almalé és kungfu Rólunk

Belegondoltál már, milyen lesz az Apple Alapítvány sorozata?

Korábban már írtam az Apple tartalomszolgáltatói lépéseiről. Úgy tűnik, a cég komolyan gondolja, hogy a Netflix nyomába ered, mert számtalan saját készítésű show-ba fogtak bele rövid idő alatt. És továbbra is érkeznek a hírek sikeres szerződéskötésekről, de egyelőre nem tudni, sikerül-e a nagyszabású terv. Egyelőre az Apple csak néhány műsort hozott készre, amik vegyes vagy rossz fogadtatást kaptak.

Az egyik legjobban várt kísérletük az Alapítvány sorozat feldolgozása, természetesen sorozat formájában, David S. Goyer és Josh Friedman vezetésével. Goyer a The Dark Knight és a The Dark Knight Rises egyik szerzője volt, míg Friedman a Terminator: The Sarah Connor Chronicles alkotója. Asimov lánya, Robyn is ott ül az executive producerek között. És most nagyon úgy tűnik, hogy az Apple tényleg megvalósítja a dolgot, a megrendelése óta haladnak a projekttel.

foundation-1024x776.jpg

Ha van olyan terve az Apple-nek, ami vízválasztó lehet az egyéni tartalom gyártásának erőfeszítésében, az ez. Ha ezt jól megcsinálják, bebizonyítják, hogy bármit meg tudnak valósítani. Ha elbuknak, nevetségessé válik a nagyzoló erőfeszítésük.

Miért mondom ezt? Hát azért, mert az Alapítványt a legnehezebb képernyőre vinni, az összes könyv közül. Talán még a Godot-ra várva versenyez az első helyért.

Miről szól? Egy csapat tudósnak sikerül előre feltérképezni az emberiség jövőjét. Kimutatják, hogy a régóta fennálló Galaktikus Birodalom bukásra van ítélve, és egy 30 ezer éves barbár kor követi majd a pusztulását. Csakhogy tudnak egy módszert, amivel ezt a 30 ezer évet lecsökkenthetik csupán ezerre. A tudósok végül száműzetésben, a galaxis peremén kísérlik meg végrehajtani ezt.

A New Line Cinema állítólag egy évtizedet töltött a megfilmesítéssel, sikertelenül. A Columbia Pictures is próbálkozott, végül pár éve az HBO találta ki, hogy Jonathan Nolannal elkészíti végre az Alapítványt, de mindenki kudarcot vallott.

Hogyan viszel vászonra egy filmet, amiben leginkább okos emberek ülnek egy asztalnál, és megbeszélik az emberiség jövőjét? Nincs főhős, nincs főgonosz, nincsenek akciók, a cselekmény sok száz évet ölel át, és nem is igazán cselekmény, filmes értelemben.

Ha azt állítod, hogy az Alapítvány a Star Wars fénykardok, jedik, gonosz császárok és menő fekete ruhás alakok nélkül, nem tévedsz nagyot. Gyakorlatilag volt már egy sikeres feldolgozása a könyvnek, George Lucas 1977-ben álmodta meg, hogyan lehet egyáltalán filmre vinni a galaktikus száműzetésben élő civilizált csoport küzdelmét az egyre növekvő sötétség ellen. Kellett hozzá egy másik sztori, egy népmesei jellegű, és a kettő ötvözete lett végül a jó megoldás, csak már a végére nem sok köze volt az eredeti könyvhöz.

Magyarul: nagyon hozzá kell nyúlni az eredeti könyvhöz annak érdekében, hogy jó filmet lehessen kihozni belőle.

Mondok egy példát. A Galaktikus Birodalom lehetne egy cég, ami hatalmasra nőtt, a világon a legnagyobbra, és egy hatalmas űrhajó a központja. Egy csapat dizájner, valahol az ablaktalan, középső termek egyikében rájön, hogyan modellezhetik a cég pénzügyi jövőjét, és rájönnek, hogy bukásra vannak ítélve. Bármit tesznek, körülöttük minden összeomlik.

Miután a vállalatnak vége, az okostelefon-piacra (ezzel foglalkozik a cég) hat évnyi sötétség borul, és csak ezután lesz képes bárki notch-csal ellátott telefont alkotni. De ők rájönnek, hogy elég csupán egy év, ha mindent beleadnak. Így egy hátsó szobában megalkotják a saját prototípust, amihez a hozzávalókat a legnagyobb rivális telefonjából lopják ki.

