bénán sikerült térképprogram miatt, megpecsételődött a sorsa.
Egyelőre nincs hivatalos utódja, a feladatköreit a kollégái közt osztják szét ami azt is jelenti, hogy Jony Ive például nagyobb szerepet kap majd a grafikus interfész kialakításában, így mostantól a brit dizájner testesíti meg az Apple hardver-szoftver-egységét. Bele se merek gondolni, mi történik majd a vállalattal, ha egyszer ő lép le örökre.
Forstall-nak meg biztos rosszul esik, hogy kirúgták attól a cégtől, aminek a karakteréhez olyan sokat adott hozzá, és még a tavaly kapott, jelenleg 90 millió dollár értékű részvénypakett sem vigasztalhatja, hiszen ahhoz csak akkor juthat hozzá, ha 2017-ig a cégnél marad. Amire alig van esély, tekintettel arra, hogy Cook szerint jövőre nemcsak a pozíciójától, hanem az Apple-től is elbúcsúzik Forstall.
Ja, és néhány közösen töltött hónap után kirúgták John Browettet is, akinek fél év alatt egyetlen emlékezetes húzása volt: egy hülye döntéssel megpróbálta tönkretenni a remekül működő Apple Store-hálózatot.
Hivatalosan még nem kommunikálta az Apple, hogy mennyibe kerül majd az ssd-hdd-kombó az iMacbe és egyelőre a Store-ból sem lehet kiverni ezt az információt, a gépek ugyanis még annyira messze vannak a szállítástól, hogy például konfigurálni sem lehet őket.
Ott van viszont az új Mac mini, ami szintén rendelhető Fusion Drive-val, méghozzá azonnal, és a menüpontok közt lavírozgatva ki is köpi az Apple a technológia árát.
Előbb dollárban:
Utána forintban:
Jól látjátok, 250 dollárról, illetve 80 ezer forintról beszélünk. A jó hír az, hogy a magyar ár szinte csak az áfával meg az apróval drágább az amerikainál, a rossz meg az, hogy a Fusion Drive mindkét piacon durván túlárazott.
80 ezer forintért ugyanis nem 128-as ssd-t szokás adni, hanem legalább 256-ost, de azt is csak Swarovski kristályokkal kirakva, aranygravírozással. A 128-asok bolti ára ugyanis valahol 25 ezer forint közül mozog. A 256-os úgy, hogy azon már rajta van a gyártó, a szállító, a hazai forgalmazó és a kiskereskedő haszna, 55 ezerért elvihető. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy az Apple ennél lényegesen kevesebbért kapja meg a modult, jóval 40 ezer alatt.
Ha figyelembe vesszük az innovációt (bár a kombódrive annyira nem forradalmi, hogy én vagy egy éve vettem hasonló technológiájú meghajtót a MacBookomba), azokat a feladatokat, amiket programozói oldalon kellett elvégezni az OS felkészítésére és az Apple-prémiumot, akkor is legalább egy 256-os modulnak kellett volna beférnie az 1 terabájtos merevlemez mellé 80 ezer forintért.
Persze más lehetőség alig van: szét lehet kapni vásárlás után teljesen a gépet, hogy házilag rakjunk bele ssd-t, de ez egy iMacnél kész horror mondjuk egy MacBook Próhoz képest, ráadásul garanciavesztéssel is jár, és abban sem vagyok biztos, hogy ebbe a vékonyabb, optikai meghajtótól megfosztott dizájnba befér-e egyáltalán egy ssd a merevlemez mellé.
Szóval marad a Fusion Drive, a vásárlók ki vannak szolgáltatva az Apple-nek, de ez a 80 ezer forintos felár minden szempontot figyelembe véve is pofátlanul magas.
A tegnapi show legnagyobb sztárjai a tabletek voltak, ezért is hagyták őket dramaturgiailag az előadás végére. Bár pletykákkal tele volt a padlás, a negyedik generációs iPad meglepetés volt, senki sem számított arra, hogy alig fél évvel a harmadik generáció után nekiesik az Apple a tabletnek.