Például.



Mi történik idén a Mac minikkel?

A Mac minihez gyakorlatilag 2014 óta nem nyúltak. Az alapmodellben ma is egy negyedik generációs, kétmagos Core i5-ös ketyeg, 4 giga RAM, 500 gigás merevlemez. Mindez a konfiguráció akkor, amikor ezek a képességek épphogy elmentek, 179.990 forintba került. A nagyobb baj, hogy ma is ugyanannyiba kerül, pedig közben nyolcadik generációs procikból válogatják a MacBook Prók CPU-ját, a 8 giga RAM alap, az SSD szintén.

A Bloomberg pár napja megírta, hogy idén érkezik egy Mac mini frissítés, amiről két dolgot lehet tudni:

  • a professzionális felhasználóknak szólnak majd
  • drágább alapárat hoznak magukkal

Mielőtt temetni kezdenénk a minit, hogy "na ezt is elbarmolják", gondoljuk végig, mit tehet a termékvonallal az Apple. Elég jó segítségünk van, hiszen a cégnek nem ez lesz az első “megreformált” vonala, az iMac, a MacBook Pro és az iPhone is átesett a gumicukor-trükkön, elég jól lehet látni, mi mentén halad az Apple pénzközpontú frissítési politikája.

  • Keress egy olyan frissítési lehetőséget, ami a terméket új megvilágításba helyezi,
  • adj az így elkészült terméknek egy új nevet,
  • kapjon magasabb árat,
  • a régi szériát is frissítsd, természetesen hagyj köztük egy jelentős vágyfokozó rést a képességekben,
  • az se baj, ha a régi széria árát is megemeled, de ez nem kötelező.

Hiszen a hosszú idő ilyenkor a cégnek kedvez: ha csak kétszer annyi RAM-ot pakol a házba, egy újabb procit, és egy Fusion Drive-ot, akkor is mondhatja, hogy igazából ez már nem is a 179.990-es alap Mac mini, hanem a kétszer annyiba kerülő nagyobbik modell frissítése. Hiszen került bele SSD, és kétszeres memória. Ha tehát elkérnek érte 17 százalékkal többet (annak idején ennyivel emelkedett a MacBook Pro “sima” frissítése), akkor még mindig jobban járunk, mint előtte.

Ez alapján a most ismert Mac mini, újabb hardverekkel, 200 ezer forint lenne, de ennél sokkal drágábban indulhatnának a “Mac mini Pro” gépek. Ha az Apple-nek sikerülne találni egy olyan színes bizbaszt, mint egy TouchBar - ami ugye tök felesleges egy minire -, akkor egy nyolcadik generációs, jobbféle procival, 128-as SSD-vel, 16 giga RAM-mal és külső GPU támogatással, Thunderbolt 3-as porttal egy gép már 300 ezer forintba is kerülhetne, alaphangon.

És mi legyen az a plusz? Mi lesz a Mac minik TouchBarja?

ke_pernyo_foto_2018-08-22_16_23_00.png

Valószínűleg nem tudtak kitalálni ilyet. Ekkor jöhet az iMac Pro ötlete: a valóban Pro belső tartalom. Egy Intel Xeonnal, egy terás SSD-vel, 32 GB RAM-mal még emelhetnek jó pár százezer forintot a felső kategória árán (a HP két éve tervezett már ilyet).

(Bocs, tudom, hogy nem ilyen anyagias matekra számítottatok egy “Mi történik idén a Mac minikkel?“ poszt alatt, de értsétek meg, az Apple is így gondolkodik)

Mi lesz így a minivel? Továbbra is a legolcsóbb Apple számítógép lesz, noha egy picit talán megemeli az alsó szintet. Viszont az alsó szint vásárlói is annak a tudatában vásárolhatnak, hogy ez a doboz

akár kerülhetett volna háromszor ennyibe is...

Azok pedig, akik szeretnék saját maguk kiválasztani a kijelzőt, kijelzőket, maguk választanák ki - és később cserélhetnék - a dedikált grafikus kártyát, azoknak egy jó kis alapgép lehet ez, az iMac Pro árának töredékéből.