Lássuk, mit kaptunk: a gép méretei érdemben nem változtak (pedig lehetne könnyebb), a kijelző felbontása is 2048x1536 pixel maradt, az előrelépést a hardverben kell keresni, azt ugyanis alaposan átalakították.
A mi szempontunkból talán az egyik legfontosabb változás, hogy az új iPad az iPhone 5-höz hasonlóan sokkal szélesebb körben támogatja az LTE-szabványt, így az végre már nálunk is, meg a világ legtöbb pontján képes lesz csatlakozni a 4G-s mobilhálózatokhoz.
Fontosnak tűnik, hatásait tekintve mégis kevésbé jelentős, hogy a készülék új processzort kapott. Azért nincs ennek nagy jelentősége, mert az eddig használt A5X is bődületesen gyors, sosem érezzük lassúnak a tabletet (leszámítva talán az iOS Maps 3D nézetét), de tekinthetjük befektetésnek is a jövőbe az A6X-et: ezzel a csippel hosszabban lesz majd versenyképes az iPad.
Egy kicsit tegyük helyre ezt a processzort. Volt ugye az Apple A5, ez került az iPhone 4S-be és az iPad 2-be, jó is volt mindkettőbe. Aztán tavasszal megjelent az iPad 3 retina kijelzővel, és az Apple-nek egy olyan csipre volt szüksége, ami képes volt elbánni a bődületes pixelszámmal, így megalkotta az A5X-et: a processzorsebesség nem változott, de a grafikus teljesítmény kétszeresére nőtt.
Aztán megjelent az iPhone 5, ebben mutatkozott be az Apple A6: a processzorsebesség kétszeres lett az A5-öshöz és az A5X-hez képest, míg a grafikus teljesítmény valahol a kettő között helyezkedett el. És most itt az A6X, aminek a processzora körülbelül olyan gyors, mint az A6-osnak, tehát kétszer gyorsabb, mint az A5-nek és az A5X-nek, míg a grafikus teljesítménye kétszerese az A5X-nek, tehát körülbelül négyszerese az A5-ösnek és másfélszerese az A6-osnak.
Látszik, hogy az Apple féllépésenként halad, az új processzorgeneráció mindig kétszeres cpu-teljesítményt jelent, míg az X kétszeres gpu-sebességet. Nagyjából ennyit kell tudni az új készülékről, illetve az talán még érdekes lehet, hogy az előlapi kamera 0,3 megapixel helyett most már 1,2 megapixeles.
A modell nyilvánvalóan azért került piacra, mert a konkurencia kezd megerősödni, rövidesen érkeznek a Windows 8 tabletek és az Apple meg akarta őrizni elsőségét, bár ez a konkurenciakövető magatartás eddig nem volt a kaliforniai cég sajátja.
Pedig a másik nagy dobás, az iPad mini is ilyesminek tekinthető: az Apple létrehozta a tabletpiacot a 9,7 colos készülékével és hosszan hangoztatta, hogy ennél kisebb kijelzőnek nincs nagyon értelme. Aztán észrevette, hogy ha van olyan tulajdonság, amivel egyáltalán meg lehet szorongatni a folyamatosan csúcsokat döngető iPadet, az a méret: elkezdtek terjedni a 7 colos tabletek. Az Apple tehát lépet, és létrehozta a saját olcsóbb, kisebb modelljét, bár egyelőre még kérdéses, hogy mennyire jól sikerült belőni az árazást.
Nézzük először a képességeket: az iPad mini hardvere a két generációval ezelőtti iPad 2-é. Ugyanaz az A5-ös processzor található benne, szóval a cpu kétszer, a gpu négyszer lassabb, mint a negyedik generációs iPadben. Ez jelentős lemaradás, csakhogy ne felejtsük el, hogy a csipnek nem 2048x1536 pixelt kell kirajzolnia, hiszen a retina helyett az iPad 2 1024x768 pixeles felbontású a paneljét kapta meg a mini. Ez visszalépésnek is tűnhet, sőt, az is, csakhogy ne felejtsük el, hogy most már 9,7 col helyett 7,9 colon kell elférnie a képpontoknak, így az iPad mini képe sokkal szebbnek tűnik majd, mint a még mindig forgalmazott iPad 2-é. Az apró méret előnyei: a gyengébb, olcsóbb hardver is elég lehet ahhoz, hogy szebb, élvezhetőbb felhasználói élményhez jussunk.