Kíváncsian várjuk az új fejlesztést, a tervezéshez használt Excel táblát majd utólag reverse engineeringeljük.


Jönnek az ARM-Macek? Íme a 2020-ban megjelenő chipek teljesítménye

Az ARM közzétette a CPU roadmapját, vagyis a jövő évekre előirányzott terveket az alacsony fogyasztású chipek teljesítményére vonatkozóan.

arm-compute-roadmap-2020.jpg

forrás: ARM

Jól néz ki, igaz?

Az Intel lassuló növekedési üzeme mellé a saját, évente minimum 15%-os növekedését tették, ezzel pedig azt állítják, a 2019-es Deimos, de a 2020-as Hercules biztosan lekörözi majd a "mostani" Core i5-7300U chipet.

Azonban a Core i5-7300U CPU valójában az előző generáció, az Intel azóta kiadta a nyolcadikat, amiben jelentősen megnövelték a beépített magok számát. A grafikon tehát csalóka, mert szembeálít egymással egy evolúciós tervet, amiben az egyik félnek csodálatos lehetőségeket ígér, a másikat pedig egy szinte stagnáló kődarabként mutatja. Ráadásul olyan integer-alapú teszttel állítják a teljesítménynövekedést, aminek nincs direkt köze a valós életben tapasztalható teljesítményekhez, sem mondjuk a lebegőpontos számításokhoz.

Mindenesetre az biztos, hogy ha az ARM ilyen optimista, akkor az egyedi chipek, valamint a szoftver és hardver összehangolásának mintapéldánya, az Apple még többet lesz képes kihozni az érkező processzorokból, így már csak a programok kompatibilitása lesz a fő probléma egy ARM Mac projekt számára.



Egybekezdés: 2023–2025 között jön az Apple Car?

Egy újabb Ming-Chi Kuo pletyka: az elemző azt állítja, az Apple legkorábban 2023-ban piacra dobja a saját autóját. Bizonyítékként a piaci állapotokat, az Apple AR és más technológiák iránti rajongását, a hardver-szoftver integrációját hozza fel, és azt, hogy a cég szolgáltatásai így kiteljesedhetnek.

Érdekes, 2015-ben a pletykák azt állították, hogy 2020-ban érkezik az autó, és már akkor is baromi optimistának tűnt az x+5 éves jóslat. Most még inkább.

És gondoljuk meg: az Apple valóban nagyon hajt arra, hogy az autóban ülő embert szórakoztassa. Ez a célja, a technológiai fejlesztések erre mutatnak. De hogy ennek érdekében egy jó minőségű autót is legyártani az ember köré? Egyre kevésbé tűnik életszerűnek, hogy ezt a nulláról megtegyék.

dims.jpg



Úristen, hét éve egy logisztikus az Apple vezetője! Mi lehet Tim Cook terve?

Emlékeztek? Ezzel a közfelkiáltással vetette bele magát Tim Cook Az Apple vezetésébe 2011-ben. Ő volt, aki kialakította az Apple beszállítói láncát, ami kétségkívül egy óriási munka, mégis, kevésnek tűnt a cég vezetéséhez. Mert hát Jobs egy… izé. Művész? Nem. Dizájner? Nem. Látnok? A szó szoros értelmében nem. Volt egy célja, elérte. Minek nevezzük ezt?

Vagy legyen inkább OCPD-s (rögeszmés-kényszeres személyiségzavaros). A dizájn megszállottja, aki inkább nem vásárolt bútort, mert egy sem tetszett neki. Aki az oxigémaszkok között is válogatott az operáció után, melyik néz ki jól. Vagy legyen inkább nárcisztikus személyiségzavaros. Ezt szépen úgy lehet hívni, hogy hajlítja a valóságot, a saját szabályait, gondolatait a környezetére erőlteti, és így váltja ki a saját számára megfelelő végeredményt.

Hagyjuk. Jobs összetett és kissé torzult jellemét kihasználva jutott előre, a sikerei miatt minden abuzáltja elnézi neki ezt, de végül is elmondható: a dizájnt tartotta a legfontosabbnak. A dizájn alatt sok mindent értett, azt is, hogy a felhasználó hogyan fogja használni az adott terméket. Mindent ennek vetett alá. És ahhoz, hogy az így megalkotott dolog működjön is, kellett a beszállítói lánc, a marketing, a fejlesztés, a műszaki tervezés és a többi, ez _alatt_.