A méretek egyébként izgalmasak, engem főleg a súlyváltozás érdekel, 660 helyett 308 grammal szaladgálni, azt emelgetni óriási élmény lehet. Elég, ha csak arra gondolok, hogy az iPad 3 tízszázalékos súlynövekedése az iPad 2-höz képest milyen érezhetően fájdalmas volt, és máris leheletkönnyűnek tűnik a mini.
Jók lettek a kamerák is, ugyanaz került a modellbe, ami a negyedik generációs iPadbe, és az LTE-kompatibilitás is hasonló, szóval mehet Magyarországon is a 4G-zés.
Nagyjából ennyi. A Lightning konnektorra most nem térnék ki, a SIM-ről meg annyit, hogy a 4G-ben Micro, a miniben meg Nano van, ezért mehet a kártyák össze-vissza vagdosása.
De koncentráljunk inkább az árra: nem kérdés, hogy az iPad továbbra is nagy siker lesz, eddig is az volt, most változatlan áron nagyobb teljesítményt kapunk, ami életben tudja tartani a keresletet. Az iPad minivel már bonyolultabb a helyzet: mindenki arra számított, hogy a 200-250 dolláros konkurencia nyomásának engedve legfeljebb 299 dollár lesz az ára, ehhez képest - főként lélektanilag, de - magasabb lett, 329 dollár.
Ez nem sokkal kevesebb, mint a hasonló hardverrel de gyengébb kamerával szerelt iPad 2-é, a két gép között tehát nem az ár, hanem a funkció dönt majd: akinek kisebb modell kell, a minit választja, akinek a nagyobb, az a második generációt. Az apróságot mindenesetre sikerült jó messzire árazni az aktuális csúcs-iPadtől, a 35 százalékos árkülönbség már elég lehet ahhoz, hogy olyanok is vásároljanak iPadet, akik eddig anyagi szempontokat figyelembe véve nem tehették azt meg. Az iPad-modelleken belül tehát ügyesen osztották el az árazást.
De a 299 dolláros iPod touch piaca tovább szűkült: kétszer drágábban már egy sokkal jobb képességekkel bíró, telefonálásra is alkalmas iPhone-t lehet venni, alig tíz százalékkal többért meg ott van az Apple remek kis minitabletje, ugyanazzal a processzorral, igaz, kevésbé látványos kijelzővel és feleakkora háttértárral. Ráadásul azt még mindig nem lehet zsebre dugni. De érezhetően ott vannak egymáson.
És ne felejtkezzünk meg az ebben a szegmensben sikeres és előnnyel induló konkurenciáról, a 199 dolláros Kindle Fire HD-ről és a 249 dolláros Nexus 7-ről (16 gigabájtos verziók), amik 30-40 százalékos árelőnnyel indulnak az iPadhez képest. Persze ezek érezhetően kisebbek az Apple tabletjénél, de az Kindle Fire HD 8,9 például már nagyobb, több a pixel a kijelzőn és, mégis kevesebbe fog kerülni, amikor novemberben megjelenik, mint a mini. Szóval nehéz harc lesz ez kemény ellenfelekkel, akik nem félnek árban a béka segge alá lemenni, csak hogy terjesszék a platformot, majd az eladott tartalmon betegre keressék magukat. Ez a modell viszont kevéssé felel meg az Apple stratégiájának, nekik a tableten is keresni kell, ami hatással van az árazásra.
Ezzel együtt is azt mondom, hogy az iPad mini óriási siker lesz és az érezhető felár ellenére tízmilliós eladásokról beszélhetünk majd jövő ilyenkor.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.