Tim Cook vezetésével félő volt, hogy az Apple eltér ettől az úttól, és egy unalmas, repetitív robotgéppé változik. Egy merev, szabálykövető CEO, kiszámítható vezetésével. Pár hét múlva lesz hét éve, hogy Cook a cég élére került, így már látszik, beteljesedtek-e a félelmek.

Tényleg logisztikai cég lett az Apple?

Nos, nem egészen. Nem úgy, ahogy féltünk tőle, de ha kellően hunyorgunk, kellően elfordítjuk a fejünket féloldalasan, akár mondhatjuk ezt is. Hogy micsoda is Tim Cook, arra egy New York Times cikkben bukkantam rá, ahol ezt írták:

The next decade will reveal whether these imitations were a series of brilliant moves or large-scale financial engineering.

Tim Cook egy brilliáns finance engeneer, egy nagyon ügyes pénzmérnök. Miből látszik ez? Hat éve az Apple az Apple-nek nem volt nyitott hitele, és soha nem indított volna részvény-visszavásárlást, osztalékot sem fizetett. Mára az Apple 115 milliárd dollár hitelt vett fel, és 288 milliárd dollárt fizetett vissza a részvényeseknek.

Az eredmény? Látszik, a billió dolláros cég élete:

ke_pernyo_foto_2018-08-05_20_19_58.png

Its retail stores collect cash from customers quickly, it is ruthless on keeping inventory low, and it takes forever to pay suppliers. In the process, Apple’s operations are extremely effective cash generators.

This restructuring of operations to minimize inventory, move to subscription models (which generate predictable streams of cash) and keep suppliers waiting has become the dominant pattern in large corporations.

Finally, Apple is the epitome of an “asset light” company: It owns very few hard assets and therefore needs almost zero outside capital to run its business.

A cikk részletekbe menően kivesézi, miként változtatta egy készpénz-generáló állattá, aminek egyetlen hatalmas előnye, hogy a semminek gyártja a készpénzt. És ugyan megvalósítottak pár nagy értékű cégfelvásárlást az utóbbi években - ez Jobshoz képest soknak számít -, mégis, elenyésző összeg ez a kiadás a sehova-sem-tartó pénzgörgeteg-bevételhez képest.

De akkor mire jó ez az egész?

A Times az Apple-t a kapitalizmus jövőjének nevezi. Mivel az emberi elme mindig is szeretett - általában nem létező - ideológiákat gyártani emberek tette mögé, amiről valószínűleg a gyerekkori népmesék tehetnek, és amiért mindig is virágzottak az összeesküvés-elméletek, most lássuk Tim Cook ördögi tervét. Hogy képzelném én az ideológiát a tevékenysége mögött?

Tim Cook egymaga akarja felszámolni a hosszú távon, a klímaváltozás miatt fenn nem tartható kapitalizmust, és kibillenteni a világot egy pénzügyi fekete lyukkal.

Mint amikor túlterheléses támadást indítunk. Létrehozunk egy olyan céget, aminek nem lenne szabad léteznie.

Mert ez a mostani még nem az út vége. Tim Cook ügyesen alakítja azt, hogy a következő években még nagyobb legyen az árrés, ezáltal a profit, ezáltal a részvények értéke és a készpénz. A gumicukor-trükkről már írtam párszor a blogon, én neveztem el így, de ez nem von le a zsenialitásából: egyre több emberből szed ki egyre több pénzt.

Míg a jobs-i Apple fő motorja a dizájn volt, ahogy ez alá sorakozott be minden tevékenység, addig a cook-i Apple legfontosabb mozgatója a pénz. Minden a pénz érdekében történik, még az innovatív fejlesztések is ezt szoglálják. Ezért lesz milleniumi dizájn, ezért lesz TouchBar, iPad Pro, iMac Pro, olyan fejlesztések, amikre régóta vágytunk vagy egyáltalán nem kellettek, és ezek kombinációja. De a fejlesztés: áremelés. És még több pénz.

Ha valaki azt mondja, Cook nem zseniális, az nem tudja, mit beszél. A legnagyobb pénzmérnök, akit valaha láttál.